Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres
React Native, Kotlin, Flutter, Flux, WebAssembly, Java, Android... + app security. Nettó 20 óra fejlesztői tartalom, HWSW mobile!, november 29-30!

Kipróbáltuk: Samsung Galaxy S8+

Hlács Ferenc, 2017. április 27. 11:30

Egyedit alkotott a Samsung, végre felkavarva az okostelefon-piac utóbbi években megszokott állóvizét. A Galaxy S8 széria, ha nem is hibátlan, elhozza azt az izgalmas készüléket, amelyre a területnek - és a nagyon mély zsebű felhasználóknak - szüksége volt.

Nem fér hozzá kétség, hogy a Samsung idei (első) csúcstelefon-párosa volt az év eddigi legjobban várt két készüléke, a telefonok a Galaxy széria történetének talán legfontosabb mérföldkövét jelentik a sorozat rajtja óta. Nem csak azért, mert a vállalat szakított a Galaxy S-nél megismert, és azóta főbb elemeit tekintve lényegében változatlan formatervvel, de azért is, mert a készülékeknek a tavalyi Galaxy Note 7 visszahívással elveszített vásárlói bizalmat és PR-katasztrófát is helyre kellett állítaniuk, ehhez pedig még a koreai óriás léptékével nézve is nagyot kellett gurítani. És a Samsung nagyot gurított.

Jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy az okostelefon-piacon a gyártók, a csúcskategóriában legalábbis, kihozták a maximumot abból a képből, ami az elmúlt években az okostelefonokról összeállt a felhasználók fejében. A processzorok izmosak, RAM, tárhely van dögivel, elképesztő mennyiségű pixel zsúfolódik össze zsebkompatibilis kijelzőkön és a kamerák teljesítménye is több mint elég, hogy ütős képeket lőjünk a nyaralásról - mindez vállalható akkus üzemidő mellett. A fejlődésnek persze mindig van helye, látványos előrelépéshez azonban mára nem elég inkrementális hardverfrissítéseket és egy-egy új szoftverfunkciót becsempészni az évről évre enyhén átrajzolt készülékházba, főleg hogy még a készülékházat sem lehet radikálisan áttervezni, hiszen annak nagy részét a kijelző foglalja el.

Mint azonban a Samsung most megmutatta, nem elég nagy részét - és a kijelzővel is lehet egyedit alkotni. A gyártó csúcsmodelljén a szokottnál is nagyobb teret adott a panelnek, amely a hangszóróknak és a mikrofonnak, valamint az előlapi kamerának otthont adó keskeny, alsó-felső csíkoktól eltekintve teljesen uralja az előlapot. A panel természtesen oldalt ívelt, noha nem olyan határozottan mint a tavalyi, tavalyelőtti Edge modelleknél, sokkal inkább emlékeztet a rövid életű Note 7 visszafogottabb íveire.

Hatalmas kijelző - megszokott méretű telefon

Az eredmény egy teljesen emészthető méretű és nagyon menő telefon, amely nem nagyobb feltűnően az egyébként is terebélyes panellel szerelt, felső kategóriás vetélytársaknál, sőt széltében soknál még kisebb is. A teszt során a nagyobb, Galaxy S8+ modell járt nálunk, amely a fő rivális iPhone 7 Plusnál több mint fél centiméterrel vékonyabb, annak dacára, hogy egy még a mai léptékkel nézve is irdatlan, 6,2 hüvelykes kijelző található benne, szemben az iPhone jelentősen kisebb, 5,5 hüvelykes paneljével. A Samsung azonban az S8 szériával fontos leckét tanított meg az iparágnak: valójában egyáltalán nem a kijelző irdatlan, a telefonok (voltak) azok. Ez a lecke az S8+-t nyomkodva gyorsan egyértelművé válik: a telefon nagy, de nem ormótlan, az előlap pedig lényegében egy az egyben a tartalomé.

Hogy a kijelzőnek teret adjon, az ujjlenyomat-olvasós home gomb, illetve a mellette lévő két kapacitív gomb eltűnt a készülékről, ezzel pedig a Samsung jó ideje kőbe vésett formatervtől szabadul meg - és végre elengedte azt az Apple-maradványt, amiért főleg a korai években bőségesen érte kritika (ironikus módon a piac jelentős része épp most nyergelt át előlapi ujjlenyomat szenzorokra, elég az új OnePlusokra, HTC-kre vagy Huawei csúcsmodellekre gondolni). A Galaxy S8 széria ezzel a legeredetibb, "legsamsungabb" készülék a széria rajtja óta.

