Kipróbáltuk: iPhone 6s, a szimbólum

Nem változtatott idén sem a tavalyi recepten az Apple, két méretben és (s-generációnak megfelelően) azonos ipari formatervvel dobta piacra az új iPhone-t - október 9-től hazánkban is. A cégtől megszokott fejlesztési ciklus nem változott, az "s-es" modellek nem hoznak első pillantásra látható újdonságokat elődjeikhez képest, az új funkciókat gyakorlatilag változatlan formaterv mellett vezetik be. A telefonban furcsán keverednek a sokéves iPhone-tradíció gyökerei az új megoldásokkal, az eredmény pedig akár az Apple helyzetét is jól szimbolizálja: magasra jutott, de nem tiszta, hova lehet tovább lépni.

Nem fogyott tovább

A két új okostelefon közül a kisebbet, azaz az iPhone 6s-t vettük górcső alá, amelyen bár minimálisan, de akad külső eltérés a tavalyi modellhez képest: a telefon a terület jellemző trendjeivel szembefordulva picit vaskosabb és észrevehetően nehezebb is lett mint elődje. Az Apple évek óta a kényszeres telefon-vékonyító tábor zászlóvivője, de idén engedett egy picit a technológia nyomásának és hajszállal vastagabb telefont dobott piacra.

Azt persze túlzás lenne állítani, hogy a készülék sokat hízott, az iPhone 6-os 6,9 milliméteres vastagságát mindössze 0,2 milliméterrel haladja meg - a telefont mérlegre téve már feltűnőbb az eltérés, az előd 129 grammjához képest készülék saját méréseink alapján 145 grammot nyom (a hivatalos érték 143 gramm). Információink szerint a készülékház megnagyobbítására elsősorban azért volt szükség, hogy a vállalat helyet szorítson az idei generációval debütáló 3D Touch nyomásérzékeny kijelzőtechnológiának - amelyre a későbbiekben részletesen is kitérünk - a tágasabb belső tér azonban önmagában így sem volt elég nagy az iPhone 6s komponenseinek. Ezért a gyártónak valamicskét az akkumulátorból is le kellett faragnia, ez azonban a takarékosabb komponenseknek hála nem rövidíti az üzemidőt.

A formatervben tehát tavaly óta szinte semmi változás nem történt, a készülék továbbra is az előző modellekkel megjelent, lekerekített szélű, "szappan" formát hozza. De a telefon nem csak külsejét tekintve hasonlít szappanra, sok esetben viselkedése is azt idézi: a kerekded formák és az anodizált alumínium borítás az eszközön extrém csúszós kombinációt alkot, amely szárazabb bőrrel szinte lehetetlenné teszi az iPhone 6s egykezes kezelését például egy zötykölődő buszon kapaszkodva. Évente sok telefon megfordul nálunk, az iPhone tapasztalataink szerint messze a legcsúszosabb - annyira, hogy az már a mindennapi használatot is befolyásolja.  Csak egy példa: a tesztidőszak alatt többször előfordult, hogy autóba beszállva az ülésen - illetve kis híján amellett - landolt, a zsebből egyszerűen kicsúszott. Megoldás persze a védőborítás, különösen a bőr modellek tetszetősek, bár nagyon csúnyán öregednek.

^{Azonos hosszúság mellett kisebb kijelző.}

A használhatóságot nem csak ez nehezíti. Az Apple még az első iPhone-nal lefektetett néhány formatervezési mintát, amelyek mára anakronisztikussá, meghaladottá váltak, főleg annak fényében, hogy a telefonok kijelzője 3,5 hüvelykről előbb 4, majd 4,7/5,5 hüvelykesre nőtt. Például a telefon alsó és felső túlnyúlása fix maradt, emiatt a telefon háza jóval nagyobb, mint amit a kijelző mérete indokolna. A 4,7 hüvelykes panelhez az iPhone 6s-nél 138,3 milliméter magas házban párosul - viszonyításképpen a 2013-ban megjelent Nexus 5 ennél valamivel kisebb, 137,9 milliméter magas, az iPhone-énál jelentősen nagyobb, 4,95 hüvelykes kijelzővel.

