Szerző: Rátonyi Gábor Tamás

2002. november 20. 12:22

Szigorodó hazai hírportálok

Átrendezheti a hazai hírcímgyűjtő portálok tartalmát az Axelero médiaigazgatójának az [origo] híreire mutató linkekkel kapcsolatos elképzelése. Az elméleti kérdéseket és valós problémákat feszegető kérdésekre több válasz is létezik, ezek támogatottsága azonban a tartalomszolgáltatás szereplői részéről korántsem egységes.

A közelmúltban határozott kritikájával lepte meg a szakmát Krecz Tibor, az Axelero Rt. médiaigazgatója. Az Axelero új irodáinak átadásáról tudósító Prím Online idézte Krecz nyilatkozatát, melyben a médiaigazgató elítélőn nyilatkozott a Hírkereső típusú szájtokról. Mint a hírben olvasható, Krecz többek közt azt szeretné, ha az ilyen típusú oldalak "beszüntetnék, hogy nulla költségből tartalmat szolgáltatnak oly módon, hogy egy számítógépes szoftver automatikusan kigyűjti a portálok híreinek címeit egy weboldalra".

Krecz jogi lépéseket helyezett kilátásba az "engedély nélküli linkelés" miatt, ha a hírcímgyűjtemények nem hagynak fel az Axelero médiaigazgatója által kifogásolt tevékenységgel. A meglepő kijelentés egyfelől a hazai tartalomszolgáltatás egy kis szegmensének átrendezését vetíti előre, másfelől egy réges-régi (bár a mindennapokban ritkán felmerülő) vitát elevenít fel: van-e lehetősége egy weboldal tulajdonosának afelől rendelkezni, hogy ki milyen feltételekkel helyezhet el rá mutató hivatkozást?

Noha Krecz Tibor későbbi érdeklődésünk során sem árulta el, nyilatkozatában pontosan mely oldalakat értett Hírkereső típusú szolgáltatások alatt, maga az ötlet bizonyára sok olvasó előtt ismert. Nem önálló tartalomszolgáltatásról, hanem a híroldalak termésének kategorizált címgyűjteményeiről van szó. Ilyenből pedig nincs sok az internet hazai szegletében. Mindenekelőtt -- praktikusan -- a "típusnévadó" Hírkereső említhető, valamint az ugyanerre a szisztémára épülő, közelmúltban indult Hírstart. Szintén hasonló szolgáltatást nyújt a gazdasági hírek centrumaként ismert Eco.hu, s bár nem weboldal, hanem szoftver, szolgáltatása révén szintén ide sorolható az eBruit is.


Hírstart, a legfiatalabb

A módszer szinte minden esetben ugyanaz: a szolgáltatások által kifejlesztett robotok időről-időre végigjárják a híroldalakat, és begyűjtik a hírek címét és elérhetőségét (URL címét), majd vagy lapforrás, vagy téma szerint rendezve tálalják az olvasónak a kínálatot. Fontos részlet, hogy ezek a szolgáltatások a teljes híreket sosem teszik közzé saját oldalukon, csak azok címét és elérhetőségét.

Hogy egy ilyen szolgáltatás elindítása és üzemeltetése valóban nulla forint lenne, mint ahogy Krecz Tibor állítja, nem valószínű, hiszen a hírcímeket gyűjtő robotok, és az adatbázis fejlesztése, valamint a hardverköltségek már önmagukban többmilliós tételt jelentenek. Igaz ugyan, hogy a működtetésre fordítandó összegek messze alulmaradnak egy szerkesztőség fenntartsának költségeitől, ám karbantartás és utólagos fejlesztések nélkül egyetlen dinamikus szájt nem működhet hosszú ideig.

A Medián Webaudit rendszerének definíciói

Lapletöltés: minden megkezdett oldalletöltés
Látogatás: minden olyan látogató, aki az utolsó lapletöltését megelőző 30 percben nem járt az oldalon

A HWSW által összeállított "Hírkereső típusú szolgáltatások" listája egyúttal a hazai hírcímgyűjteményeket látogatók legkedveltebb lapjai is: a Medián Webaudit adatai szerint az Eco.hu munkanapokon átlagosan 8000 látogatást és 19 000 lapletöltést regisztrál, a Hírkeresőn 58 000 látogatás során töltenek le több mint 100 000 lapot, és naponta szintén százezernyi hír címére kattintanak rá. A Hírstart auditált látogatottsági adatai szerint a nemrég indult gyűjtemény 21 000 lapletöltést és 14 000 látogatást fogad. Az eBruit pedig egy szoftver, amit a felhasználók a saját számítógépükön futtatva értesülhetnek a hírekről, így itt lapletöltést méricskélni nem érdemes: a programot idáig hatezren töltötték le, s naponta mintegy 15-20 000 hírre kattintanak az információra szomjas netezők.

[oldal:Szerződések és költséges oldalak]

A linkelések kapcsán jogi út emlegetése azért is meglepő, mert mint megtudtuk: a Hírkereső típusú szolgáltatás említésekor szóba jövő oldalak mindegyikének érvényes megállapodása van az [origo]-val a hírek gyűjtésére. A Hírkeresőt vezető Holló Gábor és az eBruitos Orsós Szabolcs az [origo]-val kötött szerződés részleteiről nem kívántak nyilatkozni, mivel az szigorú titoktartásra kötelezte a feleket, ám azt, hogy érvényes megállapodás alapján "szedik" az [origo] híreit, nem cáfolták.

Az Eco.hu-s Kádár Mónika szintén biztos abban, hogy Krecz kijelentése őket nem érintheti, hiszen az Eco.hu és az [origo] között már korábban megállapodás született arról, hogy az [origo] Üzleti Negyedének hírei megjelennek az Eco gyűjteményében. Noha egyelőre [origo]-s hírek nincsenek az Eco.hu-n, ennek csak technikai oka van. Mint Kádár elmondta, egy korábbi designváltás miatt csak most kezdték el fejleszteni azt a robotot, amelyik leszedi majd a hírcímeket a lap gazdasági rovatának oldalairól.

Gerentsér Imre, a hírcímgyűjtemények legfiatalabbjának, a Hírstartnak a lapigazgatója elmondta, hogy szintén van szerződésük a [origo]-val, sőt a híreket ennek alapján szedik egy külön a Hírstartnak kifejlesztett -- design nélküli, csak a hírek címét és URL-jét tartalmazó -- úgynevezett dumpoldalról. A Hírstart egészén egyébként is csak azoknak a híroldalaknak a termését kivonatolják, melyekkel előzetesen megállapodtak erről, a Sanoma Rt. tulajdonában lévő szájt munkatársai pedig készek arra, hogy ha egy laptulajdonos kéri, eltávolítsák annak hírcímeit a Hírstartról.

Kérdés persze, ez kinek érné meg? Ahogy a hírcímgyűjtemények számára is érzékeny veszteség lenne az egyik internetes nagyágyú híranyagának elvesztése (hiszen a látogatók épp azt szeretik, ha minél szélesebb körből meríti kínálatát a hírhozó oldal), éppúgy az [origo] -- vagy bármely más szájt számára -- is valószínűleg százalékban mérhető látogatóvesztést okozna, ha megszűnne az összesen százhúszezer lapletöltést produkáló hazai hírcímgyűjtő szájtokról való átkattintás lehetősége.


Hírkereső

Ugyan maga az [origo] egésze munkanapokon valamivel kevesebb, mint hatmillió lapletöltést és hétszázezer látogatást fogad -- amihez képest első hallásra valóban eltörpülhet a naponta néhány tízezernyi átkattintás --, fontos tudni, hogy a hírcímgyűjtemények épp a legdrágábban előállított és reklámszempontból legértékesebb oldalakra viszik a látogatókat. Az [origo] hetvenfős szerkesztősége állítja elő a portál összes lapletöltésének alig tíz, s a látogatások 26 százalékát produkáló lapok tartalmát. A látogatottság javát olyan szolgáltatások (Freemail, Vizsla, Trefort Chat) és egyéb tartalmak (Való Világ, Teveclub, Otthon design stb.) adják, melyek előállításának költsége relatíve kevesebbe kerül a lapot kiadó Axeleronak, mint a híroldalak anyagának összeállítása.

Értelemszerűen a legdrágábban előállított tartalmi oldalakat kedvelik leginkább a hirdetők is, hiszen nem mindegy a reklámozónak sem, hogy egy keresőszolgáltatás vagy egy ingyenes webmail oldalon pörögnek a bannerjei, vagy a sokkal inkább kiszámíthatóbb olvasóközönséggel bíró tartalmi oldalakon. Márpedig a Hírkereső típusú szolgáltatások becslések szerint közel 10 százalékát adják a legértékesebbnek bizonyuló tartalmioldal-letöltésnek.

Mindezek alapján legalábbis meglepő, hogy a fennálló szerződéseket így, a nyilvánosság előtt kérdőjelezi meg az Axelero médiaigazgatója.

[oldal:Intranetre mentett weboldalak: vége a dalnak]

Péli Árpád, az Axelero hirdetési igazgatója világított rá a lap összetett érdekeinek hátterére. Mint mondta, a linkelések inkább elméleti kérdéseket vetnek fel: noha tagadhatatlan előnyt jelentenek a Hírkereső típusú szájtokról érkező találatok, azok a látogatók, akik közvetlenül a hírt tartalmazó oldalra érkeznek, elkerülik az [origo] -- hirdetési szempontból legértékesebbnek számító -- főoldalát. Mint Péli elmondta, ez nem csak bevételkiesést jelenthet, hanem az [origo] brand építését tekintve sem biztos, hogy hasznos a lapnak.

A másik felvetett probléma, melyet az igazgató említett, hogy a hírcímgyűjtemények önállóan kínálják saját hirdetési felületeiket oly módon, hogy a voltaképpeni tartalmat nem ők állítják elő, annak költségeiből nem vállalnak részt. A kérdés persze itt is az, hogy okoz-e egy lapnak tényleges, mérhető veszteséget, ha nem engedélyezi a hírcímgyűjtemények linkelését. Ezt Péli szerint nehéz megbecsülni, mindenesetre ők azt tartják a legmegbízhatóbb mérési módszernek, ha próbaképpen például kitiltják azokat az oldalakat, melyek a híreket gyűjtik. Ha ezek után csökken az [origo] látogatottsága, és ez a bevételben is megmutatkozik, még mindig újraértékelhetik a helyzetet.

Amik azonban nagyobb problémát (és leginkább persze veszteséget) okoznak, azok az intranet rendszerek proxyszerverei. Olyan nagyobb vállalati vagy felsőoktatási belső hálózatokról van szó, melyeken a felhasználóknak nincs közvetlen internetelérésük, hanem a hálózaton belül egy központi szerverre gyűjtött oldalakat tudnak csak megnézni. Az [origo] már korábban észrevette, hogy sok helyről egyszerűen legyűjtik a hírújság teljes tartalmát (nem csak a címeket), s a nagyobb helyi hálózatokat használóktól érkező visszajelzések alapján tudni lehet, hogy az így összegyűjtött anyagokat elérhetővé teszik a zárt rendszeren belüli felhasználók számára.

Ez már érzékenyebb veszteség, hiszen ezeken a letükrözött oldalakon már nem bukkannak fel az eredeti lapokon futó bannerek (de ha mégis, hát hiába, hiszen a megjelenés így már nem mérhető és a banner le sem kattintható), így a lap konkrét bevételtől esik el. Az is szempont, hogy az [origo] adatai szerint épp azok a nagyvállalatok gyűjtik össze a lap tartalmát, s teszik elérhetővé dolgozóik számára, melyek munkatársai sok esetben marketingszempontból igen értékes látogatóknak számítanának.

Itt az [origo] már kevésbé a kitiltás, mint inkább a megegyezés felé hajlik: ezeknek a vállalatoknak felkínálnák, hogy jogszerűen, az [origo] engedélyével töltsék le az oldalakat, ám az elmaradt hirdetési bevételt kompenzálni kell majd. Egyelőre egy megállapodás van kibontakozóban, ami -- ha szerződéses formát ölt -- Péli Árpád szerint precedensértékű lehet a honi tartalomszolgáltatók számára.

A probléma tehát sokrétű. Egyfelől olyan, ma még szabályozatlan kérdéseket boncolgat, melyekre nehéz lenne megfelelő jogi formulát találni: ilyen a linkelés vagy a robotokkal való hírcímgyűjtés. Nehéz ugyanis elválasztani a keresőoldalak és a hírcímgyűjtő szájtok robotjainak működését, mint ahogy azon adatbázisok között sincs sok különbség, melyekben kereshetnek a felhasználók: legyen az az [origo] Vizslája vagy a Hírkereső hírarchívuma, hiszen mindkettő mások által előállított tartalmat gyűjt, s kínál fel keresőjén a látogatóknak. Nehéz tehát úgy szabályozni, hogy egy magánember saját honlapja után ne kérhessen jogdíjat az [origo]-tól, ha annak keresője beindexelte a szájtot.

Egyébként nem is olyan régen volt egy hamvába holt próbálkozás, melyben egy cég a linkelés technológiájának szerzői jogait akarta kisajátítani. A British Telecom próbált egy 1976-os szabadalom alapján licencdíjat szedni egy amerikai internetszolgáltatótól. Az idén indított és hamar lezárt per nem jogerős ítélete szerint a korábbi szabadalom mára elavult, így a most ismert hyperhivatkozásokra nem vonatkozhat.

Az intranet hálózatokra tükrözött tartalmak által felvetett kérdésekre sem egyszerűbb válaszolni, hiszen az internet tele van proxyszerverekkel, melyek -- ha nem is egy belső hálózat számára, de -- legyűjtik a leggyakrabban keresett weboldalakat. Úgyszintén létezik a böngészőprogramok gyorsítótára (cache), ahova bekerül minden egyes fájl, ami a browserben előfordult. Némelyiket ugyan nem lehetetlen technikailag kivédeni, de főhet a feje annak, aki olyan szabályozást akar kifundálni, mely a laptulajdonosok érdekeit védi, ugyanakkor nem sérti például az internetszolgáltatókét.

A Péli Árpád által felvetett problémák egy része a szerzői jogok kereteit feszegetik, s a szakma sajátosságaiból adódóan itt érdemesebb lenne valamelyik szakmai szervezethez (például a MÚOSZ vagy az MTE) fordulni. Ugyanakkor az MTE egy igen zárt "közösség", tagságában csak a legnagyobb hazai tartalomszolgáltatók találhatók meg, melyek érdekei sok esetben ellenkező irányt mutatnak. Az MTE-hez közelálló források szerint az [origo] már kezdeményezte az általa felvetett probléma egyesületen belüli megvitatását, ám mint megtudtuk: a felvetett megoldási javaslatokat korántsem támogatja egyöntetűen valamennyi MTE-tag.

Ugyanakkor szakmai körökben ismert egy olyan elképzelés is, mely szerint a piacvezető hírportálok indítanának egy közös fejlesztésű, csak a saját híreikből álló "Hírkereső típusú szolgáltatást". Ez megoldást jelentene a linkelés [origo] által felvetett kérdésére és a hírcímgyűjtemények saját reklámfelületeinek értékesítéséből befolyó összegek kérdésére, ám kérdéses, mennyire lenne életképes egy sokadik hírcentrum a ma működő, viszonylag ismert szájtok mellett.

A profit maximalizálására törekvő tartalomszolgáltató kezdeményezése kétségkívül gondolatébresztő, mint ahogy az is valószínű, hogy vitákat szül majd: az internet sokat emlegetett szabad szelleme nehezen viseli a béklyókat, s az internetezők számára biztosított fórumon a szabad és a szabados véleménynyilvánítás egyaránt megszokott. A linkelés gyakorlatának vagy a proxyszerver üzemeltetésének kérdésével az [origo] szelet vet, s hogy mit arat, az ma még kérdéses.

Szólj hozzá a fórumban!

A Beckhoff ultrakompakt, C6025 típusú ipari PC az Intel Core i processzorcsalád nagy számítási teljesítményével rendelkezik, ventilátor nélküli, kisméretű kivitelben. A rendkívül alacsony fogyasztású, új Intel Core i U processzorok teszik mindezt lehetővé.

a címlapról

Hirdetés

Csúcstechnológia pár koppintással: ezt tudja a Huawei nova 9

2021. november 29. 09:22

Manapság egyre-másra jelennek meg olyan új mobilok, amelyek hihetetlen funkciókat ígérnek, de ezeket szinte műszaki diplomával lehet csak előcsalogatni. A HUAWEI nova 9 igazi ereje abban rejlik, milyen egyszerű előcsalogatni a mobil tudását.