A linux alapjai I

A most induló kis cikksorozatban szeretnénk a Linux alapjait emberközeli módon bemutatni, különös tekintettel a fogalmakra, az installálásra és egyéb olyan dolgokra, amelyek a kezdő linuxos vagy linuxozni vágyó egyedeknek gondot szoktak jelenteni. Ez nem meglepő, hiszen aki még nem találkozott Unix rendszerrel vagy annak valamelyik változatával, és nem ismeri a filozófiát - esetleg Windows-hoz van szokva, mint a felhasználók döntő többsége -, annak nem könnyű megérteni a linux felépítését, amely egyébként alapvetően nagyon is egyszerű és logikus, de gyökeresen más, mint a dos vagy windows.

Először kezdjük egy kis történeti áttekintéssel. Egy Linus Torvalds nevű finn egyetemista 1991 augusztusában nekiállt fejleszteni egy operációs rendszert, amivel semmi komolyat nem akart, csak annyit, hogy az ő személyes igényeinek megfeleljen. Nem volt elégedett a DOS és Windows szegényes képességeivel, de nem engedhette meg magának a drága Unixokat vagy más operációs rendszert. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy felfigyeltek rá mások is, és a linux első változata megjelent néhány ftp szerveren kipróbálásra. Linus hamar kapott sok támogató levelet meg felajánlásokat a továbbfejlesztésre. Egy részletes és érdekes interjút olvashatunk erről többfelé a hálózaton, Linux Manifesto címen.

[oldal:Ahol ma tart a linux]

Ebből nőtte ki magát a linux mára azzá, ami: az internet sokezer programozója által fejlesztett, sokfunkciós operációs rendszer, teljes mértékben nyílt forráskóddal. Ez azt jelenti, hogy minden, a linux részét alkotó program szöveges forráskódja szabadon és ingyenesen hozzáférhető, ellenőrizhető és módosítható. Ebből kifolyólag a Linux maga ingyenes - persze bizonyos programok, pl. irodai segédeszközök, játékok lehetnek pénzesek -, amit a linuxért esetleg fizetni kell, az a csomagolás, kézikönyv és anyagköltség.

Egy másik, gyakran feltett kérdés a disztribúciók problémája. A linuxnak több változata (disztribúciója) létezik, ezek alapvetően ugyanazokat a - disztribúciótól függetlenül fejlesztett - programokat, könyvtárakat, stb. tartalmazzák, általában kis eltérésekkel. Ezek többnyire kimerülnek a grafikus felület alapértelmezett konfigurációjában (menük szerkezete, ikonok), illetve a konfigurációs file-ok, dokumentációk elhelyezésében. Lényeges különbségek tehát nincsenek a disztribúciók között, sem tudásban, sem képességekben. A legjobb tanács, hogy melyiket válasszuk: azt, amelyik a havernak van. Nyilván, ha elkezdünk linuxozni, sok problémával szembesülünk folyamatosan - ezt én személy szerint is tudom garantálni -, és a legkönnyebb ahhoz segítséget kérni, amiben a környezetünkben levő emberek tudnak segíteni. Néhány nevesebb linux disztribúció, a teljesség igénye nélkül: Red Hat, Debian, SuSE, Mandrake.

[oldal:Fogalmak]

A linux valójában egy ingyenes Unix változat. Ebből következően a felépítése hasonló, ún. réteges, mely mind elméletében, mind megvalósításában megfelel a modern operációs rendszerekkel szemben támasztott követelményeknek. A linux magja a kernel (lásd a "Mi is az a Kernel?" c. cikket), ebben foglalnak helyet a driverek az alaplap funkcióihoz, kártyákhoz, egérhez, billentyűzethez, egyszóval mindenhez, ami a gép alkatrészállományát képezi. A kernel a linuxon belül is egy külön állatfaj, nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a fejlesztésére, mivel a legfontosabb biztonsági és egyéb alapvető funkciókat látja el. A kernel feladatai közé tartozik továbbá a memóriakezelés, virtuális tárkezelés (swap mechanizmus), filerendszerek (erről később) támogatása, valamint a kapcsolat biztosítása a fölötte levő réteggel, a könyvtárakkal és az azokat használó programokkal.

A linux teljesen hálózat-orientált operációs rendszer. Néhány kényesebb dolgot kivéve, egy a célra bekonfigurált linux rendszeren ugyanazt meg lehet csinálni távolról, hálózaton keresztül, mint a gép konzoljáról. Interaktív kapcsolatot lehet vele létesíteni, parancsokat lehet kiadni, programokat indítani, amelyek a linux szerveren futnak és visszajelzéseiket a munkaállomáson dolgozó felhasználónak küldik, illetve az ő parancsait fogadják. Ehhez szüksége van egy jelszóval védett hozzáférési lehetőségre minden felhasználónak, hasonlóan a Windows-ban megszokott login/password-höz, csak sokkal szigorúbban és biztonságosabban nyilvántartva, amelyről az operációs rendszer és a rendszergazda együttesen gondoskodik. A hálózat ilyen magasszintű támogatása magával hordozza ennek hátrányát is: számtalan (elméleti) lehetőség adódik a betörésre, azaz az illetéktelen hozzáférésre, ami a legveszélyesebb dolog, ami egy szerverrel történhet, hiszen a felhasználók a linuxos gép erőforrásain osztoznak, és azon a saját személyes dolgaikat tárolják.

[oldal:Általános benyomások]

A linux használatához kell számítógépes érdeklődés. Aki csak játszani szokott, és nem érez motivációt arra, hogy mást is kezdjen a számítógépével, annak - egyelőre - nem igazán éri meg a linuxszal próbálkozni. Ezzel együtt megeshet, hogy az érdeklődés menet közben alakul ki, és mostmár tart olyan szinten a linux, hogy a kezdeti ismerkedések alkalmával is folyamatosan jönnek a sikerélmények. Cserébe egy stabil, megbízható, a gépet teljes mértékben - általában igen gazdaságosan - kihasználó operációs rendszert kapunk, aminek egyik legnagyobb előnye a konfigurálhatóságában rejlik. Teljesen saját képünkre alakíthatjuk a gépet, és egy jól üzemeltetett linux rendszer pontosan azokat, és csak azokat a funkciókat csinálja, amiket mi parancsolunk neki. Nincsenek titokzatos lefagyások, nincs olyan, hogy az egérdriver frissítése után a videokártya nem azt csinálja, amit eddig, nem kell időnként rebootolnunk, mert "nem tudom, hogy mi a baja, de valami nem jó", és az egyetlen funkció, ami teljesen hiányzik a linuxból, az a nevezetes kék képernyő a fehér szöveggel.

A cikksorozat további részeiben az installáláshoz nyújtunk segítséget, áttekintjük a javasolt kezdeti beállításokat és az alkalmazásokat, valamint sok érdekes dolgot, amikről a kezdő linuxos általában nem is tudja, hogy a gépe mire képes. Folyt. köv.