Szerző: Rátonyi Gábor Tamás

2002. augusztus 27. 17:04

15 gigabájt krónikája

A UPC chello szolgáltatására a közelmúltban bevezetett letöltési limit nagy vihart kavart lapunk fórumán: a most már több, mint 700 hozzászólást tartalmazó topic írói szerint megvezették őket, a cég nem ezt ígérte. Cikkünkben összegyűjtöttük a UPC közel két éves történelmének nyilatkozatait és vállalkozási feltételeit az adatforgalmi korláttal kapcsolatban.

Helyreigazítás 2002. szeptember 10-én

2002 nyarán a UPC bevezette azt a 15 gigabájtos adatforgalmi korlátot, melyet a szolgáltatás 2000. novemberi indulása óta hol elismert, hol nem, hol letöltési korlátnak hívta, hol valami másnak. A korlátozással kapcsolatos szerdődésbeli módosítások és sajtóhírek nyomán -- továbbá az ez idő alatt szerzett tapasztalatokal gazdagodva -- adjuk közre ennek a 15 gigabájtnak a krónikáját.

Az adatforgalmi korlát azt jelenti, hogy bizonyos adatmennyiség elérését követően a szolgáltató a hónap hátralévő részében egy gyengébb áteresztőképességű vonalra tereli a túltöltő előfizetőit. Az adatforgalmat a letöltött és elküldött adatok együttese jelenti. Letölteni nemcsak filmeket, képeket és zenéket lehet -- amiről a UPC-reklám is szól --, hanem weboldalakat, internetes rádióállomások adását, e-maileket is. A feltöltés alatt pedig nemcsak a honlaptulajdonosok vigyori képének webre akasztását értjük, hanem azt a kérést is, amelyet minden letöltés alatt a böngészőprogram, vagy a levelező, esetleg ftp-kliens elküld arra a címre, ahonnan letölteni kívánunk valamit (loginnevek, jelszavak, keresőkifejezések vagy akár maguk az elküldött e-mailek).

A kétféle forgalmazás összege adja azt az adatmennyiséget, melyből a UPC chello szolgáltatásának előfizetői a jövőben már csak 15 gigabájtnyit használhatnak büntetlenül. Hogy sok ez vagy kevés, arról például a HWSW fórumán vérre menő vitát vívtunk. A UPC egy korábbi nyilatkozata szerint a felhasználók 98 százalékának elegendő. Ha figyelembe vesszük, hogy a most kapható merevlemezek többsége 40-60 gigányi adatot képes tárolni, akkor rengeteg. Annak azonban, aki komolyan veszi az internet adta multimédiás lehetőségeket, melyeknek éppen a kábeles internet-hozzáférés adja a technikai hátterét (on-line rádióhallgatás, tévénézés stb.), bizony kevés.

A sok-kevés kérdés mellett -- melyre e sorok írója hajlik a középutas "elegendő" választ adni -- felmerül a korrekt tájékoztatás kérdése is. Lehetett-e tudni az adatforgalom majdani korlátozásáról a szerződés aláírásakor? A UPC reklámjai szabatosan fogalmaztak-e a korlátozás kérdésében? Az általános vállalkozási feltételek megismerésének érdekében a szolgáltató és a (leendő) előfizetők megtettek-e mindent?

A probléma megértéséhez tudnunk kell azt is, hogy egy olyan szolgáltatásról -- nevezetesen a kábeltelevíziós hálózaton való internetelérésről -- van szó, amely adott területeken többnyire monopólium. Azon a településen vagy városrészben, ahol elérhető, egészen kivételes szerződési anomáliákat leszámítva egyetlen szolgáltatónál fizethető elő a kábeles internet-hozzáférés. A szolgáltatónak minden előfizető bekötése súlyos pénzekbe kerül (visszirányúsítás, kábelmodem), amit joggal igyekszik kompenzálni a belépési díjjal, mely -- szintén függetlenül a UPC-tól -- minden kábeles szolgáltató fegyvertárában megtalálható.

Ugyanakkor azon kevés területen, ahol az ADSL, a mikrohullámú és a kábelnetes szolgáltatások közül legalább kettő elérhető, nem elhanyagolható szempont az, hogy a szolgáltatás időben, adatforgalomban korlátlan-e. Hiába a kábeltévés hálózaton élvezett monopólium, ha van ADSL, vagy mikrohullámú internet, amely hasonló áron hasonló paramétereket képes felmutatni -- gyakorlatilag ezek a szolgáltatástípusok azok, amelyek képesek egy adott területen versenyhelyzetet teremteni, így korántsem mindegy, hogy melyik szolgáltató milyen feltételekkel hirdeti meg a szolgáltatásait. Ez az oka például annak, hogy a Matáv fél évnél hosszabb időre sosem jelzi, hogy merre fejleszti az ADSL hálózatot: ha közzétenné többéves fejlesztési programját, az adott területeken a kábeltévések pánikszerű gyorsasággal kezdenék internetezésre alkalmas állapotba hozni a hálózatot.

És az is része kell, hogy legyen a történetnek, hogy a UPC által bevezetett adatforgalmi korlát nem példa nélküli, és a többi szolgáltatóhoz képest tulajdonképpen igen bőkezűen méri a bájtokat. Számos kábeltévés internetszolgáltató alkalmazza az adatforgalmi korlátozást, s ezt az előfizetők vita nélkül elfogadják -- igaz, ezekben az esetekben az első pillanattól kezdve egyértelmű és világos helyzetet teremt, hogy a szolgáltatás díjcsomagjait adatforgalmi korlátozással hirdették meg.

[oldal:2000 és 2001 krónikája]

Helyreigazítás 2002. szeptember 10-én

2000. március 2. A Hírközlési Felügyelet (HÍF) jóváhagyja a UPC internetszolgáltatásra vonatkozó első általános vállalkozási feltételét (ávf). A szolgáltatás díjcsomagjait több mellékletben teszi közzé a UPC, ezek területenként eltérőek. Ám összevont, egységes díjcsomagstruktúrát vezet be a cég Miskolc, Debrecen, Budapest, Sopron, Szombathely, Székesfehérvár és Pécs városokban. Ezeken a településeken mindenütt Broadband márkanéven jelzik a négyféle (Privát, Profi, Max, Soho nevű) díjcsomagot, melyek közül valamennyi tartalmaz adatforgalmi limitet 1 (Privát) és 15 (SoHo) gigabájt között. Ebben az ávf-mellékletben a chello szó nem fordul elő, ám egy UPCNet nevű -- soha be nem vezetett -- csomag igen, mely ugyan szintén tartalmaz adatforgalmi korlátozást, de ezt a csomagot a szolgáltató a fenti városokban nem hirdette meg.

2000. november 6. A UPC bejelenti a nemzetközi vizeken már ismert chello szolgáltatásának magyarországi bevezetését. Az első bekötött települések Miskolc és Budapest I., II., XI. és XIII. kerületei. A bejelentéskor kibocsátott sajtóközlemény egyértelműen és határozottan korlátlan adatforgalomról beszél annak ellenére, hogy a néhány hónappal ezelőtt elfogadott vállalkozási feltételekben nincs korlátlan forgalmú díjcsomag, ám az is igaz, hogy a márciusi ávf-ből maga a chello kifejezés is hiányzik. Azaz: a chello díjcsomag bevezetetéséről a UPC nem tájékoztatta a HÍF-et, amely nem is hagyhatta jóvá, így igen széles játéktér állt az internetszolgáltató rendelkezésére a chello csomag kommunikációját illetően: úgy hirdethette meg, ahogy akarta.

2000. november 14. A mindössze nyolc napja működő szolgáltatás előfizetői háborognak: észreveszik, hogy 5 gigabájtnyi forgalom után a szolgáltatást korlátozzák. Az Index cikkében a UPC nem ad egyértelmű választ a kérdésre, állításuk szerint forgalmi korlát nincs, csak "Fair Use Policy", melynek értelmében átlagos felhasználói magatartást várnak el az előfizetőktől. Az egyébként akceptálható UPC-álláspont azonban a még mindig hatályos ávf-ben nem található meg. Az ekkor észlelt -- ám a UPC részéről tagadott -- letöltési korlátozás 5 gigabájtnyi forgalum után lépett életbe, ám az Index cikkének megjelenését követően a gyakorlatban már nem alkalmazták.

2001. március 9. A weboldalakat megőrző Internet archive márciusi chello szájtjának tanúsága szerint a szolgáltatás korlátlanként van meghirdetve. A bekezdés pontosan így szól: "A befizetett fix díj ellenében korlátlan internetelérést biztosítunk, és mivel az internethasználat semmiféle extra költséggel nem jár, mindent összevetve olcsóbb a legtöbb telefonos szolgáltatásnál". Ez megfelel a gyakorlatnak, ám teljesen ellentmond a vállalkozási feltételeknek, egyrészt mert chello nevű díjcsomagot nem tartalmazott az ávf melléklete, másrészt mert azokat a csomagokat, melyek az ávf-ben megtalálhatók voltak, mind adatatforgalmi korlát terhelte.

