Mi lesz veled, iPod?
Unokatestvérem idén érettségizett, ezért ballagásra valami ajándékötletet kellett kitalálni (akkor még nem tudtuk, hogy a tételeket is meg lehet majd venni). Rövid tanakodás után arra jutottunk, hogy ha még nincs neki, akkor biztosan örülne egy digitális zenelejátszónak. Hiába a személyes ismeretség, az egyszerűsítő sztereotípiák működnek: mi másra vágyhatna egy mai 18 éves srác, mint egy menő mp3-lejátszóra?
Az ajándékkal ugyan nem tévedtünk (nagyon örült neki), a vásárlási kísérletek sorozatos kudarcba fulladása alapján viszont nagyon úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban tomboló iPod-lázhoz még hasonló jelenség sem létezik itthon, legalábbis egyelőre. A kínálat a legtöbb, forgalmas áruházban, szaküzletben is szánalmas, így a tervezett 1 gigabájtos kapacitás helyet 512 megabájttal kellett végül beérni -- nem, nem iPod Shuffle, hanem Samsung YP-T7X.
Nagy hal a kisvízben, vagy inkább kis hal a nagy vízben?
A tömegek mobilok iránti rajongása hazánkban láthatóan nem terjedt még át más digitális ketyerékre -- talán már nem is fog, ugyanis nem marad ideje. Mire a hazai vásárlóerő és ezen digitális kütyük árszínvonala, valamint képességeik találkoznának, addigra a zenemobilok robbanásszerű gyorsasággal fogják meghódítani a piacot. Az idei év végéig világszerte tucatjával érkeznek meg az egyre fejlettebb zenelejátszási képességekkel bíró készülékek, melyek az összes márka kínálatában elérhetőek lesznek.
Régóta hangoztatott, és némileg elcsépelt fogalommá vált a digitális konvergencia. A konvergencia egyik szükségszerű következménye, hogy a specializálódott eszközök visszaszorulnak, jellemzően a piac felsőbb szegmenseibe, ahol extra igényeket elégítenek ki prémium áron, miközben a közép- és alsó kategóriát gyakorlatilag elvesztik. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy valaki úgy lássa: a konvergencia egyik csomópontjában a mobil lesz. Régóta kézenfekvő az a felvetés, hogy a mobilok a digitális fényképezőgépek, videokamerák és zenelejátszók piacait fel fogják emészteni, ahogyan egyre fejlettebb képességekkel bírnak. Megapixeles, autofókuszos, optikai zoomos kamerák, gigabájtos tárhelyek -- ilyen modellekkel a vezető gyártók év végére mind rendelkeznek majd, és itthon is elérhetőek lesznek.
A kérdés most már szinte adott: az Apple, mint az mp3-lejátszók piacának koronázatlan királya, vajon mit lép erre a trendre? Az iPod az év elején az mp3-lejátszók piaci forgalmának kétharmadát uralta, és a piac is még jó néhány évig növekedni látszik. De tényleg kihalásra van-e ítélve? Abban, hogy a céltermékeknek van-e létjogosultsága a jövőben, megoszlani látszanak vélemények. A BusinessWeek által a témában megszólaltatott iparági szereplők és elemzők szerint a jövőt tekintve az iPod sikere csúcsán is már egyértelműen vesztésre áll [iPod killers?, 04.25]. Nagyon valószínű ráadásul, hogy jelenlegi hatalmas fölénye is olvadni fog az mp3-piacon a Samsung és az LG-hez hasonló elektronikai óriások diktálta kíméletlen fejlesztési verseny következtében.
