Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Halott platformok: az Android és iOS elbukott riválisai

Hlács Ferenc, 2016. március 18. 09:30

Három szebb napokat is látott platformot, a Sailfish OS-t, az Ubuntu Phone-t és Tizent látogattuk meg halálos ágyán. Egyik rendszernek sem sikerült megvetnie a lábát az okostelefonokon - megnéztük miért.

hirdetés

Bár az okostelefon-piacot jelenleg két mobil operációs rendszer, az Android és az iOS uralja, időről időre felbukkan egy-két reményteljes rivális, aki a pozíciójukat az utóbbi 7-8 évben bebetonozott óriások babérjaira tör. Némelyek kicsi, de annál ambiciózusabb csapatok termékei, mások mögött óriáscégek állnak, egy azonban közös bennük: túl nagy fába vágták a fejszéjüket, mára elvéreztek a harcban, legjobb esetben is okostelefonok vagy tabletek helyett valamilyen más készüléken találtak otthonra. Három, lassan feledésbe merülő rendszert vettünk közelebbről szemügyre, visszatekintésként az elmúlt évek versenyzőire.

Ubuntu Phone - talán igaz se volt

A népszerű asztali Linux disztribúció okostelefonos változatát egy BQ Aquaris E5 HD készüléken próbáltuk ki. A Canonical hatalmas optimizmussal vágott bele a telefonos fejlesztésekbe, biztosan sokan emlékeznek még a cég 2013 nyarán nagy lendülettel indult, ám végül sikertelen Indiegogo kampányára, amelyben egy Ubuntu Edge névre hallgató okostelefon létrehozását tűzte ki célul. Az eszközzel a cég a felhasználók notebookjait is kiváltotta volna, az a korai tervek szerint egy dokkoló segítségével asztali számítógéppé alakulhatott - valahogy úgy, mint a Microsoft legújabb Lumiái, csak éppen egy teljes értékű asztali rendszerrel a fedélzetén. A nem kevesebb mint 32 millió dolláros célkitűzésű közösségi finanszírozási kampány alól 12 millió dollár környékén fogyott ki a lendület, a korához képest (papíron legalábbis) elképesztő hardvert felvonultató eszköz sosem hagyta el a tervezőasztalt.

Az Ubuntunak ezután közel két évet kellett várnia hogy telefonra kerülhessen, és ekkor is csupán belépőszinten sikerült belépnie a piacra. Az új platform tavalyi érkeztére a sajtó bár felfigyelt, az szinte másnap ki is esett a köztudatból - ami nem is baj. A rendszer ugyanis, legalábbis ami a kezelhetőséget illeti, nem sikerült jól.

Ahogy sok más próbálkozó, az Ubuntu Phone-nal a Canonical is valami egészen újat akart letenni az asztalra, ahelyett hogy észben tartotta volna az örök érvényű, "ha nem romlott el, ne javítsd meg" szabályt. A fejlesztők ezért a UI kezelését teljes egészében az elhúzások, "swipe-ok" köré építették fel. Az még nem ördögtől való, ha a zárképernyő elhúzás hatására old fel, ez az összes platformon ismerős lehet, az viszont már elég zavaró, ha szinte minden elhúzás hatására történik, a vizuális elemek pedig a legkevésbé sem segítik a felhasználót a tájékozódásban, hogy épp merre van a vissza, és merre van a haza.

A telefonos Ubuntu főképernyője több, különböző funkciót ellátó lapból áll, ezek között jobbra-balra elhúzva navigálhatunk - tiszta sor. Ha viszont a kelleténél jobban megközelítjük a kijelző szélét az elhúzás kezdetekor, bal oldalról a vertikálisan elhelyezett ikonokat tartalmazó (az asztali Unityből ismerős) gyorsindítósáv, jobb oldalt pedig a multitasking menü jelenik meg. Az sem könnyíti meg a felhasználó dolgát, hogy a főoldal lapjain a navigációt segítő pontok elhúzáskor a lappal együtt mozognak, így kell elsőre távolról sem egyértelmű, hogy azok hivatottak jelezni, épp melyik lapon tartózkodunk.

