Kikapcsolja peer-to-peer megoldását a Spotify

A Spotify induló szolgáltatásként többek közt azért volt nagyon megkapó, mert az akkori streaming megoldásokkal ellentétben az előtöltés, pufferelés intézménye szinte ismeretlen volt. Bármilyen számra klikkelve azonnal indult a muzsika, akkor is, ha az nem volt előre letöltve. A Spotify nem csak az iTunes kinézetét adaptálta sikeresen, de a felhasználói élmény is olyan volt, mintha lenne egy olyan könyvtárunk, amiben benne van szinte minden zeneszám.

A fájlcsere 50 árnyalata

Ez legfőképp az adattovábbítási struktúrának volt köszönhető, amit a fiatal startup 2008-ban összerakott. A központi szerverek mellett másodlagos szervereket üzemeltettek a csomópontokon, illetve ezek alatt a felhasználói gépek is rásegítettek a helyi adattovábbításra, hasonlóan ahhoz, hogy a Skype is működik. A peer-to-peer az illegális fájlcserében is a központi erőforrások szűkösségét és hiányát pótolja, az induló vállalkozásnak is nagyon jól jött, hogy nem kellett óriási szerverköltségekbe vernie magát, de mégsem omlott össze a rendszer a hirtelen növekedéstől.

Miután 2009-ben az Egyesült Királyságban is elindult a béta verzió, nagyságrendeket nőtt pillanatok alatt a forgalom, mégis állva maradt a hálózat. Azóta már az Egyesült Államokban is elérhető a Spotify, ami szintén egy komoly lökés volt adatforgalomban és a felhasználók számában. Mostanra világszerte már összesen 61 országban több tízmillióan streamelik a zenét a Spotify-tól. Ezzel a növekedéssel meglepő módon a Spotify lett a világ egyik legnagyobb peer-to-peer hálózata.

Ha valaki a Spotify asztali kliensében elindít egy zeneszámot, akkor jelenleg három helyről származhat az adat, amiből a dallam keletkezik. Ha korábban már volt lejátszva a szám, akkor a helyi átmeneti tárból töltődik be, ha nem, akkor pedig vagy a Spotify dedikált szerverei szolgálják ki a kérést vagy más felhasználók számítógépén tárolt adatdarabok állnak össze zenévé.

80 százalék p2p

Ugyan erről mindig is nagyon kevés szó esett, de a Spotify egyik legerősebb fegyvere volt az elmúlt években a peer-to-peer adatforgalmazás. Egy 2011-es jelentés szerint a kliensben történő lejátszások körülbelül 80 százaléka a p2p hálózaton keresztül ment át. Ezzel a Spotify rengeteg szervererőforrást spórolt meg, így a költségeket is több millió dollárral csökkenteni tudta, ami kritikus egy olyan startupnak, ami egyébként is veszteségesen üzemel az óriási jogdíjfizetési kötelezettségei miatt.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

Mostanra azonban a Spotify úgy tűnik, kellően megerősödött, a szerverhátterét elég erősnek érzi ahhoz, hogy lemondjon a közösségi segítségről. Alison Bonny, a Spotify európai kommunikációs igazgatója szerint a vállalat "fokozatosan kivezeti az asztali lejátszó p2p technológiáját, ami eddig a gyors és akadásmentes zenelejátszást segítette elő”. Egészen idáig szüksége volt a Spotify-nak a p2p megoldásra ahhoz, hogy késleltetés nélkül el tudjanak indulni a számok, ma viszont már rendelkezésre áll a megfelelő szerverháttér ahhoz, hogy ezt nélkülözni tudja a cég. A következő hónapokban a Spotify lekapcsolja a p2p rendszert és a kliensek sem fognak többé kifelé forgalmazni.

A változást a felhasználók nem fogják észlelni, ugyanúgy, ahogy azt sem vette észre valószínűleg senki, hogy zenehallgatás közben valójában besegít a nála letárolt számokkal a környékbeli Spotify-felhasználóknak is néhány megabájtnyi adattal. A webes és mobilos kliensek egyébként sem vettek részt a p2p forgalmazásban, az utóbbi időben pedig ez a két felület vált jelentőssé. Mindenesetre a Spotify döntése egy korszak végét jelenti, egy olyan korszakét, ahol csendben, de minden zenei kiadó beleegyezett abba, hogy a számaikat egy peer-to-peer hálózaton keresztül terjesszék legális keretek között.