Az Apple Macintosh születésének története

A Macintosh volt az első, otthoni felhasználóknak szánt számítógép, amelynek grafikus felhasználói felülete volt és egérrel lehetett irányítani. Noha a vállalat egy évvel korábban már piacra dobta a grafikus felhasználói felülettel rendelkező Lisa gépet, a 12 ezer dollárba kerülő konfigurációt átlagember nem engedhette meg magának. A 2495 dollárért kínált Macintosh viszont hatalmas sikert aratott.

Konzol helyett PC lett

Sokan Steve Jobsnak, az Apple jelenlegi elnök-vezérigazgatójának tulajdonítják a Macintosh megtervezését, ez azonban csak részben igaz. A számítógép eredetileg Jef Raskin agyában született meg, aki a projekt indulásakor az Apple minőségbiztosítási felelőse volt. Raskin matematikai és fizikai diplomával rendelkezett, számítógéptudományt tanított a San Diego Egyetemen (University of California, San Diego) és zenével is foglalkozott. Amikor harmincegyedik alkalmazottként belépett az Appe Computer kötelékébe, Steve jobs irányításával már folyt a Lisa tervezése. A Lisát eredetileg karakteres megjelenítővel képzelték el a vállalat mérnökei, aztán Raskin unszolására végül grafikus kijelzőt kapcsoltak hozzá. Így lett a Lisa az első, grafikus megjelenítővel felszerelt számítógép, amely magas ára miatt sosem lett népszerű. Noha sokan úgy hiszik, hogy a Macintosh a Lisától örökölte a grafikus kijelzőt, valójában épp fordítva történt.

A kis létszámú alkalmazottat foglalkoztató vállalatnál akkoriban még szinte bárki beleszólhatott a dolgok menetébe és amikor Raskint egy olcsó, 400 dolláros videojáték megtervezésére kérték fel, ő nem vállalta a dolgot, de felvázolt egy sokkal jobb ötletet: egy olyan számítógépet képzelt el, amely grafikus felhasználói felülettel rendelkezik és átlagember is képes használni, képeket rajzolni, megjeleníteni és feldolgozni, zenét lejátszani vagy éppen szöveget szerkeszteni. Raskin úgy véle, hogy az Apple számára öngyilkosság lenne videojátékkal előrukkolni, hiszen úgysem tudna versenyezni az Atarival, ezért az Annie néven emlegetett készülék tervei a kukába kerültek és az igazgatótanács jóváhagyásával Raskin csapatott toborzott a Macintosh megtervezésére.

A számítógép bölcsőjénél bábáskodott többek között Brian Howard, akivel Raskin egy zenekarban játszott. Howard feladata elsősorban a dokumentálás lett volna, de a projekt kezdeti szakaszában igazából még nem volt mit dokumentálni, úgyhogy teljes erővel belevetette magát a hardver megtervezésébe. Howard és Raskin közösen béreltek lakást San Franciscóban és a Stanford egyetem biológiai laboratóriumából eltulajdonított kísérleti nyulakból készített ételeken éltek. "A kísérletekhez szükség volt egészséges állatokra is, akiket a vizsgálatok után megöltek, eltávolították egyes szerveiket, majd egy hűtőbe tették őket. Briannak szabad bejárása volt a biológiai laboratóriumba" - mesélte Raskin.

1978-ra Raskin már majdnem teljesen elkészítette 400 oldalas könyvét, amely a "Book of Macintosh" címet kapta és amelyben a szerző leírta, hogyan képzel el egy olcsó, egyszerűen használható személyi számítógépet. A könyvben egy - monitor nélkül - 500 dollárba kerülő gép leírása szerepelt, amelyhez nyomtató is tartozik. A Macintosh projekt kapcsán említést érdemel még Bud Tribble, Burrell Smith és Bill Atkinson (QuickDraw, Lisa) neve is. Smith hamarosan elkészítette a Macintosh első prototípusát, amely Motorola 6809 processzort és 64 kbyte memóriát tartalmazott és amelyre egy Apple II gépen keresztül lehetett programokat betölteni. Nem sokkal ezután megkezdődött a BIOS, az operációs rendszer, valamint a grafikus felhasználói felület fejlesztése.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A Macintosh tervezésénél kezdettől fogva szem előtt tartották a szoftver és a hardver szinergiáját. "Előjöttem egy szoftver-ötlettel, megmutattam Burrell Smithnek, aki egész éjszaka bütykölt, majd másnap közölte, hogy az ötlet némi változtatással megvalósítható" - mondta Raskin. "A hardvert a szoftverhez, a szoftvert a hardverhez terveztük, összehoztuk a kettőt, együtt fejlődtek." A csapat rendkívül jó hangulatban dolgozott, a tervezők szobájában állandóan szólt a zene, pihenésképp frizbiztek és dartsoztak. Mindenkinek lehetett ötlete, mindekint meghallgattak.

Egér kell!

Raskin javasolta a tervezőcsapat tagjainak és az Apple vezetőinek, elsősorban Steve Jobsnak, hogy látogassák meg a Xerox PARC-ot, hiszen ott már rendkívül előrehaladott kutatások voltak grafikus felhasználói felületekkel kapcsolatban. "Több mint egy évig győzködtem Steve-et arról, hogy nézze meg, mi is folyik ott a PARC-ban. Végül Steve, Bill Atkinson és még néhány ember elment és amikor visszatértek, lelkesen mesélték, miket láttak" - emlékezik vissza az 1979-ben történt, ma már legendássá lett látogatásra Raskin. Szintén a PARC-ból indult a számítógépes egér, amelyet Raskin ki nem állhatott, Jobs viszont első látásra beleszeretett és döntött: a Macintosht egérrel kell irányítani. Jobs annyira bízott az egér sikerében, hogy a számítógép billentyűzetén nem is voltak nyíl billentyűk.

Jef Raskin szerint Steve Jobs messze nem olyan újító és látnok-szellemű, mint amilyennek sokan képzelik. "Az ember elétett egy csomó lehetőséget, amelyben benne volt a saját ötlete, aztán ő kiválasztotta az egyiket és úgy érezte, igazi feltaláló. Néha így kell bánni a főnökökkel. Ők hozzák meg a végső, látszat-döntést, de az igazi döntést te magad hozod, ebben az esetben azt, hogy lesz grafikus beviteli eszköz. Ő választja ki, hogy melyik legyen az, de közben észre sem veszi, hogy már döntöttél helyette" - mesél az egér és Jobs kapcsolatáról Raskin, aki számos különféle beviteli eszközt tervezett és készített el a Macintosh-hoz. A PARC-ban látott egereknek három gombja volt, Raskin volt az, aki úgy döntött, hogy egy gomb elég lesz az egérre. Érvelése szerint a felhasználóknak így nem kell tudniuk, melyik gomb mire való, a szoftverek kezelése egyszerű, magától értetődő.

A Macintosh - és a Lisa - egerének első prototípusához az alkatrészeket Dean Hovey tervezőmérnök egy vegyesboltban vásárolta meg. Szappantartó volt az egér teste, a golyó pedig egy golyós dezodorból származott. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a golyó gyakran megcsúszott az asztalon, Hovey ezért eleinte érdes felületű acélgolyókkal próbálkozott, később a golyót gumírozott anyaggal vonták be. Hovey elmondása szerint a PARC-ban látott egerek azért sem voltak felhasználóbarátak, mert csak teljes szétszedés után lehetett őket kitisztítani. Így született meg az egér alján látható gyűrű és az eltávolítható golyó ötlete. A ma kapható golyós egerek mechanikailag még mindig Hovey húsz éves elképzeléseire épülnek.