A külső kifejezetten elegánsra sikerült, a kijelző oldalainak ívét a hátlapot borító üveglap a másik oldalról követi, az üvegpanelek a keskeny fémkeretben találkoznak. Utóbbi alul-felül kiszélesedik, helyet adva a hangszóró nyílásainak, illetve az USB-C és az audio-jack aljzatoknak. Több telefonnál használtuk már az "üvegszappan" kifejezést, az azonban egyiknél sem állja meg annyira a helyét, mint a Galaxy S8+-nál. Ez a mutatós, letisztult vonalak mellett egyes esetekben a csúszósságot is jól leírja, jellemzően nagyon izzadt vagy épp nagyon száraz kézzel kell a szokottnál is óvatosabban fogni a készüléket, normál vagy enyhén izzadt kézben az üveglap kellemes tapadást biztosít. Hogy valaki az üvegborítást, netán a fém vagy polikarbonát hátlapokat szereti-e erősen megoszthatja közönséget, abban azonban valószínűleg sokan egyetértenek, hogy a vállalat a dizájnváltással idén egy kifejezetten vonzóra sikerült csúcskészüléket tett le az asztalra.

Azért akadnak kérdéses dizájndöntések

Tökéletes telefonnal persze még nem találkoztunk és az S8+-on is van mibe belekötni. Ilyen a hátoldalra költöztetett ujjlenyomat-olvasó, amely a kamera mellett, jobb oldalt kapott helyet, legalábbis ha a hátlapi kamerába nézünk - ha a kijelzőt nyomkodjuk a szenzor már nekünk baloldalt helyezkedik el. Ez a cégtől nagyvonalú lépés a balkezes felhasználók felé, aki viszont inkább jobb kezét használja a telefon nyomkodásához, garantáltan összefogdossa majd a kamerát borító üveget szinte minden feloldásnál, miután a művelethez át kell nyúlnia azon. Az érzékelő emellett a kelleténél jóval magasabban is helyezkedik el, sokkal feljebb, mint ahol a legtöbben kényelmesen elérnék.

A szenzor elhelyezését a cég azzal indokolja, hogy a hátlap alatti rész mintegy háromnegyede alatt az akku található, erre a részre nem tehette az ujjlenyomat-olvasót. Így egy kompromisszumos megoldásról van szó, amely egyszerre teszi lehetővé a nagy akkut és a hátlapi szenzort - némi nyújtózásért cserébe. Mi inkább választottuk volna a vastagabb készülékházat és az ergonomikusabb ujjlenyomatolvasót. Az ujjlenyomatokat egyébként nem csak a szenzor, de az egész készülék lelkesen gyűjti, aki érzékeny az ilyesmire, gyakran törölgeti majd a telefont, ahogy azt az üvegborítású eszközöknél megszokhattuk.

Hogy a kijelző az S8+ modellnél is használható maradjon egy kézzel, a Samsung egy egészen spéci képarányt választott, méghozzá a 18,5:9-et (hasonló úton indult az LG is a G6 csúcsmodell 2:1-es paneljével). Ez egy a megszokottnál valamivel hosszúkásabb készüléket, illetve jelentősen megnövekedett vertikális kijelzőterületet eredményez - ami nem csak az egykezes kezelést könnyíti meg, de az online tartalomfogyasztáshoz is ideális, hiszen esetében jóval több szöveg fér ki a kijelzőre, mint a tömzsibb képarányok esetében. Az egykezes használatot egyébként a cég szokásához híven szoftveroldalról is megtámogatja, beállítható, hogy a kijelzőn átlós elhúzásra vagy a home gombot háromszor megnyomva a telefon képe kisebb méretben a kijelző valamelyik sarkában jelenjen meg, az apróbb hüvelykujjak számára is kényelmesen nyomkodható kivitelben. A telefont nyomkodni pedig akár a zuhany alatt is bátran nekiállhatunk, miután IP68-as védettségi besorolást kapott.

A 6,2 hüvelykes panel természetesen a vállalattól megszokott és szeretett Super AMOLED, amelynek minőségét az elmúlt évek csúcsmodelljei után nem kell túlragozni. A kijelző élénk színeket (legalábbis akinél nem csapott le a rettegett vöröses színeződés) mély feketéket és napfényben is remekül teljesítő fényerőt produkál, ráadásul AMOLED lévén nincs egységes háttérvilágítás, így a sötétebb területek az akkut is kímélik. A kijelző sarkait a gyártó lekerekítette, és ehhez igazította a UI-t is - a panel és a megjelenített tartalom így követi a készülékház vonalait, ami kívül-belül átgondolt, jól egybecsiszolt eszköz érzetét kelti.

A szoftver is jó irányba halad

Ez a letisztultság a vállalat jól ismert felhasználói felületén, a TouchWizen is megjelenik, az Android 7.0-ra húzott szoftver mára köszönőviszonyban sincs azzal a giccses, a döcögős UI-jal, amit a korai Galaxy S modellekről megismertünk, a kezelőfelület egyszerűsége a közkedvelt, mára azonban nyugdíjba vonult Google Now launcherével vetekszik, igaz itt nem találunk külön gombot az alkalmazásfiók megnyitására - ez persze nem jelenti, hogy iOS-es szokás szerint minden appot a főoldalakra kellene kipakolni, a fiók a főképernyőn egyszerűen lefelé vagy felfelé húzva érhető el. A minimalizmusba egy kicsit belekavar kijelző elhajló szélén ülő halvány fül, amelyet kihúzva egy gyorsfunkció-menü hívható elő, ahova a gyakran használt appokat, illetve a fontosabb kontaktok ikonjait tehetjük be, innen van továbbá lehetőség a speciális képernyőkép-készítő funkciók elérésére, is köztük mozgó GIF készítésére is. A füles gyorsmenü alapvetően nem haszontalan, ugyanakkor csupán esztétikai szempontból nézve kicsit ront az összképen.

Nagyobb gondot jelentenek viszont a rendszer által automatikusan egységesített, helyenként levágott, helyenként keretbe helyezett ikonok. Elképzelhető, hogy a "poháralátétes" ikonok egyeseknek elnyerik a tetszését, viszont akárhonnan nézzük, a plusz díszítés megint visszavesz egy kicsit az egyébként dicséretes egyszerűségből - szerencsére ezektől lehetőség van megszabadulni, az alátétek a beállítások között kikapcsolhatók. A TouchWizhez egyébként témaválasztó is jár, amelyből háttérképek és ikonpakkok széles skálájából válogatva cicomázhatjuk kedvünkre a rendszer felületét. Az S8+-on a teszt írásakor az idén márciusi Android biztonsági frissítés dolgozott, a Samsung ugyanakkor már a havi patchek indulásakor elkötelezte magát azok kiküldése mellett (legalábbis csúcsmodelljei esetében) így számíthatunk az újabb javításokra.

De ne feledkezzünk meg a cég az S8 szériával bemutatkozó Bixby asszisztenséről sem. A virtuális segédet dedikált gomb segítségével is elérhetjük, de a főképernyőn jobbra húzva, a Google Now helyén is megtalálható, ahol annak kártyáihoz kísértetiesen hasonló felületen, az általunk engedélyezett forrásokból állít össze releváns információkat, emlékeztetőket. A Bixby más appokba is beszivárgott, elérhető például a kamera-, illetve galériaalkalmazások felületén is, ahol képek alapján indíthatunk vele online kereséseket. A vállalat nagy reményeket fűz az asszisztenshez - ezek beváltása ugyanakkor még várat magára, miután a Bixby képességei jelenleg kimerülnek a felsoroltakban. A kamerás mutatványokat valószínűleg az első próba után senki nem piszkálja majd sokat, a Google Now-klón felület pedig nem mutat újat a keresőóriás megoldásához képest. A Bixby igazán akkor válhat hasznossá, ha élesedik a hangvezérlés funkció - ez viszont egyelőre nem érhető el az S8 modelleken.

A telefon egyébként hasít, az izmos hardver mindenféle tartalmat erőlködés nélkül jelenít meg a tekintélyes kijelzőn, a weboldalaktól a látványos grafikájú játékokig, illetve a gyakori appváltás, multitasking sem döccenti meg. Annyira nem, hogy a készüléken egyszerre két alkalmazással is bíbelődhetünk, a multitasking nézetből lehetőség van egy kisebb ablakban felül mondjuk egy YouTube videó, alatta pedig egy másik app, például a Chorme böngésző megnyitására. Hogy pontosan mely appok támogatják az osztott nézetet, az alkalmazásváltó felület kártyáinak sarkán egy ikon jelzi. Ez a funkció megint csak remekül kihasználja a hosszúkás kijelzőt - az ember szinte nem érti, hogy tarthatott ennyi évig a 2:1-es, illetve ahhoz közeli képarányok felfedezése az iparágban.

A Galaxy S8+ kamerája ékes bizonyíték arra, hogy még 2017-ben sem kell felülni a kétkamerás vonatra ahhoz, hogy okostelefonnal szép képeket lőjünk - jobban mondva még 2016-ban sem. A hátlapi szenzor ugyanis nem változott a tavalyi S7 óta, a vállalat csupán a szoftveren csiszolt valamit. Panaszra azonban nem lehet ok, a kamera éjjel-nappal kiválóan teljesít. Az éjszakai fotóknál elsőre különösen látványos, hogy az eszköz automatikus beállítások mellett mit képes kihozni minimális fényből is - igaz jobb híján a részletgazdagság rovására. Alapvetően azonban elmondható, hogy bőven megállja a helyét a szenzor a csúcskategóriás mezőnyben.

