Szerző: Hlács Ferenc

2016. március 9. 12:30

Kipróbáltuk: Samsung Galaxy S7, ezt kell megugrani

Tavaly megmutatta a Samsung, hogy tud igazán prémium telefont készíteni, bár kompromisszumok árán. Idén a gyártó visszavett a kompromisszumokból, miközben maradt a prémium minőség. Végre nem az iPhone-t akarja verni a gyártó, "csupán" jó telefonokat akar készíteni, ez pedig minden eddiginél ütősebb modellben kristályosodott ki.

Ha a Samsung idei Galaxy S7 csúcsmodelljét a tavalyi modell mellé tennénk, valószínűleg csak a gyártó leghűségesebb felhasználói tudnának különbséget tenni a két modell között. Ez nem is feltétlen probléma, a tavaly debütált fém+üveg formaterv cseppet sem avult, így nem róható fel negatívumként, hogy a Samsung nem nagyon piszkálta a telefon külsejét - különösen annak fényében, hogy az eszköz belseje egyértelműen javára változott.

Míg a formaterv és az anyaghasználat dolgában az S6 komoly előrelépés volt a műanyag-gagyi elődökhöz képest, sok tekintetben fájdalmas kompromisszumokat is hozott az S5-höz és a széria korábbi darabjaihoz képest. A levehető hátlap és a cserélhető akku is fix lett, eltűnt a microSD bővítőkártya, illetve a vízállóság is elveszett. A visszalépéseket a közönség és a sajtó egyértelműen negatívan fogadta, a Samsung pedig idénre célul tűzte ki a csorba kijavítását.

De térjünk még vissza egy szóra az S7 formatervéhez, ez ugyanis az a terület, amely messze az androidos mezőny fölé emeli és stabilan a prémium szegmensbe pozicionálja a telefont. Az előlap és a hátlap üvegből készült, a két lap között pedig a finoman megmunkált alumínium keret található. Az illesztések elképesztően pontosak, a telefon "egyben van", fantasztikus minőségélményt ad a készülék, jobbat (vagy hasonlót), mint a legújabb iPhone-ok. A hátlapi kamera púpja idén vékonyabb lett, sokkal izlésesebben simul a borításba, mint a tavalyi modellen. Hátrányként talán annyit lehet felróni, hogy a borítás viszonylag gyorsan zsírosodik, de úgy tűnik ez az üveg hátlap hátránya, a Sony-féle Xperia Z-sorozatnál is tapasztaltuk a jelenséget.

Közkedvelt funkciók térnek vissza

A Galaxy S7 valamivel vastagabb, mint tavaly, de ez most nem visszalépés. Ez egyrészt mindennapi használat során semmiféle plusz nehézséget nem okoz, sőt, a szélesebb alumíniumkeret valamivel még kényelmesebb fogást is biztosít, mint az S6 keskeny széle. Ehhez a hátlap kialakítása is hozzájárul, az ugyanis az előddel ellentétben már nem teljesen lapos, helyette a Note 5-ből megismert, szélein ívelt kialakítást kapta, akár egy fordított Edge modell - a kissé molettebb ház ráadásul, mint később látni fogjuk, az akku méretére is igen jótékony hatással van.

A kijelzőméret és a ház okos kialakítása azt eredményezi, hogy a Galaxy S7 egy kézzel is kényelmesen használható lett. A ház nem csúszós, jól kézbeáll, a kijelző alatt található kezelőszervek (a kapacitív vissza- és appváltó gomb, illetve a fizikai home gomb) fogásváltás nélkül elérhetőek - az ergonómiára emiatt járna az öt csillag, ha osztogatnánk ilyeneket.

A jó hír, hogy a Galaxy S7 ismét képes microSD kártyák befogadására, azoknak a vállalat a SIM-tálcán szorított helyet, emellett a telefon újra vízálló is lett, méghozzá mindjárt IP68 besorolással. Eszerint a telefon víz alatt folyamatosan használható a gyártó által meghatározott, 1-3 méter közötti mélységben, por ellen pedig teljes mértékben védett. A microSD kártyák kezelése kapcsán azért meg kell említeni, hogy a funkció nem száz százalékos, a telefon nem támogatja ugyanis az Android 6.0-val bevezetett Adoptable Storage megoldást, fotókat, térképeket, zenét miegymást persze továbbra is tárolhatunk rajta.

