Lazított volna a tuning korlátozásán az Intel?
Ismét kiskapura bukkantak az alaplapok gyártói. A SuperMicro bármilyen asztali Skylake processzor esetében elérhetővé tette a túlhajtást, példáját az ASRock és az Asus is követi. Vajon ezúttal is közbelép az Intel, vagy kivételesen szemet huny a partnerek ténykedése felett?
Furcsa eredményre lett figyelmes az AnandTech egyik szerkesztője minap. A tuningeredményeket összesítő és rangsoroló HWBOT-on ugyanis felbukkant egy szorzózáras Intel processzorral készített eredmény. A kétmagos Core i3-6320-at pontosan 27 százalékkal, 4955 MHz-en hajtotta túl annak tulajdonosa, mindezt pedig tette a BCLK (referencia órajel) emelésével. Az eredmény az utóbbi, azaz a BCLK nagyobb mértékű emelése miatt rendkívül érdekes.
Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?
Az Intel ezt a kiskaput még a Sandy Bridge debütálásával, azaz lassan öt évvel ezelőtt csukta be, nem véletlenül. A vállalatnak ezt megelőzően is voltak próbálkozásai kifejezetten tuningra készített, "K" jelzésű processzorokkal, de ezek nem örvendtek igazán nagy népszerűségnek. A vásárlók egy része ugyanis inkább a szélesebb körben elérhető és valamivel olcsóbb modellekkel próbálkozott. Ezeket a BCLK emelésével picivel bonyolultabban, de szintén alaposan fel lehetett húzni, a legolcsóbb modellektől kezdve a drágábbakig.
Az Intel ennek egy elegáns fejlesztéssel vetett véget. A Sandy Bridge processzorokhoz készített alaplapi chipsetbe integrálta az órajelgenerátort, mely a processzor egyes főegységei (magok, északi híd, stb.) mellett így már a PCI Express és a SATA üzemi frekvenciájáért is felelt. Mindez gyakorlatilag ellehetetlenítette a BCLK-alapú tuningot, hisz az alapórajel nagyobb mértékű emelésével instabillá váltak a buszok, 103-105 MHz felett el sem indult, vagy szinte azonnal lefagyott a rendszer. A tervezők évekig nem nyúltak a koncepcióhoz, ezzel pedig sikeresen szoktatták le a túlhajtásról, vagy épp terelték a feláras, "K" jelzésű termékek irányába a vásárlókat.
Az asztali Skylake platform bemutatóján feltűnően sok szó esett a tuningról. Ez alapvetően nem furcsa, hisz a csúcskategóriás processzorokat és az ahhoz kapcsolódó platformokat nagyrészt a játékos kemény mag, vagy a tuningot favorizáló réteg vásárolja.
A gyártó külön kitért a BCLK limit feloldására, amit meglepő lépésként értékeltek a szakértők. A tervezők a PCI Express és az ahhoz kapcsolódó buszok órajelét elválasztották a BCLK-tól, ezzel két külön órajeltartományt létrehozva. Az ebből fakadó lehetőséget ugyanakkor csak a szorzózármentes, azaz a "K" jelzésű processzorok vásárlóinak szánta a vállalat, legalábbis a prezentáció során még erről beszélt az Intel. Az első tesztek során ez bizonyítást is nyert, ugyanis a zárt szorzós processzorok ugyanúgy megfeneklettek 103-105 MHz körül, mint korábban.
A módosítások tükrében sejteni lehetett, hogy ebben az esetben már csak valamiféle szoftveres korlát lehet a háttérben. Ezt meglepő módon elsőként a szerveralaplapjairól híres SuperMicro hágta át, ugyanis az ő modelljükhöz fűződik az i3-6320 processzor 4955 MHz-es eredménye. Arról egyelőre nem szól a fáma, hogy pontosan milyen módosítást kellett eszközölni a limit eltávolításához, de már az ASRock és az Asus is jelezte, hogy tesztelés alatt van a saját megoldásuk. Terveik szerint az összes arra képes alaplap megkapja majd a BCLK-alapú tuninghoz szükséges támogatást.
De mit szól ehhez az Intel?
A költséghatékony tuning lehetőségének minden bizonnyal sokan örülnének, ugyanakkor erősen kétséges, hogy ezek között az Intel maga is ott van. A vállalat nem véletlenül tartja fent a "K" jelzésű processzorokat, melyeket 30-40 dollárral drágábban tud értékesíteni, miközben azok előállítása szinte semmivel sem költségesebb.
A történet kísértetiesen hasonlít a nagyjából két évvel ezelőtti eseményekre. Ekkor az alaplapgyártók egy ügyes trükkel az olcsóbb H87 és B87 chipsetes alaplapoknál tették elérhetővé a tuningot. Ezt az Intel nem nézte jó szemmel, hisz a cég a szorzózármentes processzorok túlhajthatóságát kifejezetten a drágább, "Z" jelzésű lapkakészletek privilégiumának szánja. A történet vége egy kvázi kötelező mikrokódfrissítés lett, amivel helyreállt az Intel által megkövetelt rend.
Az Intel még a 90-es évek második felében kezdte a tuninglehetőségek korlátozását. Az első Pentium sorozat esetében még a hamisítók elleni küzdelem volt az ok. Egyesek az arra alkalmas, előzetesen tesztelt processzorok kerámiatokozásán egyszerűen átszitázták a feliratot, majd ezzel magasabb órajelű, drágább termékként értékesítve azokat.
Az Intel egyelőre nem kommentálta a történetet, ugyanakkor az előzmények tükrében jelenleg arra mutatkozik a legnagyobb esély, hogy egy frissítéssel ezt a kiskaput is alaposan elbarikádozza majd.