Szerző: Rátonyi Gábor Tamás

2003. augusztus 29. 05:00

Fenyegetett szabad szoftverek

Nem túl rózsás a szabad szoftverek fejlesztőinek és felhasználóinak jövőképe: két oldalról is támadás érte a számos esetben ingyen terjeszthető, korlátlanul felhasználható programokat. Egyik oldalról a nem túl erős anyagi háttérrel rendelkező SCO Group próbál meg licencdíj formájában néhány bőrt lehúzni a UNIX alapú szoftverekről, másik oldalról a hasonló fenyegetettséget jelentő európai szoftverszabadalmi tervezet bevezetése színezi a felhasználók és fejlesztők rémálmait.

Nem túl rózsás a szabad szoftverek fejlesztőinek és felhasználóinak jövőképe: két oldalról is támadás érte a számos esetben ingyen terjeszthető, korlátlanul felhasználható programokat. Egyik oldalról a nem túl erős anyagi háttérrel rendelkező SCO Group próbál meg licencdíj formájában néhány bőrt lehúzni a UNIX alapú szoftverekről, másik oldalról a hasonló fenyegetettséget jelentő európai szoftverszabadalmi tervezet bevezetése színezi a felhasználók és fejlesztők rémálmait.

Míg az SCO-ügy kimenetele kétes, a szoftverszabadalmak bevezetésének elkerülését csak a csoda segíthetné. Nehéz pillanatok ezek, hiszen ha a GNU/GPL licenc alól a szabadalmak miatt ki kell vonni egyes szoftvereket, azok jóhiszemű felhasználóira is egész más kötelezettségek vonatkoznának a jövőben (mindenekelőtt: fizetni kellene egyes programok használatáért).

Nem csak azért baj ez, mert a pesszimista jóslatok beigazolódásával sok pénz tűnik el az olcsó szoftvert választók zsebéből, hanem azért is, mert egy bevált, közösségi szoftverfejlesztési metódust is megingathat a szabadalmaztatás gyakorlata. Az eddigi "mindenki adja hozzá a magáét" elv érvényét vesztheti, hiszen a szoftverek iránti kereslet csökkenhet, a fejlesztés egyes cégek kizárólagos privilégiumává válhat, így elvész az eddigi motiváció.

De az is baj, hogy egy olyan időszakban, amikor az elsősorban Linuxra épülő szabad szoftverek kezdenek új piacra találni a közigazgatási informatikában, egy bizonytalan jogállásúnak tetsző szoftver megvásárlásával járó kockázatot kevés döntéshozó vállalja majd fel.

Ebben a pillanatban a legbosszantóbb mégis az, hogy innen az EU-tagság előtt álló országból vajmi kevés befolyással lehetünk az eseményekre. Az EU parlamentje a csatlakozásunk előtt 8 hónappal szavazza meg az utóbb nálunk is bevezetendő törvényt, így nekünk nem marad más, mint a tehetetlen düh.

No és még egy: a jogszabályok alkalmazása a helyi (nemzeti) szabadalmi hivatalokra van bízva, az ehhez szükséges rendeleteket pedig a mi minisztériumaink fogják megalkotni. Ami nevetségesen kevés játéktér még megmaradt a fejlesztő és felhasználó közösségeknek, azt kell kihasználni: aktív lobbizással, tiltakozással a minisztériumok felé, a média figyelmének erre a problémára irányításával.

Nehogy úgy járjunk még egyszer, mint egyik minisztériumunk gyenge ellenállása miatt a közelmúltban: egyetlen nagyvállalat -- a távközlési liberalizáció szabályozatlanságát kihasználva -- rendeleti formában irányította maga felé az adófizetők milliárdjait.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról