Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Maximum és minimum: Longhorn Server Core

Gál Tamás, 2007. április 26. 15:08
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

400 MHz-es CPU és 128 megabájt RAM egy teljes értékű Domain Controller esetén? 5-6 gigabájt helyfoglalás egy olyan Windows kiszolgálónak amely 23 különböző kiszol- gáló szerepet képes ellátni? Alapesetben kevesebb mint 50 automatikusan induló rendszer szerviz? Ezek a jellemzők nem a Windows NT 1.0-ra, hanem a Longhorn Server egy teljesen új típusú verziójára érvényesek.

Az alábbi cikk előzetes a Microsoft TechNet Magazin következő számából, a szerző szíves engedélyével.

A Longhorn Server család a szokásos Standard, Enterprise és egyéb verziók mellett egy különleges változatot is tartalmaz majd, amelynek neve jelenleg Server Core. A különlegessége elsősorban abból áll, hogy 95 százalékban parancssorból működik, azaz egyáltalán nincs GUI. Elsőre ez biztosan meghökkentőnek tűnik, de működik, és nem is akárhogyan.

Előnyök és hátrányok

Nézzük sorban, milyen előnyei vannak egy ilyen kiszolgáló verziónak:

  • A erőforrások szempontjából lényegesen gyengébb gépen is jól működik. A tesztjeink során kiderült pl. hogy egy virtuális gépben 80 megabájt RAM-mal már egy kényelmesen felszerelt tagkiszolgáló is működtethető, 128 megabájt memóriával pedig egy full extrás tartományvezérlő is tökéletesen jól teljesít. Ha igazi vasról van szó, hasonló a helyzet, annak ellenére hogy -- szintén a tapasztalatok alapján -- ilyenkor kicsit több erő kell. De nem sokkal, az ajánlás szerint 256 MB RAM elég a teljes funkcionalitáshoz. Ide tartozik a lemezhely igény is, ami az alaptelepítés után a pagefile nélkül valóban nem több, mint 6 GB (és ebben benne van a majdnem 3 GB-nyi, kompatibilitási okokból az alkalmazások számára fenntartott WindowsWinsxs mappa tartalma is).
  • Számos kiszolgáló feladatkört képes ellátni a Server Core (erről később), de lényegesen kevesebbet mint pl. egy tipikus Longhorn Server. Ezenkívül nem lehet akármit rátelepíteni, azaz léteznek a belső és a 3rd party programok területén is kemény korlátok. A "kevesebb jobb" elv alapján ez nyilván sok környezetben nagyon fontos lesz, hiszen itt szintén nem kevés üzemeltetési időt takaríthatunk meg.
  • Becslések szerint körülbelül 60 százalékkal kevesebbet kell a biztonsági és egyéb javításokkal törődnünk ha nincs GUI és nincs az ehhez szorosan kötődő rengeteg alkalmazás. Ez nyilván azt is jelenti, hogy kevesebbet kell ezzel a kiszolgálóval foglalkozni a beüzemelés után ("ott lehet hagyni a sarokban"), és nincs annyi újraindítás sem.
  • A telepítés utáni indító konfigurálás (pl. TCP/IP, gépnév megváltoztatása, stb.) mindenképpen a parancssorból történik, de ezután minimum három féle módszerrel vagyunk képesek távolból is felügyelni, üzemeltetni a Server Core-t. Használhatjuk az MMC-t, az RDP-t és a Vistában, W2K3 R2-ben meglévő WS-Management képességet, azaz a WinRM/WinRS párost, ami gyakorlatilag távoli parancssorként működik. Tehát nem kell halálra rémülni a szerver konzolon a fekete háttér előtt villogó fehér kurzortól, léteznek módszer is a mindennapok feladatainak elvégzésére pl. a rendszergazda gépéről.
  • Minden Longhorn verzióban (Standard, Enterprise) megtalálható lesz, és egyformán használható x86/x64 környezetben is.


Itt dől el minden

A teljesség és a tisztánlátás kedvéért tekintsük át a hátrányokat is, mert azért az sejthető, hogy a felsorolt előnyök számos kompromisszummal is járnak.

  • Tényleg nincs GUI. Nincs Explorer, MMC, CLR, Shell, IE, Media Player, OE, RDP kliens, stb. El kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan lehet DNS zónát telepíteni parancssorból? Hogyan lehet szintén innen felhasználót felvenni az AD-ba? Hogy csinálunk egy kivételszabályt a tűzfalban, hogyan hitelesítünk egy DHCP szervert az AD segítségével, ha nincs GUI? Még sok ilyen kérdést fel fogunk tenni magunknak a használat során, de a válasz végül mindig az, hogy lehet, csak kicsit (ritkán nagyon) bonyolultabb.
  • Ami előny, az egyben hátrány is, azaz kevesebb komponens és alkalmazás működik a Server Core kiszolgálókon. Hét fő szerepkör van amelyet ellát(hat): DHCP, DNS kiszolgáló, fájlszerver, Active Directory, Active Directory Lightweight Directory Services (AD LDS, korábban ADAM), Print Server és Media Services. Ezek mellett azért van egy tekintélyes listánk az egyéb szerepekről is: BitLocker és BitLocker Remote Admin Tool, Client for NFS, DFS Server, DFS Replication, Failover Cluster, FRS, MultipathIO, Removable Storage Management, Network Load Balancing, LPD Print Service, NFS Server, Subsystem for UNIX-based Applications, QoS (Qwave), Single Instance Storage, SNMP, Telnet Client, Windows Server Backup, WINS. Szeretném leszögezni még egyszer, hogy ez a Beta 3 körüli állapot, azaz, még változhat, például 2006 novembere óta kétszer is bővült a szolgáltatáscsomag, nem is kevés elemmel.

    Némi hátrány mutatkozik a telepítés pontosabban a frissítés és migrálás környékén is. Három fontos részletről van szó:

  • Nem lehetséges egy korábbi Windows szerver verzióról frissíteni.
  • Nem járható út a "nagy" Longhorn verziókról történő frissítés sem.
  • A Server Core-t szintén nem lehet a "nagy" Longhornra frissíteni.

Ezekből értelemszerűen az következik, hogy a Server Core telepítés csak tiszta (clean) telepítés lehet. Hogy szépítsem a képet, jelzem, hogy egy komoly előny viszont látszik a telepítésnél, ugyanis villámgyors, 15 perc és kész vagyunk. Még egy fontos dolog: a csendes telepítés megvalósítható, a Server Core képes egy Unattend.xml alapján települni, azaz testre szabhatjuk (képernyő felbontás, RDP engedélyezése, stb.) és automatizálhatjuk a telepítést pl. a BDD 2007-tel vagy önmagában (a WAIK részeként működő) a Windows System Image Managerrel.

A cikk több oldalból áll:
Facebook
Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.