Szerző: Bodnár Ádám

2002. december 12. 14:20

Bemutató: SONICblue Rio audiolejátszók

Egy korábbi tesztünkben már szerepelt a Rio Volt SP250 MP3-CD lejátszó, most a készüléket gyártó SONICblue flash memóriás és merevlemezes audiolejátszóit vettük szemügyre. Tesztünkben összesen három készülék szerepel, a Rio 600, Rio 800 és a Rio Riot.

Nagy izgalommal nyitottam ki a Rio Riot dobozát, ugyanis még sosem próbáltam egyetlen merevlemezes MP3-játszót sem. Ez egyfelől annak köszönhető, hogy viszonylag kevés ilyen kapható a magyar piacon, másfelől az áruk is igen borsos. A SONICblue részlege már régóta az egyik legnagyobb név az MP3-lejátszók piacán, azonban ezt a hírnevet elsősorban flash memóriával rendelkező készülékei révén vívta ki a cég, így rendkívül kiváncsi voltam, hogy a 20 Gbyte-os merevlemezt tartalmazó Rio Riot öregbíti, vagy csorbítja-e a vállalat hírnevét.

A termetes, piros-fekete kartondobozban a lejátszón kívül egy fejhallgató, egy hálózati adapter, egy neoprén hordtáska, egy USB kábel, két CD (RealJukebox, Apple iTunes) és a kézikönyv kapott helyet. Maga a Rio Riot készülék formaterve zseniális, középen elhelyezett nagy kijelzője, joypadre emlékeztető bal gombja és enyhén domború kialakítása első ránézésre valamiféle kézben tartható játékkonzolt (Game Boy Advance) juttatott az eszembe. A lejátszó egyébként pontosan 136x92x35 milliméter méretű és kicsivel többet nyom 300 grammnál -- természetesen a fixen beépített akkumulátorral együtt.

A kezelőszervek számosan vannak, de tökéletesen kézreesnek, az irányítás teljesen magától értetődő. A Rio bal szélén találhatóak a hangerő növelésére és csökkentésére szolgáló gombok, a készülék tetején pedig a ki/bekapcsoló billentyű kapott helyet, aminek három állása van: ki, be és az ún. "hold", amely a billentyűk véletlen megnyomása ellen véd. "Hold" állásban nem kell attól tartanunk, hogy a zsebünkben hordott lejátszón akaratlanul megnyomunk egy gombot, ami esetleg megállítja a lejátszást, vagy átlép egy számot. A ki/bekapcsoló billentyűt rendkívül óvatosan kell kezelni, velem többször is előfordult, hogy a kelleténél erősebben billentettem át a kapcsolót, és az a középső "hold" állás helyett a bal szélső "off" állásba került, és a készülék nagy bosszúságomra kikapcsolt.

Az előlap bal oldalán felül helyezkedik el a menü előhívására szolgáló ezüstszínű gomb, alatta pedig egy négyirányú billentyű található, amely az aktuálisan kiválasztott zeneszám elindítására, leállítására, illetve a számok közötti lépkedésre használható. Az előlap közepén kapott helyet a hatalmas méretű, háttérvilágításos LCD kijelző, amelynek felbontása 240x160 pixel. A megjelenítő rendkívül jól olvasható, lejátszás közben az aktuális zeneszám szinte minden létező adata (előadó, album, codec, bitráta, fájlméret, stb.) kiírásra kerül. A kijelző kontrasztja, illetve a háttérvilágítás ideje menüben állítható be. Az LCD mellett jobbra a menüben történő navigációra szolgáló tárcsa, illetve az "enter" és a "back" gomb található. Ezek működésére igazából kár is szót pazarolni, annyira magától értetődő. A Riot alján kapott helyet a hálózati adapter csatlakozója, az USB kábel helye, illetve a fülhallgatóhoz tartozó 3,5 mm-es aljzat.

[oldal:... és belülről]

A Rio Riot egy 20 Gbyte kapacitású merevlemezt tartalmaz és az MP3 mellett a WMA formátumú állományokat is lejátssza. A meghallgatható fájlok 32-320 kbps bitrátájú, illetve változó bitrátájú MP3 állományok, vagy legfeljebb 192 kbps bitrátájú WMA állományok lehetnek. A Riotban egy teljesen szabványos, 2,5 hüvelykes mobil merevlemez található, amely ugyan lényegesen olcsóbb, mint az Apple iPodban használt apró meghajtó, azonban a készülék méretét pont akkorára növeli, hogy azt már nem lehet igazán kényelmesen zsebre vágni. Ilyenkor tesz jó szolgálatot a dobozban található, neoprénből készült tok, amelynek segítségével a Riot övre akasztható. A készüléket 16 Mbyte-os memóriával látták el, amely egyfelől rázkódásvédelmi funkciókat lát el, másrészt az akkumulátor kímélésére szolgál. A zeneszámokat a Rio ugyanis a merevlemezről először a memóriába tölti be és innen játssza le, így a meghajtónak nem szükséges állandóan forognia, ami rendkívül jó hatással van az akkumulátor élettartamára. A készülékbe beépített lítium-ion akkumulátor a gyári adatok szerint 10 óra folyamatos zenehallgatást tesz lehetővé.

A beépített merevlemez kapacitása 20 Gbyte, ami nem csak első hallásra tűnik nagynak, valóban óriási. Sajnos úgy tűnik, a tervezők erre nem gondoltak, ugyanis a fájlokat USB1.1 porton keresztül lehet a Riotba tölteni, ami -- valljuk be őszintén -- az USB2.0 és a FireWire korában meglehetősen divatjamúlt, lassú és kényelmetlen. 1 Gbyte zene feltöltése majd' egy órát vesz igénybe, a merevlemez teljes feltöltéséhez pedig 16 óra folyamatos másolásra lenne szükség. A konkurencia (Apple iPod, Creative Jukebox 3) ebben a tekintetben felülmúlja a Rio készülékét, az előbbin FireWire, az utóbbin pedig USB1.1 és FireWire csatlakozó is van. A SONICblue mérnökei igazán lehettek volna előrelátók, és tervezhették volna a lejátszót USB2.0 porttal, amely felülről kompatibilis az USB1.1-gyel, azaz a használata semmiféle problémát nem okozott volna a régebbi számítógépek esetében sem.


A Rio Riot menüje

Sajnos a lassú adatátvitel csak az egyik gyengéje a Riotra való feltöltésnek. Eleinte úgy gondoltam, hogy a lejátszóba épített merevlemez ugyanolyan meghajtónak látszik majd a Windows operációs rendszerben, mint egy szokványos, cserélhető lemez, és egyszerűen a Windows Explorerből vagy a Windows Commanderből intézhető a másolás. Sajnos a valóság ennél sokkal szomorúbb, ugyanis a Riot merevlemezére csak és kizárólag a mellékelt RealJukebox szoftver segítségével lehet fájlokat másolni, mégpedig meglehetősen körülményes módon. Ez egyben azt is jelenti, hogy a készülék nem használható hordozható merevlemezként, mint például az Apple iPod. Sajnos amennyire egyszerű a lejátszó kezelése vagy a számok közötti lépkedés, annyira körülményes és lassú a fájlok átmásolása.

Ha meguntuk volna a másolást, illetve a merevlemezen található -- akár több ezer -- számot, hallgathatunk FM rádióadókat is, ugyanis a Riotban helyet kapott egy FM vevő is, amely nyolc adó frekvenciájának memorizálására képes. A Rio Riot érdekes szolgáltatása még a Rio DJ, amely a merevlemezen található dalokból képes a megadott szempontok szerinti egyvelegeket összeállítani. A szempont lehet például előadó, zenei műfaj, évjárat, de a Rio DJ készséggel kiválasztja például a legtöbbet hallgatott számokat, vagy akár azokat is, amelyet a megadott időintervallumon belül a legkevesebbszer, vagy egyáltalán nem hallgattunk. Mindenképpen érdekes szolgáltatás, de be kell valljam őszintén, jómagam sosem használtam.

