Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Igáslovak jó áron: Lenovo ThinkPad T61 és Dell Latitude D630

Bizó Dániel, 2008. július 08. 09:15
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

A Montevina kódnéven ismert Centrino 2 megjelenése előtt egy héttel talán nem tűnik ésszerűnek Santa Rosa alapokra építő notebookok között válogatni, de éppen ez a váltás kínál lehetőséget arra, hogy kedvező ajánlatokat fogjunk ki a piacon a kifutó termékekre. Notebookok, melyek évek múlva is notebookok lesznek még.

A Montevina kódnéven ismert Centrino 2 megjelenése előtt egy héttel talán nem tűnik ésszerűnek Santa Rosa alapokra építő notebookot vásárolni, de éppen ez a váltás nyújt lehetőséget arra, hogy kedvező ajánlatokat fogjunk ki a piacon a kifutó termékekre. Ezúttal két hordozható munkaállomásra esett a választásunk, melyek feladata, hogy megbízható, elnyűhetetlen igáslóként szolgálják gazdájukat a munkában és otthon egyaránt. A Lenovo ThinkPad T61 egyfajta etalon az iparban, kihívója a szintén patináns Dell Latitude D630: a prémium minőséget képviselő 14,1 hüvelykes szélesvásznú modellek árcédulája az elmúlt hónapokban rengeteget szerényedett (a T61-nek léteznek 15,4-es formátumú változatai is).

Centrinós munkaállomásokról lévén szó, mindkét gép Intel PM965 chipset köré épül Merom mobil Core 2 Duo processzorokkal, melyek 65 nanométeres csíkszélességű eljáráson készültek. A grafikus chipek nem integráltak, hanem az NVIDIA professzionális üzleti felhasználásra szánt Quadro belépőszintű változatai. A T61-ben az NVS 140M, a D630-ban a 135M kapott helyett, a különbség pedig a videomemóriában rejlik: előbbi 256, utóbbi 128 megabájttal munkálkodik. Mindkét gép rendelhető integrált grafikával is, ami Intel Graphics Media Accelerator X3100 grafikus magot jelent, ennek megfelelően pedig jóval alacsonyabb teljesítményt és fogyasztást.

A tesztgépekben a központi memória mennyisége különbözött a legnagyobb mértékben, a ThinkPad 2 gigabájt memóriával érkezett, míg a Latitude D630 1 gigabájttal gazdálkodott. A mai memóriaárak mellett ez gyakorlatilag lényegtelen különbség, a több memória a T61 akkuidejére lehetett negatív hatással inkább. Mindkét gépben 5400-as fordulatú HDD kapott helyett, ugyanakkor a D630 egy mai szemmel még kuriózumnak számító meghajtót tartogatott: hibrid Samsung merevlemezt kapott, vagyis HHD-t, mely 256 megabájt NAND flash tárral rendelkezik beépítve -- magasabb teljesítmény vagy alacsonyabb fogyasztás azok az előnyök, melyekkel kecsegtet.

Külső megjelenés, megépítettség

Megjelenésében a Dell Latitude D630 egy '70-es évekbeli amerikai autó belsejére emlékeztet minket, messziről látszik, hogy merev, kopogós anyagból készült. Esztétikailag a semlegesség jut eszünkbe első jellemzőként, nem olyan megosztó, mint a radikálisabb, "titkosügynökös" ThinkPad design, valószínűleg a felhasználók többségének megfelelő.

A felhasznált anyagokat kívül a kemény műanyag jellemzi, bár a tapintásra a ThinkPad finoman érdessége kellemesebb a D630 sima felületei. Ahogyan az ilyen kategóriájú notebookok esetében elvárható, a megépítettséggel nincsen probléma: a gépek váza rendkívül erős belső fémmerevítéssel rendelkezik (a Lenovo Roll Cage-nek hívja a sajátját), mely megvédi az alaplapot és a merevlemezt is a mechanikai behatásoktól.

A kijelző kávája is ellenáll komolyabb erőbehatásoknak, és szándékosan, erővel kell a széleinél hajlítgatni ahhoz, hogy képhibát produkáljunk az LCD-panelen -- szubjektív benyomás alapján ebben talán a D630 a T61-et is felülmúlja. A kijelzőket még erősebb rázkódásnál is mereven tartó masszív zsanérok is azt a benyomást keltik, ezek a notebookok még öt év múlva is gépek lesznek, és nem fog jelentkezni recsegés-ropogás, repedés, nem kell söröskorsóval kitámasztani a hanyatt vágódó fedelet. Az alsó részek merevsége már-már provokáló, ebből a szempontból mindkét gép kifogástalan, nagyobb strapabíróságot valószínűleg csak a hazánkban nem forgalmazott Panasonic ToughBook eLite sorozat képvisel az üzleti kategóriájú notebookok körében.

