Szerző: Bizó Dániel

2006. december 18. 18:05

Last minute vásárlási tanácsadó notebookokhoz

Vészesen közeleg a karácsony és az év végével a Sulinet is befejezi pályafutását. Minden eladási statisztika azt mutatja, hog a PC-piac slágere már itthon is a notebook. Cikkünk elsősorban azoknak szól, akik az akciókat és kedvezményeket kihasználva most tervezik megvenni első hordozható számítógépüket.

Vészesen közeleg a karácsony, és bizonyára mindenki ismerettségi körében van olyan, aki mindent, így a bevásárlást is az utolsó pillanatra hagy, hacsak éppen nem kedves Olvasónk is ilyen típus. A PC-piacon a sláger kétségtelenül a notebook (vagy laptop), amit a napokon belül véget érő Sulinet Expresszen belüli több mint kétharmados aránya is jól jellemez. Magyarországon a legtöbben még csak az első hordozható gépüket vásárolják, ez a gyorstalpaló cikk nekik szól, de talán még az asztali géppel régóta rendelkező őspécések is hasznát vehetik. A cikk létrejöttében Bánki Attila, a Notebook Doktor vezetője segédkezett, ezúton is köszönjük neki.

A színfalak mögött

Aki veszi a fáradságot, hogy egy ilyen cikket elolvasson, mielőtt százezres nagyságrendű összeget kiad a kezéből (a kereskedők tapasztalatai alapján a legtöbben nem), az talán nem ájul el az unalomtól, ha kicsit Ádámnál-Évánál kezdünk hozzá. A notebookpiacon való eligazodásban nagyban segíthet ugyanis, ha ismerjük az ipar működését.

Ma már közhelyszámba megy, hogy mindent a Távol-Keleten gyártanak, ez az informatikai iparban sincs másként. A szorgalmas HWSW-olvasóknak bizonyára nem újdonság, azonban fontos fejben tartani: a világ notebooktermelését tajvani szerződéses gyártó uralják, melyek a "nyugati világban" ismert nagy márkák beszállítói. Ezek a nagy márkák, mint az Acer, Dell, Fujitsu Siemens, HP, Lenovo, Sony, Toshiba, vagy a hazai nevek, mint az Albacomp, a Fefo vagy a Qwerty egyáltalán nem végeznek semmiféle termelést, bármit is állítsanak, kivéve végső összeszerelést és konfigurálást. Ez alól csak a japánok kivételek, melyek egyes felsőkategóriás gépeiket még házon belül állítják elő.

A notebookokat olyan, a legtöbb ember számára ismeretlen nevek gyártják, mint a Quanta, a Compal, a Wistron, az Asustek, az Inventec, vagy az Uniwill. Az iSuppli piackutató vállalat egyik tanulmánya szerint a hordozható számítógépeket már 82,6 százalékban szerződéses gyártók állítják elő, ez az alsóbb árkategóriában gyakorlatilag 100 százalék. A termelés ráadásul fölrdrajzilag is extrém módon koncentrált: a kínai Sanghaj körzete tavaly a világtermelés 70 százalékát adta. Ez a koncentráció beláthaó időn belül minden szempontból növekedni fog, ahogyan a költségnyomás erre kényszeríti a szereplőket.

Látható tehát, hogy a hardver szempontjából mára értelmetlenné vált a márkákat technikai színvonal alapján értékelni -- már ami a piac alsó felét illeti, ezen a véleményen van legalábbis számos kereskedő és szervizes. Ez természetesn nem azt jelenti, hogy abszolút semmiféle különbség nem lelhető fel, ezek azonban inkább üzleti döntésektől függnek (üzleti modell, hatékonyság, megcélzott profitráta) semmint technológiai kompetenciától.

Alapok: a kijelző

Első alkalommal, főleg ha valaki nincs tisztában a lehetőségekkel és az igényekkel, mindenki "alapgépet" vásároljon. Hogy könnyebb legyen megérteni: a notebookok kialakításuk szerint az idők folyamán "kasztokba" rendeződtek. Ilyenek a konzumer (hétköznapi, otthoni használatra szánt modellek) a prémium vagy üzleti gépek (jól bírják a rendszeres hurcolást, magasabb biztonsági szolgáltatásokat nyújtanak, hosszabb akkuidővel), illetve a DTR-ek (desktop replacementek, ezek az asztali gép lecserélésre hivatott hordozható erőművek) és egy új kategória is született nemrég: a gamer, vagy más néven a játékokra kifejlesztett gépek, amelyek jellemzően nagyon erős grafikus vezérlővel bírnak.

