Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Intel: tovább csúszik és lassabb lesz a következő generációs Itanium

Bizó Dániel, 2005. október 25. 14:01
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Immár hivatalos az, amelyről korábban csak iparági forrásokon keresztül lehetett tudni: az Intel ambiciózus Itanium processzorcsaládjának (IPF) következő generációs tagja, a Montecito kódnéven fejlesztett chip és leszármazottai jelentős csúszást szenvednek. A világ legnagyobb processzorgyártója szóvivőjének elmondása alapján ráadásul a helyzet, legalábbis rövid távon, még rosszabb, mint a korábban sejtett.

[HWSW] Immár hivatalos az, amelyről korábban csak iparági forrásokon keresztül lehetett tudni: az Intel ambiciózus Itanium processzorcsaládjának (IPF) következő generációs tagja, a Montecito kódnéven fejlesztett chip és leszármazottai jelentős csúszást szenvednek. A világ legnagyobb processzorgyártója szóvivőjének elmondása alapján ráadásul a helyzet, legalábbis rövid távon, még rosszabb, mint a korábban sejtett.

Földcsuszamlás

A rengeteg újítást, teljesítmény és költséghatékonyság terén hatalmas ugrást ígérő, kétmagos Montecito nem idén év végén, hanem 2006 közepén fog megjelenni, így tömeges hozzáférhetősége még későbbre tolódhat. A csúszás tényét tovább tetézi, hogy a processzor "butításokat" is kénytelen elszenvedni elfogadható időn belüli piacra kerülése érdekében. A partnerek és vevők így később férhetnek hozzá egy jelentősen lassabb chiphez.


Montecito, 1,72 milliárd tranzisztor

Bár az Intel részleteket nem hajlandó közölni, mindössze minőségi problémákra hivatkozik, a csapás minden bizonnyal a Foxton technológiával kapcsolatos, amiről korábban lapunk is beszámolt. A Montecito a korábbi 2 GHz-es alapórajel helyett 1,6 GHz-es csúcssebességgel, 24 helyett 18 megabájt harmadszintű gyorsítótárral (L3 cache) Foxton és 667 MHz-es adatbusz nélkül érkezik, ami azt jelenti, hogy teljesítmény-potenciáljának akár harmadát is elvesztette.

A Foxton egy kifinomult feszültség- és órajelszabályzó rendszer, amely folyamatosan követi ezeken az értékeken kívül a fogyasztást és a terhelést is. A chip mindig annyi feszültséget kap, amennyi adott órajelszint mellett a működés stabilan tartásához szükséges, így adott órajelet energiahatékonyabban, kevesebb fogyasztással érhet el, mint hagyományos esetben. Ezen túlmenően, ha teljes terhelés alatt van a chip, de a fogyasztása nem ér el egy meghatározott plafont (például 100 watt), akkor a Foxton addig növeli a chip feszültségét, majd ezt néhány milliomod másodpercet követően az órajelet, míg teljesen ki nem tölti az energiabüdzsét.

Végeredményben a Foxton tehát adott fogyasztási keretből lényegesen több teljesítményt csikar ki, mint a hagyományos tervezésű processzorok, hiszen folyamatosan megfeleltei egymásnak a fogyasztás-órajel-feszültség hármast. Ennek érdekében a technológia teljesen szokatlan módon generálja az órajelet, és végzi a disztribúciót a chipen, ami végül többek között a jelenlegi fiaskóhoz is vezetett.

Az igazi gondot azonban az jelenti, hogy nincs megfelelő B-terv. A Foxton működését ugyan ki lehet iktatni, mikor ún. Fixed Frequency Mode-ba kapcsol a lapka, ekkor azonban a Montecito áramköreinek limitáltsága miatt csak 6-20 közötti egész számú szorzóval képes generálni a busz alapórajelét. Ez azt jelenti, hogy a tervezett 667 MHz-es effektív (333 MHz valós) órajelű busz esetében legalább 2 GHz-en kellene üzemelnie a chipnek. A Foxton validálhatatlansága (a követelményeket nem kielégítő megbízhatósága) valamint az előbbi probléma miatt újra kell tervezni ezeket az áramköröket, szilíciumra ültetni, legyártani, majd kitesztelni.

A 90 nanométeres csíkszélességgel tervezett Montecito csúszásával a Montvale (feltuningolt, magasabb órajelű, nagyobb L3 cache-t tartalmazó Montecito), valamint az azt követő következő generációs chip, a négymagos, 65 nanométeres csíkszélességű gyártástechnológiával készülő Tukwila is kitolódik. A Montvale így 2006 vége helyett 2007-ben talán elérheti a 2 GHz-es órajelet, a Tukwila pedig 2007 helyett 2008-ban debütálhat. Az Intel egyik szóvivőjének állítása szerint a Foxton megtalálható lesz az IPF későbbi tagjaiban, de hogy melyik lapkától kezdve, egyelőre nem tisztázott.

The Itanium story
Az Itanium processzorok (IPF) az Intel első chipjei, melyeket a felső kategóriás vállalati rendszerek igényeinek szem előtt tartásával terveztek meg. Az Itanium teljesen új utasításkészlet-architektúrára épül, az IA-64-re. Az Intel elsődleges célja az Itaniummal, hogy alternatívát nyújtson az elburjánzó RISC-architektúrákra, melyek a legtöbb esetben az egyes megoldásszállítók saját fejlesztésű platformjai voltak.

Az eszkalálódó fejlesztési költségek azonban egyre többek számára tették gazdaságtalanná ezeknek az életben tartását, így az Intel a HP-vel közösen megkezdte az IPF-platform megalapozását, amit már akkor is több vállalat támogatott, és azóta újabbak csatlakoztak. Ma IPF-re alapozza jövőjét a HP, az SGI, és beszállt többek között a Fujitsu, az NEC, a Hitachi, a Bull, és a Unisys is. Az IPF-fel szemben két főbb erő maradt egyelőre talpon, az IBM Power-architektúra, és a Sun SPARC, míg az Alpha vagy a PA-RISC sorsa például már évekkel ezelőtt megpecsételődött.

Lendületben

A Montecito nyers számítási ereje ugyan hatalmasat esett, az IPF-alapú szerverek teljesítménye azonban nélküle is számottevően javulnak. Ennek egyik eleme, hogy a nagyobb érdekelt szerverszállítók (HP, SGI, Fujitsu, Hitachi, Unisys, Bull stb.) folyamatosan fejlesztik saját IPF-infrastruktúrájukat (chipsetek, összeköttetések), amelyek egyre nagyobb sávszélességet, és alacsonyabb késleltetéseket ígérnek.

A másik összetevő a szoftvertechnológiák fejlődése. Az Itanium koncepciójának lényege, hogy a számítások végrehajtását támogató feladatok (például utasítások ütemezése, elágazások becslése) közül csak azokat végezze a processzor futásidőben, tranzisztorokat "pazarolva el", amelyeket fordításkor nem lehet szoftveresen megfelelően megoldani. Ennek eredményeként a fordító-technológiára (compiler), és az alkalmazások kódjának, algoritmusának optimalizálására más elterjedt architektúráknál sokkal nagyobb hangsúlyt fektet, így ezen a területen is jelentős potenciál lakozik a platformban.

A féléves késés kétségtelenül kellemetlenül érinti az érdekelt szervergyártókat, az IPF piaca ugyanakkor a jelenlegi Itanium 2 változatokkal is lendületben van. A HP közölte, hogy legutóbbi két negyedévében 86 és 113 százalékkal növekedett az Itaniumokat alkalmazó Integrity szervercsaládjának forgalma, míg a piac egésze éves szinten 64 valamint 86 százalékkal az év első két negyedévében. A legerősebb Itanium 2 idén júliusban jelent meg, 1,6 GHz-es órajelen 9 MB L3 cache-t tartalmaz, és 667 MHz-es adatbuszon ül.

A nagy szállítók részéről támogatottsága már elérte a kritikus tömeget, a gyártók dollár százmilliókat öltek és ölnek nagy teljesítményű, csúcskategóriás chipsetek és IPF-gépek megtervezésébe, miközben már alkalmazások ezrei állnak rendelkezésre, kezdve a tudományos, technikai kutatásoktól a nagyvállalati szoftverrendszerekig.

Nemrég alakult meg az Itanium Solutions Alliance is, amely a platform támogatottságának előmozdítását tűzte ki célul. Tagjai között megtalálható minden jelentős hardver- és szoftvergyártó, mely érdekelt az IPF-platform terjedésében.

Facebook
Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.