Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kontra: az AMD-ATI fúzió közelebbről

Bizó Dániel, 2006. augusztus 01. 12:56
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Az elmúlt évek egyik, ha nem a legmeglepőbb bejelentését tette az AMD, mikor a múlt héten nyilvánosságra hozta az ATI Technologies felvásárlását. Kétrészes cikkünkben megvizsgáljuk az ügylet körülményeit, kivételesen azonban az akvcizíció ellen szóló érveket sorakoztatjuk fel elsőként.

Viszonylag magabiztosan kijelenthető, hogy szinte mindenki meglepődött (néhányan talán meg is döbbentek), amikor egy hete az AMD bejelentette, hogy felvásárolja a leginkább grafikus chipjeiről és alaplapi lapkakészleteiről ismert kanadai ATI Technologiest. Nem mintha nem lett volna előszele a dolognak, már hónapokkal korábban elkezdtek pletykák keringeni egy esetleges ügylettel kapcsolatban. Gyakorlatilag azonban senki nem tartotta ésszerűnek, így az IT-ipar kollektíven elhessegette a gondolatot -- persze alternatív hangok mindig akadnak.

Kétrészes cikkünkben megpróbáljuk bemutatni mindkét megközelítés szempontjait, érveit, azaz a szkeptikus, valamint a pozitív hangokat egyaránt. Elsőként, talán némileg szokatlan módon, a főbb ellenérveket, aggályokat részletezzük, mivel a HWSW szerkesztőségének érzése szerint az IT-ipar nagyobb részének hozzáállását inkább ez jellemzi. A második részben pedig az AMD-ATI fúziójában rejlő lehetőségekre, az egyesülés mögött húzódó motivációkra fókuszálunk, valamint arra, mit jelenthet ez számunkra, a vevőkre.

Költeni, ami nincs

Miért veszi meg az AMD az ATI-t, amelynek üzleti tevékenysége kívül esik az AMD kompetenciáján? Miért költ el ennyi pénzt egy vállalat, amely éppen a nála hét-nyolcszor nagyobb rivális totális ellentámadása előtt áll? Miért vesz meg a nyereségküszöbön táncoló AMD egy olyan céget, amely alig termel ki valami kis pénzt? Hogyan fogja az AMD elkerülni a konfliktusokat eddigi partnereivel, köztük az NVIDIA-val, vagy a VIA-val?

Az 5,4 milliárd dolláros vételárból (amely alig kevesebb az AMD tavalyi egész éves bevételénél) 4,2 milliárd dollárt tesz ki a készpénzes tranzakció. Ezt a vállalat 3 milliárdos készpénz, vagy azzal azonos likviditású állományából 1,7 milliárd kifizetésével, valamint 2,5 milliárd dollár hosszú lejáratú hitel felvételével kívánja fedezni. A fennmaradó 1,2 milliárd dollárt a bejelentés aktuális árfolyama alapján 57 millió részvény átadása jelenti. Hogy megértsük, mennyire merész lépés ez az AMD részéről, elég ha arra gondolunk, hogy az utóbbi években a cég saját tőkeberuházásait sem volt képes a működéséből befolyó, és rendelkezésre álló pénzből maradéktalanul finanszírozni, így készpénzt vagy befektetéseket kellett fogyasztania.

A félvezetőiparra oly' jellemző brutális tőkeintenzitás a jövőben láthatóan fokozódik, a tavalyi 1,5 milliárd dolláros beruházási volumen a tervek szerint jövőre 2,5 milliárdra nő. A cég bővíti új Fab 36 üzemét, megkezdi a korábbi Fab 30 felújítását, valamint a 45 nanométeres csíkszélességű gyártástechnológiához szükséges berendezések vásárlását, ami ráadásul egy erőltetett váltási ciklushoz kapcsolódva időben még koncentráltabb kiadásokkal jár. Az IBM és AMD ugyanis 2008 közepén, a 65 nanométeres eljárás bevezetését követően mindössze másfél évvel tervezi bevezetni az új technológiát, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy csökkentsék a kétéves ciklusban dolgozó Intellel szembeni, nagyjából egy éves lemaradásukat. A félvezetőipari költségek eközben generációnként nagyjából 1,4-1,6-szoros szorzóval emelkednek, amit a litográfiai berendezések egyre horribilisabb ára magyaráz.