Mi most az első "kaszttal" fogunk foglalkozni, mert az első notebook megvásárlásához szeretnénk segítséget nyújtani. Kezdjük a leginkább szem előtt levő komponenssel, a kijelzővel: a legelterjedtebb a 15,4 hüvelykes szélesvásznú kijelző, legalábbis a mai piacon. A nagyobb kijelző nem feltétlenül jár együtt nagyobb felbontással, mely a hasznosítható területet határozza meg -- megfordítva, a kisebb panellel szerelt gép nem feltétlen nyújt kevesebbet ilyen téren, sőt, élesebb képet ad. Általánosságban elmondható ugyanakkor, hogy a nagyobb kijelző több energiát fogyaszt.

Kijelzőből létezik glare (fényes) és normál, avagy matt kivitel. Fényeset akkor vegyünk, ha gépünket multimédiás alkalmazásokra -- filmnézés, fényképek nézegetése, internetezésre -- használnánk. Előnye a nagyobb fényerő (vagy annak tűnő hatás), jobb kontraszt. Hátránya, hogy látszik benne minden, ami mögöttünk történik (paranoiásoknak ajánlott), erős háttérfénynél nagyon zavaró tud lenni. A matt kijelző gyengébb képet ad, de homogén felületen jeleníti meg (a matt polárlemez egy kicsit összemossa a pixelek között határt), tehát nem fárasztja annyira a szemet. Ha hosszabb ideig ülünk a gép előtt, ezt javasoljuk.

Fontos még a kijelző körüli káva vastagsága illetve szélessége, a látszattal ellentétben ez nem csak esztétikai szempont. Az a notebook, melynél ez jelentős, általában kicsit ódivatúnak hat, de vegyük számításba, hogy hasznos dolog, mert egy esetleges leejtésnél, vagy benyomódás esetén valamennyire megóvja a kijelzőt, nagyobb merevséget ad a gép fedelének, és ha a gép tervezői ügyesek, talán hangszórók is vannak benne. Ez az elrendezés a legszerencsésebb, ugyanis a felhasználóval szemben álló hangszórók rendszerint jobb hangzást nyújtanak, mint a billentyűzetbe építettek.

Billentyűzet, meghajtó, portok

A kijelző alá pillantva a billentyűzetet vegyük szemügyre -- ez lesz a másik olyan pontja a gépnek, amelyikkel a legtöbbször kapcsolatba kerülünk. Csak a 17 hüvelykes vagy nagyobb notebookok rendelkeznek teljes billentyűzettel, tehát a kisebb gépeknél kénytelenek leszünk némi kompromisszumot kötni -- például nincs dedikált numerikus pad. Eleinte szinte semmit sem fogunk megtalálni az asztali gépek billentyűzetéhez képest és kénytelenek leszünk megtanulni, hogy az "í" betű teljesen aberrált helyen van, például sokszor a szóköz mellett, a nyíl billentyűk pedig közvetlen szomszédok a mellettük levőkkel, tehát használatukkor könnyen melléüthetünk. A notebookok helytakarékossága miatt a billentési mélysége is kisebb, ezért szokatlan lehet a hosszú gépelés.

Néhány percen keresztül mindenki próbálja ki, hogy hogyan "esik" a klimpírozás az adott gépen. Ha akadoznak a billentyűk, vagy nem jó érzés a leütésük, nyugodtan keressünk másik gépet, vagy gondoskodjunk egy külső billentyűzetről -- a legtöbb üzletben többféle USB-s klaviatúra kapható. A mai gépek billentyűzetei általában keresztmechanikásak, így nincsen nagy különbség közöttük, de ettől függetlenül érdemes kipróbálnunk, melyik a legkényelmesebb.

