Szerző: Dojcsák Dániel

2010. február 11. 13:58

Google Buzz: Mi ez a hülyeség már megint?

A legtöbb ember számára nehezen definiálható, hogy mit mutatott be a Google. Nehéz eldönteni még azt is, hogy ez egy teljesen új termék vagy csak egy új funkció? A közösségi kommunikáció, a tartalommegosztás, a helyfüggő keresés és a vicces linkek küldözgetése mindenesetre mérföldkőhöz érkezett.

A Google válasza az új generációs kommunikációs formákra a Google Wave volt. A hullám fizikai sajátossága viszont, hogy ha nem gerjeszti semmi, akkor hamar elül. Ez történt a forradalmi Wave-vel is, hiszen hiába volt minden tekintetben zseniális, egy hibát mégis vétett, teljesen izolált rendszert szeretett volna létrehozni, versenyezve a mára közművé vált e-maillel. Ez nem sikerült. Adott esetben a találmány még visszatérhet más platformokon, de úgy tűnik nincs olyan innováció, ami a közösségi weben megállná a helyét.

Éppen ezért a Google 180 fokos fordulatot véve csinált egy olyan felületet, ami már eddig is létezett számtalan formában, elővette a már meglévő, különböző szolgáltatásokban fellelhető funkciókat és szépen begyömöszölte az előbb említett levelezéshez. A Gmail-lel integrálva szinte bármi képes  pillanatok alatt sikeres lenni,  és nem azért mert jó vagy mert hasznos, hanem mert ott villog mindenkinek a szeme előtt. Ahogyan a Gtalkot rászabadította a felhasználókra a Google, úgy teríti most pillanatok alatt a közösségi kommunikációs gyűjtőszolgáltatását is.

Miről is van szó?

A Google Buzz egy úgynevezett közösségi integrációs és üzenetküldő eszköz, mely a Google levelezőjébe, a Gmailbe építve jelenik meg. Ahogyan a FriendFeed, vagy bizonyos szempontból a Twitter is, alkalmas arra, hogy érdekes gondolatokat, linkeket, képeket, videókat, cikkeket osszunk meg ismerőseinkkel, illetve ezeket továbbítsuk ismerőseink felé, kommentáljuk azokat. Az elemek megosztása után a válaszok a Gmail threading megoldásához hasonlóan jelenik meg, azaz minden hozzászólás csatlakozik az eredeti elemhez, s nem egy újként jelenik meg.

Önmagában egy újabb megosztó nem állna meg, s nehezen lehetne rávenni a felhasználókat arra, hogy még egy fórumon osztogassák az információt, ezért természetes, hogy a Buzz is automatikusan becsatornázható. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Google Readerben (RSS olvasó) megosztott elemek is továbbíthatóak ide, de az új Picasa- vagy Flickr-albumokról is automatikus értesítés küldhető, de még a Twitter-események és az ismerősök Blogger blogbejegyzései és azokra érkező kommentek is átirányíthatóak ide, csupán kényelmi célból.

Ma már nem is indulhat szolgáltatás anélkül, hogy ne lehessen \"lájkolni\" benne, ez itt sem maradt ki, kedveskedve a Facebook-rajongóknak. Sőt, a következő időszak nagy durranása, a helyfüggő közösségi tartalmak is helyet kaptak a Buzzban. A mobil változatban nem csak saját ismerőseink éppen aktuális agymenéseit kapjuk a postaládánk mellé támasztva, hanem a környékbeli ismeretlen felhasználók bejegyzéseiből is mazsolázhatunk. Ha a mobilos felületet használjuk, akkor a Buzz a mi koordinátáinkat is tárolja az üzenethez, így az adott helyen az üzenet \"ott ragad\", s ha később ugyanannál az étteremnél valaki nézelődik, akkor belefuthat a mi bejegyzésünkbe, hogy itt förtelmes volt a barna mártás, nem éri meg bemenni.

Ez utóbbi koncepció szintén nem újdonság, csak az eddigi megoldások mind izzadtságszagúak voltak, vagy nem találták meg a kritikus mennyiségű felhasználót, vagy csak lokálisan, például San Francisco környékén maradtak életben. A Buzz előnye ezekkel szemben az lehet, hogy a százmilliós nagyságrendű Gmail-felhasználó alapértelmezettként kezdi majd használni a mobil felületet erre a funkcióra is. Az öröm, hogy végre születhet áttörés ezen a területen, az üröm pedig, hogy a versenytársak ismét kihúzhatnak egy piacot a listáról, hisz nehéz lenne üzletileg sikeres vállalkozást indítani a Buzz ellen.

A Buzz ugyanis közvetlenül nem fog egy fillér hasznot sem hozni a Google-nek, mivel ugyanúgy ingyenes, mint a Gmail vagy a Google Reader. A cég kommunikációja szerint azonban mégis megéri fejleszteni, mert a Google-nek az a jó, ha a világon minél több ember internetezik, akik pedig már interneteznek, azok minél több dolgot csinálnak is a hálón. Mondhatni a Google csak egy újabb csápot növesztett, amivel megpróbálja megragadni a közösségi web két veszélyesen jelentős szereplőjét, s visszavetni kicsit a korlátok nélküli növekedésből. A Twitter és a Facebook egyébként is vívja harcát a közösségi kommunikátori szerepért, de eközben mindkettő jelentősen meghízott. A Google nem mehet el szó nélkül amellett, hogy egy újonnan megjelenő piacon szinte a semmiből 4-6 év alatt kinő egy 400 millió felhasználót kiszolgáló Facebook. A február 9-i bejelentés után az online iparág elemzői szinte egyöntetűen hangoztatták, hogy a Buzz a Google válasza a Facebookra.

A közösség megszeppenve fogadta a kicsi zöld idegent

A válasz mondhatni meghökkentő, s a fórumbejegyzések, tweetek és az újdonsült \"buzz\"-ok tanúsága szerint az emberek nagy része nem is tud egyelőre mit kezdeni a Buzzal. Akik eddig is használták a Google Readert és a Twittert, azok többsége továbbra sem mond le szívesen ezekről a felületekről, de természetesen átcsatornázza tartalmait ide is. A fejlesztők gondoltak a teljesen \"webegyes\" felhasználókhoz való átjárásra is, így egy-egy megosztást el lehet küldeni e-mailben is, sőt, a bejegyzés szerzőjével chaten is fel lehet venni a kapcsolatot. Akiknek eddig nem sikerült megérteni, hogy mi az az RSS és a megosztás, azok csodálkoznak, hogy ismerőseiknek mennyi ideje van, a legtöbb laikus viszont egyelőre valószínűleg értetlenül nézi, hogy mi az a szám a \"Zümm\" mellett: \"Ott van, hogy (2), de kettő micsoda?\"

A dizájn egyébként a Google-re jellemző, teljesen minimalista felfogású. A megosztás egy-egy ugyanolyan ablakot, keretet kap, mint egy levél a Gmail-ben, az egymáshoz köthető elemek ugyanúgy összecsúsznak, mint a threadek. A különbség annyi, hogy itt nincs listanézet, s nem feladó, tárgy és címzett az első információ, amivel találkozunk, hanem maga a tartalom. A megoldásra messze nem lehet azt mondani, hogy szép, sem azt, hogy elegáns, inkább spártaian egyszerű.

Bevált Google receptek alapján, a legjobb alapanyagokból

A praktikusság egyik legfontosabb eleme, hogy a Buzz ugyanúgy kereshető a Google keresőmotorjával mint a Gmail, de a találatok között nem csak az általunk követett felhasználók megosztásai jelennek meg, hanem mindenkié, csakúgy, mintha a publikus Twitter timeline-on keresnénk. Feltételezhetően van egy kapcsoló, amivel szűkíteni lehet a saját ismerősökre. Az izgalmasabb rész viszont éppen a a jól feltérképezhető \"zümmögés\". Ha valaki dugóban ül, elkezdhet csevegni a többi araszolóval, s kiderülhet, hogy mi okozza a torlódást, de a többiek akár ki is kerülhetik a környéket.

Az ismerős és ismeretlen emberek minden eddiginél komplexebb összekötése nagyon hasznosnak bizonyulhat, ugyanakkor a Buzz szinte biztosan ki fogja vágni a biztosítékot a személyiségi jogokért aggódóknál. A legsikamlósabb téma az első napokban, hogy mindenkinek, aki használ Gmailt, aktiválódott a szolgáltatás, ha akarta, ha nem. Ha korábban már volt nyilvános Google Profilja, akkor ez most szélesebb körben is nyilvánosságot kapott. Továbbá, aki egyszer belépett, azaz egyszer lekattintotta az új menüpontot, annak automatikusan generált a Buzz követetteket is. Természetesen azokból, akikkel a legtöbbet levelez.

A követettek és követők listája pedig publikus, így pillanatok alatt ki lehet deríteni, hogy egy-egy ember kivel vált sokszor levelet vagy kivel chatel, pedig ezt nem biztos hogy mindenki szeretné elárulni magáról. Szerencsére az eddig nem számító Google Profil kiiktatásával gátat lehet szabni a kíváncsiskodó szemeknek. Ha valakinek a profilja ugyanis nem nyilvános, akkor az mások által nem kattintható, illetve a profil beállításai között egy külön menüpontban lehet beállítani, hogy a követettek és a követők listája látható legyen-e. Ha valaki nem szeretné, ha látnák, hogy kivel kommunikál leginkább, az vagy jelöljön be követésre minél több ismerőst, vagy törölje a listázást a profil beállításai közül.

Nem versenyez önmagával

A Google Buzz legnagyobb előnye, hogy ízig-vérig integrálva van a meglévő szolgáltatásokba, a Google nagyon jól kapta el a Gmail, Google Reader, Maps és a Profile közti hiányzó láncszemet. Épp ezért külön termékként nehéz értékelni, de nem is biztos, hogy kell. Hibának lehet venni azt, hogy nehezen azonosítható, de talán épp ez fogja eladni. Vagy épp nem is kell a Buzz-t külön eladni, hanem a Buzz adja majd el az említett másik négy megoldást. A végeredmény mindenesetre borítékolható: a szétburjánzó lehetőségek és a szinte kötelező részvétel ha nem is sikerre, de túlélésre predesztinálja a Zümmöt.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról