Szerző: Barna József

2001. szeptember 7. 15:32

Pentium 4: egyről a kettőre

Rövid ideig szerkesztőségünkben vendégeskedett egy 2 GHz-en futó Pentium 4 processzorra épülő számítógép, így alkalmunk nyílott arra, hogy -- ha felületesen is, de -- megvizsgálhassuk, mit várhatunk az Intel 32 bites processzorainak leggyorsabbikától, és hogy egyáltalán hány megahertz is egy megahertz.

HIRDETÉS

Louis Burns
Louis Burns
Múlt hét hétfőn, a kaliforniai San Joséban tartott Intel Developer Forum nyitónapján, Louis Burns, az Intel Desktop Platforms Group alelnöke bemutatta a nagyközönségnek cége 2 GHz-es Pentium 4 processzorát, amely egyben a világ legmagasabb órajelen üzemelő x86-os mikroprocesszora. Az előadó kiemelkedő lélektani jelentőséget tulajdonított a 2 GHz-es álomhatár elérésének. Mint mondta, az iparágnak 28 és fél évre volt szüksége ahhoz, hogy eljusson az 1 GHz-es sebességig, míg a második gigahertz elérésére mindössze 18 hónapot kellett várni.

Burns elmondta továbbá, hogy 30 olyan alkalmazás tekinthető meg az Intel pavilonjában, melyet kifejezetten a Pentium 4 processzorra optimalizáltak. Ugyanakkor, tette hozzá, ez a szám az év végére megtöbbszöröződik majd, hiszen az architektúra támogatottsága minden korábbi várakozást felülmúl.

Másnap Paul Otellini, az Intel tervezési csoportjának alelnöke, hogy illusztrálja a 32 bites Intel-architektúra sebességpotenciálját és egyben az ipar rendkívül gyors ütemű fejlődését, az előadás során bemutatott egy 3,5 GHz-en működő Pentium 4 processzort is. Ám, mint mondta, cége becslései szerint a Pentium 4 architektúra skálázhatóságának felső fizikai határát a 10 GHz-es, ma még szinte elképzelhetetlen sebességhatár jelenti majd.

A bejelentéssel egyidőben megkezdődött a Socket478-as foglalatba illeszkedő Pentium 4 processzorok forgalmazása is. Így jelenleg az Intel legújabb üdvöskéi -- legalábbis külföldön -- kétféle tokozásban is hozzáférhetőek: a hagyományos Socket423-as, valamint a kisebb Socket478-as változatokban. Jó hír lehet a régebbi Pentium 4 alaplapokkal rendelkező felhasználók számára, hogy egyes alaplapgyártók tervezik átalakító kártyák megjelentetését, s amennyiben ezt az ígéretüket betartják, nem feltétlenül kell a régi lapoknak a szemetesben végezniük akkor, amikor az Intel véglegesen beszünteti majd a Socket423-as Pentium 4-ek gyártását.

Tudni lehet továbbá, hogy a negyedik negyedévben várható, 0,13 mikronos csíkszélességgel gyártott Northwood magos Pentium 4 már megnövelt méretű másodszintű cache-sel (512 kbyte) kerül forgalomba, ami jelentősen javíthatja a processzor teljesítményét.

A fentiek alapján is jól érzékelhető, hogy pezseg az élet a Pentium 4 körül. Annál is inkább így van ez, hiszen jövő hét hétfőn debütál a sanyarú sorsú mikroprocesszor tömeges elterjedését elősegíteni kívánó i845, SDRAM memóriamodulokat támogató alaplapi chipkészlet. Ráadásul a tajvani gyártók az ATI-val karöltve versenyt futnak a DDR-es lapkakészletek megjelentetésének elsőségéért. A sors iróniája, hogy nevető harmadikként a hivatalos Intel-licenccel nem rendelkező VIA P4X266-os terméke kezd legkorábban beszivárogni a viszonteladói csatornákba, igaz, a nagyobb alaplapgyártók közreműködése nélkül.

S minthogy az Intel Magyarország és a Senorg Rt. jóvoltából rövid ideig szerkesztőségünkben vendégeskedett egy 2 GHz-en futó Pentium 4 processzorra épülő számítógép, nekünk is alkalmunk nyílott arra, hogy -- ha felületesen is, de -- megvizsgálhassuk, mit várhatunk az Intel 32 bites processzorainak leggyorsabbikától.

[oldal:542, azaz Pentium 4 2 GHz]

A dekoratív Senorg házban megbúvó rendszer egy Socket423-as Pentium 4 processzort rejtett egy jól megtermett hűtőborda alatt. Ez utóbbira szükség is volt, hiszen a 2 GHz-es CPU már-már Athlonokat megszégyenítő fűtőtestnek bizonyult. A processzoron minden egyéb jelzés helyett csupán az Intel Confidential felirat volt látható: nem is mertük tranzisztoraira szabdalni a chipet. Lehet, hogy ennek nem így kellene lennie, de őszintén szólva az IBM PC huszadik születésnapjára megjelentetett 2,0 GHz-es Pentium 4 még e felirat ellenére sem volt képes bennünket lázba hozni. E processzorról már sokat írtunk, különféle órajelű változataihoz is volt már szerencsénk; valójában egyetlen kérdés érdekelt mindannyiunkat -- ahogy talán az olvasót is: a konkurens AMD jelenleg leggyorsabb, 1,4 GHz-es Athlon processzorát sikerül-e földbe döngölnie e 600 MHz-cel magasabb órajelen üzemelő gigásznak.

E kérdést persze így, ebben a formában tulajdonképpen viccnek kellene szánni. Vicc lett volna ez egy évvel ezelőtt is, amikor még a Pentium III és az Athlon állt egymás mellett, hiszen 600 MHz azért mégiscsak jelentős különbség: legtöbbünk igényeit bőven kielégíti egy ilyen sebességen üzemelő processzor. De hát változnak az idők (meg a satöbbi), és velük együtt a cégek és a piaci helyzet is. Összetett okai vannak annak, hogy e kérdésnek ma mégis van értelme. Azonban alapvetően a két konkurens, több mint harmincéves múltra visszatekintő chipgyártó cég processzorpiaci részesedésért folytatott kemény küzdelmének, vagy ha így jobban tetszik, a kialakult piaci helyzethez szánalmasan lassan igazodni tudó stratégiájának köszönhetően van mégis jelentése. Hogy ez miért lehet így, és milyen további viccek várhatóak a közeli jövőben, arról még a záró gondolatok között ejtek néhány szót.

Most azonban vessünk egy pillantást a két versenyző képességeire:

Hardverkörnyezet
ProcesszorIntel Pentium 4 2 GHz
AMD Athlon 1,4 GHz
AlaplapIntel D850GB
ASUS A7M266
Memória256 Mbyte PC800 RDRAM
256 Mbyte PC2100 DDR SDRAM
MerevlemezSeagate Barracuda ATA III 20 Gbyte
VideokártyaMSI StarForce 822 (GeForce3)
Szoftverkörnyezet
Operációs rendszerMicrosoft Windows ME
DriverekVIA 4-in-1 4.32
AMD Driver Pack (ver. 1.20)
NVIDIA Detonator 12.41
Tesztprogramok3DMark 2001
BAPCo SYSmark 2000
Quake3: Arena v1.17
SiSoft Sandra 2001

Powered by Seagate

Csapjunk hát azok közé, amik közé kell!

[oldal:Teszteredmények]

A teszteket a már jól bevált SiSoft Sandra 2001 szintetikus benchmarkprogram vezeti be. A memória adatátviteli sebességéről készült grafikont azért nem volt érdemes újból felidézni, mert a korábbi tesztekhez képest az eredmény semmit sem változott: a Rambus DRAM-mal megtámogatott Pentium 4 közel 1,5-2-szer annyi adatot képes megmozgatni, mint a DDR SDRAM-ot használó Athlon. A processzorok nyers erejének és multimédiás teljesítményének mutatói pedig így festenek:

SiSoft Sandra 2001 CPU teljesítmény

A Pentium 4 lebegőpontos egységének teljesítményénél az SSE2-optimalizáció nélküli adatokat közöljük. Optimalizált kód esetében az Intel processzora 500 ponttal kerekedik az Athlon fölé.

SiSoft Sandra 2001 multimédia teljesítmény

Nos, ennyit jelent ma 600 MHz.

BAPCo SYSmark 2000

A valós irodai alkalmazásokkal operáló BAPCo SYSmark 2000 tesztprogramot 1024x768x16-os felbontásban futtattuk. A Pentium 4 előnye mind az összesített, mind pedig az egyedi értékek esetében 8-10%.

Quake 3 Arena

Az id Software játékában az Intel processzora mindig is kimagaslóan teljesített. Ennek okai nem teljesen ismertek, hiszen a Quake kódja semmiféle speciális utasításkészletre nem lett optimalizálva. Feltehetően elsősorban az NVIDIA meghajtóprogramok SSE2 optimalizációja, másrészt pedig az RDRAM nyújtotta sávszélesség-előny tehető felelőssé az eredményekért. A Pentium 4 itt állva hagyja az AMD bajnokát.

3Dmark 2001

A MadOnion népszerű tesztprogramjával is hasonló eredményeket kaptunk, mint a SYSmark esetében: a Pentium 4 előnye 8-10%. Az érdekesség kedvéért a programot lefuttattuk szoftveres T&L emulációval is. A meglehetősen vegyes eredmények kiértékelését azonban azokra hagyjuk, akik ismerik a DirectX 8.x rejtelmeit. Csak annyit érdemes zárójelben megjegyezni, hogy mindkét processzor gyorsabban végezte el a vertex shader műveleteket, mint a GeForce3 dedikált hardvere.

3Dmark 2001 szoftveres renderelés

[oldal:...és ami mögöttük van]

A tesztek alapján elmondható, hogy a 2 GHz-es Pentium 4 processzor valóban a ma kapható legerősebb 32 bites, x86-os CPU. A fair play, ha ebben az esetben lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni, jegyében azonban hozzá kell tenni, hogy a körülbelül 8-10%-os teljesítménytöbbletet a processzor a konkurensnél 43%-kal magasabb órajelen, valamint négyszeres árért produkálja.* Természetesen mindenki a saját döntési szempontjai alapján maga határoz arról, hogy melyik processzor mellett szavaz, legalább elméletben, hiszen aligha hiszem, hogy bárkinek szüksége lehet ma ilyen számítási teljesítményre -- kiváltképp, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a processzorok árai majd' minden hónapban jelentősen amortizálódnak. E tesztnek nem is az a célja, hogy győztest hirdessen, hanem sokkal inkább az, hogy felhívja a figyelmet a kialakult új, de nem ismeretlen helyzetre: egy Intel-megahertz nem egyenlő egy AMD-megahertzcel.

Andrew S. Grove
Andy Grove
Az Intel elnöke
És itt térnék vissza a bevezetőben elhintett gondolatra: hogy ez így van, nagyrészt annak köszönhető, hogy mindkét cég képtelen volt időben felismerni és lereagálni a kettejük versenyének eredményeképpen kialakult új piaci viszonyokat. Ebben jelentős szerepe lehetett a több mint harmincéves múltra visszatekintő rivalizálásuk alatt kialakult sztereotípiának, mely szerint az AMD mindig is az Intel lépéseit volt kénytelen követni. Az Intel tehát nem hitte, hogy konkurense képes meglepetésekre; az AMD pedig nem hitte el önmagáról, hogy képes lenne meglepetésekre.