A külső hasonlóságok az S6-tal egyébként nem merülnek ki a készülékházban, a kijelző gyakorlatilag teljesen ugyanaz, mint a tavaly használt panel - félreértés ne essék, ez egyáltalán nem negatívum. A szóban forgó 5,1 hüvelykes Quad HD AMOLED kijelző ugyanis túlzás nélkül volt 2015 legjobb panelje, gyönyörű színekkel, a gigantikus pixelsűrűségnek köszönhetően tűéles képpel és a piacon elérhető legnagyobb fényerővel. Ha nem romlott el, ne javítsd meg - szól a mondás, a Samsung pedig hallgat is rá, keresve sem találni jobb panelt hétköznapi használatra, böngészésre vagy médiafogyasztásra.

Szoftveres újdonság, hogy a kijelző lezárt állapotban is folyamatosan mutatja az időt és az akkutöltöttséget. Óriási kihagyott helyzet, hogy az értesítéseket viszont erre a képernyőre nem teszi ki a telefon, kizárólag az SMS és a fogadatlan kívások száma kerül ki, az app-értesítések viszont nem. Szerencsére AMOLED-kijelzőről lévén szó a funkció érdemben nem csökkenti az üzemidőt, így asztali óraként bevethető azért.

Egy Achilles-sarka mégis akad a kijelzőnek, mégpedig a Samsung VR szemüveges ambíciói. A vállalat Gear VR készülékével van jelen az okostelefonos virtuális valóság piacán, amelybe az S6 vagy S7 sorozat tetszőleges modellje dokkolható. A szemüveg viselője a kijelző kettéosztott képét két lencsén keresztül figyeli, amelyek azt széles látószögűvé formálják. Miután azonban a telefon gyakorlatilag nagyítók mögött ül, hatalmas pixelsűrűségre van szükség, hogy a szemüvegben ne legyenek láthatók az önálló képpontok - sajnos az így megjelenő "szúnyogháló" effektus még a Samsung csúcsmodelljeit a Gear VR-be csúsztatva is előjön. A problémáról korábban a Sony Xperia Z5 Premium készüléke kapcsán számoltunk be részletesen, amely 4K kijelzőjének hála akarva-akaratlan is az egyik legjobb eszköz lett erre a célra.

Bár a VR felhasználás egyelőre kifejezetten rétegigény, a Samsung esetében nem mehetünk el mellette szó nélkül, több okból sem: amellett, hogy a gyártó saját szemüveget is kiadott, világszerte számos régióban, köztük hazánkban is ajándék Gear VR jár a szolgáltatóknál a Galaxy S7, valamint S7 Edge előrendelések mellé, így a következő időszakban várhatóan megugrik majd az eszköz felhasználói bázisa. A másik szempont pedig, hogy valószínűleg épp a szemüveggel való kompatibilitás volt a fő oka, hogy a Galaxy S7 modelleken még mindig a hagyományos microUSB aljzat található, az új generációs USB-C helyett, amely a tavalyi Nexusokkal kezdve már több új modellben is alapvetőnek számít.

Veszített előnyéből a házon belüli Samsung-vas

Kívülről tehát sok minden ismerős lehet a telefonon, a benne dolgozó vas azonban teljesen új lett: a készülék szíve a Samsung legújabb, saját fejlesztésű mobilprocesszora, az Exynos 8890. A vállalat tavalyi csúcs-chipje, az Exynos 7420 kifejezetten jól sikerült, az androidos világ legjobb lapkáját tette le az asztalra a Samsung, megverve a Qualcomm Snapdragon 810-et. Idén azonban a Qualcomm is összeszedte magát, és sokéves, elhúzódó fejlesztés végére érve piacra dobta a Snapdragon 820-at.

Borult ezzel a tavalyi szituáció? Úgy tűnik igen. Az összehasonlítást megkönnyíti, hogy a Samsung újra kétféle chippel dobja piacra a Galaxy S7-et, az amerikai piac a Snapdragont, a világ többi része (így Európa is) az Exynost kapja, így azonos gyártó azonos szoftverével hasonlíthatjuk össze a két lapkát. Az AnandTech tesztjében egy amerikai, Snapdragonnal szerelt S7 teljesítményét vizsgálta, ezekhez mértük a nálunk járt exynosos kiadást.

