Megújult audit kellene a magyar mobilpiacnak
Új, publikus hozzáférésre szánt mérési metodikában kell megegyeznie a mobilszolgáltatóknak és a hírközlési hatóságnak Magyarországon, mivel a jelenlegi rendszer gyakorlatilag alkalmatlanná vált egy korrekt piaci helyzetkép felvázolására.
Alapjaiban újra kell gondolniuk, illetve közösen át kell alakítaniuk a mobilszolgáltatóknak és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak (NMHH) azt az önbevalláson alapuló mérési metodikát, illetve adatközlő rendszert, mely a magyar mobiladatpiac műszaki állapotáról hivatott képet adni. A mobilhálózatok minőségét és lefedettségét tényszerűen, pontosan ismertető, transzparens statisztikagyűjtemény rendszeres publikálása mindenkinek érdeke - kivéve a mobilszolgáltatóknak.
Vérfrissítésre vár
Mára teljesen idejétmúlttá és részben okafogyottá vált az az önbevallásos rendszerben működő definíció- és statisztikarendszer, melynek szerkezetében még 2008-ban egyezett meg a három magyarországi mobilszolgáltató és egy külső partner, a MATRIX Kft. Bár az NMHH ma is nyilvánosságra hozza havi rendszerességgel a szolgáltatók által megküldött adathalmaz sarokszámait, a metodika éppen a létrehozásakor kimondott egyik legfontosabb célra, a rengeteget vitatott szolgáltatás-lefedettség mérésre vált alkalmatlanná.
Mi a MATRIX?
A hazai mobilinternet-piac lefedettségi mutatóit auditáló rendszer valójában soha nem is volt alkalmas az alapadatok összehasonlítására (hiába épített erre kommunikációs kampányt több szolgáltató), egyrészt mivel a szolgáltatók saját mérései alapján állt össze a térkép, másrészt mivel a módszer lényegében szabad kezet adott a szolgáltatóknak annak az eldöntésében, hogy miként definiálnak bizonyos technológiákat, illetve technológiai minimumokat. Így végeredményben az operátorok két esetet leszámítva még 3G-s területeken is eleve csak olyan garantált minimum értékekre vállaltak lefedettséget, melyek valójában egyáltalán nem biztosítanak szélessávú élményt.
A helyzetet csak tovább bonyolította, illetve a szolgáltatók közt folyamatos ellentétek forrása lett, hogy a lefedettségi értékeket idővel marketingcélokra kezdték használni. Az első komoly, nyilvánosság előtt zajló összetűzését ezen a vonalon a Vodafone Magyarország és a Magyar Telekom csatározása hozta: a két cég 2011-ben ment egymásnak, a Vodafone egy általa felbérelt cég adatai alapján állította, hogy övé a legnagyobb lefedettségű, leggyorsabb hálózat, míg a Telekom a MATRIX mérés értékeire hivatkozva igyekezett cáfolni versenytársát. A GVH az ügy kapcsán tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt mindkét céget megbüntette, összesen 150 millió forintra.
Tavaly robbant a bomba
A mérési metodika végül a tavaly nyáron veszítette el szinte teljes mértékben a hitelességét és jelentőségét. Ekkor lépett ugyanis hatályba az NMHH elnökének egy 2011-es rendelete, mely a korábbi kormányrendelettel ellentétben előírta a szolgáltatók számára, hogy az esetek (vagyis a mérések) száz százalékában garantálniuk kell azokat a feltöltési és letöltési értékeket, melyek korábban az önkéntes adatszolgáltatás alapját is adták. A szolgáltatók erre válaszul 0 kbps le- és feltöltési sebességet garantáltak minden technológiával, egyben abszurdumnak nevezve az ominózus elnöki határozatot.
Így néz ki, amikor a felhasználók mérnek
Az egységes metodikán és definíciórendszeren alapuló, független mérési rendszer szükségességét különösen indokolja a mostani piaci helyzet, a hatóságnak ugyanis elemi érdeke lenne egy megalapozott spektrumstratégia kialakítása során, hogy pontos adatokkal rendelkezzen a mobilszolgáltatások igénybevételének kulcsparamétereit illetően. Ehhez képest az NMHH jobb híján a mobil szélessávú penetrációra és a forgalmi adatokra hivatkozik akkor, amikor egy negyedik piaci szereplő létjogosultságát hangsúlyozza.
Nyerd meg az 5 darab, 1000 eurós Craft konferenciajegy egyikét! A kétnapos, nemzetközi fejlesztői konferencia apropójából a HWSW kraftie nyereményjátékot indít.
Utóbbi szempont, vagyis a hálózatokon keresztül bonyolított adatforgalmi statisztika összeállítása szintén olyan pont, ahol a jelenlegi metodika erősen vérzik. 2008-ban, amikor a szolgáltatók megegyeztek az adatforgalom közlését illetően, az okostelefon-penetráció és a telefonos adathasználat közel sem volt olyan arányú, mint napjainkban. A kumulált adatoknak köszönhetően ma valójában senki nem tudja, hogy egy átlagos okostelefon-felhasználó mennyi adatot forgalmaz a mobiljával, a szabályozó hatóság pedig az igénybevétel módjának pontos ismerete nélkül von le messzemenő következtetéseket az adatforgalomra, illetve annak hatásaira vonatkozóan.
Mérjen a felhasználó!
Szakértők szerint a legolcsóbb, egyben a legjobb közelítő értéket adó megoldás az lenne a helyzet feloldására, ha önkéntes felhasználói panelek alapján történne a szolgáltatás különböző paramétereinek, így elsősorban a lefedettségnek és a sávszélességnek a mérése - vagyis nem a szolgáltatók, hanem az előfizetők mérnék ki készülékeikkel a hálózat paramétereit. Kis Gergely, az eNET ügyvezetője lapunk megkeresésére elmondta, léteznek ma is olyan széles körben használt módszerek, melyek lehetőséget adnak arra, hogy a felhasználók által mért adatokból megfelelő, anonim statisztikagyűjteményt készítsenek.
Ilyen például az OpenSignal.com rendszere, mely androidos és iOS-es alkalmazások segítségével, a felhasználók okostelefonjaira épülve igyekszik feltérképezni a szolgáltatók hálózatát. Egy ilyen módszer pontosságának a kulcsa a minél több résztvevő, egyelőre azonban nehéz megtalálni azt a mérési platformot, mely minden törvényi előírásnak megfelel, valamint elfogadják a szolgáltatók is, akiknek amúgy egyáltalán nem biztos, hogy érdekük egy részletes, publikus mérési adatbázis rendszeres megjelentetése.