Gyorsítótárként használhatják az SSD-k a rendszermemóriát
A Marvell bemutatta az első HMB-et alkalmazó SSD-vezérlőt. A koncepció lényege, hogy az SSD fedélzeti DRAM puffer nélkül képes magas műveleti sebességre a rendszermemória kihasználásával.
Elsőként mutatott be HMB (Host Memory Buffer) funkcióra alapozó SSD vezérlőt a Marvell. A vállalat 88NV1140 típusjelzésű kontrollere az NVMe interfész 2014 végén bejelentett 1.2-es specifikációját használja ki, mely néhány egyéb újítás mellett lehetővé teszi az SSD vezérlőjének a rendszermemória közvetlen elérését, ezzel pedig a gyorsítótárként való használatát. (A megoldás alapjaiban hasonlít az Radeon és GeForce grafikus kártyák esetében alkalmazott HyperMemory és TurboCache technológiákhoz.)
Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.
Az újítás két szempontból is előnyös. A vezérlők szomszédságából elhagyható DRAM chippel és az így egyszerűbb áramkörrel ugyanis nem csak költség, de értékes hely is megtakarítható. Előbbi szinte mindenhol előny, míg utóbbi elsősorban az ultramobil szegmensben jelent örömhírt. (Az iPhone 6s például már NVMe felületű SSD-t alkalmaz.)
Bár DRAM puffert nélkülöző vezérlők már jó néhány éve léteznek (pl.: SandForce sorozat), ezek jellemzősen kompromisszumos megoldások, bizonyos műveletek esetében lassabbak a gyorsítótárral szerelt modelleknél. A legtöbb SSD-kontroller a fedélzeti puffer nagy részében a logikai blokkcímzés információit gyorsítja, ami leírja, hogy a keresett adat pontosan hol található. Gyorsítótár hiányában a szükséges metaadat lényegesen lassabban érhető el, ami befolyásolhatja a meghajtó egyes műveleteinek sebességét.
Az NVMe interfész 1.2-es verziója erre kínál megoldást a HMB-vel, mely az integrált PCI Express kapcsolatnak köszönhetően gyorsan hozzáférhet a manapság már jellemzően szintén a processzorban lévő memóriavezérlőhöz, azon keresztül pedig a RAM-hoz. A vezérlő ezzel megfelelő kapacitást foglalhat le magának a rendszermemóriából, mely a későbbiekben gyorsítótárként üzemelhet.
A megoldás hátránya, hogy ezzel valamelyest (kb. 256-1024 MB) csökken az operációs rendszer számára szabadon elérhető memória mérete, a megfelelő működéshez pedig mindenképpen szükség van egy bizonyos kapacitásra, ergo a firmware-t az adott rendszerhez kell igazítani, ami megkötéseket jelent. Ezzel a Marvell úttörő vezérlője valószínűleg csak a beágyazott rendszerekben kaphat helyet, ugyanakkor a legújabb NVMe szabvány terjedésével van rá esély, hogy a HMB idővel jobban kibontakozik, és más szegmensekben is felüti fejét.