Szerző: Budai Péter

2005. augusztus 10. 11:28

RFID: mit figyelhet a nagy testvér?

Az RFID (rádió-frekvenciás azonosító) technológia kétséget kizáróan forradalmasíthatja az áruházak raktározási, beszerzési és értékesítési folyamatait, azonban egyes vállalatok nem csak erre a célra szeretnék felhasználni a megoldást. A legtöbb vállalat számára problémát okoz alkalmazottainak nyomon követése, teljesítményük mérése és értékelése. Ha azonban mindegyikükön lenne egy RFID chip, minden egyes mozdulatukat követhetnék munkájuk során.

Az RFID (rádió-frekvenciás azonosító) technológia kétséget kizáróan forradalmasíthatja az áruházak raktározási, beszerzési és értékesítési folyamatait, azonban egyes vállalatok nem csak erre a célra szeretnék felhasználni a megoldást. A legtöbb vállalat számára problémát okoz alkalmazottainak nyomon követése, teljesítményük mérése és értékelése. Ha azonban mindegyikükön lenne egy RFID chip, minden egyes mozdulatukat követhetnék munkájuk során.

A kérdés mindössze annyi, hogy például a kedves olvasó örülne-e, ha a főnöke pontosan tudná, mikor és hányszor megy ki egy nap cigiszünetre, vagy a mellékhelyiségbe, és milyen hatékonysággal dolgozik nap mint nap.

Tiltakoznak az RFID ellen a raktárak alkalmazottai

Az Egyesült Királyságban a GMB névre hallgató kereskedelmi szövetség úgy döntött, hogy megakadályozza az RFID alkalmazását az egyes személyekre. A közel 700 ezer tagot számláló GMB (General, Municipal, Boiler makers) és az Allied Trade Union azt követeli az Európai Bizottságtól, hogy tiltsa meg az RFID azonosítás használatát az áruházak és raktárak dolgozóira vonatkozóan.

A kérést felterjesztő felek attól tartanak, hogy a nagyobb áruházláncok, mint például a Tesco, a Marks & Spencer és a Sainsbury az alkalmazottakat ipari robotok szintjére süllyesztené -- adta hírül a Guardian napilap.

Félelmük teljesen érhető, emberi reakció, hiszen könnyen ronthat a közérzeten, ha valaki az emberek összes lépését pontosan követni tudja. Azonnal, egyetlen gombnyomással eldönthetővé válna, kik a leghatékonyabbak, és kik a legkevésbé hasznosak a vállalat számára, ami teljesen háttérbe szoríthatna mindenféle emberi, személyes tényezőt, és egyedül a teljesítményt helyezné előtérbe.

A munkateljesítmény az emberi igények ellenében

A legtöbb vállalat azonban már most is képes ezen feladatok ellátására: a legtöbb áruházban és raktárban kamerákkal és más módszerekkel figyelik az alkalmazottak munkateljesítményét és morálját, amit folyamatosan rögzítenek, és értékelnek. A kérdést sokkal inkább a munkapszichológia irányából kell vizsgálni: milyen hatással van az egyes emberekre az, ha kizárólag mindennapi munkateljesítménye alapján ítélik meg.

Természetesen a teljesítmény az első számú szempont a vállalatok számára, amivel nehezen is vitatkozhatna néhány alkalmazott, még akkor is, ha kényelmetlen számukra, hogy folyamatosan figyelik őket. Az azonban tény, hogy az emberi gondolkodás és életvitel nehezen egyeztethető össze a keretek közé szorított, gépies, hatékonyságra fókuszáló munkavégzéssel. Az szinte bizonyos azonban, hogy ha az alkalmazottak tudta nélkül kerülnek felhasználásra ezek a teljesítménymérő módszerek, vagy nincsenek pontosan tisztában azzal, hogy mik azok az adatok, amiket a munkájukról gyűjtenek, akkor növekedni fog az alkalmazottak ellenállása, és ezzel együtt közös termelékenységük elkezd csökkeni.

Az azonosítás másra is használható

Egyre többen gondolkodnak azon, hogyan lehetne személyek azonosítására, keresésére és nyomon követésére használni az RFID technológiát. Egyes kórházakban már azon kísérleteznek, hogyan segíthet az RFID a betegek egészségügyi adatainak előkereséséhez, különösen, ha az illető képtelen a kommunikációra betegsége, vagy ájultsága miatt. Mások beépített azonosító chipek segítségével különböztetnék meg a terroristákat a törvénytisztelő állampolgároktól -- azonban ez utóbbi elvárás már lényegesen nehezebben valósítható meg.

Ugyanakkor miért is van ehhez szükség chipekre? Elméletben a test is ugyanannyira egyedi, mint bármilyen emberkéz által alkotott azonosító technológia. Példának okáért négy portlandi Albertson's üzletben bevezettek egy új fizetési módszert: a vásárlók a saját ujjlenyomatuk segítségével egyenlíthetik ki a számlájukat. A megoldás hátterében az áll, hogy a vásárlók regisztráltathatják bankkártyájukat és ujjlenyomatukat a boltban, ezáltal összekötve őket egymással. A bolt tulajdonosainak beszámolói szerint a korábban bankkártyával vagy csekkel fizető vásárlók csaknem húsz százaléka már kizárólag ezzel a módszerrel vásárol.

Miért használja szívesen ezt a technológiát a vásárló? Mert kényelmesebbé teszi az életét -- egyszerűbben és gyorsabban fizethet. Miért nem szeretnék a raktári alkalmazottak a hasonló technológiák bevezetését? Mert nem tudják előre, hogy mire fogják felhasználni az összegyűjtött adatokat.

Ki mit gyűjt, és mire használja?

A probléma nagyon általános. Többszáz vállalat próbálkozik olyan adat-központú megoldások alkalmazásával, amik hatékonyabbá tehetik működésüket, akár egyszerűen azáltal is, hogy jobb szolgáltatásokat nyújthatnak saját ügyfeleiknek. Adatokat gyűjtenek felhasználói és keresési szokásainkról például a keresők, mint a Google, vagy az MSN Search és a Yahoo. Ugyanígy adatokat gyűjtenek érdeklődésünkről és vásárlási szokásainkról az aukciósházak és az online piacterek, mint például az eBay és az Amazon. A Google még a levelezésünket is képes elemezni saját céljai érdekében -- nem csak kedvességből adnak több gigabájtos postafiókot minden felhasználónak.

Mégis, általában ritkán tartunk a következményektől, és attól, hogy viselkedésünket és egyéniségünket megfigyelik, és az ebből nyert adatokat felhasználják. Ez általában azért kerüli el az emberek figyelmét, mert vagy nincsenek teljesen tisztában azzal, milyen adatokat gyűjtenek tőlük, vagy nem látják át, mire is lehet azt később felhasználni. A raktári esetben azonban egyértelmű mindenki számára, hogy a gyűjtött adatok segítségével hogyan elemezhető a mindennapi munka, ezért nagyobb a riadalom is.

Ha viszont mindenki elgondolkodna egy kicsit azon, hogy milyen adatokat és hol ad meg magáról, és azokat kik használják fel, hogyan kötik össze más forrásból érkező adatokkal, akkor lehet, hogy visszaadnák bankkártyájukat is, nem mernének ujjlenyomat segítségével fizetni és soha többé nem keresnének az interneten sem. Elvégre hogyan tudnánk megállapítani, hogy mit csinálnak a rólunk gyűjtött adatokkal?

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról