Kipróbáltuk: iOS 9, karbantartó kiadás

Az iOS 8 rajtját övező bakik még az androidos berkekben is visszhangot vertek: amellett, hogy a rendszer "pontnullás" verziójában több bug is felbukkant, az a vártnál lassabb is volt és telepítése sok helyet igényelt - összességében nem tette tehát magasra a lécet az iOS verziók sorában. Erre persze valamilyen szinten számítani is lehetett, hiszen a rendszert a gyártó komoly újításokkal pakolta meg, a csiszolgatást inkább a patchekre hagyta. Az iOS 9-nél ugyanakkor a finomhangolásra is volt idő, a rendszer - főleg telefonon - nem hoz eget rengető újításokat, cserébe viszont rögtön stabil, szinte teljesen bugmentes élményt biztosít, ráadásul egyes eszközökön még kevesebb helyet is foglal, mint kétes hírű elődje.

Apró, de hasznos változások

A rendszert viharvert iPhone 5-ösünkön próbáltuk ki. A telefon 2012-es piacra kerülése óta már három új iPhone-generáció is megjelent, az új szoftver mégis elismerésre méltó sebességgel, bőven használhatóan teszi a dolgát a készüléken. A frissebb modellekhez képest korlátozottabb képességű hardverről lévén szó, az iOS 9 régebbi eszközökre szabott verziójából persze kimaradt néhány funkció - Siri például csak a legújabb, 6S és 6S Plus modelleknél hívható elő a telefon lezárt állapotában, "Hey Siri" megszólítással, (anélkül, hogy a készülék töltőn lenne) lévén csak ezekben az eszközökben található meg a folyamatosan figyelő, alacsony fogyasztású dedikált hangfeldolgozó chip.

Az iOS 9 tehát kisebb, illetve közepes változásokat hoz, összességében azonban szinte minden fronton javít az iOS 8-hoz képest. Az egyik ilyen apró, de rendkívül hasznos újítás a "vissza" gomb bevezetése. A virtuális billentyű nem látható állandóan, mint például Androidon, csak akkor jelenik meg, ha egyik appból a másikba ugrottunk, például egy linkelt videó megtekintésére, vagy épp egy beérkezett értesítésből nyitottunk meg új alkalmazást. Ilyenkor a kijelző bal felső sarkában jelenik meg egy apró nyíl, illetve a "Vissza ide: XY " felirat. A megoldás apró, de hasznos előrelépés, és jól illusztrálja az iOS 9 fejlesztési irányát: korábban a visszatérés csak úgy volt lehetséges, ha az alkalmazásváltó menüből választottuk ki az előző appot. Az apró UI-módosítással ez gördülékenyebb lett - az ilyen apró finomságok köszönnek vissza a rendszer többi pontján is.

A gomb pozíciója ugyanakkor, ahogy az alkalmazásokon belüli jól ismert visszaléptető gombé is, továbbra is a lehető legelőnytelenebb, hiszen szó szerint a lehető legmesszebbre került a a jobbkezes felhasználó kijelzőn matató hüvelykujjától. Ez az iPhone 5-ös négy hüvelykes kijelzőjén még nem olyan probléma, a 6-os sorozat (és különösen a Plus méretű modellek) azonban már két kezet igényelnek ehhez.

A billentyűzet is átesett némi ráncfelvarráson, a legfeltűnőbb talán a Shift gomb (sokadszor) megújult működése. A billentyűt lenyomva a felirat a klaviatúra minden gombján nagybetűsre vált, nem csak maga a Shift nyila változtat színt valamilyen módon, ami jóval átláthatóbbá teszi a virtuális beviteli eszköz kezelését. Érdekes módon az iOS felhasználók nem elhanyagolható - de legalábbis hangos - része nem üdvözölte a funkciót, nekik a beállításokban továbbra is lehetőségük van visszaváltani a régi, csupa nagybetűs nézetre, igaz ehhez nem a közvetlenül az "Általános" menüpont alatt lévő "Billentyűzet" alpontot, hanem a hasonló nevű, ám a "Kisegítő lehetőségek" szekcióban lévő pontot kell felkeresni.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

Utóbbihoz ráadásul nincs szükség hosszas kalandozásra a beállítások menü útvesztőjében, az iOS 9-ben ugyanis a szekcióba navigálva, annak tetején már a régóta hiányolt keresősáv is feltűnik, ahol a kulcsszavak alapján egy-kettő eljuthatunk a kívánt opciókhoz.

A Spotlight már az appokba is belelát

A keresés azonban nem csak ezen a területen fejlődött, a rendszer jól ismert Spotlight funkcióján is csiszoltak a fejlesztők. A főképernyőn lehúzással, vagy annak bal szélére navigálva elérhető felület a keresősáv alatt automatikusan ajánl is néhány appot, szám szerint négyet, amelyeket a "Továbbiak" gombra bökve négy másikkal egészít ki - legalábbis ha a kezdőképernyőről jobbra húzással érkeztünk a felületre. Ezek az appokat a rendszer egyébként nem csak a használat gyakorisága, de több más tényező, például napszak alapján ajánlja fel.

A keresősávba bepötyögött kulcsszavak alapján a telepített appok és az App Store tartalmai között, illetve térképen vagy a weben is kereshetünk - sőt, az iOS 9-en már az appokon belüli tartalmakat is górcső alá vehetjük a Spotlighton keresztül. Az Apple példájával élve, egy szakácskönyv alkalmazásban tárolt receptek előhívhatók lehetnek a Spotlight segítségével is - legalábbis ha a fejlesztő engedélyezte azt, a felhasználói adatok szempontjából érzékeny tartalmak ugyanis elrejthetők a kereső elől.

_{Végre a beállításokban is kereshetünk}

A "kézzel fogható" újítások közé tartozik a Low Power Mode is, amely, mint neve alapján bizonyára sokan kitalálták, alacsony töltöttségi szint mellett hivatott a lehető leghosszabb üzemidőt kicsikarni az akkumulátorból. Ezt a más platformokról jól ismert módszerekkel, többek között a kijelző fényerejének, valamint a processzor órajelének csökkentésével, illetve a háttérben futó folyamatok, letöltések korlátozásával próbálja elérni. A funkció meglepő módon sajnos csak az iPhone-okon van jelen, az Apple táblagépein nem elérhető. Az Ars Technica hosszasan elemezte az új rendszert, tesztjei alapján az összességében nem hoz látványos változást akkumulátoros üzemidő terén, ugyanakkor általában elmondható, hogy a vizsgált eszközök egy hajszálnyival jobban teljesítettek iOS 9 alatt. Az akku kapcsán további pozitívum, hogy a beállítások kapcsolódó menüpontjában már jóval részletesebben követhetjük, hogy melyik app mennyi fogyasztásért felelős. Nem tudtunk elmenni továbbá egy tényleg apró, de kifejezetten hasznos újítás mellett: a rendszer az értesítési sávban egy apró ikonnal már a csatlakoztatott Bluetooth eszközök, például külső hangszórók telepének töltöttségét is mutatja.

Az Apple és az ablakok

Igaz a táblagépek a fentebb említett alacsony fogyasztású üzemmódot nem kapták meg, cserébe viszont új multitasking funkciókkal egészültek ki. Ilyen a például a Slide Over: a méretesebb kijelzőkön jobbról befelé simítva, az éppen nyitott app fölé egy vertikális alkalmazásmenü kúszik be. Ebből tetszőleges appot elindíthatunk, ez azonban nem lesz teljes kijelzős, csupán a képernyő nagyjából egyharmadát takarja el. A megoldás használható például egy-egy gyors üzenet, email elküldéséhez netán jegyzeteléshez, miután azonban a fő megnyitott appal ilyenkor nem tudunk interakcióba lépni, ha mindkét szoftvert aktívan használnánk érdemes inkább az ugyancsak tablet-exkluzív Split View-t bevetni. Ez gyakorlatilag a Windowsról és egyes gyártók androidos készülékeiről is ismert osztott kijelzős megjelenítés Apple-féle verziója, annyi különbséggel, hogy a "fő", azaz a jobb oldalon lévő app fix, csak a balodlalit van lehetőségünk váltogatni. A kijelzőt fele-fele, illetve 75-25 arányban oszthatjuk el az alkalmazások között. A harmadik új multitasking funkció a PIP (Picture-in-Pictrue) amellyel a támogatott appokban játszódó videók kis ablakká zsugoríthatók, lejátszásuk pedig más alkalmazások használata közben is folytatható. A Slide Over és a PIP a két iPad Air generációba, az iPad Mini 2, 3 és 4 modellekbe, illetve a természetesen az iPad Pro felületére is utat talált, az osztott képernyős mód viszont az óriás-iPad mellett csak iPad Air 2-n és iPad Mini 4-en érhető el.

