Bari olajhűtése
Hosszú munka gyümölcse ez a cikk, Bari mutatja be benne gépe tápegységéhez készült, cseppet sem átlagos hűtését!
Az egész hűtés mizéria nálam akkor kezdődött, amikor a Cool-it a Hardware HunPAGE-re költözött Ezért már megérte elindítani a lapot! -BZd-, ugyanis ekkor határoztam el, hogy én is készítek valami extra hűtést a gépembe. (Celeron 366@550, Abit BM6 Mobo, és egy extra Cooltium csapágyas venti)
Mivel a víz és a számítógép nem igazán szeretik egymást, így a víz helyett elgondolkoztam valami más hűtőközegen, ami nem vezeti az elektromos áramot. Találtam is megfelelő anyagot, valamikor régebben a nyári gyakorlatok alatt sikerült szert tenni néhány liter transzformátor olajra. Ezt az olajat a nagyteljesítményű és nagyfeszültségű transzformátorok hűtésére használják, az átütési szilárdsága körülbelül 15KV/cm (ez eléggé homályosan maradt meg bennem, ha valaki esetleg tud pontosabb adatokat kérem írja meg!).
Az első tervek 1999 december elején születtek meg a porcira készülő hőcserélőről. Akkor itt Miskolcon nem találtam senkit, aki olcsón elkészítette volna ezeket a darabokat, így egy hozzáértő rokonomat kértem meg rá. Sajnos a kb. 400km-re lakik, ebből kifolyólag a hőcserélő két darabját csak 2000 január vége-felé kaptam meg. A szivattyúkat egy akváriumokkal is foglalkozó állatkereskedésben szereztem be, ezek elméletileg 800l/h teljesítményűek, de az olaj sűrűsége miatt ekkora teljesítményre nem képesek. Az olajtartályt amiben a szivattyúk vannak szintén itt csináltattam. A hőleadó radiátort egy közeli autóbontó telepen szereztem be. Már minden készen állt az összerakáshoz, kivéve a hőcserélőt.
A radiátor a hő leadásához.
Az egyik szivattyú
Az olajtartály
[oldal:A táp:]
A táp átépítésébe szakértelem nélkül NE vágj bele, mert MEGRÁZÓ élményben lehet részed!!!
Az elején csak a proci hűtésén gondolkoztam, a táp hűtése csak akkor merült fel bennem, amikor a DPG egyik levelező csatiján valaki felvetette, hogy mi lenne, ha a tápegységben lévő ventillátort kiiktatná? Ekkor jutott eszembe, hogy a tápot is olajjal kéne hűteni, a ventillátora úgy is kezdett már zúgni néha bekapcsoláskor. Ígyhát elkezdtem azon töprengeni, hogy is lehetne egy tápegységet olajjal hűteni. Az első ötletem az volt hogy a táp eredeti dobozát alakítom át olyanra, hogy alkalmas legyen az olajos hűtésre, de ezt több okból is elvetettem. Egy haverom tanácsolta, hogy készítsek inkább egy másik dobozt. A doboz alapanyagául 0,7mm-es sárgaréz lemezt választottam, ez elég merev ahhoz hogy a doboz ne tudjon deformálódni, a kivezető csonkokat szintén rézcsőből készítettem el. A doboz oldalait forrasztással rögzítettem egymáshoz, miután a tápcsatlakozózók és a tápvezetékek helyeit kivágtam a lemezekből. A 220V-os csatlakozók helyeinek kivágása tartott a legtöbb ideig. A lemezeket kémiai ónozóval ónoztam be (a későbbiekben még részletezem ennek okát). A tápegység paneljának rögzítését fém alaplaptartó bakokkal oldottam meg, később a táp dobozát is ilyen bakokkal rögzítettem a házba. Ha már úgy is szétszedtem a tápot, megcsináltam benne azt a kis változtatást, amit már régóta terveztem, hogy a monitor tápcsatlakozóján csak akkor legyen feszültség, amikor be van kapcsolva a számítógép. Ezt úgy oldottam meg, hogy a tápventillátor helyére egy 250V 5A-os, 12V-os tekerccsel rendelkező két áramkörös zárt relét kötöttem. Ennek a relének köszönhetően csak akkor van feszültség a táp kimenő csatlakozóján, hogy ha a gépet bekapcsoltam. A monitor kábelét, amit a gépbe lehetet dugni, elvágtam és egy hosszabbítót kötöttem a végére, ebbe dugtam bele a monitort már rendes hálózati kábellel, illetve a hangszórók, a modem és a scanner tápegységeit, így azok csak akkor üzemelnek, ha a gép is megy, és nem kell állandóan kihúzgálni a tápokat, hogy felesegessen ne melegedjenek. Eleinte a szivattyúk is ebbe a hosszabbítóba voltak bedugva, de mostanában már egyfolytában üzemelnek. A panel tartóbakjait forrasztással rögzítettem a doboz aljában. (Ez nem volt egyszerű feladat a nagy páka és a kis hely miatt, de sikerült.) A panel rögzítése után következett a csatlakozók és a kimenő vezetékek szigetelése, ezt szintén sziloplasztal oldaottam meg. Nem sajnáltam sehonnan sem a sziloplasztot, mert biztosra akartam menni, de sajnos mégis szét kellet szedni, mert a sziloplaszt a kötése közben ecetsav képződik, ami marja a rézfelületeket. (emiatt kellett beónozni a réz lemezeket). A doboz tetejét sajnos már a kémiai ónozóval nem sikerült bevonni, mert elfogyott és nem akartam várni az cucc összerakásával. Ezért kénytelen voltam azokat a felületeket, ahol a sziloplaszt érintkezik a lemezzel rendes forrasztó ónnal is bevonni. Miután a Táp doboza elkészült ki is kellett próbálni, hogy működik-e. Legelöször olaj nélkül, hidegen próbáltam ki, hogy a tápegység egyáltalán működik-e a is kiegészítéssel amit beleépítettem. Minden simán ment, ekkor következett a táp olajos tesztje, itt a szigetelést is ellenőriztem, hogy nem szivárog-e valahol. Ez kb. 2 napig tartott, és néhány forrasztási hibára fény is derült, amit még időben sikerült kijavítani. A próbaüzem és a szigetelési hibák kijavítása után beszereltem a gépbe. A hatásfoka elég jó lett, mert a sima levegővel hűtött tápban a borda hőmérséklete hosszabb üzem után kb. 45°C körül alakult, míg az olajos hűtéssel akár 15°C körülire is lement (igaz, kinnt igen hideg volt). Ekkor még a procin venti volt, és a levegőt a táp doboza mellől szívta, így a proci hőmérséklete is lejjebb ment.
Íme néhány kép az elkészítésről:
Köszönet Barinak! Az olajos procihűtés is hamarosan jön, amint sikerült tökéletesíteni a rendszert! Barit ezen a címen érhetitek el.