Celeronok támadása

Sokunk nosztalgiával emlékszik még a klasszikus Intel Celeron processzorcsaládra, amely az olcsó és felső kategóriás asztali processzorok megkülönböztetését nem ismerő Pentium és Pentium MMX korszak után megfizethető áron nyújtott a korabeli PC-s csúcsprocesszorokkal összevethető teljesítményt. Az Intel által 1998 áprilisában piacra dobott, P6 architektúrára épülő 266 MHz-es Celeron egyben újradefiniálta a túlhajtásról vallott korábbi elképzeléseinket is. Az első Celeronokkal egy probléma volt csupán, nem tartalmaztak másodszintű gyorsítótárat, ami természetesen nyomot hagyott a processzorok teljesítményén is. Az Intel azonban néhány hónap múltán orvosolta e bakit, és így született meg a 128 kbyte integrált L2 cache-sel szerelt Celeron 300A, amely méltán vált az otthoni felhasználók kedvencévé.

Celeron 300A: több volt, mint sikergyanú

Az akkor csúcskategóriás Pentium II ugyan 512 kbyte másodszintű gyorsítótárral rendelkezett, de az a processzor órajelének felével működött, míg a Celeronok esetében a kisebb, de az x86-os világban elsőként processzormagra integrált L2 cache a mag sebességével futott. Ennek volt köszönhető, hogy az új Celeron teljesítménye gyakran alig maradt el az azonos órajelen üzemelő Pentium II-étől, míg egyes esetekben meg is haladta azt. Ráadásul az új mag is remekül tuningolható volt, csupán a rendszerbusz megpiszkálásával nagy valószínűséggel elérhető volt a 450 vagy 504 MHz is, és így egy Voodoo2-vel megtámogatott csodán szaggatásmentesen játszható a kor FPS-slágere, az Unreal.

Talán e kezdeti sikereknek is köszönhető, hogy a Celeron a mai napig él, noha a hősidők legendás processzorainak népszerűségét az újabb generációk, a Coppermine 128 és tavaly ősszel piacra került Tualatin már csak irigykedve figyelhették. Így volt ez annak ellenére, hogy egyes szériák, kiváltképp a már 0,13 mikronos csíkszélességgel gyártott Tualatin, továbbra is hajlandóak voltak az alap órajelnél jóval magasabb sebességen üzemelni. A Celeron népszerűségének amortizációja azonban elkerülhetetlen volt, részben annak köszönhetően, hogy az Intel immár jobban ügyelt az eltérő árkategóriájú processzorok szétválasztására, részben pedig annak, hogy az Intel stratégiáját követve 2000-ben az AMD is megkezdte belépő szintű számítógépekbe szánt processzorának, az erőteljes Athlon magra épülő Duronnak a forgalmazását.

A Pentium 4 és a Celeron látképe

A Tualatin tavaly őszi premierje alkalmával pedig az Intel nyilvánvalóvá tette, hogy a kiérdemesült P6 architektúra megérett a nyugdíjazásra, és a helyét hamarosan az alsó árkategóriában is a NetBurst mikroarchitektúra veszi át. Idén májusban meg is jelent a Willamette 128 magos Intel Celeron. E kétségkívül megkésett, de fórumunk témáinak tükrében még mindig időszerűnek tekinthető cikkünkben annak igyekszünk utánajárni, hogy érdemes-e újra lelkesednünk a Celeron név hallatán.

[oldal:Tesztkörnyezet]

A jelenleg 1,7 és 1,8 GHz-es változatban kapható új Celeronok a NetBurst mikroarchitektúrára épülnek, és mindössze a másodszintű gyorsítótár méretében térnek el az első generációs, Willamette magos Pentium 4 processzoroktól: míg a Willamette 256 kbyte L2 cache-t kapott, addig a Celeron csupán 128 kbyte-ot.

Minthogy a fent megadott linken elérhető cikkünkben már részletesen bemutattuk a Pentium 4 és immár a Celeron lelkét is adó NetBurst mikroarchitektúrát, nincs szükség ennek megismétlésére. El kell azonban mondani, hogy az 1,7 és 1,8 GHz-es Celeronok az újabb Pentium 4 processzorokkal ellentétben 400 MHz-es rendszerbuszt használnak, 0,18 mikronos gyártástechnológiával készülnek és 1,75 Volt tápfeszültséget igényelnek. Az 1,7 GHz-es változat tipikus disszipációja 63,5 W, míg az 1,8 GHz-esé 66,1 W, azaz igen forrófejű mind a kettő. A hírek szerint az ezeknél gyorsabb Celeron processzorok már 0,13 mikronos csíkszélességgel kerülnek előállításra.