Az új iPhone gombjainak elrendezése sem változott, a bekapcsológomb a jobb él felső szakaszán található, míg a hangerőgombok vele szemben a másik oldalon, fölöttük a csendes és normál üzemmód között váltó kétállású kapcsolóval (ezt máig hiányoljuk az androidos telefonokról). A kijelző alól középen természetesen nem hiányozhat a kerek home gomb, a beépített ujjlenyomat-olvasóval. Ezen szenzorok minőségében az Apple eddig is élen járt az okostelefon-gyártók között, most viszont ha lehet ezt sikerült még tovább tetéznie. Az érzékelő elképesztően gyors és pontos, a rátett ujjat azonnal felismeri: a telefon feloldásához elég röviden lekattintani a home gombot, semmilyen további várakozásra vagy próbálkozásra nincs szükség. Az is csak elvétve fordult elő, hogy a szenzor ne ismerte volna fel a rátett ujjat - ezen a téren a vállalat kétségtelenül kitett magáért.

Akinek tehát volt szerencséje a tavalyi modellhez, dizájn szempontjából az iPhone 6s-ben sem találkozhat különösebb meglepetéssel. Az eszköz finom, lekerekített vonalaival, a kijelző ívelt szélű üvegével továbbra is elegáns, noha sokkal inkább feminin hatást kelt, mint az az iPhone 4-től az 5s-ig tartó, markánsabb, szögletes szélű generációk.

A képernyő kissé lemaradt a mezőnytől

A kijelzőn 750x1334 pixel sorakozik, ami 326 PPI-s pixelsűrűséget eredményez, ez már kissé alacsony érték a versenytársakhoz viszonyítva. Hogy ez mennyire zavaró, azt minden felhasználó döntse el magának, mi a gyönyörű új San Francisco betűtípuson bizony láttunk pixeleket, a kép nem olyan tűéles, mint más csúcsmodelleken. A dolgon az iOS lekerekített sarkú ikonjai sem segítenek, a háttérrel éles kontrasztot alkotó, íves szélek kifejezetten előhozzák az alacsonyabb felbontásoknál jellemzően megjelenő "lépcsőzést". A panelre egyébként más panasz nincs, az IPS kijelző képe gyönyörű és természetes, szemben például az AMOLED kijelzők alapértelmezetten jellemzően túlszaturált, vakító színeivel.

A telefon iOS 9-cel érkezik, amely az első bekapcsolás után röviddel frissül az aktuális legújabb verzióra, esetünkben az iOS 9.1 (a tesztet még 9.0.2 alatt végeztük) . Az Apple új mobil operációs rendszeréről korábban már részletesen beszámoltunk, akadnak azonban benne olyan funkciók is, amelyek csak a két új iPhone-on érhetők el. Ilyen például a Siri folyamatosan figyelő üzemmódja: a vállalat virtuális asszisztense az iPhone 6s és 6s Plus készülékek dedikált hangfeldolgozó chipjének köszönhetően a lezárt telefon megérintése nélkül is előhívható, a "Hey Siri" parancsra. A funkció hangfelismeréssel párosul, a virtuális segéd így nem engedelmeskedik akárkinek. A funkció az esetek nagyjából kétharmadában jól működik, de előfordul, hogy csak második-harmadik próbálkozásra ébred fel a hangparancsra a telefon.

Szintén a legújabb iPhone-ok sajátja a fentebb már említett 3D Touch funkció. A készülék nyomásérzékeny kijelzőjének köszönhetően egyes esetekben plusz opciókat hívhatunk elő a panel erőteljesebb lenyomásával. A megoldást támogató appok ikonjára határozottabban rábökve a telefon egy kattanással jelzi, hogy regisztrálta az erősebb gombnyomást, a funkciót nélkülöző ikonoknál pedig hármat kattan. Előzetes félelmünk azonban beigazolódni látszik, a 3D Touch csak elvétve működik, nem minden UI-elemnek van ilyen másodlagos funkciója. Emiatt a felhasználó teljesen a sötétben botorkál, nem jelzi ugyanis semmi, hogy egy-egy ikont vagy mondjuk listaelemet érdemes-e erősen megnyomni - a Tumblr-t például hiába erőltetjük, ezzel szemben az Instagram működik, és a gyári appok sem támogatják egységesen.

Ezt a problémát korábban már tapasztaltuk más platformon, a Windows 8 charms bar-t ugyanígy "vakon" kellett előhúzniuk a felhasználóknak - ez is lett a megoldás halála. Nagy kérdés, hogy a 3D Touch-ot mivel tudja "megmenteni" majd az Apple - jelenlegi formájában ugyanis nem tűnik UX-áttörésnek.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A kamera app a szelfikészítés, videórögzítés, lassított felvétel és fotókészítés lehetőségeket ajánlja fel az erősebb noszogatás hatására, a telefon ikon pedig a gyakran hívott kontaktokat dobja fel. De egyes harmadik féltől származó appok is támogatják a funkciót, a Facebook például fotó vagy videó készítését, illetve feltöltését vagy új bejegyzés írását teszi lehetővé, a Telegram üzenetküldő app pedig a telefonhoz hasonlóan a gyakran keresett kontaktokat sorolja, illetve új üzenet továbbítására ad lehetőséget. A 3D Touch tehát a legtöbb helyen kvázi érintőkijelzős "jobbklikként" funkcionál, számottevően megkönnyíti a gyakran használt funkciók elérését. De nem csak az ikonokat érdemes néha szokottnál agresszívabban nyomkodni: gépelés közben a billentyűzeten is alkalmazható a módszer, a kijelzőt ilyenkor erősen megnyomva majd nyomva tartva a szövegben villogó kurzort pozicionálhatjuk, mintha egy touchpaden dolgoznánk - az persze itt is kifejezetten zavaró, hogy a megoldásra a rendszer sehogy nem hívja fel a figyelmet.

Ahogy a friss iPhone generációknál általában, a sebességre itt sem lehet probléma, az eszközön gyakorlatilag semmilyen feladat nem fog ki. A kifejezetten látványos grafikájú Need For Speed: No Limits, a Breakneck, illetve a Mortal Combat X is bármiféle probléma nélkül futottak a telefonon - ahogy ez elvárható. Nagyobb fegyvertény, hogy az alu hátlap még terhelés alatt is  csak átmelegedett, forrónak egyáltalán nem volt nevezhető, szemben más idei csúcsmodelleknél tapasztaltakkal.

Hogy mennyire gyors a telefon? Érzésre a megduplázott RAM mérete a döntő, az immár két gigabájtos operatív tártól megtáltosodott a rendszer, az appok közötti váltogatás sokkal zökkenőmentesebb lett. A duplázásnak már nagyon ideje volt, az előző generációt már egyértelműen ez fogta vissza, nem a CPU teljesítménye. Ez utóbbi is erős lett amúgy, a legfontosabb CPU-igényes feladat, a JavaScript-futtatás közben nagyot alkot. Tesztünk szerint a készülék a JetStream JavaScript benchmarkot Safari böngészőben futtatva 117,56-os pontszámot ért el, ezzel brutálisan lehagyva a Samsung Exynos 7420 processzorral szerelt Galaxy S6 Edge és Edge+ csúcsmodelljeit, amelyek Chrome böngészőben (a NotebookCheck mérései alapján) 49,193 és 48,136 pontot gyűjtöttek be.  A 2014-es Moto X (ugyancsak Chrome-mal) 34,865 pontot kapott.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy az idei iPhone-ok kétféle processzorral kerülnek forgalomba, az Apple A9 lapkája ugyanis a Samsung és a TSMC gyártósorain párhuzamosan készül, 14, illetve 16 nanométeren. A két verzió közötti lehetséges eltérésekről korábban már megemlékeztünk - a differencia ugyanakkor minimális, a felhasználók elsöprő többsége vélhetően semmit nem érez majd belőle. A készülékhez kapcsolódó AIDA64 jelentés itt olvasható, eszerint mi a TSMC-s, jobbnak tartott lapkát tesztelhettük.

A játékokhoz röviden visszakanyarodva újra egy anakronisztikus megoldásba ütközünk. Hangszóróból ugyanis továbbra is csak egy van, és az az alsó élen, lefelé sugároz. Játék közben a telefont két marokra fogva persze azonnal befogjuk ezt a nyílást, de videós tartalmaknál ugyanebbe ütközünk. Maga a komponens egyébként kimondottan jól szól asztalra téve, de 2015-ben egy csúcsmodelltől már alapelvárás a sztereó előlapi hangszóró.