A létjogosultságot firtató kérdésre igenlő választ adók szerint a specializált termékek mindig jobbak lesznek egy adott feladatra "hibrid" ellenfeleiknél. Azok ugyan sok mindenre alkalmasak lesznek, de semmire sem igazán -- a legjobbak pedig mindig túlélik a versenyt. A nemmel felelők ugyanakkor úgy látják, az mp3-lejátszók semmi olyat nem tudnak felmutatni, amire a mobilok ne lennének képesek a jövőben. Sőt a napjainkban telepítésre kerülő 3G és az azt követeő nagysebességű rádiós hálózatok révén bárhol, bármikor tölthetnek le többek között zeneszámokat. Egy izgalmas elképzelés szerint a felhasználók az úgynevezett szuperdisztribúció révén egymás mobiljaira is áttölthetik a dalokat, így azok néhány alkalommal szabadon meghallgathatóak, és tetszés szerint azonnal megvásárolhatóak a szolgáltatótól.
Ehhez foghatót az iPod és társai nem képesek kínálni. A Stategy Analytics kutatóvállalat becslése alapján idén világszerte már 112 millió mobilt értékesítenek, amely zenelejátszási képességekkel rendelkezik, miközben az önálló mp3-lejátszók száma 60 millió alatt marad. Egy év múlva már kétszáz millióról, 2007-re pedig háromszáz millióról fogunk beszélni, miközben az mp3-lejátszók piaca a 100 millió darab körül lesz -- igaz, az IDC ennél némileg magasabb számokról beszél. Az évtized végére legalább minden második eladott telefon egyben "walkman" is lesz -- azaz iPod-gyilkos. Ez évente több mint 500 millió darab "zenés" készüléket jelent majd.
A mobiloknak mindössze csak a technológia és a költségek szabnak korlátokat, amelyek viszont rohamléptékben, szinte hónapról hónapra bomlanak le, köszönhetően világszerte munkálkodó mérnökök ezreinek. Most a csúcsmodellek néhány gigabájtos merevlemeznek adnak otthon, így ezek már le is fedték az iPod mini piacát. A 20-60 gigabájt közötti iPodokat a mobilok egyelőre nem képesek elérni, de csak idő kérdése, mire a kapacitásbeli különbség lényegtelenné válik a fogyasztók számára.
Az igazi kérdés tehát az, hogy az Apple megbarátkozik-e az iPod alárendelt szerepével, és az esetleges totális kataklizma jövőképével, vagy megpróbál betörni a mobiltelefonok piacára? Lesz-e iPhone? A fő problémát az szolgáltatja, hogy az Apple nyeresége a Kínában az Asustekkel gyártatott iPodokból származik, nem az eladott zeneszámokból. Ebből kifolyólag az iTunes zenebolt csak az iPod eladásait támogatja jelenleg, így az iPod fenyegetettsége az egész üzleti modellt veszélyezteti.
Ismeretlen terepen -- merre tovább?
A válasz korántsem triviális, sőt a kérdés rendkívül összetett. Komoly problémák tornyosulnak azonban a vállalat előtt: a mobiltelefonok és a telkók világa teljesen ismeretlen terep számára, továbbá kétségtelenül fel kell adnia az irányítás nagy részét, amely az eddigi sikert szolgáltatta -- igaz, ugyan emiatt szorult a PC-piac perifériájára, és vált jelentéktelen szereplővé. Az iPod és az iTunes esetében az Apple azáltal vált átütően sikeressé, hogy egy komplett megoldást adott a fogyasztók kezébe, vonzó márkával és magas színvonalú szolgáltatással, az iTunes-tól kezdve a szoftvereken át az iPodig mindent ellenőrzése alatt tartva.
Ez a fajta vezénylés azonban nem működhet egy olyan világban, ahol a mobilszolgáltatók a hadurak. Márpedig a szolgáltatók sem arról ismertek, hogy szívesen kiadnák kezük közül ügyfeleiket, beengedve másokat is saját területükre. A mobilszolgáltatóknak is fáj a foguk egy újabb bevételi forrásra. Piaci helyzetüket valamint pénzügyi erejüket figyelembe véve képesek beindítani saját online zeneszolgáltatásukat. Ráadásul mindezt tehetik az iTunes-nál sokkal hatékonyabban, amely már több mint 400 millió dalt adott el idáig, amivel a piaci forgalom 80 százalékát tudhatja magáénak.
