Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Kipróbáltuk: Honor 8

Hlács Ferenc, 2016. szeptember 19. 10:30
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Merész színválasztás, konszolidáltabb dizájn, tavalyi vas - meglepő módon nem sült el rosszul a recept. A Honor 8 hozza az idén elvárható teljesítményt és árban is jócskán alálicitál az idei élmezőnynek - még ha azt nem is mondhatjuk, hogy fillérekért dobják utánunk.

A nyár végi-őszi időszak hagyományosan szép csúcstelefon-termést hoz, a nagy gyártók jellemzően ilyenkor mutatják be zászlóvivőik az adott évre eső második eresztését - az elmúlt hetekben ennek megfelelően Huawei sem maradt ki a sorból, noha a cég nem saját brandje, hanem agresszívan népszerűsített, fiatalokat célzó Honor portfóliójának élére állított új készüléket. A gyártó számára egyébként kifejezetten kedvezően alakult az elmúlt időszak, ugyanis az ilyenkor a reflektorfény legjavát megszerző Samsung-Apple páros - első blikkre legalábbis - alulteljesítette a várakozásokat: előbbi a kelleténél (nullánál) többször felrobbanó Note7 készülékei, utóbb pedig a megszokott dizájnváltás elmaradása, illetve az audio-jack kivégzése miatt kapott negatív visszhangokat.

A széria kapcsán a jó ár-érték arány mindig kiemelt hangsúlyt kap, annak legújabb élharcosát, a Honor 8-at a cég ennek megfelelően "elérhető árú csúcsmodellként" pozicionálja. Hogy mi számít elérhetőnek persze jó kérdés, miután 2016 végéhez közeledve az okostelefonok árazása a felső kategóriában egészen megvadult, mára ott tartunk, hogy egy vállalható hardverrel szerelt eszköz még úgy is lehet "drága", hogy ára kevesebb mint fele egyes népszerű csúcsmodellekének. Hasonló a helyzet a Honor 8-nál is, noha az eszköz közel feleannyiba kerül, mint számos idei csúcstelefon, ez még mindig kevés ahhoz, hogy látatlanban is lendületből vágjuk a monitorhoz pénztárcánkat. Pedig az eszköz teljesítményét tekintve nem érheti szó a ház elejét. Nézzük tehát mivel célozza meg a cég idén az ifjúságot.

Menő, de sikamlós

Az első ami a legújabb Honor kapcsán feltűnik, az a merész színválasztás, legalábbis ami a hozzánk is eljutott kék változatot illeti. Hogy a szín kinek mennyire nyeri el a tetszését persze mindenki maga döntse el, szerkesztőségünkben ugyanakkor egybehangzó "menő" volt az ítélet a kivitel fölött. Akárhogy is, az egészen biztos, hogy ebben a színben a telefon kifejezetten egyedülálló, egész biztosan nem fog beleolvadni a tömegbe. Ez persze nem mindenki számára pozitívum, ennek megfelelően a telefon visszafogottabb színekben, fekete, fehér és az elengedhetetlen rózsaarany kiadásban is kapható. A dizájn nem hoz nagy újdonságot, az eszköz fém kerete elöl-hátul üvegborítást ölel körbe, a hátoldalról pedig a kerek ujjlenyomat-olvasó, illetve a Huawei P9-ből ismerős kettős kamera sem maradt le. A két szenzor egyébként a hátsó üveglap alá került, így azok egyáltalán nem törik meg a hátlap síkját, ami kifejezetten letisztult külsőt kölcsönöz a telefonnak. Némi Apple-inspirációt persze érezni az eszközön, annak alsó éle szinte megtévesztésig hasonlít az újabb iPhone-okéra - fizikai home gomb híján persze összekeverni senki nem fogja a két telefont.

A formavilág tehát letisztult, ezzel együtt nem különösebben merész, a kék szín viszont rengeteget dob az összképen. A felépítés minőségére sem lehet panasz, a készülék kézben tartva abszolút prémium érzetet kelt - noha a kézben tartás művelete időnként komoly kihívást jelent. Az elöl-hátul üveg eszköz ugyanis más, hasonló kivitelű telefonokhoz hasonlóan extrém csúszós, száraz kézben kifejezetten erősen kell tartani a stabil használathoz, a lazább férfizsebekből pedig előszeretettel indul felfedező útra kanapé párnái közé.

