Vapochill: hidegre téve
Az Asetek volt az első cég, mely otthoni felhasználásra kínált olyan terméket, mellyel a processzorunkat környezeti hőmérséklet alá tudtuk hűteni. A gyártó most frissítette termékpalettáját, ennek apropóján kaptunk kipróbálásra egy Vapochill rendszert.
Hogy mitől is olyan különleges ez a technológia a legelterjedtebb hűtési módszerrel, a léghűtéssel összehasonlítva? Mint tudjuk, a léghűtés optimálisan szobahőmérséklet környékén tudja tartani a processzort, de sok esetben az ennél akár 20-30 fokkal is melegebb lehet, valamint az igazán jó léghűtők nagyon hangosak is. Ezzel szemben a Vapochill egy mai csúcsprocesszort is 0 fok körül tud tartani, sőt ha tuningolunk, akkor se lesz gondunk a túlmelegedéssel. Hogy hogyan is működik? A varázsszó: kompresszoros gázhűtés. Tulajdonképpen ezt a technikát használja a legtöbb hűtőgép, fagyasztógép, de itt a hűtő teljesítménye a processzorra koncentrálódik.
Mi az a kompresszoros gázhűtés? Alapvetően a vízhűtéshez tudnám hasonlítani, folyadék segítségével történik a hőszállítás az egyik helyről (CPU) a másikra (radiátor), de valójában sokkal bonyolultabb -- és ennek köszönhetően sokkal hatásosabb -- mint egy vízhűtés, ugyanis itt változik a folyadék nyomása, illetve a folyadék gázzá alakul, majd vissza folyadékká és így tovább.
Sokan vannak akik nem tudják, hogy hogyan is működik a hűtőgép otthon, melyet mindennap használnak, ezért fontosnak tartom, hogy röviden leírjam a működési elvet.
Ezen az egyszerű kis ábrán látható a folyadék/gáz útja.
A kompresszor: ez a legkönnyebben felismerhető része a rendszernek. Biztos mindenki látta már a hűtőgépét hátulról, a kompresszor egy nagy, fekete, hengerszerű berendezés. Amikor a hűtőközeg belép a kompresszorba, aránylag meleg és kicsi a nyomása. Maga a kompresszor tulajdonképpen úgy működik, mint egy pumpa (a neve is erre utal), összenyomja a hűtőközeget, és kényszeríti, hogy továbbmenjen a rendszerben. Amikor gázt összenyomunk két dolog történik: növeljük a hőmérsékletét és növeljük a forrás-, valamint harmatpontját, azaz szobahőmérsékleten is folyadék maradhat, ahol a nyomás növekedése nélkül gáz halmazállapotú lenne.
A kondenzátor (radiátor): ahogy a forró, nagynyomású gáz átáramlik a kondenzátoron, a kondenzátor nagy felületének segítségével a környezetbe szétsugározza a meleget, és a gáz lehűl. Amikor harmatpont alá hűl, akkor lecsapódik folyadékká. Fontos megjegyezni, hogy ez csak nagy nyomáson lehetséges, különben a gáz szobahőmérsékleten is gáz maradna. A vapochill rendszerben a ház elejében van a kondenzátor, amin egy 12 centiméter átmérőjű ventilátor fújja át a levegőt, így elősegítve a gyors lehűlést.
Kapilláris cső: Elég sok hőt elvontunk a hűtőközegtől, most egy nagy nyomású, szobahőmérsékletű folyadékunk van. Emlékezzünk, hogy a nyomás, a hőmérséklet és a halmazállapot között szoros összefüggés van. A kapilláris cső tulajdonképpen egy olyan eszköz, amely szabályozza a hűtőközeg áramlását. Amint a hűtőközeg elhagyja a kapilláris csövet, a nyomás gyorsan lecsökken, ennek köszönhetően a hőmérséklet is lecsökken, jóval a környezeti hőmérséklet alá, esetünkben -30 fok alá is, így egy kis nyomású, rendkívül hideg hűtőközeg folyik a párologtatóba (CPU-kit).
Párologtató (CPU-kit): Itt történik a "csoda". A párologtató az a hely, ahol a hűtőrendszer kapcsolatba kerül a hűtendő eszközzel, esetünkben processzorral. Ez a rézből készült eszköz a processzorra van szorítva. A processzor által leadott hő melegíti ezt a rézlemezt, melynek köszönhetően a lemez másik oldala is felmelegedik, így az ott lévő hűtőközeg elkezd forrni, és a gáz formájában visszakerül a kompresszorba.