Kifejezetten ötletes megoldás ugyanakkor, hogy a főoldal lapjai különböző funkciókat látnak el, a szokásos applista mellett külön lapot szentelhetünk az aznapi eseményeknek, az időjárásnak, az alkalmazásboltnak, sőt, egyes appok is rögzíthetők külön horizontálisan lapozható oldalként, erre többek között a Telegram üzenetküldővel is lehetőség van. Az alapvetően jó ötleten ugyanakkor az említett navigációs problémák mellett sokat ront, hogy egy érezhetően lassú rendszerről van szó. Igaz a belépőszintű hardver kapcsán nem nagyon az elvárásaink, de mikor az alkalmazásboltban az egyes appokhoz tartozó képek nem kevesebb mint 5-10 másodperc alatt töltődnek be (gyors Wi-Fi kapcsolat mellett), az a legolcsóbb androidos telefonok hősies felhasználóinak türelmét is próbára teszi. Ugyanez a helyzet a több egyszerű, elviekben natív appal is, mint például a számológép, amelyeknek szintén 8-10 másodperc is kellhet, mire talpra állnak.

Érezhetően kiforratlan rendszerről van tehát szó, ami nem csoda, hiszen annak ideje sem volt "letisztulni" - és valószínűleg már nem is lesz. Az Ubuntu Phone sajnos egyáltalán nem kínál vonzó alternatívát a jóval intuitívabb kezelést biztosító Androiddal vagy iOS-szel szemben, és akkor olyan kihívásokra még nem is tértünk ki, mint a hajszálvékony app-ökoszisztéma. Ég veled Ubuntu Phone.

Jolla, SailFish OS: az irány jó, csak a szél hiányzott a vitorlából

A volt nokiás fejlesztők, MeeGo-veteránok által fejlesztett rendszer már jobban indít, igaz az elhúzások itt is kulcsszerepet kapnak, szerencsére azt egy jóval áttekinthetőbb UX az eredmény. Már kezdéskor jó pont, hogy a Jolla telefonja támogatja a kijelző két koppintással való felébresztését. A főoldalon itt csempeszerűen helyezkednek el a nemrég használt appok, az alkalmazásfiókhoz pedig lentről felfelé húzva juthatunk. Jobbról balra simítva az értesítési oldal jelenik meg, a SailFish a más platformokról megszokott lehúzható sáv helyett egy egész oldalt szentelt az időjárási adatokkal kiegészített értesítéseknek. Fentről lefelé húzva különböző előre meghatározott üzemmódok közül válogathatunk, mint "munka" vagy "buli", a rendszer ennek megfelelő témát állít be, és a hangokat is szabályozza.

Persze a SailFish sem mentes a félreérthető megoldásoktól: több natív appban például a vissza gombot valamilyen megfontolásból egy (egyébként esztétikus) fénylő pont jelzi, jellemzően a kijelző bal oldalának felső harmadában. Nem csak a vissza opció jelölése, de annak elhelyezése is elég szerencsétlen tehát, a készüléket jobb kézzel tartva ez a lehető legtávolabbi pont a felhasználó hüvelykujja számára - ez a probléma persze nem szab feltétlenül gátat egy platform sikerének, lásd iOS.

Az appokból a kijelző szélétől oldalra húzva térhetünk vissza a legutóbb megnyitott alkalmazásokat tartalmazó főoldalra - bár az elhúzásba néha itt is belegabalyodhat az ember, akárcsak a telefonos Ubuntu esetében. A multitaskingot a középpontba helyező megközelítés mindenesetre itt határozottan tetszetős és a kezdő felhasználók számára is gyorsan egyértelművé válik - nem úgy mint a rendszer egyik legfontosabb eleme, az alkalmazásbolt kezelése.

A felületet megnyitva az egyes appok keresése, böngészése még magától értetődő, lényegében nem különbözik a más platformokon megismertektől, egészen addig, míg meg egy adott szoftert telepíteni nem próbálunk. A "Telepítés" vagy "Install" felirat ugyanis első pillantásra sehol nem látható, sem az app nevénél, sem pedig a leírását követően. Némi fejvakarászást és kétségbeesett keresgélést követően derül csak ki, hogy a telepítés, törlés és frissítés gombja is egy egészen fentről lehúzható menüben kaptak helyet - ahol más körülmények között a már említett előre beállított üzemmódok találhatók.

Az efféle következetlenségek tehát itt is zavarók, akad viszont a rendszernek egy hatalmas előnye, mégpedig, hogy képes androidos alkalmazásokat futtatni, sőt, ha Google Play-t nem is, alternatív androidos alkalmazásboltokat telepíthetünk rá, például az Amazon App Store-t. Az appok úgy-ahogy elfutnak a rendszeren, persze több alkalmazáson átívelő funkciókra, (például egyik appból tartalom megosztása egy másikban) ne számítsunk - de legalább a KitKatet idéző vissza gomb a kijelző alján kapott helyet az androidos szoftvereknél, igaz ennek árnyoldala is van, a rendszer így még inkonzisztensebb lesz.

Összességében a rendszer tapasztalataink alapján jól használható, bár kell egy rövid idő a fenti apróságok felfedezésére és megszokására. Fontos kiemelni továbbá, hogy nyűgjeivel együtt egy határozottan csinos rendszerről van szó, (ez persze szubjektív vélemény) amely esztétikai szempontból könnyedén felveszi a versenyt az Androiddal vagy iOS-szel, annak dacára, hogy még gyerekcipőben jár - amelyet sajnos valószínűleg már sosem fog kinőni.

Tizen, a Samsung ellen-Androidja

A három platform közül a Samsung által fejlesztett Tizen szolgált a legkevesebb meglepetéssel: aki használt már Androidot, jobban mondva Samsung készüléken futó Androidot, annak semmiféle gondot nem jelent majd a rendszer kezelése, ezzel párhuzamosan ugyanakkor újdonságot sem igazán mutat majd.

Első pillantásra szinte milliméterre ugyanaz a TouchWiz felület fogadja a felhasználót mint egy egységsugarú Samsung Galaxy készüléken, csak a kezelést bolondította meg egy leheletnyit a gyártó. Itt a főoldalról felfelé húzva juthatunk el az alkalmazásfiókba, amely szintén függőlegesen görgethető - gyakorlatilag mint ha a szokásosaknál egy hajszállal furább androidos kezdőképernyőről lenne szó. Az értesítési sávot lehúzva a TouchWizzel teljesen megegyező mezőt kapunk, gyorsbeállítási lehetőségekkel és a beállítások menüt megnyitva sincs lényeges különbség, kb. a Galaxy S4-S5 sorozattal kortárs színpaletták, formák, virtuális kezelőszervek köszönnek vissza.

A Samsung kezelőfelülete a fizikai, illetve kapacitív gombok terén is változatlan maradt: középen a sok éve ismert fizikai home billentyű, két oldalán pedig a kapacitív vissza és beállítások gombok - igaz utóbbi androidon az elmúlt néhány évben már a multitasking menüt hozza fel, sok fejtörést valószínűleg így sem okoz majd senkinek a kezelés. Alkalmazásokat a Tizen App Store-ból tölthetünk le, ennek használata is teljesen megegyezik a Google Play-ével vagy az Apple-féle App Store-éval, mindössze egy Samsung fiókra van hozzá szükség.

A dél-koreai gyártó tehát lényegében már jó pár éve ismert, eleinte egyenesen borzalmas, mára azonban jóval letisztultabb TouchWiz felülete alatt teljesen kicserélte az operációs rendszert. A rendszer ebben a tekintetben lényegében nem rosszabb mint az Android - kivéve persze az alkalmazások szinte teljes hiányát. Az utóbbi évben azonban nagyon úgy tűnik, a Samsung nem is a telefonokon, sokkal inkább viselhető eszközein látja a szoftver jövőjét: bár akad Android Weart futtató Samsung okosóra, a cég eszközein mára döntő többségében Tizen fut. A három platformból tehát a Samsung rendszere a legesélyesebb a túlélésre - még ha nem is telefonon.

Appok nélkül nem okos

Összességében az alternatív platformok legnagyobb problémája az alkalmazások szinte teljes hiánya, a népszerű online szolgáltatások nagy részéhez egyáltalán nincs kliensapp ezekre a platformokra, ami pedig van, az hiányos funkcionalitást kínál vagy valamilyen ősi, 1.0-s hobbikiadás. Ez egyébként (sajnos) az Androidot és az iOS-t (és talán a Windows Phone-t) kivéve minden alternatív rendszerre igaz, a fentieken kívül ugyanebben a hajóban evez mára a BlackBerry 10 és a Firefox OS is.