Kipróbáltuk: Samsung Galaxy S7, ezt kell megugrani

Ha a Samsung idei Galaxy S7 csúcsmodelljét a tavalyi modell mellé tennénk, valószínűleg csak a gyártó leghűségesebb felhasználói tudnának különbséget tenni a két modell között. Ez nem is feltétlen probléma, a tavaly debütált fém+üveg formaterv cseppet sem avult, így nem róható fel negatívumként, hogy a Samsung nem nagyon piszkálta a telefon külsejét - különösen annak fényében, hogy az eszköz belseje egyértelműen javára változott.

Míg a formaterv és az anyaghasználat dolgában az S6 komoly előrelépés volt a műanyag-gagyi elődökhöz képest, sok tekintetben fájdalmas kompromisszumokat is hozott az S5-höz és a széria korábbi darabjaihoz képest. A levehető hátlap és a cserélhető akku is fix lett, eltűnt a microSD bővítőkártya, illetve a vízállóság is elveszett. A visszalépéseket a közönség és a sajtó egyértelműen negatívan fogadta, a Samsung pedig idénre célul tűzte ki a csorba kijavítását.

De térjünk még vissza egy szóra az S7 formatervéhez, ez ugyanis az a terület, amely messze az androidos mezőny fölé emeli és stabilan a prémium szegmensbe pozicionálja a telefont. Az előlap és a hátlap üvegből készült, a két lap között pedig a finoman megmunkált alumínium keret található. Az illesztések elképesztően pontosak, a telefon "egyben van", fantasztikus minőségélményt ad a készülék, jobbat (vagy hasonlót), mint a legújabb iPhone-ok. A hátlapi kamera púpja idén vékonyabb lett, sokkal izlésesebben simul a borításba, mint a tavalyi modellen. Hátrányként talán annyit lehet felróni, hogy a borítás viszonylag gyorsan zsírosodik, de úgy tűnik ez az üveg hátlap hátránya, a Sony-féle Xperia Z-sorozatnál is tapasztaltuk a jelenséget.

Közkedvelt funkciók térnek vissza

A Galaxy S7 valamivel vastagabb, mint tavaly, de ez most nem visszalépés. Ez egyrészt mindennapi használat során semmiféle plusz nehézséget nem okoz, sőt, a szélesebb alumíniumkeret valamivel még kényelmesebb fogást is biztosít, mint az S6 keskeny széle. Ehhez a hátlap kialakítása is hozzájárul, az ugyanis az előddel ellentétben már nem teljesen lapos, helyette a Note 5-ből megismert, szélein ívelt kialakítást kapta, akár egy fordított Edge modell - a kissé molettebb ház ráadásul, mint később látni fogjuk, az akku méretére is igen jótékony hatással van.

A kijelzőméret és a ház okos kialakítása azt eredményezi, hogy a Galaxy S7 egy kézzel is kényelmesen használható lett. A ház nem csúszós, jól kézbeáll, a kijelző alatt található kezelőszervek (a kapacitív vissza- és appváltó gomb, illetve a fizikai home gomb) fogásváltás nélkül elérhetőek - az ergonómiára emiatt járna az öt csillag, ha osztogatnánk ilyeneket.

A jó hír, hogy a Galaxy S7 ismét képes microSD kártyák befogadására, azoknak a vállalat a SIM-tálcán szorított helyet, emellett a telefon újra vízálló is lett, méghozzá mindjárt IP68 besorolással. Eszerint a telefon víz alatt folyamatosan használható a gyártó által meghatározott, 1-3 méter közötti mélységben, por ellen pedig teljes mértékben védett. A microSD kártyák kezelése kapcsán azért meg kell említeni, hogy a funkció nem száz százalékos, a telefon nem támogatja ugyanis az Android 6.0-val bevezetett Adoptable Storage megoldást, fotókat, térképeket, zenét miegymást persze továbbra is tárolhatunk rajta.

A külső hasonlóságok az S6-tal egyébként nem merülnek ki a készülékházban, a kijelző gyakorlatilag teljesen ugyanaz, mint a tavaly használt panel - félreértés ne essék, ez egyáltalán nem negatívum. A szóban forgó 5,1 hüvelykes Quad HD AMOLED kijelző ugyanis túlzás nélkül volt 2015 legjobb panelje, gyönyörű színekkel, a gigantikus pixelsűrűségnek köszönhetően tűéles képpel és a piacon elérhető legnagyobb fényerővel. Ha nem romlott el, ne javítsd meg - szól a mondás, a Samsung pedig hallgat is rá, keresve sem találni jobb panelt hétköznapi használatra, böngészésre vagy médiafogyasztásra.

Szoftveres újdonság, hogy a kijelző lezárt állapotban is folyamatosan mutatja az időt és az akkutöltöttséget. Óriási kihagyott helyzet, hogy az értesítéseket viszont erre a képernyőre nem teszi ki a telefon, kizárólag az SMS és a fogadatlan kívások száma kerül ki, az app-értesítések viszont nem. Szerencsére AMOLED-kijelzőről lévén szó a funkció érdemben nem csökkenti az üzemidőt, így asztali óraként bevethető azért.

Egy Achilles-sarka mégis akad a kijelzőnek, mégpedig a Samsung VR szemüveges ambíciói. A vállalat Gear VR készülékével van jelen az okostelefonos virtuális valóság piacán, amelybe az S6 vagy S7 sorozat tetszőleges modellje dokkolható. A szemüveg viselője a kijelző kettéosztott képét két lencsén keresztül figyeli, amelyek azt széles látószögűvé formálják. Miután azonban a telefon gyakorlatilag nagyítók mögött ül, hatalmas pixelsűrűségre van szükség, hogy a szemüvegben ne legyenek láthatók az önálló képpontok - sajnos az így megjelenő "szúnyogháló" effektus még a Samsung csúcsmodelljeit a Gear VR-be csúsztatva is előjön. A problémáról korábban a Sony Xperia Z5 Premium készüléke kapcsán számoltunk be részletesen, amely 4K kijelzőjének hála akarva-akaratlan is az egyik legjobb eszköz lett erre a célra.

Bár a VR felhasználás egyelőre kifejezetten rétegigény, a Samsung esetében nem mehetünk el mellette szó nélkül, több okból sem: amellett, hogy a gyártó saját szemüveget is kiadott, világszerte számos régióban, köztük hazánkban is ajándék Gear VR jár a szolgáltatóknál a Galaxy S7, valamint S7 Edge előrendelések mellé, így a következő időszakban várhatóan megugrik majd az eszköz felhasználói bázisa. A másik szempont pedig, hogy valószínűleg épp a szemüveggel való kompatibilitás volt a fő oka, hogy a Galaxy S7 modelleken még mindig a hagyományos microUSB aljzat található, az új generációs USB-C helyett, amely a tavalyi Nexusokkal kezdve már több új modellben is alapvetőnek számít.

Veszített előnyéből a házon belüli Samsung-vas

Kívülről tehát sok minden ismerős lehet a telefonon, a benne dolgozó vas azonban teljesen új lett: a készülék szíve a Samsung legújabb, saját fejlesztésű mobilprocesszora, az Exynos 8890. A vállalat tavalyi csúcs-chipje, az Exynos 7420 kifejezetten jól sikerült, az androidos világ legjobb lapkáját tette le az asztalra a Samsung, megverve a Qualcomm Snapdragon 810-et. Idén azonban a Qualcomm is összeszedte magát, és sokéves, elhúzódó fejlesztés végére érve piacra dobta a Snapdragon 820-at.

Borult ezzel a tavalyi szituáció? Úgy tűnik igen. Az összehasonlítást megkönnyíti, hogy a Samsung újra kétféle chippel dobja piacra a Galaxy S7-et, az amerikai piac a Snapdragont, a világ többi része (így Európa is) az Exynost kapja, így azonos gyártó azonos szoftverével hasonlíthatjuk össze a két lapkát. Az AnandTech tesztjében egy amerikai, Snapdragonnal szerelt S7 teljesítményét vizsgálta, ezekhez mértük a nálunk járt exynosos kiadást.