Portok

Mind a ThinkPad T61, mind a Latitude D630 igazi konzervatív darab. Mindkét gépen találunk függőleges orientációjú USB portokat például, ami a régi laptopokat idézi leginkább, azonban nem igazán szerencsés: ahogyan megérkezett a T61, egyből rádugtunk egy, a szokásosnál szélesebb pendrive-ot, ami megemelte a gép oldalát -- ez egyszerűen béna, persze mondhatjuk, hogy aki ilyen gépet vásárol, annak ne legyenek dundi USB-s eszközei, pendrive-ból pedig található a piacon körömnyi méretű is. A D630 esetében ez nem jelentkezik, mert a gép legvastagabb részén, hátul vannak a csatlakozók, ráadásul kapunk két vízszintes USB kaput is, a gép jobb oldalának hátsó részén, egymás felett.

Szintén a régebbi korokat idézi, hogy a D630 csatlakozóinak többsége a gép hátulján található, köztük egy régi ismerőssel, a soros porttal. A baloldal az audiocsatlakozók, a vezeték nélküli hálózati vezérlők hardveres kapcsolója és egy IEEE 1394 (Firewire, i.Link) port kaptak helyet. Ebből a szempontból a ThinkPad jóval modernebb, ugyanis hátul csak a töltő aljzata lakik, a portok többsége a gép bal oldalán van, előre pedig azok kerültek, melyek a Dellnél baloldalt vannak: a fülhallgató és mikrofon, a wireless switch és a Firewire-port. A T61 két PCMCIA foglalattal rendelkezett, míg a D630 eggyel, ugyanakkor utóbbin egy speciális foglalatot is találtunk, a Smart Card slotot, mely a chipkártyás azonosítás célját szolgálja -- nagyvállalati környezetben jól jöhet.

Ma már teljesen szokványos a Wi-Fi vezérlő és a gigabites Ethernet csatlakozók megléte, ugyanakkor egyik gépen sem található memóriakártya-olvasó, ami bár nem végzetes hiba, de jó szolgálatot tenne a kényelem terén. Ma már retro viszont egy notebook esetében, hogy van bennük analóg modem. Szintén sztenderddé vált ezeknél a gépeknél az ujjlenyomatolvasó, melyet jópár szervezetnél előnyben részesítenek a magasabb biztonsági szint miatt. Az optikai meghajtó mindkét esetben jobboldalt található, és egy mozdulattal eltávolíthatóak a tömeg csökkentése vagy extra akkumulátor beillesztése céljából. Természetesen mindkét gép dokkolható, aki erre a luxusra vágyakozna.

Használat

A kijelzők terén nem tartogattak igazán meglepetést a gépek, azt hozzák, amely elvárható ebben a kategóriában: matt, minimális tükröződést produkáló, transzflektív tulajdonsággal is bíró panelek, ami egyet jelent alacsony kontrasztú, alacsony fényerejű képpel, gyenge vertikális betekintési szöggel. Mindkét gép kijelzőjére igaz, hogy felfelé elmozdulva azonnal fátyolosodni kezd a kép, ahogyan lefelé a kijelző felső részének láthatósága romlik le. A Latitude panele azonban a ThinkPadénél kissé rosszabb, fakóbb színeket produkált a mi szemünknek -- ezen kalibrációval rengeteget lehet javítani.

A D630 kijelzője 1280x800-as (WXGA) fizikai felbontással érkezett, míg a ThinkPadé tűéles képet produkáló 1440x900 (WXGA+, 120 DPI) , de a Latitude is rendelhető opcionálisan magasabb felbontásúval. Mi egyértelműen ezt ajánljuk, hiszen ekkor használhatjuk csak ki igazán a 14-es formátumban rejlő lehetőségeket -- WXGA felbontást kisebb formátumban is kapunk, magasabb DPI mellett. A Vista és a mai korszerű szoftverek jól alkalmazkodnak a kijelző DPI-jéhez, akár optikai nagyítás révén akár, nagyfelbontású kép- és full HD (1080p) videoanyag fogyasztásakor pedig magától értetődő a nagyobb felbontás előnye. A D630 fényszenzorral is rendelkezik, ami kényelmessé teszi az utazás közbeni használatot, és optimalizálja egyben az akkumulátoridőt.

