Lehallgatásgátló eszközöket fejleszt Snowden alapítványa
A Snowden-féle kiszivárotatási botrány óta nem változott jelentősen a hatóságok megfigyelő tevékenysége, viszont az internet egyre több lehetőséget nyújt számukra. Az állami szervek visszaéléseivel foglalkozó újságírók féltik az információkat és a névtelenséget kérő informátorokat. Nekik segít Snowden alapítványa a titkosításban.
Újra munkához látott Edward Snowden, a kiszivárogtatási botrányról elhíresült és korábban az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalnál (NSA) dolgozó ügynök, tavalyi évtől az Egyesült Államok sajtószabadságért küzdő alapítványának, a San Francisco-i székhelyű Freedom of the Press Foundationnek (FPF) az elnöke - hívja fel rá a figyelmet a Wired. A problémát az jelenti, hogy az állami szervek egyre aktívabban támadják azokat, akik a kormány visszaéléseivel, politikai korrupciójával foglalkoznak, és az újságírók megfigyelésén keresztül hozzájuthatnak az információt nyújtó forrásaikhoz. Ez a probléma merült fel például akkor is, mikor az Evernote akart betekintést nyújtani a dolgozóknak a jegyzetekbe, amivel többek közt a szolgáltatást használó újságírókból váltott ki hatalmas felháborodást.
Az FPF azzal foglalkozik, hogy a médiában dolgozókat felkészítse saját bizalmas információik védelmére a rendvédelmi szervekkel szemben is. Erre a feladatra ugyanis még a nagyobb szervezeteknek sincs elegendő erőforrásuk, mint a Guardian vagy a Washington Post, a kisebb lapok, független újságírók, esetleg (a nyilvánosság egy fontos szeletét alkotó) bloggerek azonban magukra vannak utalva jelenleg. "A szerkesztőségeknek nincs pénze, tapasztalata vagy képessége, hogy megóvják magukat az adott helyzetben." - mondta Snowden a Wirednek titkosított videochaten keresztül.
A főleg újságírókból álló alapítvány már 2012-től működik, Snowden pedig 2014-ben csatlakozott a csapathoz, és a Wired információi szerint az elmúlt egy évben szavazták meg a tagok az elnöki posztra. Fizetést nem fogadott el a munkájáért, viszont a szervezet számára már több mint 60 ezer dollárt adományozott. Ő irányítja (távolról) a tíz fős csapatot és a megbízással szerződtetett programozókat olyan biztonsági eszközök kifejlesztésében, amelyek az újságíróknak hatékony segítséget fognak nyújtani az adataik védelmében.
Egyik projekt például az iPhone hardveres módosításával foglalkozik Andrew "bunnie" Huang, amerikai kutató és hacker fejlesztésében. A rendszer felismeri a telefonokra felkerülő rosszindulatú szoftvereket, amelyek képesek titokban továbbítani az újságírók adatait, beleértve a tartózkodási helyét. A megoldás azért is fontos, mert az FBI korábban is próbálkozott az iPhone-os információk megszerzésével backdoor felhasználásával, de az Apple akkor ellenállt a kérésnek.
iPhone módosítás tervezete (Forrás: Wired)
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Szintén az alapítványhoz kötődik a Sunder nevű titkosító szoftver, amely csak akkor fedi fel a védett információt, ha a szerkesztőség több tagja is megadja a saját jelszavát. Ezen kívül készül a Jitsi titkosított videochat szoftver plug-and-play (konfiguráció nélkül hálózathoz csatlakoztatható) verziója - egyébként ennek eredeti változatát használja Snowden is a mindennapi kommunikációra.
A legnagyobb projekt pedig a SecureDrop, egy Tor-alapú rendszer, amelyet szerkesztőségek használhatnak biztonságos postaládaként - ahová bárki bedobhatja a megszerzett bizalmas információkat és névtelenül szivárogtathat az újságírók felé. Ezt már most is több újság használja, köztük a The Guardian, The New York Times és a The Washington Post. Már eddig is előfordult, hogy ennek a segítségével tettek nyilvánossá információt az amerikai elnökkel kapcsolatban, ugyanis nagy a félelem az újságírók részéről, hogy Trump még a korábbiaknál is nagyobb befolyást fog gyakorolni a sajtószabadság ellenében.
A non-profit alapítvány közösségi finanszírozással működik, az oldalán keresztül lehet támogatni a különböző projekteket, köztük az újságírói titkosító eszközök fejlesztését és a titkosított hívásokat és üzeneteket megkönnyítő Signal alkalmazást. A százezer dollárként beállított végcél még mindegyiknél messze van, de a Signalnak már eddig is több mint 15 ezer dollárt sikerült begyűjtenie.
Nem csak amerikai újságírók érintettek
A megfigyeléstől és a lehallgatástól az amerikai újságírókon kívül a britek is tartanak. Az Egyesült Királyság hírközlést szabályozó Communications Data Bill törvénytervezete, gúnynevén a Snooper's charter (magyarul szaglász- vagy spicli törvény) hozzáférést biztosítana a lakosság személyes adataihoz az állami szerveknek, köztük minden internetes tevékenységhez, mint például az online kommunikáció, az e-mailek, a hanghívások vagy az internetes játékok adatai. Ennek következtében az internet- és mobilszolgáltatókat a kormány arra kötelezi, hogy őrizzék meg az összes böngészési adatot egy éven keresztül. Az adatok lekéréséhez a hatóságnak nem kellene megindokolnia, hogy milyen nyomozási céllal kér információkat vagy hogy pontosan kit figyel meg. Az Európai Bíróság túlzónak találja az adatok általános nyilvántartását, de csak addig van rá befolyása, amíg a Brexit meg nem történik.
Egyik fontos aggály, hogy az állami szervek az adatokat nem a bűnüldözésre akarják használni, hanem az újságírók megfigyelésére. Az oknyomozó munkát pedig jelentősen gátolja, ha az informátorok lelepleződéstől tartanak, és nem hajlandóak a továbbiakban adatokat kiszivárogtatni. Az újságírók számára fejlesztett titkosító eszközök arra jelenthetnének megoldást, hogy az informátorok kiléte továbbra is titokban maradjon, és a nyilvánosságra szánt dokumentumok is célba érjenek.