2001. április 23. A UPC új vállalkozási feltételeket jelentet meg a Hírközlési Felügyelet jóváhagyásával. Ennek mellékletében már szerepel a chello csomag és az erre vonatkozó adatforgalmi korlát is. Most először bukkan fel az ávf-ben a korlátozás mikéntje is: a szolgáltató a korábbi adatátviteli sebesség legfeljebb 10 százalékára korlátozhatja az előfizetőt, ha az túllépi a 15 gigabájtos küszöböt. A UPC nem él ezzel a lehetőséggel. Ez egy fontos pillanata a történetnek, ugyanis ekkor kerülnek az ávf-be annak a díjcsomagnak a paraméterei, melyet a UPC ekkor már fél éve folyamatosan értékesít. Így a szolgáltatásra és az általános vállalkozási feltételekre vonatkozó jóváhagyást is utólag, az új ávf-fel együtt kapta meg a UPC: a chello fél évig gyakorlatilag nem volt engedélyezett díjcsomag. Így a 2001. április 23-a előtti előfizetők ekkor tudhatták csak meg, hogy voltaképpen mire is fizettek elő; nevezetesen: van-e adatforgalmi korlát vagy nincs. Szintén ide tartozik, hogy a UPC első ávf-e értelmében az ávf változásairól írásban kellett volna értesíteni ekőfizetőit. Az általunk megkérdezett régi chello-előfizetők kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy nem kaptak értesítést az ávf változásáról, a UPC gyakorlatilag ügyfelei háta mögött módosította az ávf mellékletét. Egyébként -- bár ennek vajmi kevés gyakorlati jelentősége van -- ekkor kerül be az ávf-be a jóhiszemű használat szabályai című pont is, melyre fél évvel ezelőtt hivatkozott a UPC, s ugyanekkor módosul az a kötelezettség is, hogy az előfizetőket írásban kell értesíteni az ávf-ben történő változásokról: a jövőben már csak az ügyfélszolgálati irodákban függesztik ki az újdonságokat.

2001. június 22. Az Internet archive elmentett chello oldala szerint a szolgáltatás még mindig nincs korlátozva, legalábbis az érdeklődőket tájékoztató szövegben ilyesminek nincs nyoma.

2001. december 29. A UPC 400 új előfizetővel gyarapszik: a TVNET XIII. kerületi ügyfeleit veheti át egy 2001-ben lejáró szerződés alapján. Noha az akkori vállalkozási feltételekben már konkrétan szerepel az adatforgalmi korlát, ezt megismerni kevés ügyfélnek volt lehetősége, mivel a 400 ügyfélhez kiküldött üzletkötők az általunk ismert esetek egyikében sem vitték magukkal az ávf-et, az előszerződést úgy iratták alá az ügyfelekkel, hogy a részleteket sokan nem ismerték. Erről szól az azóta megszűnt isz.hu cikke is.

[oldal:2002 krónikája]

Helyreigazítás 2002. szeptember 10-én

2002. január 1. Az emberi emlékezet véges: nagyjából az ebben az évben szerződést kötő ügyfelek emlékeztek csak vissza olyan konkrét kérdésre és válaszra, amely az adatforgalmi korlátra vonatkozik. A UPC ügyfélszolgálata telefonos és személyes megkeresésre egyaránt azt válaszolja, hogy adatforgalmi korlát nincs. Ez valóban megfelel a gyakorlatnak, de nem felel meg a vállalkozási feltételeknek, hiszen abban a szolgáltatás kezdete óta szerepel ez a passzus. Mindenesetre még idén nyáron is volt olyan érdeklődő, akit a UPC ügyfélszolgálatán megnyugtattak: nincs adatforgalmi korlát.

2002. február 11. A Linuxvilág januári-februári összevont számában megjelenik Hagymásy Andrásnak, a UPC kommunikációs igazgatójának a nyilatkozata az adatforgalmi korláttal kapcsolatban. Idézet a cikkíró tollából: "Kérdésemre, hogy létezik-e a reklámokban "korlátlannak" hirdetett Chello esetében havi letöltési határ, nemmel felelt. A "megfelelő használat" felől is érdeklődtem. Amint megtudtam, ez az elv a Chello esetében nem került bevezetésre. Hagymásy úr azt is elmondta, hogy a Chellón jelenleg "félhivatalosan" próbaüzem folyik. Ha a rendszer sávszélességével kapcsolatban nem lépnek föl problémák (azaz a napi több száz megabájtot letöltő emberek nem foglalják le túlságosan a hálózatot az átlagos, levelezgető és Webet böngésző felhasználóktól), akkor a Chellón soha nem is kerül bevezetésre a letöltési korlát." Sajnos a félhivatalosságról az előfizetők kevesebbet tudtak, ám a nyilatkozat megintcsak a gyakorlatról szól, az ávf-ben szereplő, bármikor érvényesíthető forgalmi korlát opcióról már nem.

2002. március 18. A nem is túl régen lapunknak adott interjúban először ismeri el nyilvánosan a UPC az adatforgalmi korlátot. A UPC kommunikációs igazgatója eképpen nyilatkozik: "Direkt korlátot nem akarunk bevezetni. Nem akarjuk azt mondani, hogy aki eléri ezt és ezt a szintet, azt lekapcsoljuk, és akkor abban a hónapban vége." Szól még továbbá arról, hogy: "Nem akarjuk elvetni a lehetőségét annak, hogy az internet-hozzáféréssel visszaélő előfizetőt korlátozni tudjunk." Az üzenet világos: az adatforgalmi korlátot nem akarják teljeskörűen bevezetni, s az egész ávf-beli passzus csak azt a célt szolgálja, hogy egyes renitenskedő előfizetőket kordában tudjanak tartani.

2002. május 27. A UPC megszellőzteti az adatforgalmi korlát bevezetését. A Magyar Hírlapban megjelent írás szerint a szolgáltató hálózata elérte azt a szintet, amikor már érvényesíteni kell az eredetileg csak a túltöltő ügyfelekre vonatkozó korlátozást.

2002. június 3. A HWSW kérdésére Hagymásy így felel: "A most gyakorlatban is bevezetett korlátozás nem újdonság, hiszen ennek lehetősége kezdettől fogva be volt építve a vállalkozási feltételekbe", majd hozzáteszi: "az ügyfelek 98 százaléka több törődést érdemelne a sajtó részéről, mint a korlátozás miatt érintett két százaléknyi felhasználó".

2002. július 9. A májusban beígért adatforgalmi korlátozás még nem él, azaz pontosan ezt senki nem tudja, hiszen az adatforgalmat mérő script nem működik a UPC oldalán. Az ügyfélszolgálat májusban azt válaszolja a telefonon érdeklődőknek, hogy júniustól él a korlátozás, júniusban júliusra helyesbítenek, júliusban pedig augusztusra. A HWSW egy több kérdést is tartamazó levelet juttat el a UPC kommunikációs igazgatójához, melyben a korlátozás részleteit szeretné tisztázni. A kérdések közt a korlátozás bevezetésének konkrét időpontja, a korábbi ávf-ek korlátozásra vonatkozó kitételei, az eddig korlátlannak hirdetett szolgáltatás marketingje és a mostani valóság közti ellentmondás, a korábbi nyilatkozatban szereplő 2 százaléknyi hátrányos helyzetbe kerülő előfizetővel kapcsolatos felmérés hitelessége szerepelt. A kommunikációs igazgató egy korábbi levélváltásban adott nyilatkozatára utal, szerinte a feltett kérdéseket ott már megválaszolta. A korábbi nyilatkozatban a kérdésekre semmilyen választ nem találtunk.

2002. július 10. A HWSW is belép abba a UPC-előfizetők idegrendszerét nagy hatékonysággal amortizáló éteri rendszerbe, melyet UPC ügyfélszolgálatnak neveznek. Egyszerű kérésünk az volt, hogy küldenék már el a korábbi, már nem hatályos ávf-eket. Ugyanekkor felhívjuk a UPC telefonos ügyfélszolgálatát is, hogy megtudakoljuk, miként juthatunk a kérdéses dokumentumokhoz. Az igen készséges ügyfélszolgálati munkatárs szent meggyőződéssel állítja, hogy bármely ügyfélszolgálat képes prezentálni az ávf-eket 2000 novemberéig visszamenőleg. Nem dőlünk be.

2002. augusztus 23. A Hírközlési Felügyelet ügyfélszolgálati irodáján gyűjtik a szolgáltatók ávf-eit, így a HÍF-archívumból előkeressük valamennyi korábbi ávf-et.