Forrás: BusinessWeek
A dél-koreai SK Telecom havi öt dollárnak megfelelő wonért 700 ezer számot tartalmazó kínálathoz enged korlátlan hozzáférést. A szolgáltatásnak jelenleg 300 000 előfizetője van, és becslések szerint 800 ezer fő körül fog nyereséget termelni. Hasonló ambíciókkal többek között a Vodafone, a Verizon, az NTT DoCoMo vagy a T-Mobile is bír, amelyek hamarosan el fogják, vagy más el is indították saját zeneboltjukat. Előrejelzések szerint két éven belül már több millió ember fog ilyen szolgáltatást igénybe venni csak az Egyesült Államokban.
A telkók egyik legfőbb előnye, hogy igen nagy ügyfélbázissal rendelkeznek, akikkel rendszeres pénzügyi kapcsolatban is állnak. A zeneszolgáltatás népszerűsítése így rendkívül eredményesen és hatékonyan történhet. A másik előny magában a számlázásban rejlik, ugyanis míg a szolgáltató esetében a havidíjjal együtt kerülnek a számok kiszámlázásra, esetleg a feltöltött egyenlegből kerül levonásra, addig az Apple-nek minden egyes tranzakcióért körülbelül 20 dollárcentet kell fizetni a Visa, a MasterCard vagy a többi szolgáltató felé.
A Motorolával közösen népszerűsített iTunes-telefon annak jelét mutatja, hogy az Apple-nek vannak ambíciói a mobilok világában. A várhatóan e hónapban piacra kerülő iTunes telefon egy módosított Motorola E398, és az egyelőre meg nem nevezett szolgáltató azt jelzi, sikerült megegyezni az iTunes használatának feltételeit illetően. Elemzők szerint az 50 millió ügyféllel rendelkező Verizon lesz az, melyet sikerült megfűzni. Kétséges, hogy ez a megoldás mennyire jövedelmező az Apple számára, hiszen a profitból két céggel is osztozkodnia kell, bár a kártyadíjak megspórolásával növekszik a mozgástere. Tovább árnyalja a képet, hogy két olyan cégről van, amelyek a zeneszolgáltatás terén jelentős lemaradással bírnak vetélytársaikhoz képest.
Egy szolgáltató nem a világ, az pedig erősen kétséges, hogy az iTunes zeneboltot hány szolgáltató lesz hajlandó beengedni hálózatára, ha ugyan a jelenlegi megállapodás nem exkluzív. Nem biztosított tehát, hogy az iTunes domináns szereplő maradhat a jövőben is. Az Apple üzleti modellje az iTunes-ra átformálva sem kecsegtet a mai helyzethez fogható eredménnyel. Az iPod jelentőségének elkerülhetetlen hanyatlása elleni másik megoldás az Apple mobilok lehetnének, ehhez azonban alapvető technológiai kompetenciák híján olyan szerződéses partner kell találni, amely képes a fejlesztések élvonalában maradni. Tekintve, hogy a valaha csúcstechnológiát képviselő mobiltelefonok egyre inkább tömegtermékekké válnak a közép- és felső kategóriában is, és a "nagy" mobilmárkák egyre nagyobb arányban fejlesztetik és gyártatják le készülékeiket külső partnerekkel, úgy ez megvalósítható elképzelésnek tűnik.
A nem éppen szerénységéről és visszafogottságáról ismert Steve Jobs vezette vállalat tartott vállalat megkülönböztetési lehetősége valószínűleg továbbra is kizárólag a designban és a kezelői felületben, a szoftverekben rejlik, ahogyan napjainkban. Ezek a kompetenciák emelték magasba az iPodot és az iTunes-t is. A tét az, hogy az Apple megismétli-e saját történelmét, és a PC-piachoz hasonlóan ismét kiszorul, vagy sikerül a multimédia jövőjének meghatározó szereplőjévé válni. Az én tippem az, hogy ez kizárólag saját márkanév alatt forgalmazott mobilokkal lehetséges. A Motorolának sem lesz mindig szüksége az Apple-re...