Az akku nem alkot kiemelkedőt az S8+-ban található 3500 mAh-s teleppel ugyanakkor a telefon intenzív használat mellett is kényelmesen végigkíséri az embert egy teljes vagy akár másfél munkanapon is - valahol érthető, hogy a Samsung ezen a területen inkább nem feszegette a határokat. Az eszköz USB-C aljzatról tölthető, illetve azzal csatlakoztatható a Dex dokkolóhoz is, amely ugyancsak megkülönböztetni hivatott telefont a konkurenciától.

Asztalon csak csínján

A Dexszel ugyanis az S8 modellek kvázi asztali PC-vé alakíthatók. A tetszetős külsejű, aktív hűtéssel szerelt (!) dokkolón két teljes értékű USB, egy HDMI és egy Ethernet aljzatot is találunk, illetve egy USB-C csatlakozót a töltéshez. Monitorral-egérrel-billentyűzettel felfegyverkezve tehát asztali üzemmódban is használatba vehetjük az S8+-t, ekkor az egy külön a nagy képernyőhöz szabott felületet jelenít meg. A Samsung-féle asztali Android használata jórészt magától értetődő, a "start menüt" itt az alkalmazásfiók ikonja helyettesíti, a telefonról ismert értesítési sáv pedig a jobb alsó sarokban kapott helyet.

A Dexet támogató androidos appokat, mint a Google irodai alkalmazásait, a Microsoft Office appokat vagy épp a Chrome-ot, akárcsak macOS-en vagy Windowson, ablakban futtathatjuk, amelyet kedvünkre át is méretezhetünk. Ugyanabból az appból viszont több ablakot nem tudunk megnyitni, ami a hagyományos asztali környezetek után kifejezetten furcsa, például a Chrome esetében - utóbbinál azért sokat segít, hogy a tabok itt is működnek. Találunk olyan alkalmazásokat, amelyek egyáltalán nem támogatják a Dexet, ebben az üzemmódban így el sem indíthatók, és vannak amelyek telefonméretű ablakban izzíthatók be, igény szerint álló vagy fekvő módban.

Noha ránézésre asztali felülettel dolgozunk, az alapvető kezelésen erősen átüt az érintőkijelzős hagyaték, jobb klikk például nincs, az alkalmazások tartalmát, weboldalakat pedig a bal egérgombot nyomva tartva, drag-and-drop módra tekergethetjük. A szövegrészek kijelölése is ugyanúgy történik mint mobilon, hosszú klikkre a rendszer kijelöl egy adott szót, majd a két megjelenő mutatót egyenként kell a kiszemelt tartalom elejéhez és végéhez húznunk. A Citrix vagy VMware partnermegoldásaival a telefon vékonykliensként is használható, ilyenkor a távol futó Windows rendszer az asztali gépekhez hasonlóan kezelhető.

Ez utóbbi feladatra vállalati környezetben a Dex-S8+ páros kifejezetten alkalmas lehet, ugyanakkor az asztalra igazított Android felület mindennapi munkára nem igazán állja meg a helyét, legalábbis egyelőre, főként az appok oldaláról érkező hiányos támogatás miatt. A telefonméretű ablakokban futó appok egyébként határozottan jól használhatók, nem küldetéskritikus esetekben, némi megszokás után végig lehet evickélni egy napot csak Dexszel - értelemszerűen akkor, ha az ember nem használ munkája során speciális szoftvereket. A lefektetett alapok első ránézésre tehát jók, néhány extra funkcióval, mint a több böngészőablak, az asztali hagyományokat követő egérhasználat vagy a virtuális asztalok lehetősége, a cég sokat dobhat a koncepción. Mindenesetre merész és érdekes kezdeményezésről van szó, ahogy azonban sok más terület, ez is akkor lehet igazán gyümölcsöző, ha a cég hosszú távon kitart mellette és folyamatosan csiszolja.

A Galaxy S8+ árcédulája láttán valószínűleg senki nem lesz túl vidám (hacsak nem a kassza túloldaláról figyeli), de legalább meglepett sem. Már hetek óta nem titok, hogy az ajánlott fogyasztói árat a cég tíz forint híján 300 ezer forintra lőtte be, ami a csúcskategóriában is kiemelkedően magas, ezért a pénzért azonban most valóban az okostelefon-piacon elérhető maximumot kapjuk. A túlgondolt ikonokkal, egyelőre butácska Bixbyvel és a fura helyre tett ujjlenyomatolvasóval együtt az S8+ (és az S8) eddig vitathatatlanul a legmenőbb idei hardver, ráadásul végre az eredetiségben sincs hiány - a Samsung annyi év iPhone-kergetés és egy elfüstölt csúcsmodell után most úgy tűnik végre megtalálta önmagát.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.
React Native, Kotlin, Flutter, Flux, WebAssembly, Java, Android... + app security. November 29-30!