Mint tudjuk, a forráshoz sok energia kell, így lehetésges, hogy a processzor hideg lesz, esetünkben egy Pentium 4 maghőmérséklete -2 fok körül volt egy 23 fokra fűtött szobában. Ez elég jó eredmény, hisz a gyári Intel léghűtéssel minimum 35-40 fok körül van a processzormag, és mint minden tuningos tudja, minél hidegebb a processzor, annál magasabb órajelet lehet elérni, elméletileg.
[oldal:A Vapochill rendszere]
A Vapochill Standard Editiont -- melynek kb. 130 watt a hűtőteljesítménye -- egyenesen a gyártótól, Dániából kaptuk. A ház egy meglehetősen nagy dobozban érkezett, mely nem kevesebb, mint 22 kilogrammot nyomott. A dobozban természetesen benne volt a ház, melybe a hűtőrendszer be van építve, és egy nagyon részletes használati utasítás, valamint 2 zacskó, melyekben az összerakáshoz feltétlenül szükséges alkatrészek voltak. A ház fekete színű, külön lehet levenni a tetején lévő lemezt, és a két oldalsó lemezt. Ezeket nagy méretű csavarok tartják, melyek olyan kialakításúak, hogy csavarhúzó nélkül is könnyen lehessen csavarni őket. A házban 3 darab 5,25" hely van, 1 hely áll rendelkezésre a 3,5" floppy számára, valamint 5 darab 3,5" merevlemezt tudunk beszerelni, melyek hűtéséért egy 12 centis Papst ventilátor a felelős.
Tápegységről nekünk kell gondoskodni, minimum 300 wattos az ajánlott, mert a kompresszor is erről kapja az áramot (maximálisan 6.1 Ampert fogyaszt a 12 Voltos ágról). A táp a processzor fölé kerül, mint a midi toronyházakban, de ez itt szerencsére nem olyan nagy gond, mert itt nem léghűtés van. A ház szellőztetése szerintem nincs megfelelően megoldva, ugyanis a kondenzátoron lévő ventilátor is befelé fújja a felmelegített levegőt, és csak egy ventilátor van, mely a ház szellőztetésésért felelős, ez elöl, a ház aljában található. Sajnos a ház hátán nincs kialakítva ventilátor számára hely. Így meglehetősen be tud melegedni a ház, ez gondot okozhat, mert a DDR SDRAM modulok is eléggé melegednek légáramlat nélkül, és a northbridge-re se szoktak mostanában az alaplapgyártók aktív hűtést tenni, mert a processzoron található ventilátor biztosítaná a légáramlatot itt is. Aki tuningol, annak már komolyabb gondokat okozhat az alkatrészek melegedése, így én is kénytelen voltam egy 8 centis ventilátort beeszkábálni a gépbe.
A ház sajnos meglehetősen gyenge minőségű, átlagos. Szerintem egy ilyen drága rendszer esetében elvárható lenne egy minőségi ház, amit egyszerűbb szerelni, nem kell mindent csavarozni, és ami nem vágja el az ember kezét.
A Chillcontrol fantázianevű szerkezet tulajdonképpen a hűtés agya. Ez szabályoz, és figyel minden hűtéssel kapcsolatos funkciót. Két részből áll, a hardverből, valamint a szoftverből, amellyel különböző paramétereket állíthatunk tetszésünk szerint. A PC-vel soros porton keresztül kommunikál, bár erre csak akkor van szükség, amikor át akarunk állítani valamit.
A ház elején van egy kis ablak, ahol a Chillcontrol kijelzőjét láthatjuk. Ez 4 adatot tud megjeleníteni: a párologtató fejen lévő hőmérő által szolgáltatott hőmérsékletet, egy szabadon elhelyezhető hőmérő által mért adatot, a kompresszor fordulatszámát, valamint egy általunk beállítható 4 számjegyű számot -- a processzor órajelét. A Chillcontrollon keresztül kapja az áramot az alaplap, a ventilátorok, valamint a kompresszor is.
Mikor a Vapochill házon megnyomjuk a bekapcsoló gombot, akkor csak a hűtés kapcsol be, és egy általunk beállított hőmérsékletet elérve kapja meg a bekapcsoló jelet az alaplap. A processzort egy beállított hőmérsékleten próbálja tartani, ha egy relatív magas hőmérsékletet állítunk be, akkor nem megy folyamatosan a kompresszor. A fűtőelemek is innen kapják a kakaót, természetesen szabályozható, hogy mennyire fűtsenek. A rendszer a ház elejében, és a kondenzátoron található ventilátorok sebességét is szabályozza. Talán a legfontosabb funkció a túlmelegedés elleni védelem, amikor a hűtőfej eléri a beállított hőmérsékletet, akkor a Chillcontrol kikapcsolja a gépet. A szoftveres beállításokat egy meglehetősen egyszerű, minden csicsától mentes DOS programmal módosíthajuk.
[oldal:Összeszerelés]
Először a sok alkatrész láttán kicsit megijedtem, bonyolultnak tűnt az összeszerelés. Szerencsére egy rendkívül részletes útmutatót mellékel a termékhez a gyártó, mely lépésről-lépésre, képekkel illusztrálva végigvezet minket az összerakás folyamatán. Fontos, hogy mindent úgy csináljunk, ahogy a leírásban van, mivel a -25 Celsius fok körüli hűtőfej és környezete hamar elkezd párásodni, vagyis ha az összeszerelés során véletlen kihagytunk valamit, akkor a csapadék processzor mellett az alaplapot, illetve a számítógép más alkatrészeit is tönkreteheti.
Első lépésként le kell szerelni a hűtőtartó keretet az alaplapról, alá kell tenni egy szivacsot (az összes szivacs pontosan méretre van vágva), majd vissza kell szerelni szivaccsal együtt a keretet. Következő lépés elsőre eléggé bizarrul festett, de végiggondolva a helyzetet már nem is annyira meglepő. A foglalatot teljesen le kell kenni hővezető pasztával, melyből természetesen megfelelő mennyiséget mellékelt a gyártó. A paszta fontos tulajdonsága, hogy elektromosan nem vezető, így nem kell félni rövidzárlattól. A foglalat közepét is be kell kenni, valamint egy kis szivacsdarabot kell ide tenni. Nem szabad spórolni a pasztával, fontos, hogy miután összerakjuk a rendszert ne maradhasson sok levegő a processzor és az alaplap között, mert akkor könnyen bepárásodhat, és nem szerencsés, ha vizes lesz az alaplap.
Következő feladatunk, hogy a processzor alját kenjük össze szilikonpasztával. Majd a processzort helyezzük a foglalatba. Utána természetesen egy szivacs kerül ide is, melynek közepén csak a CPU "sapkája" látszik ki. Erre a szivacsra egy fűtőelemet kell ragasztani. Így tudunk védekezni az ellen, hogy a processzoron kívül más alkatrész is lehűljön. Az alaplap másik oldaláról sem szabad megfeledkezni, ide az előzőekben leírt fűtőelemhez hasonló szerkezet kerül.
Már csak egy dolgunk maradt, a legfontosabb, hogy a párologtató fejet -- melyet gyárilag szivacs vesz körül -- a processzorra rögzítsük. A leírás szerint a mellékelt két kis fémrudacskát a műanyagkeretbe kell helyezni még az összeszerelés elején. Ez számomra nem világos, hogy miért van így, szinte minden lépésnél kiesett legalább az egyik rúd, bőven elég utolsó lépésként berakni. A hűtőfejet a processzorra kell fogni, és két csavar segítségével ehhez a két rúdhoz rögzíteni. Az összerakási útmutató arra is kitér, hogy a csavarokat addig kell becsavarni, míg 2-3 miliméternyire ki nem lóg az aljuk a rögzítőrudakból. Tulajdonképpen ennyi volt az összeszerelés. A fennmaradó alkatrészeket (memória, videokártya stb.) ugyanúgy kell beszerelni, mint a teljesen átlagos házakba.
Miután összeraktam a gépet és bekapcsoltam, az első meglepetés a hangja volt. Számomra rettentő hangosnak tűnt, megszoktam a saját gépemet, melyben vízhűtés van, és szinte teljesen hangtalan. A kompresszornak tulajdonképpen nincs hangja, gumibakokon van, így a rezgését sem veszi át a ház, a 12 centiméteres ventilátorok viszont annál hangosabbak. Gyorsan be is léptem a Chillcontrol beállító programjába, és visszavettem a ventilátorok sebességéből. Féltem, hogy a rendszer így nem lesz képes a maximális hűtőteljesítményt nyújtani, de későbbi tesztek folyamán kiderült, hogy a processzor hőmérsékletére nincs befolyással a ventilátorok sebessége, akár a maximumon forognak, akár a minimumra le vannak véve. Így összességében egy aránylag halk Vapochill-alapú gépet lehet összerakni.