Kraken 1.1 JavaScript benchmark alatt nem volt lényeges különbség a két modell között, a Google Octane v2 alatt azonban már nem elhanyagolható előnyre tett szert a Samsung saját chipje: az 10311 pontot gyűjtött be a Snapdragon 9418-as értékéhez képest, ami közel 10 százalékos differenciát jelent az Exynos javára. A koreai gyártó előnye a GPU-hoz érve azonban elfogyott, az Exynos processzor mellett dolgozó Mali T-880 MP12 grafikus egység a GFXBench 3.1 Manhattan ES 3.0 tesztjében átlag 26 FPS-t produkált, amelyet a Qualcomm chipjéhez társuló Adreno 530 GPU 28,9 FPS-ével láthatóan megelőzött - ugyanezen teszt offscreen verziójában az Adreno előnye még látványosabb: 47,8 FPS-t produkált, míg riválisa átlagban 39 FPS-sel dolgozott, ez több mint 22 százalékos különbség.

Hogy miért fontos mindez? Mert a Galaxy S7 idei kihívói jó eséllyel mind a Snapdragon 820-ra épülnek majd, az LG G5-ben és a Sony Xperia X Performance is ezt használja, és várhatóan a HTC is a Qualcomm chipjével dolgozik majd, így az összehasoníltás egyúttal a közvetlen versenytársakhoz képest is pozicionálja az S7 teljesítményét.

A telefon szubjektív teljesítményével (természetesen) semmilyen problémánk nem volt, a rendszer működése, az alkalmazások betöltése mind-mind villámgyors. Egy csúcsmodelltől persze ez abszolút elvárható, érzésre azonban a Galaxy S7-ben még évekre szóló tartalék van, a készülék várhatóan két-három év múlva is használható marad majd.

A készülék minden feladattal könnyedén megbirkózott, beleértve a látványos grafikát felvonultató játékokat, mint az Asphalt 8, vagy épp a JavaScript-nehéz weboldalak villámgyors betöltését és görgetését. Az eszköz a melegedést sem vitte túlzásba, leginkább akkor hevült fel, mikor beköltözésnél nagy mennyiségű alkalmazást kellett frissítenie (illetve benchmarkok alatt), noha még ekkor sem volt kifejezetten forrónak mondható.

A legújabb Android - de meddig?

A készülék a legfrissebb, 6.0-s Marshmallow Android rendszerrel felszerelve érkezik, amelyre a gyártó szokás szerint ráhúzta saját TouchWiz felületét. Ez mára egészen letisztulttá vált, esetleg a beállítások menü, illetve az értesítési és gyorsbeállítási sáv világos élénk színei lehetnek kicsit túl rikítók egyesek számára - ezekkel a gyártó valószínűleg az AMOLED panel képességeit akarta hangsúlyozni. Érdemes kitérni rá továbbá, hogy a Galaxy S7-en alapértelmezett aktív a készüléken tárolt adatok titkosítása, ami kifejezetten jó pont a gyártó részéről és a hardver teljesítménye is még inkább figyelemreméltó ennek fényében.

Rust? Kubernetes? FinOps? Melyiket válasszam?

Egy jó karrierdöntéshez sok apróság szükséges. Egy alapos hazai technológiai körkép azoban még hiányzott. Végre van ilyen, és a 21. kraftie adásban kidumáltuk.

Rust? Kubernetes? FinOps? Melyiket válasszam? Egy jó karrierdöntéshez sok apróság szükséges. Egy alapos hazai technológiai körkép azoban még hiányzott. Végre van ilyen, és a 21. kraftie adásban kidumáltuk.

A szoftververzió mellett mindenesetre még álljunk meg egy percre: igaz, megjelenéskor a legfrissebb Android található az eszközön, a Galaxy S6 modellek példája azonban nem sok jóval kecsegtet a későbbi frissítések kapcsán. A gyártó tavalyi csúcsmodelljeinek egészen idén február végéig kellett várni, hogy az első készülékek Marshmallow-t kapjanak, míg több rivális készülékre, köztük az LG G4 zászlóshajójára már röviddel a megjelenés után, tavaly novemberben eljutott a rendszer.

Szerencsére az S6-nál már jól működik az androidos havi biztonsági frissítések kiadása, egy-két héttel a Google hivatalos kiadása után a Samsung is leküldi a telefonokra a javításokat - az S6 például jelenleg a februári patchnél tart. Várhatóan az S7-nél is tartja ezt a szokását a Samsung, és legalább a csúcsmodelleket rendszeresen foltozza majd.

Szerencsére az előre telepített appokat a cég nem vitte túlzásba, a Google alkalmazásain kívül maroknyi Samsung app és a Microsoft néhány appja került fel a készülékre. A gyártó saját szoftverei közül nem maradt ki az egészség- és fitneszfigyelő S Health, amellyel akárcsak az korábbi készülékgenerációknál, számlálhatjuk a megtett lépéseket, többféle testmozgást is követhetünk vele a futástól a kerékpározáson át, egészen a túrázásig, a hátlapi kamera melletti szenzorral a pulzusunkat is megmérhetjük, valamint étel-italfogyasztásunk is naplózható segítségével.

A Galaxy S7 fizikai home gombja ujjlenyomat-olvasót is tartalmaz, és ahogy a tavalyi kiadásnál, most is érintéses és nem lehúzós működésű a szenzor. A szenzor pontosságára a telefont kézben tartva nem lehet panasz, gyakorlatilag minden alkalommal elsőre felismeri a ráhelyezett ujjat, és a mintegy másodperces késleltetés sem zavaró. Komolyabb akadály, ha a megszokottól eltérő szögben nyomunk a szenzorra, például ha az asztalon fekvő telefont szeretnénk kézbevétel nélkül feloldani - ilyenkor csak sokadik próbálkozásra jártunk eredménnyel.

Nagyot megy viszont az eszköz a kamerát beizzítva: a szenzor bár négy megapixellel karcsúbb mint tavaly, a 12 megapixeles érzékelő jóval nagyméretű, 1,4 milliméteres pixeleinek köszönhetően rendkívül szép képeket készít, még gyér fényviszonyok mellett is. Miután, ahogy a gyártó nevezi "Dual Pixel" szenzorról van szó, annak minden pixele bevethető a fókuszkereséshez, ezáltal kivételesen gyors autofókuszra képes. A kamerából az optikai képstabilizátor sem maradt ki, ami ugyancsak sokat javít a fotók minőségén, különösen kevés fény mellett. A gyakorlat visszaigazolja a gyártó ígéreteit: a kamera tényleg kivételesen gyorsan és pontosan fókuszál, miközben az elkészült képek is hozzák a legjobb telefonos kamerák szintjét. Némi kifogás csupán a zajszűrő algoritmust érintheti, rossz fényviszonyok között képes a kamera elmosni a finomabb részleteket - de ez csak kivételesen gyenge fénynél zavaró.

A telefont használva végig azt éreztük, hogy a Samsung most tényleg igyekezett hallgatni a felhasználókra-vásárlókra. Nincs erre jobb illusztráció, mint az akkus kapacitás. A "régi Samsung", amely az Apple kihívójaként tekintett magára, nem engedte volna meg, hogy az aktuális iPhone-hoz képest vastagabb telefont dobjon piacra - a Galaxy S6 például hajszállal, de vékonyabb volt az iPhone 6-hoz és 6S-hez viszonyítva.

Ezt a logikát azonban végre kidobta a Samsung, a Galaxy S7 több, mint egy teljes millimétert hízott, ennek előnyeit pedig a felhasználók élvezhetik: az S6 éppen csak átlagos 2550 mAh kapacitású akkuja helyett egy tiszteletet parancsoló 3000 mAh-s telep fért a házba. Ez már nagyszerű akkus üzemidőt biztosít, normál használat mellett másfél nap is kihúzható, könnyebb használattal pedig a két teljes nap sem elérhetetlen, közepes fényerővel mintegy 4-5 óra folyamatos bekapcsolt kijelzős használatra számíthatunk - ami nagyon jó értéknek számít, ilyent jellemzően a phabletek tudnak nyújtani.

Konklúzió

Mindent összevetve tehát elmondható, hogy a Samsungnak idén sikerült megalkotni a meghatározó, kategóriadefiniáló prémium androidos telefont. A készülék amellett, hogy kézbe fogva nem hagy kétséget afelől, hogy felső kategóriás eszközről van szó, teljesítmény terén is ott van a szeren, ráadásul mindezt irigylésre méltó akkus üzemidő mellett. A vízállóság és microSD csak hab a tortán - utóbbinak köszönhetően ráadásul könnyebb szívvel dönthetünk a kisebb tárhellyel szerelt, ezért olcsóbb verziók mellett.

Ezzel el is érkeztünk a hagyományosan legfájdalmasabb specifikációhoz, az árhoz. A 32 gigabájtos alapmodellért jelenleg 230 ezer forint körüli összeget kell itthon kicsengetni. Ez tetemes befektetés, 2016-ban azonban már sajnos el kell fogadnunk, hogy a csúcskategória felső kilátójára ennyibe kerül a belépőjegy. Cserébe viszont kétségtelenül prémium eszközt kapunk a pénzünkért, amelynek - eddig legalábbis - nincs párja az idei androidos mezőnyben.

a címlapról