Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Nem minden iPhone 6S egyforma?

Gálffy Csaba, 2015. október 13. 12:19
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Két gyártótól rendelt processzort az új iPhone-hoz az Apple, a jelenleg elérhető szűkös információk szerint ezek nem egészen egyformák, a telefonok egy része jobb akkus üzemidőt produkál. Miért döntöt így az Apple, és milyen vonzata lehet a problémának?

Két beszállítótól származnak az Apple legújabb iPhone-jának processzorai - ezt tudjuk egy ideje, az egészen rendhagyó döntés következményei azonban csak most kezdenek megjelenni a piacon, az első telefonok piacra kerülésével. Az előzetes eredmények aggasztóak, a két gyártótól származó chipek nem teljesítenek egyformán, a konklúziók levonásához azonban még túl kevés adat áll rendelkezésre.

Miről van szó még egyszer? Az Apple valamikor a múltban úgy döntött, hogy az iPhone 6S generációba nem egy, hanem két bérgyártóval készítteti a telefonokban található Apple A9 chipeket. Az Apple korábban a TSMC-vel és a Samsunggal is dolgozott együtt bérgyártóként, azonban egy generációnál eddig egyetlen beszállítóval dolgozott. Ez változott most meg, az új iPhone-okban véletlenszerűen találhatóak TSMC és Samsung gyártmányú lapkák.

Üzleti logika

Az Apple logikáját könnyű megérteni. Ma a cég bevételének és profitjának túlnyomó részét az iPhone adja, a cég piaci súlyát, tőzsdei értékelését, platformjának relevanciáját mind-mind ez az egyetlen termék támasztja alá. Ezért nem véletlen, hogy ma már a cég vezetése is igyekszik az egy-lábon-állás kockázatát minimalizálni, és kizárni annak lehetőségét, hogy valami megakadályozhassa az iPhone-ok óramű pontossaggal végrehajtott éves frissítési ciklusát.

A félvezetőgyártás pedig pont egy magas kockázatú, sokszor kiszámíthatatlan területnek számít. A szereplők ugyan konkrét terméktervekkel rendelkeznek, a néhány hetes-hónapos-negyedéves csúszások azonban általánosnak számítanak. Például az Intel elmúlt néhány tikk-takkja negyedéveket csúszott, felborítva a PC-gyártók frissítési ciklusát, a következő gyártástechnológiát pedig el is tolta egy bő évvel.

Ezt a kockázatot az Apple eddig úgy menedzselte, hogy az Ax-sorozatú processzorokat kiforrott, kipróbált, alacsony kockázatot hordozó eljárással gyártatta. E konzervatív hozzáállás miatt azonban az Apple mindig némi lemaradásban volt más szereplőkhöz képest, az olló pedig bizonyos időszakokban egészen tágra is nyílt: 2012-ben az iPhone 5-öt hajtó Apple A5 még 45 nanométeren (!) készült, miközben gyakorlatilag mindenki más már a mobilra optimalizált 28 nanométerrel dolgozott.

Azóta az Apple azon dolgozik, hogy ezt a rést zárni tudja, ez viszont magasabb kockázatú technológiák bevetését eredményezte. A cég idén bemutatott modellje már teljesen felzárkózott, az Apple A9-nél használt mindkét eljárás az abszolút csúcsot jelenti ma a mobilos processzoroknál, a TSMC 16 nanométeres és a Samsung 14 nanométeres FinFET technológiája ma a legkorszerűbb. Mivel ennyire új, sőt, a TSMC esetében szinte teljesen szűz gyártástechnológiáról van szó, az Apple is egészen szokatlan üzleti döntést hozott, a megrendeléseket pedig elosztotta a két gyártó között.

A döntés hátránya, hogy roppant költséges: a gyártás előkészítése hosszú és igen bonyolult folyamat. Ilyenkor mind a mikroarchitektúrát, mind a gyártósort finomhangolják a lapkák gyártásához, sok (egyenként is költséges) iteráció kell ahhoz, hogy gazdaságos kiviteli szintet érjen el a termelés. Mindent párhuzamosan kétszer végrehajtani hatalmas erőfeszítés lehetett az Apple processzoros csapata részéről. Az így megszerzett előny azonban hatalmas: ha az egyik beszállító valamilyen nem várt műszaki akadályba ütközik, akkor mindig ott a másik, amely el tudja látni a feladatot, és be tudja tölteni a hiányt.

Zabosak lesznek a felhasználók?

Üzleti szempontból tehát logikus lépést tett az Apple - viszonylag költségesen, de kockázatot minimalizálva tud csúcstechnológiás chipeket használni a telefonjaiban. De mit szólnak ehhez a felhasználók? Az eltérő technológia miatt ugyanis ezek a processzorok (még komoly odafigyelés mellett is) eltérően fognak viselkedni, eltérő fogyasztási és teljesítménykarakterisztikákkal rendelkeznek. Az nem is kérdés, hogy csak olyan órajeleket használ az Apple, amelyet mind a TSMC-féle, mind a Samsung-féle lapkák tudnak, tehát így sebességben nem lesz érdemi eltérés a chipek között. A fogyasztás azonban nehezebb (és fontosabb) kérdés, amelyre a felhasználók is nagyon érzékenyek.

Ezt az érzékenységet korbácsolta fel a Macrumors amatőr és az Ars Technica valamivel profibb összevetése. Az egy-egy telefon összehasonlításával készült tesztek szerint a TSMC által gyártott lapka számottevően kevesebbet fogyaszt, így magasabb akkus üzemidőt képes biztosítani. Az előny különösen a Geekbench alatt jelentős, de általánosabb tesztek, mint egyszerű Wi-Fi-s böngészés is visszaigazolja (érdekes módon a WebGL tesztben a Samsung marginálisan tovább bírja).

Két chip között ugyanis komoly különbség lehet fogyasztás/teljesítmény dolgában, még akkor is, ha azok azonos gyártósorról, azonos mikroarchitektúrával kerülnek ki (klasszikus példa a "szerencsés" tuningprocesszorok esete). Ez a szórás a félvezetőgyártás velejárója és ugyanúgy jelen van a mobilos, mind az asztali processzorok esetében. Vannak tehát jobb és rosszabb processzorok, a két beszállítós modelltől eltekintve is.

A végső kérdés tehát: az eddig mért fogyasztáskülönbséget a chipek közötti általában tapasztalható szórás okozza (tehát egy átlagosnál jobb TSMC-lapka került szembe egy átlagosnál gyengébb Samsung lapkával), vagy ez a különbség a két gyártó között konzisztensen kimérhető. Ez utóbbit úgy tudnánk megmérni, ha statisztikailag is értékelhető adatmennyiség állna rendelkezésre, így ki tudnánk számolni a TSMC és a Samsung chipek átlagát és szórását - ez már releváns információ lenne. Ehhez azonban mintegy tucatnyi telefon és laboratóriumi körülmények kellenek - ezt a tesztet azonban még senki nem végezte el.

Mindegyik "elég jó"

A minőségbiztosítás mindenesetre függőben hagyja a kérdést. A gyártók a szórást csak egyik oldalról teszik korlátossá: meghatároznak egy minimumot, amelyet a chipnek el kell érnie, ha ezt teljesíti, akkor használható, ha nem, akkor selejt (PC-s lapkáknál ilyenkor jön be a teljesítményszegmentáció, az Apple azonban tudomásunk szerint ezt nem használja).

Az Apple által közzétett nyilatkozat is ezt támasztja alá: "minden leszállított chip megfelel az Apple legmagasabb követelményeinek, hihetetlen teljesítményt és nagyszerű akkus üzemidőt biztosít, függetlenül attól az iPhone 6S kapacitásától, színétől és modelljétől." A cég hozzáteszi, hogy a saját tesztelése szerint, valós felhasználási forgatókönyv mellett a szórás mindössze 2-3 százalék az akkus üzemidőt tekintve. Figyelembe véve, hogy normál használat mellett (böngészés, egyszerű appok) a telefon CPU-ja sokadrangú fogyasztó a kijelző és a rádiós egység mögött, ez az érv nem áll messze a valóságtól.

Az AnandTech által is leközölt nyilatkozat azonban tartalmaz még információt: a gyártó szerint a nyilvánosságra került tesztek ott hibáznak, hogy "a realisztikus CPU-terhelésnél sokkal tovább tartják magas órajelen a processzorokat". Ez annak a részleges beismerése lehet, hogy magas órajelen bizony előjön a TSMC és a Samsung gyártmányú lapkák között a fogyasztásbeli különbség, ezt azonban az Apple nem érzi jelentősnek, és még a Samsung lapkák is teljesítik azt, amit a gyártó követelményként támasztott.

S végül mit fognak szólni ehhez a felhasználók? Azt könnyű belátni, hogy a vásárlók túlnyomó többségét ez egyáltalán nem érdekli - vagy azért mert nem tud róla, vagy azért, mert nem érzi fontosnak. De természetesen lesz egy szűk és igen hangos réteg is, amely majd keresni fogja a TSMC-s iPhone-okat, és bosszús, mert a chip gyártójára semmi nem utal a csomagoláson.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.