Kraken 1.1 JavaScript benchmark alatt nem volt lényeges különbség a két modell között, a Google Octane v2 alatt azonban már nem elhanyagolható előnyre tett szert a Samsung saját chipje: az 10311 pontot gyűjtött be a Snapdragon 9418-as értékéhez képest, ami közel 10 százalékos differenciát jelent az Exynos javára. A koreai gyártó előnye a GPU-hoz érve azonban elfogyott, az Exynos processzor mellett dolgozó Mali T-880 MP12 grafikus egység a GFXBench 3.1 Manhattan ES 3.0 tesztjében átlag 26 FPS-t produkált, amelyet a Qualcomm chipjéhez társuló Adreno 530 GPU 28,9 FPS-ével láthatóan megelőzött - ugyanezen teszt offscreen verziójában az Adreno előnye még látványosabb: 47,8 FPS-t produkált, míg riválisa átlagban 39 FPS-sel dolgozott, ez több mint 22 százalékos különbség.

Hogy miért fontos mindez? Mert a Galaxy S7 idei kihívói jó eséllyel mind a Snapdragon 820-ra épülnek majd, az LG G5-ben és a Sony Xperia X Performance is ezt használja, és várhatóan a HTC is a Qualcomm chipjével dolgozik majd, így az összehasoníltás egyúttal a közvetlen versenytársakhoz képest is pozicionálja az S7 teljesítményét.

A telefon szubjektív teljesítményével (természetesen) semmilyen problémánk nem volt, a rendszer működése, az alkalmazások betöltése mind-mind villámgyors. Egy csúcsmodelltől persze ez abszolút elvárható, érzésre azonban a Galaxy S7-ben még évekre szóló tartalék van, a készülék várhatóan két-három év múlva is használható marad majd.

A készülék minden feladattal könnyedén megbirkózott, beleértve a látványos grafikát felvonultató játékokat, mint az Asphalt 8, vagy épp a JavaScript-nehéz weboldalak villámgyors betöltését és görgetését. Az eszköz a melegedést sem vitte túlzásba, leginkább akkor hevült fel, mikor beköltözésnél nagy mennyiségű alkalmazást kellett frissítenie (illetve benchmarkok alatt), noha még ekkor sem volt kifejezetten forrónak mondható.

A legújabb Android - de meddig?

A készülék a legfrissebb, 6.0-s Marshmallow Android rendszerrel felszerelve érkezik, amelyre a gyártó szokás szerint ráhúzta saját TouchWiz felületét. Ez mára egészen letisztulttá vált, esetleg a beállítások menü, illetve az értesítési és gyorsbeállítási sáv világos élénk színei lehetnek kicsit túl rikítók egyesek számára - ezekkel a gyártó valószínűleg az AMOLED panel képességeit akarta hangsúlyozni. Érdemes kitérni rá továbbá, hogy a Galaxy S7-en alapértelmezett aktív a készüléken tárolt adatok titkosítása, ami kifejezetten jó pont a gyártó részéről és a hardver teljesítménye is még inkább figyelemreméltó ennek fényében.

Hogyan forgathatja fel az AI a fejlesztői munkát? Avagy előbb lesz autocoding mint önvezetés? Folytatódik a HWSW IT-karrierre fókuszáló kraftie! rendezvénysorozata.

A szoftververzió mellett mindenesetre még álljunk meg egy percre: igaz, megjelenéskor a legfrissebb Android található az eszközön, a Galaxy S6 modellek példája azonban nem sok jóval kecsegtet a későbbi frissítések kapcsán. A gyártó tavalyi csúcsmodelljeinek egészen idén február végéig kellett várni, hogy az első készülékek Marshmallow-t kapjanak, míg több rivális készülékre, köztük az LG G4 zászlóshajójára már röviddel a megjelenés után, tavaly novemberben eljutott a rendszer.

Szerencsére az S6-nál már jól működik az androidos havi biztonsági frissítések kiadása, egy-két héttel a Google hivatalos kiadása után a Samsung is leküldi a telefonokra a javításokat - az S6 például jelenleg a februári patchnél tart. Várhatóan az S7-nél is tartja ezt a szokását a Samsung, és legalább a csúcsmodelleket rendszeresen foltozza majd.

Szerencsére az előre telepített appokat a cég nem vitte túlzásba, a Google alkalmazásain kívül maroknyi Samsung app és a Microsoft néhány appja került fel a készülékre. A gyártó saját szoftverei közül nem maradt ki az egészség- és fitneszfigyelő S Health, amellyel akárcsak az korábbi készülékgenerációknál, számlálhatjuk a megtett lépéseket, többféle testmozgást is követhetünk vele a futástól a kerékpározáson át, egészen a túrázásig, a hátlapi kamera melletti szenzorral a pulzusunkat is megmérhetjük, valamint étel-italfogyasztásunk is naplózható segítségével.

A Galaxy S7 fizikai home gombja ujjlenyomat-olvasót is tartalmaz, és ahogy a tavalyi kiadásnál, most is érintéses és nem lehúzós működésű a szenzor. A szenzor pontosságára a telefont kézben tartva nem lehet panasz, gyakorlatilag minden alkalommal elsőre felismeri a ráhelyezett ujjat, és a mintegy másodperces késleltetés sem zavaró. Komolyabb akadály, ha a megszokottól eltérő szögben nyomunk a szenzorra, például ha az asztalon fekvő telefont szeretnénk kézbevétel nélkül feloldani - ilyenkor csak sokadik próbálkozásra jártunk eredménnyel.

Nagyot megy viszont az eszköz a kamerát beizzítva: a szenzor bár négy megapixellel karcsúbb mint tavaly, a 12 megapixeles érzékelő jóval nagyméretű, 1,4 milliméteres pixeleinek köszönhetően rendkívül szép képeket készít, még gyér fényviszonyok mellett is. Miután, ahogy a gyártó nevezi "Dual Pixel" szenzorról van szó, annak minden pixele bevethető a fókuszkereséshez, ezáltal kivételesen gyors autofókuszra képes. A kamerából az optikai képstabilizátor sem maradt ki, ami ugyancsak sokat javít a fotók minőségén, különösen kevés fény mellett. A gyakorlat visszaigazolja a gyártó ígéreteit: a kamera tényleg kivételesen gyorsan és pontosan fókuszál, miközben az elkészült képek is hozzák a legjobb telefonos kamerák szintjét. Némi kifogás csupán a zajszűrő algoritmust érintheti, rossz fényviszonyok között képes a kamera elmosni a finomabb részleteket - de ez csak kivételesen gyenge fénynél zavaró.

A telefont használva végig azt éreztük, hogy a Samsung most tényleg igyekezett hallgatni a felhasználókra-vásárlókra. Nincs erre jobb illusztráció, mint az akkus kapacitás. A "régi Samsung", amely az Apple kihívójaként tekintett magára, nem engedte volna meg, hogy az aktuális iPhone-hoz képest vastagabb telefont dobjon piacra - a Galaxy S6 például hajszállal, de vékonyabb volt az iPhone 6-hoz és 6S-hez viszonyítva.

Ezt a logikát azonban végre kidobta a Samsung, a Galaxy S7 több, mint egy teljes millimétert hízott, ennek előnyeit pedig a felhasználók élvezhetik: az S6 éppen csak átlagos 2550 mAh kapacitású akkuja helyett egy tiszteletet parancsoló 3000 mAh-s telep fért a házba. Ez már nagyszerű akkus üzemidőt biztosít, normál használat mellett másfél nap is kihúzható, könnyebb használattal pedig a két teljes nap sem elérhetetlen, közepes fényerővel mintegy 4-5 óra folyamatos bekapcsolt kijelzős használatra számíthatunk - ami nagyon jó értéknek számít, ilyent jellemzően a phabletek tudnak nyújtani.

Konklúzió

Mindent összevetve tehát elmondható, hogy a Samsungnak idén sikerült megalkotni a meghatározó, kategóriadefiniáló prémium androidos telefont. A készülék amellett, hogy kézbe fogva nem hagy kétséget afelől, hogy felső kategóriás eszközről van szó, teljesítmény terén is ott van a szeren, ráadásul mindezt irigylésre méltó akkus üzemidő mellett. A vízállóság és microSD csak hab a tortán - utóbbinak köszönhetően ráadásul könnyebb szívvel dönthetünk a kisebb tárhellyel szerelt, ezért olcsóbb verziók mellett.

Ezzel el is érkeztünk a hagyományosan legfájdalmasabb specifikációhoz, az árhoz. A 32 gigabájtos alapmodellért jelenleg 230 ezer forint körüli összeget kell itthon kicsengetni. Ez tetemes befektetés, 2016-ban azonban már sajnos el kell fogadnunk, hogy a csúcskategória felső kilátójára ennyibe kerül a belépőjegy. Cserébe viszont kétségtelenül prémium eszközt kapunk a pénzünkért, amelynek - eddig legalábbis - nincs párja az idei androidos mezőnyben.