Az iOS 9-cel további kevésbé látványos, de kétségtelenül hasznos újítások is érkeznek, amelyekből a telefonos és tabletes felhasználók egyaránt profitálnak majd - megkönnyíthetik például a gazdálkodást a helyi tárhellyel, ami különösen az egyes készülékgenerációk legolcsóbb, azaz legkisebb tárterülettel szerelt modelljeinél lehet előnyös. Utóbbiak az iPhone-ok és iPadek esetében egyaránt 16 gigabájttal kell dolgozzanak, ami igazán nem mondható soknak - az androidos gyártók közül már többen átváltottak a 32 gigabájtos minimumra.

^{Split View}

Az Apple ezt a problémát a másik irányból igyekszik megoldani: nem a tárhelyet növeli új eszközein, hanem az alkalmazások méretét csökkenti, az App Thinning kezdeményezéssel, ennek egyik komponense az App Slicing névre hallgató funkció. Bár a gyártó készülékpalettája jóval kevésbé fragmentált mint az androidos eszközök tengere, mára a cupertinói cégnél is megsokasodtak a különböző kijelzőméretek, felbontások és hardveres képességek. Ha fejlesztők alkalmazásaik elkészítése során minden támogatott eszközt figyelembe akarnak venni, az apphoz rengeteg plusz adatot kell hozzácsapni, hogy az ahol lehet biztosan támogassa az OpenGL-t és Metal grafikus API-t vagy épp 32, illetve 64 bites processzorokat - de a különböző kijelzőkhöz készült grafikák is tekintélyes helyet foglalnak. Az App Slicing a számukra fölösleges adatoktól szabadítja meg az egyes készülékeket: még a felhőben "feldarabolja" az egyes appokat és csak azokat az elemeket teszi a letöltött csomagba, amelyre az adott eszköznek tényleg szüksége van, ezzel potenciálisan jókora helyet spórolva meg a felhasználónak. Az App Slicingot egyébként egy-két hete a vállalat ideiglenesen leállította, pánikra azonban nincs ok, az hamarosan várhatóan újra élesedik.

A rendszer egy másik, hasonló célt szolgáló funkcója az ODRs (On-Demand-Resources). A fentiekhez hasonlóan ez is a fölösleges alkalmazásadatok kiszűrését célozza, noha nem a készülékspecifikus információkét, sokkal inkább azokat a tartalmakat, amelyekre aktuálisan nincs szüksége a felhasználónak. A módszert használó játék például folyamatosan letörölheti azokat a pályákat, amelyeken a felhasználó már átjutott, mindig csak a következő néhány szintet tartva a készüléken. Ez persze a későbbi plusz letöltéseknél váratlan adatforgalmat generálhat, Wi-Fire korlátozva azonban szintén hasznos lehet.

Az iOS 9 összességében tehát kifejezetten pozitív változásokat hozott - és az sem utolsó szempont, hogy az iPhone 4S-ig, illetve iPad 2-ig visszamenőleg azonnal elérhető a felhasználók számára. Tökéletes rendszerről persze nincs szó, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy már két kisebb patch is érkezett hozzá (a legfrissebb verziószám jelenleg 9.0.2). Bár tegyük hozzá, pusztán a hibajavítások léte is olyan luxus, amellyel az androidos felhasználók túlnyomó többsége soha nem találkozik.

Saját tesztünk során is akadtak kevésbé gördülékeny pillanatok: a szoftver néha óhatatlanul meg-megakadt, egy-egy alkalmazás összeomlott, sőt egy alkalommal keményre is fagyott az iPhone 5-ös, csak a hard reset segített rajta. Mindent egybevéve azonban már az iOS 9 is teljesen alkalmas volt a mindennapi használatra, az újítások pedig egyértelműen javítottak a felhasználói élményen. A teszt során használt készüléket a Telenortól kaptuk kölcsön.