Billentyűzetével egyik gépnek sem kell szégyenkeznie, minimális megszokást igényelnek, és kényelmesen, gyorsan lehet rajtuk írni. A kiosztásban gyakorlatilag nincs lényegi eltérés, mechanikailag a D630 klaviatúrája lágyabb, míg a T61-é kopogósabb, de mindkettőjé rövid úton jár. Mielőtt azt mondanánk, hogy itt a D630 kerekedik felül, ez sajnos nem egyértelmű amiatt, hogy hiába raktak rá pöcökegeret, nincsen hozzá görgetőgomb, ahogyan a ThinkPadeken, így a touchpadhez kell nyúlnunk. Ezzel számunkra gyakorlatilag értelmét vesztette a trackpoint használata, melyet egyébként hitünk szerint kényelmesebb és praktikusabb mindennapi használathoz, mint a csuklófárasztó tapipad. A tapipadok mindkét gépnél megfelelően funkcionálnak, beleértve a scrollozás képességét. Az éjszakai gépelést nagyban segítheti a T61 megszokott ThinkLight funkciója, mely egy LED-lámpával világítja meg a billentyűzetet.

Ahol a D630 és T61 útjai némileg kettéválnak, az nem más, mint a melegedés. A ThinkPad mérnökei remek munkát végeztek: gyakorlatilag huzamosabb teljes terhelést (OpenGL renderelést futtattunk rajta, mely megterheli mindkét processzormagot és a Quadrót egyaránt) követően sem igazán melegedett a T61, a felső részének felülete, ahol kezünk éri, gyakorlatilag langyos maradt, de az alja sem forrósodott fel. Igaz, a nagyteljesítémyű elektronika ekkor ontotta magából a hőt, így a baloldali szellőzőnyíláson ömlött ki a szinte forró levegő. Összességében meglepett minket, mennyire hatékony is a T61 hűtése, pláne, hogy a jelen sorok írója által napi szinten használt ThinkPad X60s elég komoly melegedési problémákkal küzd, amit az X61s-nél már orvosoltak, cserébe hallhatóan hangosabb a hűtése.

A D630-nál azonban némileg csalódnunk kellett a ThinkPadhez képest: a notebookoknál tipikus jelenség lépett fel, vagyis a csukló alatt kellemetlenül melegedni kezdett a gép huzamosabb terhelést követően, jelen esetben a jobb oldalon. Az, hogy a gép alja szinte forró volt 1 órás renderelést követően, elfogadható (tisztában vagyunk vele, hogy egy notebook esetében ez extrém terhelés, de ezeknél a gépeknél életszerű), hiszen nem ölben kell a Horton következő részét animálni, de az ergonómiát nagyban rontja, hogy tartós terhelés alatt jelentősen felmelegszik a jobb csuklótámasz. Ennek egyik oka, hogy a Latitude akkumulátora elöl kapott helyett, míg a ThinkPadé hátul, így az akkumulátor és a kapcsolódó elektronika, melyek jelentős hőforrások lehetnek, a kézfej közelében kaptak helyet.

Alacsony vagy csak átmeneti csúcsterhelés, sőt játékok esetén nem tapasztaltunk ilyen problémát, így összességében a D630 hűtésével sincs lényegében probléma -- mindössze a ThinkPadé jóval hatásosabbnak tűnt. A szenzorok a két gép között egyedül a grafikus chipnél mértek jelentős különbséget, a Lenovóban a Quadro 67, míg a Dellben 79 fokra hevült, ezzel mutatva rá egzaktul is a két gép hűtése közötti különbségre. A processzorok 65-66 fokosak voltak, míg a merevlemezek 45 fok alatt maradtak mindkét esetben, vagyis a gépek a fizika behatás mellett a hőtől is jól védik az egészségüket.

A gépek zajával kapcsolatban említésre méltót egyedül a D630 merevlemezes meghajtójának gyakori kattogásában, vagy sokszor inkább klattyogásában, valamint a felpörgést kísérő magas hangjában találtunk. Ez érzékenyebb idegzetű felhasználókat idegesíthet. A notebookok egyébként megfelelően halk járásúak, és csúcsterhelésen megfelelően hangosak, ahogyan azt kell.

A cikk több oldalból áll:
Facebook
Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.