A házon két gomb, valamint két kék LED található. Az egyik gomb bekapcsoló gombként funkcionál, a másik gombot röviden nyomva a kis kijelzőn megjelenő adatok között váltogathatunk, hosszan nyomva reset gombként működik. Az egyik LED a merevlemez működését, a másik a gép működését jelzi. Ami elsőre kicsit szokatlan lehet, hogy miután bekapcsoljuk a rendszert, 1-2 percet kell várni, mire a hűtő lehűl a beállított hőmérsékletre, csak ezután kapja meg a bekapcsoló jelet az alaplap. Miután elindult minden, a gép teljesen úgy működik, mint egy átlagos számítógép.
[oldal:Tapasztalatok és értékelés]
A gép beüzemelésével apróbb gondjaim támadtak, ugyanis a 2,8 GHz-es Pentium 4 processzor nem működött megbízhatóan a gyárilag ajánlott feszültségen. Az operációs rendszert sem sikerült feltelepíteni. Ez nem tudom, hogy az ASUS P4S8X alaplap hibája volt-e, mely 0,05 Volttal kevesebb feszültséget adott a processzornak, mint amit a BIOS-ban beállítottam, vagy a hidegnek volt-e köszönhető, de egy kis feszültségemelés után megfelelően működött minden.Miután a processzor megfelelően működött az alapfrekvencián (2,8 GHz), neki is láttam az órajel emelésének. Mivel minden Pentium 4 processzor szorzólockos, csak a front side bus emelésével tudtam a sebességet növelni. Természetesen ehhez a feszültséget is emelni kellett. Az így elért maximális sebesség -- amin stabil volt a rendszer -- 3100 MHz volt, ezt 148 MHz-es front side busszal értem el. Ehhez a feszültséget a BIOS-ban beállítható maximumra, 1,8 Voltra kellett emelni. Sajnos a gyakorlatban ez nem 1,8 Volt, ugyanis terhelve 1,65 Voltra esett a feszültség. A tápnak elvileg elégnek kellett lennie, valószínüleg az alaplap nem bírta a lépést tartani a közel 90 Wattot fogyasztó processzorral.
Alapórajelen, terhelés nélkül eléggé jól teljesít a hűtő, bár fontos, hogy ilyenkor nem termel jelentős hőmennyiséget a processzor. Amikor a hűtőfej -26C fok volt, akkor a maghőmérséklet -21C fok volt. Amikor a processzort a BurnCPU nevű programmal terheltem, a hűtőfej -15 fokig melegedett és a mag hőmérséklete -4C fok volt. A processzort túlhajtva kicsit melegebb volt a helyzet. Terheletlenül -24,5 fokos volt a párologtatófej, és -17C fokos a processzor. Terhelve a hűtő külső hőmérséklete -14C fok volt, de a mag hőmérséklete megközelítette a 0C fokos határt, sőt néha pont 0C fokot írt ki a Motherboard Monitor.
A rendszer kivitelezése nagyon igényes, minőségi, minden elsőre példásan működött, a szivacsok tökéletesen illeszkednek a helyükre, párásodásra esély sincs, a Chillcontrol is egy nagyon jó dolog, egyszóval a hűtő tökéletes, de a hűtőteljesítménnyel nem voltam elégedett. A terheletlen processzorral elért -21C fok meglehetősen jól hangzik, ehhez képest a tuningolt proccesszorral, terhelten 0C fok körüli maghőmérséklet már elég sok, és a tuningban sem hozott komoly eredményt. Lehet hogy csak a processzor volt egy szerencsétlenül kifogott példány, melyet nem lehetett komolyabban húzni, de szerintem ezt a 3000-3100 MHz körüli eredményt egy jobbfajta léghűtéssel is el lehet érni, ráadásul a Vapochill nem is halkabb, mint egy léghűtés.
A házzal nagyon elégedetlen vagyok. Kívülről szép, a mai divatot követően fekete az egész, az előlap is szépen van ívelve mindenhol, de kinyitva egyből megváltozik a helyzet: egy átlagosan gagyi, keletről érkező tucatház, melyben mindent csavarozni kell, és egy óvatlan mozdulattal szerelés közben jól szétvágja a kezünket. Szerintem egy 600 dollár körüli ház+hűtő párosnál elvárható lenne, hogy egy minőségi házat kapjunk a pénzünkért.
Így összességében azt kell mondanom a rendszerről, hogy jópofa, de nem ér meg ennyi pénzt. Máshol ennyiért egy minőségi házat kaphatunk, valamint egy komplett vízhűtést, melynek segítségével egy halk gépet tudunk építeni.
A tesztrendszer memóriamoduljait és merevlemezét a Demo Stúdió biztosította.