Manapság már nem nagyon találunk olyan gépet, aminek az optikai meghajtója a felhasználó felé néző oldalon lenne. Bár ez elsőre praktikusnak tűnhet, mert így marad hely az asztalon a gép mellett, de ha a noteszt az ülünkbe véve használjuk, könnyen letörhetjük a tálcát, úgyhogy inkább kerüljük ezt a konstrukciót. Ha szeretnénk DVD-t írni, figyeljünk, hogy ilyen meghajtóval szerelt gépet válasszunk, bár ma már szinte lehetetlen DVD-író nélküli noteszt vásárolni. A merevlemzek mára szintén teljesen sztenderd tömegcikké váltak, a kapacitáson és forgási sebességen kívül más érdemi jellemzőt nem fogunk tudni leszűrni a leírásból. Ráadásul mivel cserélhető, ezért nem egy kritikus pontja a gép kiválasztásának.

Az belépő árkategóriás notebookok nem bővelkednek extra portokban, tehát ne lepődjünk meg a "körbejárva" gépünket nem fogunk sok csatlakozót találni. A lényeg, hogy legyen rajta minél több USB-port, és szerencsés, ha normál (DSUB-) monitorcsatlakozón kívül találunk rajta S-Video vagy RCA videokimenetet is. Biztosan előfordul majd, hogy társaságban meg szeretnénk mutatni a gépen tárolt fényképeinket vagy kedvenc filmünket, ilyenkor jól jön egy televízió nagy képernyője.

A beépített Ethernet- (LAN) és modem-csatlakozó általános dolog, mint ahogy a legtöbb gépben a vezeték nélküli hálózati vezérlő (Wi-Fi) is, utóbbi akkor lehet fontos, ha a gépet valóban mobilizáljuk. A vezeték nélküli hálózat akár már egy lakáson belül is jó szolgálatot tehet, így a gépet akkumulátorról használva egyáltalán nem lesz szükségünk kábelekre. A párhuzamos (printer) vagy soros port ma már ritka vendég a notebookokon, de ha mégis szükség van rájuk, USB-s adapterekkel kiválthatóak. Vásárlás előtt mindenképpen kukkantsuk be a PC-kártya (PCMCIA) résbe, mert az újfajta PCI-Express aljzatba nagyon nehéz kártyát találni.

[oldal:Ökölszabályok]

Ha már szert tettünk notebookunkra, és otthon van szélessávú internetünk, már csak egy külföldi rokon hiányzik a képletből, hogy rávegyük magunkat az internetes telefonálásra. És csalódottan fogjuk megállapítani, hogy új szerzeményünk nem rendelkezik mikrofonnal! Igen, sajnos nem mindegyik notebookon van mikrofon. Rejtély fedi, hogy a gyártók ilyesmi filléres dolgon miért spórolnak, ezért figyeljünk oda vásárláskor, ha ilyesmire akarjuk használni a masinát. Persze mikrofoncsatlakozó minden gépen van, így később vásárolhatunk mikrofont.

A másik hasznos dolog is igen egyszerű, de ritka: ez pedig a hagyományos "tekerős" hangerőszabályozó potméter. A legtöbb gépen nincsen, ezért az operációs rendszer futása szükséges a hangerő beállításához, amelyet valamilyen billentyűkombinációval érhetünk el. Nincs is annál kellemetlenebb, mikor a hitvesi ágyba becsempészve -- az amúgy is utálatnak örvendő -- gépünket, egy kis internetezésre bekapcsoljuk, majd a tenyerünket rászorítjuk a hangszórókra, és így várjuk a TADAM-ot, mert a délutáni prezentáción ordító üzemmódban hagytuk a Windowst.

Az akkumulátorokról ebben a kategóriában nem nagyon van mit említenünk, a lényeg, hogy ne csak fizikai mivoltukban képviseljenek nagy méretet, hanem lehetőleg legyenenek nehezek is, mert az arra enged következtetni, hogy a kellő mennyiségű cella van benne. Bevett szokás, hogy a gépeket ún. induló akkumulátorral hozzák forgalomba, amik az eredeti 9 vagy 12 cellát is befogadó akkuházban csak 4-6 cellát tartalmaznak. Ezt nehéz megállapítani, még a profiknak is csak a gyári specifikációból derülhet ki. Marad tehát az emelgetés, vagy a wattórák számolgatása.