Noha jól néz ki, a sikamlós helyzetet a hátlapi kamerapúp hiánya tovább rontja, miután a hátoldalon egyáltalán nincs kiemelkedés, az eszköz szinte bármilyen sima felületen akadálytalanul siklik. Ezt a problémát egy első-hátsó védőfólia-páros valószínűleg orvosolja, enélkül azonban érdemes kiemelten figyelni, nehogy a telefon egy óvatlan pillanatban meginduljon a saját feje után.

Az 5,2 hüvelykes kijelző mérete mára átlagosnak mondható, a kisebb kezű felhasználóknak ugyanakkor a csúszós borítással kombinálva kellhet némi idő, míg megszokják a telefon kezelését. A panel egyébként erős napfényben is remekül olvasható, 423 PPI-s pixelsűrűsége bár a számháborúban már nem indulna sikerrel, gyakorlatban továbbra is pengeéles, szép képet ad - ennél magasabb pixelsűrűségre nincs szükség, ha a kijelzőt nem tesszük lencse (értsd: VR-keret) mögé. A készülékház túlnyúlása a kijelző fölött és alatt lehetne valamivel kisebb, az kissé nyúlánk külsőt kölcsönöz az eszköznek, a kezelést ugyanakkor ez nem nehezíti meg.

Van EMUI a nap alatt?

A készüléken Android 6.0 fut, a Huaweitől jól ismert EMUI felülettel megspékelve, amely nem sokat segít az iPhone-érzés feledtetésében. A rendszer ahogy eddig, továbbra is az iOS-ről megismert elrendezést, logikát, színvilágot és általános esztétikát követi. Nincs külön app-fiók, az értesítési sáv is erősen az Apple rendszerét idézi, a beállítások menü pedig szinte pixelpontos mása a rivális szoftvernek. Az EMUI még olyan apróbb részletekben is követi a cupertinóban kitaposott ösvényt, mint a főképernyőn lehúzással előhívható keresőoldal, de még az iOS alulról megnyitható gyorsbeállítási panelje is megjelenik a rendszerben, igaz ezt felhúzó mozdulattal nem a főoldalon, hanem a zárképernyőn jeleníthetjük meg.

A rendszeren egyébként júniusi biztonsági frissítés található, azaz közel két és fél hónappal van lemaradva az aktuális biztonsági szinttől. A frissítésekkel kapcsolatos ígéretek kapcsán megkerestük a gyártót is, amint érkezik hivatalos állásfoglalás, cikkünket frissítjük - egyelőre azonban nincs a Huawei/Honor márka mögött felvállalt támogatás, ez pedig egyértelműen a második sorba helyezi a vállalatot és ezt a telefont is. Frissítve: A Honor vállalása szerint az első évben legalább háromhavonta érkeznek új szoftververziók a telefonokhoz (maximum 2 évig a termék rajtja után), benne biztonsági és funkcionális frissítésekkel. A vállalást a Honor Google+ oldalán tette közzé Taylor Wimberly, a cég amerikai termékmenedzsere. Mivel nem tiszta, hogy ez a vállalás az európai, illetve a Magyarországon értékesített eszközökre is érvényes-e, rákérdeztünk erre a hazai képviseletnél is, a vállalást nem tudta a cég megerősíteni magyarországi viszonylatban.

Sajnos a cég ezúttal sem spórolt a bloatware-rel, a telefonon az olyan alapvető eszközök mellett, mint a számológép, jegyzettömb, fájlkezelő, zseblámpa, iránytű vagy hangfelvevő-app, öt előre telepített játék is helyet kapott, de a Facebook és Twitter is alapértelmezetten megtalálható a készüléken. A főképernyő ikonjai között a gyártótól jól ismert egészségapp és a Telefon-kezelő is feltűnik, a Huawei egyébként hagyományosan utóbbi alá költözteti az akkus üzemidővel kapcsolatos adatokat és beállításokat, így ezek megtalálása jelenthet némi kihívást azoknak, akik először használják a gyártó készülékeit. Az appban emellett az értesítések, a felhasznált memória és adatforgalom kezelésére, illetve a nem kívánatos kontaktok szűrésére is lehetőség van.

Meglepően jól állja a sarat a tavalyi vas

Noha az EMUI alapjaiban szabja át a vanilla Andorid felületet, és ránézésre kifejezetten erőforrásigényesnek tűnik ahhoz képest, ez a használatban egyáltalán nem mutatkozik meg. A készülék villámgyorsan teszi a dolgát, az ujjlenyomatos feloldástól az appok indításán és a sok alkalmazás közötti folyamatos váltogatáson át, egészen a játékok futtatásáig. A zárképernyő ujjlenyomatos feloldása egyébként külön említést érdemel, ezen a téren a Honor 8 sok drágább modellt is maga mögött hagy, a szenzor már egészen rövid érintésre is felismeri a rátett ujjat. Az érzékelő ráadásul egyben fizikai gombként is funkcionál, amelyhez különböző funkciókat állíthatunk be, más-más feladatok rendelhetők a gomb rövid, kettős, vagy hosszú megnyomásához, legyen szó akár a hátoldali LED vagy a kamera bekapcsolásáról vagy a kedvenc appok elindításáról.

A figyelemreméltó teljesítmény kapcsán egyébként érdemes kiemelni, hogy azért nem a gyártó új chipjeinek egyike, hanem a tavaly megismert HiSilicon Kirin 950 processzor felel. A lapkával a Huawei Mate 8-ban találkozhattunk, amelyben ugyancsak meggyőzően teljesített - úgy látszik az chipen egyelőre nem fogott az idő vasfoga, továbbra is kifogástalanul végzi a dolgát. A korábbi csúcschipek újrafelhasználása érdekes lépés a gyártó részéről, az iparágban körülnézve ez nem jellemző lépés, a legerősebb lapkák jellemzően később sem csorognak le az olcsóbb modellekbe, azokat a gyártók az esetek túlnyomó részében kifejezetten a középkategóriába fejlesztett processzorokkal szerelik fel. Úgy látszik a Huawei a 950-es Kirin lapkával előre tervezett, illetve megspórolná magának egy új chip fejlesztési költségeit.

Ismerős szempár

A gyártó nem most állítja párba először kameráit, a Honor 8 hátoldali kamerarendszere a fentebb már említett, korábban általunk is kipróbált P9-ből köszön vissza - noha innen már lemaradt az említett modellnél ezerrel promotált Leica logó. Akárcsak utóbbi modellnél, a szenzorpáros egyik tagja itt is fekete-fehér, így több fényinformációt gyűjt be, mint a színszűrőkkel ellátott, hagyományos érzékelő, kitolva a lőtt képek dinamikatartományát. Az eszköz valóban szépen teljesít, még előnytelenebb fényviszonyok között is részletgazdag képek készíthetők vele, ugyanakkor megnövelt dinamikatartomány ide vagy oda, az erős kontrasztok időnként kifognak a kamerán, árnyékosabb előtérnél például az ég a háttérben könnyen kiéghet. Éjszaka is bátran bevethető a kamerapáros, kis türelemmel és stabil kézzel sötétben is szép képek készíthetők vele, minimális szemcsésedés mellett.

A Honor 8-at reggel a töltőről levéve a legnagyobb nyugalommal vághatunk bele a húzósabb munkanapokba is, sőt közepes igénybevételnél az eszközt másnap ebéd után is elég lehet töltőre tenni - a telefon 4 órához közelítő kijelzőidőt produkált, ami az élmezőnybe pozicionálja. A töltés az új generációs készülékekhez méltón USB Type-C csatlakozón történik, ráadásul a cég saját Quick Charge megoldásának hála kifejezetten gyorsan: a lemerült eszközt fél óra alatt 47 százalékig tölthetjük fel, legalábbis amíg a gyártó saját töltőjét használjuk.

Egy kis inspiráció

A legújabb Honor modell 32 gigabájtos belső tárhellyel szerelt verziója itthon 140, a 64 gigabájtos változat pedig 150 ezer forintért kapható. Ezzel az eszközt jóval többen engedhetik meg maguknak, mint a csúcsmodellek zömét, amelyek árcédulája a 200 ezer forintot is jócskán meghaladó összegek is állhatnak, olcsónak azonban még mindig nem titulálnánk az eszközt, az ár inkább "reálisnak" mondható.

Az összegért kifogástalan teljesítményt, jó kamerát és üzemidőt kapunk, érdemes ugyanakkor észben tartani, hogy a vas (még ha a legapróbb döccenés nélkül dolgozik is) tavalyi, ami a készülék további használható élettartamára is kihat - persze utóbbi nagyban függ majd attól, a gyártó mennyire figyeli majd közelről a készülék sorsát egy-két év múlva. Ugyanakkor ha valaki kifejezetten kiegyensúlyozott készülékre vadászik mindenképp érdemes ránéznie az eszközre, természetesen a kék modellre.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.