A számítógépet eredetileg Motorola 6809 processzor köré tervezték, mivel akkoriban ezt kedvező áron lehetett beszerezni. Az első prototípusok összeszerelése után azonban kiderült, hogy ennek a teljesítménye túl kicsi, és mivel a processzor a teljes számítógépe árának csak töredéke, ezért érdemesebb egy nagyobb teljesítményű chipet beépíteni. Így esett a választás a 8 MHz-es Motorola 68000-ra, ez már elég erős volt a grafika kezeléséhez. Burrell Smith készítette el azt az áramkört, amelynek segítségével a 16 bites busszal rendelkező processzorhoz 8 bites memóriákat lehetett csatolni. Tribble és Burrel négy napon át folyamatosan dolgoztak, mire megszületett a 68000 processzorral, 64 kbyte memóriával, grafikus kijelzővel és billentyűzettel felszerelt számítógép prototípusa, amely a QuickDraw szoftvert futtatta. Ezt megmutatták Steve Jobsnak, aki rábólintott.

Búcsú

Raskin ekkor került először komoly összeütközésbe Jobsszal, ugyanis ragaszkodott az olcsó 6809 processzorhoz, utóbbi viszont úgy érvelt, hogy a számítógépnek elsősorban a képességei, szolgáltatásai fontosak, nem pedig az ára. A tervezőknek - köztük Raskinnak - azonban be kellett látni, hogy a grafikus felhasználói felület, valamint az erre írt programok futtatása nagy számítási teljesítményt és nagy memóriát igényel. Így lett a 8 kbyte kapacitású ROM-ból 64 kbyte, a 64 kbyte RAM-ból 128 kbyte és így került szalagos egység helyett 3,5" lemezmeghajtó a gépbe, amely 400 kbyte kapacitású floppykat kezelt.

A billentyűzetet eredetileg egybe akarták építeni a számítógép házával, Jobs javaslatára később mégis az önálló változat mellett döntöttek, ami szintén megemelte a költségeket. A társaság kettészakadt, Jobs, a Lisán is dolgozó Atkinson és Howard a nagyobb teljesítmény és az ezzel kényszerűen emelkedő végfelhasználói ár mellett érveltek, Raskin viszont mindenképp egy olcsóbb, széles tömegek számára elérhető számítógépet szerett volna építeni. A felek közötti ellentétek végül addig eszkalálódtak, amíg Raskint 1982-ben az Apple másik részlegéhez irányították át és Jobs vette át a Macintosh-projekt irányítását. Raskin nem sokkal később elhagyta a vállalatot és saját céget alapított. A Macintosh végül 1984-ben került a piacra és nem csak műszaki tartalom tekintetében volt újító, hanem a marketing-kampánya is egyedülálló volt.

Korábban a számítógépeket a gyártók szinte kizárólag megszállott felhasználóknak és szakembereknek kínálták, a reklámok szinte csak műszaki adatokat tartalmaztak, az üzeneteket csak kevesen értették meg. A Macintoshnál ezzel szemben az volt a cél, hogy az átlagember is felismerje, a számítógép megvásárlásával hasznos eszközhöz jut, amely sok tekintetben megkönnyíti, megváltoztatja az életét.

Az azóta sokat emlegetett, Ridley Scott által rendezett "1984" reklámfilm bombasztikus sikert aratott a vállalat alkalmazottai, elsősorban az értékesítésért felelős munkatársak körében, ám nem nyerte el az Apple igazgatótanácsának tetszését, akik megbíztak egy irodát a futballdöntőre lekötött méregdrága reklámidő értékesítésére, de nem jártak sikerrel. Az igazgatótanács ekkor az Apple II valamelyik reklámját szerette volna sugároztatni, azonban végül mégis a Macintosh filmje mellett döntöttek. A szóban forgó reklám azóta már számtalan díjat nyert és nem mellesleg elindította útjára a Macet, amely azóta meghódította a világot.