A megbízhatóság zsebre megy

A gép külalakját nem csak a felhasznált anyagok minősége és színe határozza meg, hanem a design is. Itt aztán a tervezőmérnökök minden fáradtsága áldozatul esik, az esztétikum gyakran megelőzi a technikát. A notebookok a szélük felé elvékonyodnak, a designerek mindenféle formai trükköt bevetnek annak érdekében, hogy a gép minél kecsesebbnek, vékonyabbnak tűnjön. Ne dőljünk be! Ha a vékonyított burkolat miatt a notesz lelke, az alaplap túl közel van a számítógépházhoz, könnyen előfordulhat, hogy a gépet a sarkánán megfogva, emelve akkora nyomást kap az alaplap, hogy elhajlik és elreped, eltörik. A gép személyes megszemlélésekor nyugodtan nyomogassuk meg a burkolatot: minél keményebb, szilárdabb, annál jobb, de ugyanakkor mutasson rugalmasságot is nagyobb erő behatására. Egy jó ház nem csak öltözteti, védi is a gépet.

A külsővel kapcsolatos másik alapszabály, hogy a levegőnek mozogni kell a gépben. Az alkatrések hűtésére szolgáló levegő áramoltatása a ventilátorok feladata, de a légnemű anyagoknak megvan az a rossz szokásuk, hogy a könnyebb utat választják: a szűk résekbe nehezen jut el a friss levegő és ha felmelegedett, akkor nehezen távozik onnét. Azt is érdemes megnéznünk, hogy a ventilátor szívónyílása ne a gép alján legyen, hanem oldalt (a gép alján ne legyen kerek 4-5 centi átmérőjű nyílás ráccsal). Ha a hűtő alulról szívja a friss levegőt, a gépet az ágyban vagy más puha felületen használva a rés könnyen eltömődhet és a gép túlmelegedhet, vagy a ventilátor beszívhat egy rakás szöszmöszt. Ami a lényeg, olyan gépet nézzünk ami lehetőleg szögletes, oldalán vannak csak rácsok, és legalább 2,5-3 centi vastag az alsó, billentyűzet alatti része.

Ha tartós és rendszeresen huzamos idejű használathoz vásárolunk gépet, akkor a legfontosabb a garanciaidő, valamint a garanciabővítés lehetősége. Egy év garanciával hazárdírozás notebookot venni intenzív használatra, esetleg munkára, ugyanis a szervizelés költségei akár a gép árát is elérhetik, a meghibásodási statisztika pedig rémisztő: a Gartner szerint a gyártást követő első évben a noteszek 15-20 százaléka kerül szervizbe, ez az arány idővel pedig folyamatosan emelkedik. Nem irreális feltételezni, hogy a konzumer gépek negyede-harmada 2-3 éven belül valamiféle hibát produkál, mégha ez valami apróság is. A Gartner szerint a legtöbb problémát az alaplapok okozzák, ezek a noteszek legdrágább alkatrészei, de a kijelző is sokszor megy tönkre, leginkább a gazda gondatlansága miatt (pl. leejtés). Ha szigorúan fontossági sorrendet követnénk a cikkben, akkor a garanciával kezdődött volna.

Szintén tartsuk fejben, hogy a nagyobb számítási teljesítményű notebookért cserébe mindig alacsonyabb várható élettartammal fizetünk, a magasabb órajelű, erőteljesebb chipek ugyanis jobban terhelik az alaplapi áramköröket, továbbá hőfejlődésük is jobban igénybeveszi a gépet. Ha nincs kifejezett igényünk nagy teljesítményre -- például játékok futtatása, szoftverfejlesztés, 3D grafika -- , akkor az adott processzorcsalád leggyengébb modellje is rendszerint megteszi. Ugyanebből a szempontból preferálandó az integrált grafika is, mely a chipkészlet része. A gép sebességét sokkal inkább fogja befolyásolni a rendszermemória mennyisége, mely legalább legyen 512 megabájt, de inkább 1 gigabájt.

Örökzöld: milyen processzorral?

Ami a processzorok világában való eligazodást illeti, az Intelnél háromféle, az AMD-nél kétféle típust érdemes számításba venni. Előbbi gyártónál a portfolió alját a Celeron M képezi, mely olcsó, és adekvát teljesítményt nyújt, legnagyobb és egyetlen hátránya pedig az, hogy nem rendelkezik dinamikus energiagazdálkodási képességgel (Intel SpeedStep), vagyis az órajelét és feszültségét, végeredményben a fogyasztását és a hőtermelését nem képes visszafogni akkor sem, ha a gép éppen üresjáratban áll, sem akkor, ha akkumulátorról üzemeltetjük. A Celeron M-ek közül a legfejlettebbek a 400-as sorozatúak.

Az Intel Core Duo és Core 2 Duo, valamint ezek Solo változatai nem keverendőek össze semmilyen szín alatt. A Core Duo ezév elején jelent meg, és a Pentium M jelentős, ugyanakkor inkrementális továbbfejlesztése, leglényegesebb jellemzője a kétmagos felépítés (két processzor egy chipen). Sommásan, a Core Duo igen jó mobilchip, ha kell, nagy teljesítményt ad el, ha kell, keveset fogyaszt, bátran ajánlható bárkinek. A Core 2 már egy sokkal nagyobb ugrást képvisel, teljesen új fejlesztésnek tekinthető. Leglényegesebb újdonságai az erőteljesebb felépítés, javított energiagazdálkodási képességek, valamint a 64 bites végrehajtás támogatása. Utóbbi egyelőre nem hoz semmiféle előnyt, hosszabb távon azonban értékállóbb lehet a Windows Vista elterjedésével. A Core és Core 2 Solo változatai egy aktív magot tartalmaznak, ami megintcsak nyugodtan vállalható.

Az AMD oldalán viszonylag egyszerűbb a helyzet, ha másért nem, mert kisebb a vállalat chipjeivel szerelt notebookok kínálata. Az Athlon 64 processzorokkal szerelt gépektől óvakodjunk, és ha lehet, Turion 64 alá ne adjuk, melyet kifejezetten mobil felhasználásra gyártottak. Az AMD kínálatában a Celeron M szerepét a Sempron tölti be, az AMD-nek hála azonban sokszor nem egyértelmű, hogy pontosan milyen változatról van szó (kifejezetten mobil, vagy asztali felhasználásra tervezett), ugyanis modellszámozás megegyezik az alacsony és a magasabb fogyasztású chipek esetén. Ha a gép specifikációja nem tisztázza (Mobile Sempron, Thin and Light Notebooks, TDP: 25 watt), tehetünk reménytelen kísérletet arra, hogy megkérdezzük a kereskedőt, tudja-e. A mobil Sempron előnye a Celeron M-mel szemben, hogy alkalmaz dinamikus energiagazdálkodást, melynek neve az AMD-nél PowerNow!

A 64 bites Turion 64 kétmagos változata a Turion 64 X2. Az Intel-AMD viszonylatában elmondható, hogy technikailag az Intel notebookchipjei fejlettebbek, ugyanakkor a végső döntésnél ennek egyáltalán nem kell dominálnia, úgysincs két teljesen ugyanolyan modell, kivéve 1-2 esetet. A Turion 64 pedig jól végzi a dolgát, vagyis megfelelően tud takarékoskodni nem elhanyagolható erejével, ha nincs rá szükség.

A fentieket (mely jelen keretek között természtesen nem lehet teljeskörű támogatás) ha nem is betű szerint fogadjuk meg, de valamilyen szinten mérlegeljük az olvasottakat, akkor valószínű, hogy az első gépünk épen és működő állapotban fog eladósorba kerülni, mikorra kialakul a következő notebookkal kapcsolatos, sokal kifinomultabb igényünk, és már látjuk, hogy milyen gépre van igazából szükségünk. Mert az biztos, hogy újabb noteszt fogunk venni...

Véleménye van?

Mik azok a sötét mintázatok, vagy ahogy az angol nevezi őket, dark patternek? Miért találkozunk egyre többször velük és mit tehetünk, hogy ne kerüljünk a csapdájukba?

a címlapról