Linux testreszabása
Ebben a cikkben néhány hasznosabb tanácsot adunk egy (mondjuk frissen installált) linux testreszabásához, az egyéni beállításokhoz, hogy igényeinkhez jobban illeszkedjen.
Bizonyára minden, játékokkal komolyabban fogalkozó ember tudja, hogy az irányításban alapvető fontosságú a kezelő eszközök, a hagyományos összeállítást figyelembe véve az egér és a billentyűzet minősége, használhatósága. Az ezzel kapcsolatban felmerülő problémák egy részét csak anyagi kiadással lehet orvosolni, azonban van, amin kis munkával nagyot segíthetünk. A játékokon kívül természetesen a mindennapi használatban is sokat számít, ha nem a legigénytelenebb eszközökkel használjuk a gépünket.
A billentyűzet kérdése elég egyszerű. Annál jobb a billentyűzet belső elektronikája, minél több gombot tud egyszerre kezelni. Adott esetben erre érdemes odafigyelni a vásárláskor. Vannak billentyűzetek, amik 2-3 gomb egyidejű lenyomásakor a többi, esetleg szintén lenyomott billentyűt már nem veszik észre.
Az egér esete már kicsit bonyolultabb. Kezdeném azzal, hogy soros egeret alapvetően nem érdemes használni. Ez kicsit olyan, mint az ISA slot: van jobb. Eljárt fölötte az idő. Ésszerű választás egy PS/2-es vagy USB-s egér. Az USB-sek általában drágábbak, linuxban több is velük a probléma, és kisebb a maximális mintavételezési frekvencia. A PS/2-es egerek esetében egy kis ügyeskedéssel felnyomhatjuk a frissítést 200 Hz-ig, és nyugodtan állíthatom, hogy az alapértelmezett beállításhoz képest a különbség ég és föld. Komoly játékos csak 200Hz-t használ. A lényeg ugyanaz, mint amit a Windows-ban a Perkele által írt PS2Rate csinál: az egérdriver állítja a mintavételezést. Ezt linuxban kb. két módon tehetjük meg: egy fél lenne a kernel berhelése, ez viszont nekem nem látszott működni, a témában nem mélyedtem el, mindenesetre elméleti lehetőségként említést érdemel (lásd később). Egy másik fél a ps2tune nevű kis program, ami pontosan ezt a célt hivatott szolgálni, azonban nekem még a világon semmit sem sikerült vele elérnem. Ha valakinek sikerül, írja meg nyugodtan.
Egy biztosan működőképes megoldás az X szerverrel való trükközés: Az X-nek nagyon jó egérdrivere van, szépen meg lehet neki magyarázni mindent. Okosan benne is van a default konfigban (általában /etc/X11/XF86Config) egy sor, hogy "Samplerate 150", kevésbé okosan azonban csúnya kommentjel van előtte. Ezen és magunkon itt könnyen segíthetünk, a 150-ből bátran csináljunk 200-at, többet nem érdemes, a szerver úgyis csak ennyit fog engedni. Alábiggyeszthetünk még egy "Resolution 200" című sort is, ezzel a felbontást, azaz kvázi az egérérzékenységet állítjuk nagyobbra, így kompenzálva a PS/2-es egerek alapvetően kisebb értékét. Az így beállított patkány ezután mindenhol 200Hz-n fog ketyegni, szöveges konzolon is, és az X lelövése után is ígymarad.
A kernel macerálása: A forrásban kell átírni egy sort, a /usr/src/linux/drivers/char/pc_keyb.c végefelé találhatjuk az "aux_write_ack(100);"-at, itt a 100-ból csináljunk 200-at, és fordítsuk újra a kernelt.
Másik probléma, hogy jelenleg igen kevés fontot szállítanak a disztribúciók az X-hez, mint ahogy azt tapasztalhatjuk például egy gimp logo script indításakor, amely az esetek 80%-ában nem fogja megtalálni azt a karakterkészletet, amit keres. Egy adag plusz fontot egy könyvtárba pakolva, és az X-nek vagy a fontszervernek a fontpath-jába ezt a könyvtárat beírva máris élvezhetjük őket X alatt, a választható fontok listájába is bekerülnek.
Gyakori - és jogos - panasz, hogy a weboldalak nagy többsége olvashatatlan, vagy csak nagyon rosszul olvasható linuxban. A Netscape Navigatorban sajnos köztudottan szinte több a bug, mint a működő rész, a többi browser pedig még nagyon keveset tud vagy lassú, ezért nem nagyon van más életképes alternatíva. A gondok egyik forrása az, hogy a Netscape a mostanában egyre gyakrabban használt stíluslapokat fix betűmérettel kezeli, így nem elég, hogy nem azzal a betűtípussal fog megjelenni, amelyikkel a html előírja, de már 1024*768-as felbontásnál is nagyon apró lesz, akármit is állítunk be. Nagy segítséget jelentenek a TrueType fontszerverek 3.3-as sorozatú X-hez (fontszerverekből többféle is van), illetve a 4-es X TrueType modulja. Valahonnan meg kell szerezni a leggyakoribb TrueType fontokat (pl. C:WINDOWSFONTS...), egy könyvtárba betenni, és egy TTF szervert installálni. Talán a legkönnyebben használható az xfstt, ez installáláskor automatikusan beteszi az X konfigjába a saját címét a Fontpath részhez. Az xfstt --sync paranccsal a megfelelő könyvtárban lévő fontokról adatbázist készít a szerver (man xfstt), ezután indíthatjuk az xfstt-t, majd az X-et, és máris úgy néz ki a linuxos netscape-ünk, mint Win alatt az IE.
Amint a jogi kérdések tisztázódnak, a fentebb említett fontok egy csomagban várhatóan innen, a HwSw-ről lesznek letölthetők.
Frissítés: a fontok letölthetők [11M]
A billentyűzet kérdése elég egyszerű. Annál jobb a billentyűzet belső elektronikája, minél több gombot tud egyszerre kezelni. Adott esetben erre érdemes odafigyelni a vásárláskor. Vannak billentyűzetek, amik 2-3 gomb egyidejű lenyomásakor a többi, esetleg szintén lenyomott billentyűt már nem veszik észre.
Az egér esete már kicsit bonyolultabb. Kezdeném azzal, hogy soros egeret alapvetően nem érdemes használni. Ez kicsit olyan, mint az ISA slot: van jobb. Eljárt fölötte az idő. Ésszerű választás egy PS/2-es vagy USB-s egér. Az USB-sek általában drágábbak, linuxban több is velük a probléma, és kisebb a maximális mintavételezési frekvencia. A PS/2-es egerek esetében egy kis ügyeskedéssel felnyomhatjuk a frissítést 200 Hz-ig, és nyugodtan állíthatom, hogy az alapértelmezett beállításhoz képest a különbség ég és föld. Komoly játékos csak 200Hz-t használ. A lényeg ugyanaz, mint amit a Windows-ban a Perkele által írt PS2Rate csinál: az egérdriver állítja a mintavételezést. Ezt linuxban kb. két módon tehetjük meg: egy fél lenne a kernel berhelése, ez viszont nekem nem látszott működni, a témában nem mélyedtem el, mindenesetre elméleti lehetőségként említést érdemel (lásd később). Egy másik fél a ps2tune nevű kis program, ami pontosan ezt a célt hivatott szolgálni, azonban nekem még a világon semmit sem sikerült vele elérnem. Ha valakinek sikerül, írja meg nyugodtan.
Egy biztosan működőképes megoldás az X szerverrel való trükközés: Az X-nek nagyon jó egérdrivere van, szépen meg lehet neki magyarázni mindent. Okosan benne is van a default konfigban (általában /etc/X11/XF86Config) egy sor, hogy "Samplerate 150", kevésbé okosan azonban csúnya kommentjel van előtte. Ezen és magunkon itt könnyen segíthetünk, a 150-ből bátran csináljunk 200-at, többet nem érdemes, a szerver úgyis csak ennyit fog engedni. Alábiggyeszthetünk még egy "Resolution 200" című sort is, ezzel a felbontást, azaz kvázi az egérérzékenységet állítjuk nagyobbra, így kompenzálva a PS/2-es egerek alapvetően kisebb értékét. Az így beállított patkány ezután mindenhol 200Hz-n fog ketyegni, szöveges konzolon is, és az X lelövése után is ígymarad.
A kernel macerálása: A forrásban kell átírni egy sort, a /usr/src/linux/drivers/char/pc_keyb.c végefelé találhatjuk az "aux_write_ack(100);"-at, itt a 100-ból csináljunk 200-at, és fordítsuk újra a kernelt.
[oldal:X + Fontok]
Az X kinézete és a karakterkészletek mindig is sarkallatos és problémás kérdést jelentettek. Az egyik alapvető dolog, hogy a képernyő frissítése a lehető legjobb legyen. Az X konfigjának búvárjai már tudhatják, hogy ezt ModeLine-okkal lehet beállítani, amik mindenféle idióta számokat tartalmaznak. Egyrészről ez kényelmetlen, mert a defaultoktól eltekintve nem könnyű gyorsan beállítani a felbontásokat, másrészről viszont teljesen szabadkezet ad a felhasználónak a videokártya programozására, így teljesen extrém beállításokat is használhatunk a kártya határain belül. Nagyon hasznos segítség lehet ez a kis site, ahol gyorsan és egyszerűen megkaphatunk alapbeállítású ModeLine-okat, paramétereink szerint.Másik probléma, hogy jelenleg igen kevés fontot szállítanak a disztribúciók az X-hez, mint ahogy azt tapasztalhatjuk például egy gimp logo script indításakor, amely az esetek 80%-ában nem fogja megtalálni azt a karakterkészletet, amit keres. Egy adag plusz fontot egy könyvtárba pakolva, és az X-nek vagy a fontszervernek a fontpath-jába ezt a könyvtárat beírva máris élvezhetjük őket X alatt, a választható fontok listájába is bekerülnek.
Gyakori - és jogos - panasz, hogy a weboldalak nagy többsége olvashatatlan, vagy csak nagyon rosszul olvasható linuxban. A Netscape Navigatorban sajnos köztudottan szinte több a bug, mint a működő rész, a többi browser pedig még nagyon keveset tud vagy lassú, ezért nem nagyon van más életképes alternatíva. A gondok egyik forrása az, hogy a Netscape a mostanában egyre gyakrabban használt stíluslapokat fix betűmérettel kezeli, így nem elég, hogy nem azzal a betűtípussal fog megjelenni, amelyikkel a html előírja, de már 1024*768-as felbontásnál is nagyon apró lesz, akármit is állítunk be. Nagy segítséget jelentenek a TrueType fontszerverek 3.3-as sorozatú X-hez (fontszerverekből többféle is van), illetve a 4-es X TrueType modulja. Valahonnan meg kell szerezni a leggyakoribb TrueType fontokat (pl. C:WINDOWSFONTS...), egy könyvtárba betenni, és egy TTF szervert installálni. Talán a legkönnyebben használható az xfstt, ez installáláskor automatikusan beteszi az X konfigjába a saját címét a Fontpath részhez. Az xfstt --sync paranccsal a megfelelő könyvtárban lévő fontokról adatbázist készít a szerver (man xfstt), ezután indíthatjuk az xfstt-t, majd az X-et, és máris úgy néz ki a linuxos netscape-ünk, mint Win alatt az IE.
Amint a jogi kérdések tisztázódnak, a fentebb említett fontok egy csomagban várhatóan innen, a HwSw-ről lesznek letölthetők.
Frissítés: a fontok letölthetők [11M]