A Rio Riot hangminősége jónak mondható, főképp ha figyelembe vesszük, hogy a lejátszót elsősorban utazás közbeni használatra találták ki, és az MP3 vagy WMA fájlok amúgy sem audiofil minőségűek. Egyszóval a célnak tökéletesen megfelelő minőségben hallgathatjuk kedvenceinket. Szerencsére a beépített erősítő nagy tartalékokkal rendelkezik, a hangerő már 50 százalékos állásban is elegendő arra, hogy minden apró zenei részletet halljunk, egyedül talán a metrón érdemesebb kicsit hangosabbra állítani a lejátszót.

A Rio Riot merevlemezének kapacitása óriási, a hangminősége kitűnő, beépített FM tunerrel is rendelkezik, az összeszerelés minőségére, a rázkódásvédelemre és az akkumulátoros üzemidőre sem lehet panasza senkinek, az Apple iPoddal vagy a Creative Jukebox 3-mal összevetve az ára is kedvező, azonban a lassú és körülményes másolás rendkívüli módon lerontják az összképet. Mindazonáltal a Rio Riot kedvező benyomást tett rám, és szívből ajánlom bárkinek, aki felül tud kerekedni a bosszantó hibákon.

Bodnár Ádám

[oldal:Rio 600 és Rio 800]

A cég beépített memóriával rendelkező audiolejátszói, a Rio 600 és 800 modellek már jóval könnyebbek, a készülékbe helyezhető ceruzaakkumulátorral együtt sem nyomnak többet 100 grammnál. A kisebbik Rio 600 készüléket 32-64 MB beépített memóriával lehet megvásárolni, a nagyobbik Rio 800-ban pedig 128 MB flash memória található. A készülékek beépített memóriáját a hátlap cseréjével tovább lehet bővíteni, sajnos általánosan használt CompactFlash vagy egyéb memóriakártyákat nem fogadnak.

A két készülék tudását tekintve szinte teljesen megyegyezik, MP3 (16-320 kbit/s) és WMA kódolású hangállományok megszólaltatására képesek. Lehetővé teszik playlist készítését, véletlenszerűen kevert és különböző ismétlődő lejátszásokat. Lehetőség van a teljes lista vagy egy szám ismétlésére, valamint egy kijelölt számtól másik kijelölt számig tartó, úgynevezett A-B ismétlésre.

Mindkét készülék háttérvilágítású, kék színben pompázó grafikus kijelzővel rendelkezik, a Rio 800 LCD-jén 3 sornyi információ jelenik meg, míg a Rio 600-on csak két sorban olvashatók az adott szám adatai. A Rio 800-on található legalsó gombbal azt a funkciót tudjuk aktiválni, amely nem kapott helyet a Rio600-ban: a beépített mikrofon segítségével diktafonként is funkcionálhat a készülék. Ezt a szolgáltatást csak futólag próbáltam ki, de a mikrofon érzékenysége meglepett, nagyon jó minőségű felvételt készített.

Diktafon üzemmódban a készülék 32 kbit/s ADPCM WAV állományt hoz létre, melyet a lejátszóban található MP+ és WMA állományoktól elkülönítetten kezel a lejátszó. A 128 MB-nyi helyre körülbelül 9 órányi felvétel rögzíthető ebben az üzemmódban.

A két készülék kivitelezése az alkalmazott anyagokat tekintve megegyezik, a Rio 800 méreteiben egy picit nagyobbnak tűnik a Rio 600-nál, de csupán az alkalmazott dizájn csap be bennünket, befoglaló méreteiben hajszálpontosan ugyanakkora mindkét készülék. A Rio 800 egy kicsit "szögletesebb", ezzel némileg komolyabb hatást kelt a készülék, nem annyira legömbölyítettek a formák, mint a Rio 600-nál.

A számok áttöltésére USB kábelt mellékel a cég, valamint a Rio 800-hoz hálózati töltőt és adaptert, mely a készülékbe helyezett akkumulátort is tölti. Mindkét készülékhez jár fülhallgató és övre fűzhető hordtáska is. Az USB csatlakozás itt is csak 1.1-es USB felületet jelent, de a beépített memória méretéből adódóan ez nem akkora hátrány, mint a 20 GB-os Rio Riot esetén. Fontos lehet tudni, főként a manapság kapható, adathordozásra is alkalmas MP3-lejátszók "korában", hogy a Sonicblue lejátszóiról nem lehet letölteni a számokat a számítógépre, teljesen egyirányú a kommunikáció. Ez a diktafon funkció használhatóságát is nagyban korlátozza, nincs lehetőség a felvételek archiválására.

A hangminőséggel elégedettek lehetünk, bár a Rio800 véleményem szerint kicsit tisztábban szól a Rio600-nál. Az equalizer állítgatásával egy kis játék után nagyjából azonos hangot lehet kihozni a két lejátszóból, a hordozható audiolejátszók iránt támasztott igényeknek pedig garantáltan megfelel mindkét készülék. Az equalizer szó egyébként egy kicsit túlzás a hangszínállítási lehetőségre: csak mély és magas tartományt lehet állítani, itt ne a hangkártyáknál és máshol megszokott, több frekvencia állítását lehetővé tévő felületre gondoljunk.

[oldal:Rio 600 és Rio 800: folytatás]

A készülékekhez a Sonicblue CD-lemezen meghajtóprogramot és kezelőprogramot is mellékel, jómagam szokás szerint a netről frissített RioPort Audio Manager szoftverrel próbálkoztam, meglehetősen keserves tapasztalatokat szerezve. Sajnos ezek a lejátszók sem látszanak -- a Rio Riothoz hasonlóan -- egyszerű merevlemezként az operációs rendszerek alatt, így kénytelenek vagyunk ezeket az alkalmazásokat használni. Végül a MoodLogic szoftver valamivel kellemesebbé tette a számok feltöltését, menedzselését.

A készülékek menürendszere egyértelmű és könnyen kezelhető, bár a négyirányú jog gomb kezelését csak egy kis gyakorlás után sajátíthatjuk el. A zsebben történő hordozáshoz szükséges HOLD opció itt is megtalálható. Sajnos elég szerencsétlenül lett itt is elhelyezve, nagyon könnyű véletlenül kikapcsolni a lejátszót a középső állást keresve, annyi logikát azért elvárna az ember, hogy a legszélső pozíció legyen a hold, az off állástól minél messzebb, abból nem lehet túl nagy baj.

A kijelzőn az éppen játszott szám címén kívül látszik az előadó és az album neve is, ezeket az információkat az ID3 tagből szerzi a lejátszó. Sajnos a Riottal ellentétben ezeknek a készülékeknek gondot okoztak az ékezetek, rosszul, vagy egyáltalán nem jelenítették meg az ékezetes karaktereket, sőt, néha a szám teljes címe olvashatatlan lett a cím elején található ékezetes betűtől. A kijelzőről leolvasható még a szám playlistben elfoglalt helye, hossza, bitrátája, valamint a hangerő. A hangerő bőven elegendő, zajos helyen hallgatva sem nagyon kell a skála felénél feljebb tekerni, a Sonicblue meglehetősen nagy teljesítményű fejhallgatóerősítőt helyezett el a készülékekben.

Összességében a lejátszók jól vizsgáztak volna, ha nem csak kényelmetlen, bonyolultan használható alkalmazásokkal lehetne menedzselni őket. Szerencsére több alkalmazás is található, melyek kompatibilisek a Rio 600 és 800 lejátszókkal. A készülékek önmagukban kiválóan megfelelnének arra, amire készítették őket, negatív élményt a gombok kialakításán kívül nem tapasztaltunk a Rio 800 készüléknél, a Rio 600 pedig teljes egészében beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Szólj hozzá a fórumban!

A SONICblue Rio termékekeket a magyarországi disztribútor Pulsar Hungary Kft. bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére, amit ezúton köszönünk. A Rio Volt SP250 MP3-CD lejátszót bemutató cikkünk itt olvasható.

Amrein Krisztián

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról