Generációs konfliktusok az AMD-nél

Tegnap a hajdan szebb napokat látott Cray egy ez alkalomból szervezett sajtótájékoztatón jelentette be, hogy sikerült végleges formába önteni a Sandia National Laboratorieszel korábban aláírt megállapodás-tervezetet: a vállalat 90 millió dolláros megbízást kapott arra, hogy 2004-ig ha nem is világ leggyorsabb, de legalábbis az egyik leggyorsabb szuperszámítógépét építse meg az állami kézben lévő kutatóközpont számára. És noha tény, hogy a Cray sem jut mindennap ilyen összegű megbízásokhoz, az esemény hírértékét mégiscsak az adja, hogy a Red Storm számítógép az AMD nyolcadik generációs Opteron processzoraira épül majd: a tervek szerint a megépítendő szuperszámítógép ereje több mint 10 000 Opteron teljesítményéből adódik össze. Csakhogy az Opteron processzor még nem létezik, illetve nem kapható, és ez az optimista becslések szerint is így lesz még legalább fél évig. Így miközben az iparág szereplői vért izzadnak, hogy meglévő termékeiket rátukmálják a fogyasztókra, az AMD már jövőbeni termékeire vesz fel megrendeléseket (tegyük hozzá, elsősorban azokra).

Az AMD jelenlegi processzor-útiterve

Tény, egy ilyen referencia új piacokon is megalapozhatja az AMD hírnevét, hiszen a vállalat nem titkolt célja, hogy megvesse a lábát a jelentős haszonréssel kecsegtető szerverpiacon. Márpedig a Sandia nem középiskolás fokon teszi, amit tesz. A központ a Lockheed Martin tulajdonában lévő Sandia Corporation által üzemeltetett tudományos laboratórium, amely az Egyesült Államok energiaügyi minisztériumának nukleáris biztonságért felelős osztálya számára végez kutatásokat. A Sandia laboratóriumában készülnek az USA nukleáris fegyvereinek alkatrésztervei, illetve állami megrendelésre itt végeznek számos energiaügyi és környezetvédelmi kutatást. De honnan a Sandia és a Cray bizalma?

A külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy az AMD aligha szolgált rá e bizalomra. A krisztusi kort megélt processzorgyártó ugyanis öt negyedév óta veszteséges, és különösebb váteszi tehetség nélkül megjósolható, hogy még legalább két negyedéven át az is marad. További hitelrontásként a cég az utóbbi időben rákapott a paper launch gyakorlatára, azaz folyamatosan jelent be olyan termékeket, melyeket még hónapokon keresztül nem képes szállítani. A legnagyobb problémát azonban talán mégiscsak az jelenti, hogy a cég vezetői és szakemberei, úgy tűnik, nehezen tudnak előre tervezni. A vállalat legutóbb -- nem először -- csúnyán mellélőtt a negyedéves eredmény-előrejelzésekkel, ahogy mérnökei láthatóan meglepődtek azon, hogy az Athlon architektúra némi buherálás után a tervezettnél tovább is életben tartható.

No persze volt már hasonlóan nehéz helyzetben az AMD, nem is egyszer a története során. Az azonban aggasztó, hogy ezúttal a vállalat egy igen kaotikus szerveződés benyomását kelti. A cég processzor-útitervét is többször átrendezte. Legutóbb szeptemberben, amikor éppen a nyolcadik generációs asztali processzor, a ClawHammer és az utolsó K7 mag, a Barton piacra dobását halasztotta el egy negyedévvel.

Hogy miért késik a nyolcadik generációs Athlon? Akik e kérdésre tudják a választ, nem mondják, nem mondhatják el. Az optimista vélekedések szerint az áll a csúszás hátterében, hogy a hetedik generációs Athlon a korábbi várakozásoknál jobban skálázódik, így a vártnál hosszabb ideig életben tartható. Kevésbé derülátó nézet, hogy az AMD-nek gondjai akadtak a 0,13 mikronos silicon-on-insulator gyártástechnológiával, valamint részben módosítani kell, kellett a Hammer magot.

[oldal:A jövőben bíztunk eleitől fogva]

Ám ennyi balszerencse közt és ily sok viszály után mégis az AMD lett a befutó a Sandia nagyszabású projektjében, és nem -- teszem azt -- az Intel. Holott az Intel már forgalmaz, ha egyelőre nem is nagy tételben, kifejezetten nagyteljesítményű szerverekbe szánt processzort. Az Intel Itanium 2 ráadásul több teszt szerint is villámgyors, ha nem a leggyorsabb megvásárolható 64 bites processzor. Igaz, az Itaniumra írt alkalmazásokkal egyelőre nem lehetne Dunát rekeszteni, 2004-ig, a Red Storm tervezett beüzemeléséig még ez is változhat.

Azt nem tudni, hogy a Cray miért éppen az AMD valóban ígéretes (de egyelőre csupán ígéretes) Opteron processzorát találta alkalmasnak a világ egyik leggyorsabb szuperszámítógépének megépítéséhez, feltételezhető azonban, hogy nem a két szép szeméért. De bármi zajlott is a háttérben, az AMD ügyesen fogott hozzá a régóta várt Hammer processzorcsalád piaci belépőjének előkészítéséhez, hiszen ha minden a tervek szerint alakul, a Red Storm komoly ütőkártya lesz a cég kezében.

Fred Weber és gyermeke, a Hammer

És időközben mintha a hangsúlyok is eltolódtak volna. A cég egyre gyakrabban beszél a szerverekbe és munkaállomásokba szánt Opteron szériáról, miközben gyakorlatilag hallgat az asztali számítógépekbe tervezett nyolcadik generációs Athlonról (ClawHammer). Talán a vállalat úgy gondolja, nem elsősorban a már biztos bázisnak számító otthoni felhasználókra kell kihegyezni a nyolcadik processzorgeneráció marketingjét, és ezt jól gondolja. Fred Weber, az AMD technológiai igazgatója éppen a múlt héten hozta nyilvánosságra az Opteron processzor nem hivatalos SPEC-eredményeit A közölt adatok szerint egy 2 GHz-en futó AMD Opteron processzor regiszteres PC2700 DDR memória használata és 32 bites kód futtatása esetén 1202 pontot ér el SPECint 2000, és 1170 pontot SPECfp 2000 alatt. Ezek papíron igen jó eredmények.

Az AMD-nek bizonyára megvoltak a hathatós eszközei arra, hogy az utóbbi negyedévek során kifejlődött csinos bizalmi deficitet ellensúlyozza, és megnyerje magának a Crayt. Ezt a bizalmat azonban már nem lehet eljátszani; nem marad más hátra, mint dolgozni pontosan, szépen. A legújabb útitervek szerint a ClawHammer és SledgeHammer processzorok egy időben debütálnak a jövő év első félévében.

Szólj hozzá a fórumban!