Újabb ellentétek az internet- és a távközlési szolgáltatók között
Még mielőtt a felmondásról szóló közleményét kiadta volna a Hungarotel, a Hírközlési Felügyelet határozatában az ISDN 30-as szerződések fenntartására kötelezte a távközlési szolgáltatót -- értesült lapunk. A Hungarotel szeptember közepén mondta fel 60 napos határidővel az internetszolgáltatókkal korábban kötött ISDN 30-as szerződéseit, melynek következtében november végére megszűnhetett volna több körzetben is az internetezők hozzáférése a világhálóhoz.
Az internetszolgáltatóktól kapott tájékoztatás szerint egy jogi csavarról volt szó: az 51-es számok hívhatóságát fent kell tartania minden távközlési szolgáltatónak, ám az ISDN 30-as szerződésekről nem szólt a HDb elvi állásfoglalása, így azt akár fel is mondhatja a Hungarotel -- ez azonban gyakorlatilag ugyanúgy elvágta volna a felhasználókat az internettől, mint az 51-es számok hívhatóságának megszüntetése. Az ISDN 30 teszi lehetővé, hogy egyidőben 30 internetező csatlakozzon a világhálóra -- mindössze két fizikai érpáron.
Korábban az 51-es behívószámok elérhetőségét kívánta korlátozni a Hungarotel, ám ebben a Hírközlési Felügyelet mellett működő Hírközlési Döntőbizottság (HDb) elvi állásfoglalása végül megakadályozta. Hasonlóképpen alakult most is, a HÍF határozata (mely megfellebbezhető, tehát még koránt sincs vége az ügynek) arra kötelezte a Hungarotelt, hogy tartsa fennt az ISDN 30-as központok elérhetőségét.
Mint emlékezetes, az internet- és a távközlési szolgáltatók közt nem ez az első csata: korábban a Matáv a díjmegosztásból származó jövedelmek átadását tette függővé az ominózus hálózati hozzáférési szerződések megkötésétől, majd mikor a HDb kötelezte az összeg átadására, egy újabb ajánlattal kereste meg az ISP-ket, melyet azonban a szolgáltatók -- az abban szereplő díjak mértékét kifogásolva -- elutasítottak.
Az internetszolgáltatók képviselői nem vitatják a hálózati hozzáférési szerződések megkötésének -- rájuk is vonatkozó -- kötelezettségét, azonban az abban szereplő díjak mértékét, jogosságát vitatják. A helyzet megértésére felhozott példák szerint hálózati hozzáférési díj gyanánt, a Hungarotel 1 forint 964 fillért kér az internetszolgáltatóktól, ám a díjmegosztásból származó jövedelem, -- melyet a Hungarotel a mai napig nem fizet ki azoknak a szolgáltatóknak, melyekkel nincs hozzáférési szerződése -- ötven fillérrel kevesebb, mint amennyit kér a hálózat használatáért, így minden perc amit modemmel az interneten töltek a felhasználók, 50 filléres veszteséget jelentene az ISP-knek.
A Hungarotel szerződésajánlatainak visszautasításához vezet az is, hogy míg az államilag finanszírozott 40 órás internet-hozzáférésért a távközlési cég 1700 forintot kérne az ISP-ktől hozzáférési díjként (abban az esetben is, ha az ügyfél egy percet nem használt el a kedvezményes internetből), van olyan szolgáltató, mely ezt a 40 órás hozzáférési csomagot 1560 forintért kínálja -- a Hungarotellel való szerződés megkötése után tehát csak a folyamatos veszteség termelése, vagy a jelentős áremelés között választhatna a szolgáltató.
A helyzeten az sem segít, hogy az egyre inkább rendszeressé váló vitákat a Hírközlési Felügyelet, vagy a döntőbizottság egyedi elvi állásfoglalásai és határozatai tudták csak rendezni, az alapvető jogszabályi háttér mindmáig hiányzik. Noha az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) tervezi a Hírközlési Törvény megváltoztatását, addig nem avatkozik bele az ISP-k és távközlési szolgáltatók vitájába.
Nem véletlen, hogy az egyik internetszolgáltató képviselője kifakadt: tulajdonképpen az lenne jó, ha tényleg lekapcsolnák már egyszer az internetezőket, ez a szituáció ugyanis rádöbbentené a minisztériumot a helyzet tarthatatlanságára, s gyorsabb cselekvésre, egyértelműbb jogszabályok megalkotására ösztökélné az illetékeseket. Az IHM sajtóosztálya egyelőre nem reagált lapunk megoldási lehetőségeket firtató kérdéseinkre.