Mert a 2 GHz-es Pentium 4 processzor beharangozását kísérő kétségkívül zseniális retorika által felépített színfalak mögött azért mégiscsak ott settenkedik a rejtegetnivaló igazság: az Intel jelenleg legfejlettebb 32 bites x86-os architektúrája bizony számos tekintetben gyengébb, mint a legnagyobb konkurens AMD-jé. Persze nem az első eset ez, hogy az Intelnek sikerül meggyőznie partnereit és a vásárlóközönséget arról, hogy érdemes egy nyilvánvalóan gyengébb architektúra mellett letenniük a voksukat. Így volt ez több mint húsz évvel ezelőtt is a Motorola 6800 és 68000, vagy éppen a Zilog Z80 és Z8000 ellenében is.

Azonban a Pentium 4 piacra dobásával az Intel folytatta azt a korábbi, jól bevált gyakorlatot, mely elvárja az ipar szereplőitől, hogy széles körben támogassák az új terméket. Működött ez a stratégia a bevezetésük pillanatában csak kevéssé vonzó Pentium MMX és Pentium III család esetében is. Hiszen ezek, ahogy a Pentium 4 is, elsősorban a speciális utasításkészleteikre optimalizált programok futtatása során mutatják meg valódi erejüket. Csakhogy a konkurencia időközben megerősödött.

Épp e konkurens egyik képviselője, Benjamin Anixter, az AMD külkapcsolatokért felelős alelnöke nyilatkozta nemrégiben a The Street című magazinnak adott interjújában, hogy a Pentium 4 processzor csekély karizmával, vonzerővel megáldott termék. S mindamellett, hogy nemigen várhatunk más véleményt az AMD részéről, a kijelentés igaz. Az Athlon processzor ugyanis architekturális felépítéséből következően maga végzi el azt a feladatot, amit az Intel a programozókra kíván hárítani: így a nem optimalizált kódot azonos órajelen sokkal hatékonyabban dolgozza fel, mint a Pentium 4. Az a 30 optimalizált alkalmazás, mely a Pentium 4 piaci megjelenése után közel egy évvel az Intel és felhasználók rendelkezésre áll, igen kevésnek tűnik. Nem véletlen, hogy eddig elmaradt a várt Pentium 4 forradalom.

Mindezek ellenére természetesen a Pentium 4 erős versenyző. Kiváltképpen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ez az architektúra még jó néhány évig és gigahertzig szolgálhatja a céget és a felhasználókat, míg az AMD-nek a kevésbé jól skálázható K7-sorozat után még elő kell rukkolnia a kifejezetten magas órajelű üzemre tervezett ClawHammer asztali processzorszériával. Ám az tény, hogy ez a verseny az Intelt is komolyan megviseli, mert (1) nem tud időben kellően magas frekvenciájú processzorokkal megjelenni a piacon; (2) rendkívül magasak a Pentium 4 előállítási költségei, és ehhez képest igen alacsony az ára.

*Jelen pillanatban a 2 GHz-es Intel Pentium 4 ára 562 dollár (kb. 160 ezer forint), míg az 1,4 GHz-es Athloné 130 dollár (kb. 37 ezer forint).

[oldal:...és ami mögöttük van 2.]

W. J. Sanders III
Jerry Sanders
Az AMD vezérigazgatója
Az AMD pedig ott hibázott, hogy nem készült fel arra az új szerepre, mely a K7 processzorcsalád révén lett kiosztva rá. Holott, amikor Jerry Sanders 1996-ban aláírta az Intellel kötött, megújított keresztlicenc-megállapodást, nyilvánvalóvá vált, hogy cégének egy saját architektúrával kell előrukkolnia, ha jelentős szereplő kíván maradni a processzorpiacon. Ugyanis a szerződésben az Intel kikötötte, hogy a továbbiakban, azaz a Pentium generációt követően, az AMD nem használhatja fel az Intel által szabványosított processzorfoglalatokat, tehát nem élősködhet az Intel architektúrát támogató alaplapi chipkészleteken. A valóban áttörést jelentő K7 megjelentetésekor azonban a processzor sikerét garantáló teljes infrastruktúra hiányzott. A szerény R&D költségvetésből gazdálkodó, és az alaplapi chipkészletek tervezésében kevés tapasztalattal rendelkező cég így majdhogynem légüres térbe dobta piacra a számára létfontosságú terméket.

Azóta ez a helyzet részben megváltozott, és hosszú átmeneti időszak után az Athlon/Duron-család mára széleskörű támogatottságot élvez, ám az AMD továbbra is képtelen a partnerek bizalmának megnyeréséhez elengedhetetlennek tűnő saját fejlesztésű háttér kiépítésére. Ráadásul gyártástechnológiai lemaradásának köszönhetően a cég nem tudja tartani az órajelversenyt az Intellel.

Így jöhetett létre az a helyzet, hogy az Intel a hagyományosan a processzorok teljesítménye alapkövének számító órajel, míg az AMD a teljesítmény fontosságát kívánja hangsúlyozni. Mindkét cég részben a saját döntései, részben pedig a konkurens által állított csapdák miatt kényszerül magyarázni a bizonyítványát. Az Intel azonban kétségkívül könnyebb helyzetben van, míg az AMD-nek egy rögzült vásárlói magatartást kell megváltoztatnia.

Így történhet meg az is, hogy az AMD újból vissza kívánja hozni a már régebben is sokat kárhoztatott PR (Pentium Rating) besorolást. Ennek értelmében a cég októberben megjelenő Palomino magos Athlon processzorai már a valós órajel feltüntetése nélkül Athlon XP néven kerülnek majd forgalomba. Az 1,33 GHz, 1,4 GHz, 1,46 GHz és 1,5 GHz órajelű chipeket a Pentium 4 processzorhoz viszonyított teljesítményük alapján jelöli majd meg a cég. Így a chipek rendre Athlon XP 1500+, Athlon XP 1600+, Athlon XP 1700+ és Athlon XP 1800+ jelzéssel kerülnek forgalomba. Tehát az AMD szerint egy 1,33 GHz-es Athlon XP és egy 1,5 GHz-es Pentium 4 teljesítménye megfeleltethető egymásnak.

Ez sok szempontból vesztes megoldásnak tűnik, és csak remélhetjük, hogy az AMD marketingesei még október előtt meggondolják magukat. Annyi azonban bizonyos, hogy két komoly ellenfél közötti komoly csatáról van szó, melyből rövid távon bizonyosan, de feltehetően hosszabb távon is mi, felhasználók profitálunk.

Szólj hozzá a fórumban!

A Pentium 4-es konfigurációt az Intel Magyarország és a Senorg Rt., míg az 1,4 GHz-es AMD Athlon processzort a szegedi FREE Sector Számítástechnika bocsátotta rendelkezésünkre, amiért ezúton szeretnénk köszönetet mondani.

A Beckhoff ultrakompakt, C6025 típusú ipari PC az Intel Core i processzorcsalád nagy számítási teljesítményével rendelkezik, ventilátor nélküli, kisméretű kivitelben. A rendkívül alacsony fogyasztású, új Intel Core i U processzorok teszik mindezt lehetővé.

a címlapról

Hirdetés

Csúcstechnológia pár koppintással: ezt tudja a Huawei nova 9

2021. november 30. 17:22

Manapság egyre-másra jelennek meg olyan új mobilok, amelyek hihetetlen funkciókat ígérnek, de ezeket szinte műszaki diplomával lehet csak előcsalogatni. A HUAWEI nova 9 igazi ereje abban rejlik, milyen egyszerű előcsalogatni a mobil tudását.