2002. augusztus 27. Az általunk kért korábbi ávf-eket a UPC ügyfélszolgálata az elmúlt 47 nap alatt nem küldte ugyan meg, ám többfordulós e-mail levelezésünkben elképesztő indokokat hozott fel. A kérés még mindig él, a dokumentumokat várjuk.

A kronológia itt véget ér, hivatalosan egyelőre nem tudni, bevezették-e az adatforgalmi korlátot, vagy sem.

[oldal:Epilógus]

Helyreigazítás 2002. szeptember 10-én

Ha ez a történet egy habos sütemény, akkor kétségtelenül mogyoró a tetején az a tény, hogy számos előfizető a mai napig nem rendelkezik szerződéssel, van, aki már két éve bírja ezt az ex-lex állapotot. Míg egyesekkel csak előszerződés köttetett, másoknak csak egy munkalapot volt alkalmuk szignózni, nem csoda hát, ha a szolgáltató most júliusban gyorsan kipostázta a szerződéseket mindenkinek, akikkel nem állt hivatalosan jogviszonyban.

A szerződéseket augusztus 30-áig kell visszaküldeni, és abban a pillanatban egy csapásra minden jogszerűvé válik: a szerződéses jogviszony utólag elfogadottá teszi a 15 gigabájtos korlátozást is. Akik még 2001 április 23-a előtt kötötték a szerződést, tulajdonképpen egy csökkentett értékű szolgáltatást vesznek igénybe a jövőben ugyanakkora összegért, mint azelőtt, hiszen a szerződés aláírásával és visszaküldésével elfogadják az új feltételeket. A 2001 áprilisa után belépő előfizetők helyzete nem ilyen egyértelmű, hiszen az akkori ávf-ben már szerepelt a chello szolgáltatás is és a 15 GB-os korlát, melyet (feltéve, hogy volt szerződésük) az előfizetők aláírásukkal elfogadtak.

A fentiek ismeretében már érthető, miért őrizte jobban a UPC a régebbi vállalkozási feltételeit, mint holló a sajtot, s hogy miért volt oly elutasító a konkrét kérdésekre adandó egyenes válaszokat illetően a kommunikációs igazgató.

Alighanem érdekes kronológiája egy multinacionális cég hazai mozgásának, a marketing és kommunikációs eszközök kétélűségének ez a történet. No nem állítjuk, hogy ez a 15 GB-os korlátozás égbekiáltó igazságtalanság lenne, vagy ellehetetlenítené az internethasználatot, ám a történet tanulságainak összessége már elgondolkodtató: meddig etikus az ilyesfajta marketing, mit tehet az az előfizető, aki (helytelenül) a vállalkozási feltételek ismerete nélkül írja alá a szerződést?

A Hírközlési Felügylet piacfelügyeleti osztályának vezetője egy -- más témában feltett kérdésünkre válaszolva -- úgy nyilatkozott: az előfizetőktől elvárható magatartás, hogy egy olyan hosszú távú, pénzdíjas szolgáltatás előfizetése előtt tájékozódjanak mindazokról a feltételekről, amelyek rájuk kötelezettséget rónak. Igaza van, legyen ez a felhasználók tanulsága. Sose higgy az ávf nélkül érkező üzletkötőnek!

Végezetül pedig visszautalunk a UPC kommunikációs igazgatójának megjegyzésére: "az ügyfelek 98 százaléka több törődést érdemelne a sajtó részéről, mint a korlátozás miatt érintett két százaléknyi felhasználó". Nos, ha ugyanezt a sajtó oldaláról nézzük, kiegészíthetnénk a fenti mondat egy kicsit átalakított változatával: az ügyfelek 100 százaléka több törődést érdemelne a UPC részéről...

Szólj hozzá a fórumban!

A Beckhoff ultrakompakt, C6025 típusú ipari PC az Intel Core i processzorcsalád nagy számítási teljesítményével rendelkezik, ventilátor nélküli, kisméretű kivitelben. A rendkívül alacsony fogyasztású, új Intel Core i U processzorok teszik mindezt lehetővé.

a címlapról

Hirdetés

Csúcstechnológia pár koppintással: ezt tudja a Huawei nova 9

2021. november 29. 09:24

Manapság egyre-másra jelennek meg olyan új mobilok, amelyek hihetetlen funkciókat ígérnek, de ezeket szinte műszaki diplomával lehet csak előcsalogatni. A HUAWEI nova 9 igazi ereje abban rejlik, milyen egyszerű előcsalogatni a mobil tudását.