Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Az Intel már szállítja utolsó NetBurst-alapú chipjét, a Tulsa magos Xeont

Bizó Dániel, 2006. augusztus 17. 14:54
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

[CNET News.com/HWSW] A San Franciscóban rendezett LinuxWorld Conference alkalmával az Intel és a Dell közösen demózták az új, Tulsa kódnéven ismert Xeon MP processzorokkal szerelt négyutas rendszereiket -- tudósít a CNET. A Tulsa az Intel utolsó olyan fejlesztése, amely még a Pentium 4 processzorokkal megismert NetBurst mikroarchitektúrára épít. A helyszín sem véletlen, ugyanis a Linux egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a szerverpiacból: már Magyarországon is minden ötödik x86-szervert valamilyen Linux disztribúcióval szállítanak.

[CNET News.com/HWSW] A San Franciscóban rendezett LinuxWorld Conference alkalmával az Intel és a Dell közösen demózták az új, Tulsa kódnéven ismert Xeon MP processzorokkal szerelt négyutas rendszereiket -- tudósít a CNET. A Tulsa az Intel utolsó olyan fejlesztése, amely még a Pentium 4 processzorokkal megismert NetBurst mikroarchitektúrára épít. A helyszín sem véletlen, ugyanis a Linux egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a szerverpiacból: már Magyarországon is minden ötödik x86-szervert valamilyen Linux disztribúcióval szállítanak.

Az utolsó mohikán

A Tulsa kétségtelenül megadja a módját a NetBurst visszavonulásának: a 65 nanométeres csíkszélességgel gyártott lapka a két valóban a chipen belül együttműködő, HyperThreadinget támogató mag mellett 16 megabájt, osztott harmadszintű gyorsítótárat alkalmaz, amely önmagában nagyjából 1 milliárd tranzisztort emészt fel az 1,3 milliárdból. A gigantikus tranzisztorszám mellé szerénytelen fogyasztás és hőtermelés párosul: a 3,4 gigahertzes csúcsmodell tartósan akár 150 wattot is disszipál. Érkezik azonban egy kevésbé mohó változat is rack-optimalizált szerverekbe, amely alacsonyabb órajelen 95 wattal is beéri.

Intel Tulsa
Intel Tulsa; forrás: Intel

A Tulsa szörnyszerű felépítésére a számára otthont adó Truland platform ad magyarázatot. A Truland megjelenésekor bár jelentős előrelépést jelentett a korábbi Xeon MP-platformokhoz képest, mivel már nem egy, hanem két buszszegmenst alkalmaz négy foglalathoz (egy-egy buszon két foglalat ül), ugyanakkor nagy teljesítményű, kétmagos processzorokkal szerelt rendszer esetében elégtelen sávszélességet biztosít.

A Tulsa esetében 800 megahertzes busz egy teljesen populált rendszerben (4 chip) magonként mindössze 1,6 gigabájt maximális másodpercenkénti sávszélességet tud nyújtani, amin a memória-, a koherencia- és a kommunikációs forgalom is osztozik. Összehasonlításképpen az új, néhány napja megjelent Opteronok esetében egy magra másodpercenként 6,4 gigabájt elméleti sávszélesség jut csak a helyi memória irányában, míg a többi a chip és az általuk kezelt memória irányában egyenként szintén 6,4 gigabájt áll rendelkezésre, és a perifériákkal való kommunikációra további független HyperTransport link van befogva.

A Truland kóros sávszélesség-hiányát igyekeznek enyhíteni a gigantikus L3 cache-ek és magok működését összehangoló fejlett arbiter. A jelenleg futó Paxville MP kódnevű Xeon MP sorozathoz képest a Tulsával az Intel akár másfél-kétszeres gyorsulást ígér tranzakcionális jellegű szerverfeladatok során, amivel teljesítményben már felveheti a versenyt az Opteron-konfigurációkkal szemben -- az energiahatékonyság és az árcédula már más kérdés.

Tulsa vs. Paxville MP
Tulsa vs. Paxville MP; forrás: Intel

Sietős tempó

Az Intel a Xeon MP rendszerek problémáját jövő év közepén igyekszik enyhíteni majd a Caneland-platformmal, amely -- hasonlóan a kétutas Bensleyhez -- már egyenként dedikál buszt a foglalatokhoz, valamint várhatóan emelkedik a busz órajele is, így a rendszer aggregát sávszélessége másodpercenként több mint két és félszeresére növekszik majd, amit FB-DIMM memória fog megtámogatni. A Canelanddel érkezhet majd a négymagos Xeon MP is, a Tigerton, amely két kétmagos chipet fog egy tokban tartalmazni -- ezek a chipek már az új Intel Core mikroarchitektúrát alkalmazzák. Az első négymagos Xeonok (szintén két chip egy tokban) ugyanakkor már idén év végén megjelennek a kétutas Bensley platformon, míg az AMD valóban négymagos chipjei 2007 közepén érkeznek az ígéretek szerint.

Bár a Tulsa chipeket hivatalosan még nem dobta piacra az Intel -- a HWSW ismeretei szerint az időpont szeptemberre esik --, a vállalat elnök-vezérigazgatója, Paul Otellini egy korábbi, júliusi bejelentés alkalmával elmondta, hogy a Tulsa szállításai már megkezdődtek. A vállalat ezzel legalább egy negyedévvel megelőzte saját korábbi ütemtervét, amire szüksége is van. Az AMD termékeivel való versenyképessége az Intelnek leginkább a négy- vagy többutas szerverek terén gyenge, amit jól mutat, hogy Észak-Amerikában a négyutas gépek közel fele már Opteronra alapul, míg 3 évvel ezelőtt ez az arány gyakorlatilag nullát tett ki.

Az AMD Opteron és Athlon chipek sikerének hatására az Intel minden erőforrását mozgósította, hogy minél előbb visszavágjon. A piacon való visszaszorulása és gyenge kínálata miatt fellépő árcsökkentési kényszer révén ugyanis dollármilliárdokat vesztegetett el az utóbbi időszakban. Jól jellemzi a helyzetet, hogy az x86-os termékek erőltetett fejlesztéseihez más termékcsaládoktól, így az Itaniumtól is vontak el átmenetileg embereket.