Khm, HWSW tesztlabor 2

A teszt során a következő alkatrészeket, szoftvereket, illetve tesztprogramokat használtuk fel:

Hardverkörnyezet
Processzor	Intel Celeron 1,7 GHz
	Intel Pentium 4 1,60A (Northwood)*
	Intel Celeron 1,1 GHz@1353 MHz**
	AMD Athlon XP 1700+ (1,466 GHz)
Alaplap	ABIT BD7II (i845E)
	Albatron KX400+ (KT333)
	ASUS TUSL2-C**
Memória	256 Mbyte Kingmax DDR333 SDRAM
Merevlemez	Seagate Barracuda ATA III 20 Gbyte
Videokártya	Leadtek WinFast GeForce3 TD
Szoftverkörnyezet
Operációs rendszer	Microsoft Windows XP Professional
Driverek	NVIDIA Detonator XP (29.42)
	Intel Application Accelerator v. 2.2
	VIA 4-in-1 4.40v
Tesztprogramok	3DMark2001 SE
	BAPCo SYSmark 2002
	MadOnion PCmark 2002
	Quake3: Arena v1.17
	SiSoft Sandra 2002
	SPECviewperf 7.0

*A tesztben a ma már nehezen beszerezhető 1,7 GHz-es Willamette helyett a 0,13 mikronos csíkszélességgel gyártott és túlhajthatósága okán igen népszerű 1,6 GHz-es Northwood került bevetésre.

**A mezőnyben eredetileg szerepelt egy 1,1 GHz-es Tualatin Celeron is, azonban minthogy a versenybe még 1353 MHz-re húzva sem tudott érdemben beleszólni, az eredményeket a grafikonokon nem tüntettük fel. Teljesítményét kizárólag azoknál a tesztprogramoknál említjük, amelyeknél megközelítette az 1,7 GHz-es Celeront.

[oldal:Szintetikus és alkalmazástesztek]

A szintetikus teszteket a már megszokott benchmarkokkal indítjuk, így előre kerül a Sandra processzortesztje és a PCmark2002 eredményei. Azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezek csupán a processzorok nyers erejének megítéléséhez nyújanak körülbelüli fogódzót, a valós alkalmazások futtatása alatt nyújtott teljesítmény megítélésében -- amint az ismét szemet szúrhat -- az eredmények irrelevánsak.

SiSoft Sandra 2002

PCmark 2002

A fenti grafikonok szerint a Celeron teljesítménye alig marad el a négyszer nagyobb másodlagos gyorsítótárat tartalmazó, 100 MHz-cel lassabb Pentium 4-étől. Holott...

Az alábbi táblázatban a SYSmark 2002 eredményei láthatóak. A SYSmark 2002 teszt két részből áll, az egyik során egy videókkal, képekkel, flash animációkkal fűszerezett weboldalt állít össze a számítógép, a második részben pedig különféle irodai alkalmazásokat futtat: szöveget szerkeszt, táblázatot és grafikonokat készít, prezentációt állít össze, e-mailt ír, stb.

A tesztben szereplő alkalmazások a következők:

• Internet Content Creation:
  • Macromedia Dreamweaver 4
  • Adobe Photoshop 6.0.1
  • Adobe Premiere 6.0
  • Microsoft Windows Media Encoder 7.1
  • Macromedia Flash 5
• Office Productivity:
  • Microsoft Word 2002
  • Microsoft Excel 2002
  • Microsoft PowerPoint 2002
  • Microsoft Access 2002
  • Microsoft Outlook 2002
  • Dragon NaturallySpeaking Preferred v.5
  • Netscape Communicator 6.0
  • WinZip 8.0
  • McAfee VirusScan 5.13

SYSmark 2002

A valós alkalmazásokat futtató SYSmark 2002 alatt a Celeron nem képes tartani a lépést a lassabb Pentium 4-gyel, és összességében mintegy 15%-kal nyújt gyengébb teljesítményt annál.

[oldal:Grafikai és játéktesztek]

Amint azt olvasóink már megszokhatták, unalomig ismert tesztprogramjaink közé bekerült egy professzionális OpenGL-benchmark is. A SPECviewperf 7.0 a következő alkalmazások futási sebességét méri:

• 3ds max (3D modellezés)
• Unigraphics (műszaki tervezés)
• Pro / Engineer (műszaki tervezés)
• DesignReview (építészeti tervezés)
• Data Explorer (adatvizualizáció)
• Lightscape (fényhatások szimulációja)

SPECviewperf 7.0

E SPEC-eredmények tanulmányozásában némi szkepszist javasolnánk olvasóinknak, mert aligha hihető, hogy valós környezetben például a 3ds max gyorsabban futna egy 1,7 GHz-es, 128 kbyte másodlagos gyorsítótárral rendelkező Celeronon, mint egy 512 kbyte L2 cache-t tartalmazó Pentium 4-en, még akkor sem, ha ez utóbbi 100 MHz-cel alacsonyabb órajelen is fut. Mindenesetre a program szerint a hatból négy tesztben a Celeron vagy ugyanolyan teljesítményt nyújt vagy gyorsabb, mint a Pentium 4.

3DMark2001 SE

Ez az egyetlen lehetőség és alkalom arra, hogy szót ejtsünk lappangó Tualatin Celeronunk teljesítményéről. A processzor a 3DMark2001 SE futtatása során jutott legközelebb a mezőnyhöz. 1353 MHz-en 5880 pontot ért el, amely nem sokkal marad el az 1,7 GHz-es Celeron 6240 pontos eredményétől. A Pentium 4 és kiváltképp az Athlon XP azonban már jelentősen megelőzi. Egyéb tekintetben a grafikon magáért beszél: a Celeron 10%-kal gyengébb eredményt produkál, mint a lassabb Pentium 4, az Athlon XP pedig rendkívül erősnek bizonyul.

Quake3: Arena v. 1.17

No komment...

Annak ellenére, hogy 0,18 mikronos csíkszélességgel készült, a nálunk járt 1,7 GHz-es Celeront problémamentesen tudtuk léghűtéssel, 121 MHz-es rendszerbusz-beállítás mellett 2053 MHz-en futtatni. Ez igen jó eredménynek számít. A túlhajtott processzor Quake3 alatt nyújtott teljesítményét az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

Quake3: Arena v. 1.17

A processzort és a memóriarendszert intenzíven megdolgoztató fastest beállítás mellett a 2 GHz fölötti Celeron már csupán 10 frame-mel marad el az 1,6 GHz-es(!) Pentium 4-től, míg az inkább a videokártyát terhelő magasabb felbontásban a két tesztalany fej-fej mellett végez. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az összehasonlítás végett 2 GHz-re húzott Pentium 4 még ekkor is 15 fps-sel jobban szerepel.

[oldal:Celeroncsderbi]

Az eredmények elemzését és a konzekvenciák levonását olvasóinkra bízzuk, csupán néhány olyan szempontra hívnánk fel a figyelmet, melyek tovább árnyalhatják az új Celeronról alkotott képet. Tény, hogy a 128 kbyte méretűre csökkentett másodszintű gyorsítótár jelentősen visszafogja a NetBurst architektúrát. Korábban arról szóltak a hírek, hogy a Celeron gyorsabb változatai, így a tervek szerint szeptemberben megjelenő 2 GHz-es verzió (az Intel processzorútiterve szerint ennél újabb modell nem jelenik meg az idén, míg 1,9 GHz-es Celeron nem lesz) a kifutóban lévő Willamette magos Pentium 4 processzorral teljes mértékben megegyezik majd, azaz immár 256 kbyte L2 cache-t tartalmaz. Fontos különbség azonban, hogy az új Celeron 0,13 mikronos gyártástechnológiával készül, így elődjeinél is jobban húzható lesz, és barátságosabb fogyasztási mutatókkal rendelkezik. A legújabb hírek szerint viszont mégis marad a 128 kbyte-os cache, csupán a csíkszélesség változik.

Ebben a szegmensben különösen fontos szempont az ár is. Érdekes tény, hogy a rivális AMD csöndben eltemette a Duron processzorokat és helyettük az alacsonyabb órajelen futó Athlon XP-ket ajánlja. Emlékezetes, hogy idén január óta a sunnyvale-i cég nem jelentett be új Duront. Ennek részben az az oka, hogy a cégnek immár nincsen gyártókapacitása a Duronok előállítására (hiszen a korábban Duron processzorokat gyártó austini Fab 25-ben már kizárólag flash memóriák készülnek), részben pedig az, hogy küszöbön áll a cég nyolcadik generációs Athlon processzorának bevezetése, ami egyben az Athlon XP sorozat lefokozását fogja magával hozni. Így, amint az az alábbi táblázatból is jól látható, ma már az árakat -- és csakis az árakat -- tekintve a Celeron ellenfele a megfelelő modellszámozással rendelkező Athlon XP:

Processzor	Nettó ár
Intel Celeron 1100 MHz	14 500
AMD Athlon XP 1700+	18 500
Intel Celeron 1,7 GHz	20 000
Intel Pentium 4 1,6(A) GHz	39 000

A későbbi bővíthetőség lehetőségeit sem illik elhanyagolni. Jelenleg úgy tűnik, hogy a Celeronhoz vásárolt nem i845GL (hanem i845D/E/G, i850/E) lapkakészlettel szerelt alaplapok problémamentesen képesek fogadni akár a 2,8 GHz-es Pentium 4 processzort is, de már nem kompatibilisek a még szintén idén megjelenő gyorsabb, 3 GHz feletti sebességen futó változatokkal. Ugyanakkor az Athlon XP-vel kacérkodóknak is jó hír, hogy -- noha két héttel ezelőtt még aligha lettünk volna ilyen optimisták -- ma már elmondható: hasonló potenciállal rendelkezik az AMD platform is. Az Athlon XP processzorhoz ma megvásárolható alaplapokban a 2800+ modellszámmal rendelkező és esetleg annál gyorsabb processzorok is működni fognak.

Szólj hozzá a fórumban!

A teszt során felhasznált alkatrészeket a szegedi FreeSector Számítástechnika bocsátotta rendelkezésünkre, amiért ezúton mondunk köszönetet.