A kamera decens, az akkunál viszont rezeg a léc

A kamerából itt kimaradt a nagyobb testvérben látott optikai képstabilizáció, ugyanakkor így sem lehet rá panasz. A kamera az iPhone-ok egyik hatalmas versenyelőnye volt mindig, csak egyes Lumia modellek értek az elmúlt években közelébe. Idén azonban meglepőt húzott az Apple, az új iPhone tapasztalataink szerint másodrangú modult kapott, amely még a tavalyi kamerához képest is visszalépés (alább egy 2014-es Moto X és az új iPhone összehasonlító képe). A probléma a részletgazdagság: míg az előző Apple-telefonok az optika és a szenzor kombinációjában gyönyörű, részletes, finom rajzolatú képeket készítettek, a 6s-nél erősen jelentkezik az "olajfestmény"-hatás, különösen a hasonló árnyalatokat képes a kamera összemosni. Az eredmény eléggé hervasztó, nem véletlen, hogy a DxOmark profi összehasoníltása is hátrasorolta az iPhone kameráját.

^{Balra az új iPhone, jobbra a kimondottan gyenge kamerával rendelkező Moto X 2014 (1:1 crop).}

Újdonság, hogy az Apple lemásolta a Lumiák Living Image és a HTC Zoe funkcióját, a kamera a fotó készítése mellett az előző és a következő néhány mozzanatot is rögzíti. Ahogy a Lumiánál és a HTC-nél, a funkció itt is nagyon jól működik, sokszor egészen rendkívüli pillanatokat sikerült megörökíteni vele. De ahogy az elődöknél, az Apple-nél is akadályba ütközünk, ha az így készült Live Photos minivideókat meg akarjuk osztani, a lejátszás ugyanis egyelőre kizárólag iPhone-okon támogatott, hiába küldjük ki azt Instagramra vagy postázzuk emailben, a túloldalon csak az állókép jelenik meg.

A készülék specifikációit böngészve az akkumulátor kapacitása egyenesen ijesztően hat. Az 1715 mAh-s érték egy ekkora telefonnál szinte nevetségesen kicsinek hangzik, hiszen az még az előző generációénál is kisebb. Az Apple-nek azonban az elsőre vállalhatatlannak tűnő telepből sikerült egy teljes napi kényelmes üzemidőt kicsikarnia - átlagos használat mellett. Ez mindenképp kiemelkedő teljesítmény a vállalat részéről, és bár az akku kapacitásához képest az üzemidő valóban jónak tekinthető, a konkurenciához viszonyítva átlagosnak mondható, az ottalvós bulira töltő nélkül ne induljunk el.

Az elmúlt években tapasztalt árazások után valószínűleg senki nem számít 200 ezer forint alatti összegre a telefon dobozán: a 16 gigabájtos modellt 240, a 64 gigabájtos 280, a 128 gigabájtos verzió pedig 315 ezer forintért kapható. Figyelembe véve, hogy a 16 gigabájtos modell erősen korlátozott használhatóságban, nyugodtan tekintetjük úgy, hogy a belépő ár 280 ezer magyar forint. Az árhoz persze tegyük hozzá, hogy az iPhone-ok elképesztően jól tartják az árukat, így picit vigyázva a termékre két év után tényleg olcsón frissíthetünk - már ha van elegendő tőkénk a kezdeti beruházásoz.

Sajnos nem csak az Apple-féle telefonok árai törnek az égig, az idei csúcsmodellek a legtöbb gyártónál bőven 200 ezer forint fölé kerültek, így még azt sem mondhatjuk, hogy az iPhone messze túlárazott lenne, mondjuk egy Galaxy S6-hoz viszonyítva. Jobb vétel persze azért van a piacon, az új Motorolák vagy Nexusok is nagyon pozitív kritikákat kaptak, az LG G4 pedig kimondottan olcsó is. Persze egyik sem vált státuszszimbólummá, mint az iPhone és egyik sem futtat iOS-t - így ha valaki ezekre vágyik, továbbra is csak az Apple kínálatából válogathat, kerül amibe kerül.