A SEGA gépek története

Az elmúlt két évtizedben a gyerekek Sega-gépeken nőttek fel. Jó, ez költői túlzás, de tagadhatatlan, hogy a Sega mindörökre beírta magát az elektronikus szórakoztatás aranykönyvébe. Felejthetetlen gépeket adott nekünk, játékosoknak, és az igazi rajongók ezt soha életükben nem fogják elfelejteni. Most, hogy a közkedvelt "SEGA" logós gépek korszakának örökre vége, érdemes visszatekinteni, hogy 1982-től 2001-ig milyen hardverek gördültek ki a cég gyáraiból.

Sega SG 1000

Ez volt a legelső Sega-konzol, 1982-ben jelent meg. Nem meglepő, hogyha sokan nem ismerik, mert ez a gép csak Japánban, illetve korlátozott számban Ausztráliában és Új-Zélandon volt forgalomban. Mégis, már sok klasszikus Sega-játék napvilágot látott rajta.

Volt Monaco GP, Flicky, Zaxxon, sőt még Hang-On II is. A dreamcastos Dynamite Cop 2 minijátéka, a Safari is erre jelent meg először. Az SG1000 ára 15000 Yen volt. Összehasonlításképp: ma a Dreamcast Japánban 9900 Yen...

Sega SC 3000

Ugyanakkor jelent meg, mint az 1000-es típus, ez tulajdonképpen egy PC volt a Segától! Volt hozzá billentyűzet, joystick, monitor, nyomtató és valamiféle adatrögzítő.

29800 Yen volt az ára, és játékokat lehetett rajta írni Basic nyelven. Bár klasszikus értelemben vett játék alig jelent meg rá, amit ezen valaki megírt, az futott az SG1000-esen is.

Master System

Na, ezek már ismerős vizek. Az 1987-ben megjelent konzol volt az első, amely végre konkurenciát teremtett az akkori egyeduralkodó Nintendo számára. A 8 bites gép újdonsága a 3D-s szemüveg volt, amely néhány speciális játékkal egész jól működött. Az alapból beépített játékok is nagy sikert arattak.

A gépet hamarosan felváltotta a Master System II, amelybe az Alex Kidd in Miracle World című játék volt beépítve. Ezen a konzolon indult útjára sok olyan progi, amelyek a mai napig élnek, néhányuk Dreamcaston is. Csak néhány hihetetlen név: Phantasy Star, Hang-On (immár az igazi), Safari Hunt, Astro Warrior, Wonderboy, Missile Defence 3D.

Nagyon sok embert ez a kis gép vezetett be a játékok világába. Bár az Egyesült Államokban a Nintendo gépe sikeresebb volt, Ausztráliában és Európában a Sega könyvelhetett el több "babért".

Mega Drive (Genesis)

Sok tapasztalattal a hátuk mögött, 1989 végén Segáék megjelentették a Mega Drive-ot. A világot megrengette az új gép, és bár szoros harc folyt a Nintendóval, ezek voltak a Sega igazi aranyévei. Egészen elképesztő, de kisebb ingadozásokkal a világpiac 55%-át birtokolta a Sega! Amerikában 249 dolláros áron jelent meg a Mega Drive.

1991-ben aztán megérkezett egy bizonyos kék sündisznó, akit történetesen Sonicnak hívtak... Ettől kezdve nem volt megállás, a siker óriási volt, és az örökzöld, klasszikus játékok csak jöttek és jöttek. Útjára indult a Shining Force, a Streets of Rage sorozat, mely stílust teremtett, kiteljesedett a Phantasy Star opus, és olyan, még ma is élő legendák születtek a Sega gépére, mint a Micro Machines, Street Fighter II, Ecco the Dolphin és Mortal Kombat.

Tény, hogy az Electronic Arts is pont a Segának köszönheti felemelkedését, hiszen Mega Drive-ra jelent meg először a FIFA International Soccer, és ugyancsak ezen a gépen ért el kirobbanó sikert a Road Rash, vagy a Strike sorozat is. Milyen érdekes, hogy a mára óriássá nőtt cég manapság a Sega legnagyobb ellenfele...

[oldal:1991 - 1994]

Természetesen a hordozható gépek piacán is megindult a háború. A Game Boy ellenfele, a Sega Game Gearje messze jobb volt technikailag. Színes és nagy képernyő, és a 8 bites Master System ereje. Sajnos volt egy nagy hátulütője, mégpedig az, hogy iszonyatos módon "zabálta" az elemeket.

Az évek folyamán a Game Gear szívósan állta a sarat, és bár alulmaradt a Game Boyjal szemben, az 1991-1997-ig tartó élete végén igen sikeres pályafutást zárt. Ekkor, vagyis 1997-ben jelent meg ugyanis az utolsó Game Gear-játék. A TV Tuner, mikor megjelent, nagy lökést adott a gépnek.

A legjobb játékok között olyan címek sorakoznak, mint Aladdin, Earthworm Jim, Micro Machines, Sonic, Streets of Rage, sőt, Baku Baku Animal és Virtua Fighter Mini.

Mega-CD (Sega-CD)

Ez az úgymond kiegészítő 1993-ban jelent meg 299 dolláros áron, ami sokkal kedvezőbb volt, mint amit a Nintendo tervezett 700 (!) dollárért (később ebből lett a Playstation). A gép sikeresen kezdett, de sajnos hamarosan "leült". A legtöbb játék az interaktív videofilm stílusát feszegette, ami negyedképernyős, pixeles FMV-be torkollott. Volt azért néhány igazán jó játék.

A Sonic CD rendesen kihasználta a gép erejét, az Ecco CD pedig addig soha nem hallott zenéket produkált. Sajnos egyre kevesebb volt ezekből a gyöngyszemekből. A filmjátékok között is voltak azért profik, ilyen volt a Night Trap (ahol szexis, hálóinges lányokat üldöztek gonosz gyilkosok), a Tomcat Alley (egy repülőgépes játék) és talán a Ground Zero Texas, melynek kifejezetten jó hangulata és körítése volt.

A fent említett Night Trap egyébként annyira erőszakos és erotikus volt, hogy eredményeképpen alakult meg az ESRB (Entertainment Software Rating Board), majd később az ELSPA (European Leisure Software Players Association), a két legnagyobb cenzori hivatal.

32X

Sokáig Marsnak hívták azt a kiegészítőt, mely a Mega Drive tetejébe illesztve egy új, 32 bites hardvert "varászolt". 1995-ben jelent meg 179 dolláros áron (Amerikában). Kezdetben kitűnő játékok voltak rá. A 32 bit erejét kihasználó Virtua Racing, Doom és Star Wars Arcade a legjobbak.

Sajnos a "nagy" gépek miatt szinte nem is fejlesztettek rá, még a Sega sem, így aztán rövid élete lett. A jobb progik között van a Metal Head, a Kolibri és a Knuckles Chaotix, sőt, pár éve még a Virtua Fightert is kihozták, méghozzá közel Saturn-minőségben!

Multi-Mega (Sega CDX)

Nem más, mint egy Mega Drive és egy Mega-CD összeépítve egyetlen kis, hordozható gépbe. Még DiscManként is lehet használni, bár mai szemmel nézve annak egy kicsit nagy. Amerikában az induló ára 399 dollár volt, ma már 60-ért is lehet kapni.

Neptune

A "Neptunusz" egyesítette a Mega Drive-ot, a Mega-CD-t és a 32X-et is, egyetlen gépben. Láttam egyet, nem nézett ki rosszul, de egyébként sohasem jelent meg. Csak a Sega belső munkatársai használtak néhány darabot.

[oldal:1995 - 2001]

Képzeljetek el egy hordozható Mega Drive-ot, több száz játékkal, hatalmas képernyővel, hiszen ez volt a Nomad. A zömök kis gép lejátszott minden eredeti Mega Drive-progit (még a speciális Virtua Racinget is), csatlakoztatni lehetett hozzá egy irányítót a kétjátékos csatákhoz, világító képernyője volt, és még TV-re is rá lehetett kötni.

Sajnos a sok csodának ára volt: megint az elemek! Íme egy adat: 6 ceruzaelemmel is csak 2 órát bírt ki a gép! Ez volt a legnagyobb hátránya, no meg az, hogy ekkor már nem készültek újabb játékok a 16 bites gépre.

Sega Saturn

Az igazi 32 bites "szuperkonzol" már az elejétől fogva problémákkal küszködött annak ellenére, hogy jól indultak a dolgok. Igen ám, de a fejlesztők hamar jelezték, hogy nehéz rá játékot csinálni (bár egyesek szerint ez sem igaz), miközben Playstationre könnyű volt.

A Sega hónapokkal előrehozta a nyugati változatok kiadását, ez még a fejlesztőket is meglepte. Ennek eredménye lett, hogy a kezdeti játékok szinte félkész állapotban jöttek ki, ezért kellett később kiadni a Daytonát és a Virtua Fightert is. Mégis, mivel a Sega teljes vállszélességgel kiállt a Saturn mellett, hűséges követők, rajongók százezrei gondoskodtak róla, hogy az igazi klasszikus játékok nem maradtak elzárva a nyilvánosságtól.

Olyan nevek születtek erre a csodálatos konzolra, mint a Guardian Heroes, NiGHTS into Dreams, Dragon Force, Panzer Dragoon sorozat, és nem utolsó sorban a Capcom fantasztikus 2D-s játékai. Még az utolsó időkben is olyan játékok jöttek ki, amelyek tisztán mutatták, hogy ha rendesen használják, a Saturn néha többet tudott, mint a Playstation. Ilyen volt a Quake, Duke Nukem 3D és Sonic R. A Panzer Dragoon Saga és a Shining Force III minden idők legjobb RPG-i közé kerültek.

De ekkor a Segának már nem volt elég pénze, a Saturnra pedig már messze nem fejlesztettek annyian, mint Playstationre, a Sony pedig nyers erővel (vagyis pénzzel) kiszorította a piacról. Ezért került a feledés homályába az a tény is, hogy a Saturn volt az első konzol, amellyel internetezni lehetett.

Dreamcast

1998. május 21-én leplezték le a világ (akkori) legerősebb konzolját. Irtózatos siker lett, könnyű rá játékot készíteni, internetes, és amikor Japánban megjelent, szinte órák alatt elfogyott mind a 150000 darab. Amerikában és Európában még jobb volt a fogadtatás, ráadásul olyan játékkínálattal rendelkezik a gép, amilyennel azóta sem büszkélkedhet senki.

Máris sokkal sikeresebb, mint a Saturn, de sajnos mégsem tudta megmenteni a Segát. Talán ha a Saturn nagyobb siker lett volna, akkor az emberek, a piac elfogadta volna a Dreamcastot. Így viszont soha nem tudjuk meg, hogy mi lehetett volna.

Hiába van azonnali internet, online játék és VMU, a történelem talán legjobb Sega-konzolja már csak alig egy évig "él", utána hivatalosan is vége.

És itt vagyunk. Az utolsó hírmondó, a Dreamcast eltűnőben van, és ezzel vége egy hatalmas korszaknak. A pénz, a nagy halak és a technológia egyre gyorsuló fejlődése megölte a Sega-gépeket. Sokak gyerekkori barátai, azok a jólismert "SEGA" logók ott a gépek elején nincsenek többé.

Én a magam részéről annak örülök, hogy végigélhettem ezt a remek időszakot, és sajnálattal nézek a jövőbe, ahol a gépek elméleti tudása és az azokat forgalmazó cégek tőkeereje a döntő, háttérbe szorítva azt, ami eddig a legfontosabb volt: a játékokat.

Tóth Gábor, SEGA Dreampage

Szólj hozzá a HWSW fórumában!