Fab36 és Fab30 ostyák
300mm-es ostya a Fab36-ból (balra), és 200 mm-es a Fab30-ból

A beruházásokon túl tehát a hitel visszafizetéséhez szükséges pénzt is ki kell majd termelnie az új vállalatnak. A közvetlen pénzügyi mérleg másik oldalán ugyanakkor szinte semmi nincs az ATI félmilliárd dollárnyi, magas likviditású eszközein kívül: nullszaldó körül fluktuáló nyereségesség, illetve hasonlóan egyensúlyozó cash-flow mellett mindössze 75 millió dollárnyi megtakarítást várnak 2007 végéig egy több mint 7 milliárdos forgalmú kombinált vállalattól. Elképzeléseik szerint 2008-ban már 125 milliót is spórolhatnak.

Változó széljárás

A felvásárlás időzítése márcsak azért is kiváló az izgalmakat szeretők számára, mivel az Intel minden jel szerint nagyon kemény csapást fog mérni az AMD soraira a következő 1 év során. Mint azt már bizonyára sokan tudják, az Intel ezekben a hónapokban dobja piacra új mikroarchitektúrára épülő lapkáit, amelyek teljesítménye és energiahatékonysága az alkalmazások túlnyomó többsége alatt jelentősen felülmúlja az AMD K8-alapú processzorainak hasonló mutatóit. Ez a korábbi NetBurst-készletek nyomott áron történő kisöprésével, és az új chipek agresszív árazásával párosul.

A világ legnagyobb chipgyártója mindent megtesz, hogy minél gyorsabb ütemben futtassa fel az új Xeonok, és a Core 2 néven piacra kerülő asztali és mobilprocesszorok termelését. Szintén az agresszivitást jelzi, hogy a legújabb ígéret szerint már év vége előtt megjelennek a négymagos termékek, amelyek két kétmagos chipet takarnak egy tokban. Az AMD válaszával legalább jövő év közepéig megvárat minket, mikoris piacra kerülhet a négymagos K8L, vagyis a "8,5" generációs mikroarchitektúra. A 65 nanométeres csíkszélességre történő átállás addig költségcsökkentési célokat fog inkább szolgálni.

Amilyen lassan sikerült AMD-nek piacot elvennie az Inteltől, olyan gyorsan el is vesztheti térnyerése jelentős részét, hiszen az Intel előtt nem állnak olyan leküzdésre váró akadályok, mint az alacsony ismertség és elismertség, a kiépített értékesítési csatornák hiánya, vagy a szűkös gyártási kapacitás. Az Opteron a bemutatását követően csak két évvel vált igazán átütő sikeré, miután kétmagos változatban is megjelent (balra a képen), megadva a végső kegyelemdöfést az energiaplafonba ütközött, NetBurst-alapú Intel Xeonoknak.

Ezt az asszimetrikus reagálási sebességet mutatja a tőzsde viselkedése is, amely spekulatív növekedési várakozásokkal csak idén év elejére tüzelte fel az AMD papírjainak árfolyamát. Amikor a lendület éppen a kifulladás felé közelített, az Intel ellentámadásának megértése láttán ma már az év eleji csúcs kevesebb mint feléért adják-veszik a részvényeket, sok minősítő intézet által korábban megcélzott árfolyam mindössze 40 százalékán.

Gyenge lábakon

Az 5,4 milliárdos akvizíció fényében figyelemre méltó az is, hogy az AMD több mint két évtizedes története során mindössze 473 millió dollár nyereséget halmozott fel 2005 végéig, (ebből tavaly 165 milliót) idén pedig 272 milliót. Az Intel ellentámadását követően az év második felének teljesítménye már erősen kérdéses, hiszen az árérzékeny szegmensekben a nyomott áron tartott Pentiumok, míg a teljesítményéhes vevőkért folytatott versenyben az új Xeonok és Core 2 Duók okoznak egyre komolyabb fejfájást majd a jelenleg még csúcsra járatott kapacitással küzdő AMD számára.

Az AMD és az ATI részvényárfolyama az elmúlt 6 hónapban

Az ügylet bejelentésekor az ATI-papírok erősödtek, az AMD-részvények gyengültek

Összefoglalva az eddigieket, az AMD elkölti likvid pénzállományának jelentős részét, ezzel együtt tetemes mértékben eladósodik, a vezetőségnek pedig nagy figyelmet kell fordítani a fúzió levezénylésére. Eközben növekvő félvezetőipari beruházások finanszírozásának problémája mellett várhatóan piacot fog veszíteni súlyos árháborúk során. További piaci szereplése is erősen kockázatokkal terhelt, hiszen az új mikroarchitektúráianak (K8L és mobil), valamint új gyártástechnológiájának fejlesztéseitől függ. Ráadásul fél évvel azután lép merészet, hogy részvényeinek árfolyama csúcsokat döngetett: ha a megállapodást akkor ütik nyélbe, az AMD akár 1 milliárd dollár készpénzt is megspórolhatott volna.

A cikk több oldalból áll:
Facebook
Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.