Szerző: Voith Hunor

2015. augusztus 27. 10:45

EMC és VMware: helycserés támadás?

Váratlan fordulat állhat be a két cég kapcsolatában, a kisebb hal eheti meg a nagyobbat. A VMware az EMC nyakára nőtt, a tárológyártón egyre nagyobb a befektetői nyomás.

A hónap elején a Re/code belső forrásokra hivatkozva már szóba hozta, hogy az EMC egyfajta fordított felvásárlásként beolvadhat az általa jelenleg 80,6 százalékban birtokolt leányvállalatába, a VMware-be. Ez teljes ellentéte lenne a megszokott (és egy aktivista nagybefektető által régóta kért) spin-off megoldásnak, és nem is biztos, hogy hosszú távon ez lenne a legjobb választás. Viszont az EMC ebbe a kompromisszumba talán belemegy, míg a VMware leválasztásáról - legalábbis jelenlegi vezérigazgatója alatt - hallani sem akar. Nem csoda, hiszen a virtualizációs szoftvereiről híres cég nélkül a tárológyártó elvesztené jövőbiztos, és a növekedését biztosító lábát.

Így jutottunk ide

A tárológyártó felvásárlásokkal egy egyedi működési struktúrát alakított ki, amit federációnak, a tulajdonába tartozó cégek szövetségének nevez. Ebben a modellben az EMC, a VMware, a Pivotal, az RSA és a Ciscóval történt összezördülés következményeként szintén a federációba bekerült VCE szorosan együttműködésben, de amúgy önállóan működnek a piacon.

Bár ez a megoldás az EMC-nek több szempontból is előnyös (kevésbé kell fogni a leányvállalatok kezét, pénzügyileg teljesen elhatárólhatóak az egyes nagy üzletágak és a saját területükön a cégeknek nagyobb mozgásterük van), számos hátránnyal is jár. A szervezetekben sok a redundancia a nem mérnöki területeken (például értékesítés, marketing, HR), az anyavállalatoknál esetleg sikeresebb leányvállalatokat (nyílt részvénytársaság esetén persze) pedig a nagybefektetők előszeretettel próbálják leválasztani, így növelve befektetésük értékét.

Toxikus vezetők szivárványa

Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Toxikus vezetők szivárványa Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Az EMC és a VMware viszonyát tekintve pont az utóbbi helyzet áll fenn. A tárológyártó 2004-ben 625 millió dollárért vásárolta fel a mára a virtualizációs piac egyik, ha nem a legfontosabb szereplőjének számító VMware-t, még mielőtt az az eredeti tervnek megfelelően tőzsdére lépett volna. Az EMC ezzel az informatikai piac egyik legjobb üzletét csinálta meg. Négy évvel később maga vitte tőzsdére a kisebb céget, melynek piaci értéke akkor már 19 milliárd dollárra rúgott, az EMC pedig eladta a VMware részvényeinek 15 százalékát, többszörösen visszaszerezve a felvásárlásra költött összeget. A VMware megszerzése volt egyébként a 2001 óta a vezérigazgatói székben ülő Joe Tucci első lépése abba az irányba, hogy az EMC-ből sokkal többet faragjon, mint egy "egyszerű" tárológyártó.

Joe Tucci, az EMC vezérigazgatója

A virtualizáció adatközponti és nagyvállalati térhódításával az utóbbi néhány évben azonban a VMware az EMC "nyakára nőtt". Olyannyira, hogy bár a teljes EMC federáció bevételének "csak" mintegy negyedét (a legutóbbi negyedévben 1,6 milliárd dollárt) adja, tőzsdei kapitalizációja (33 milliárd dollár) alapján a befektetők sokkal többre értékelik, mint az EMC-t (46,5 milliárd dollár) - amiben egyébként már a VMware 80 százalékos tulajdonrészét kivonjuk az anyavállalatból.

Ráadásul az EMC központi tevékenységének számító tárológyártás és -értékesítés egyre gyengébben teljesít, az utóbbi időszakban tapasztalt minimális növekedés a közeljövőben könnyen csökkenésbe is fordulhat, ahogy a szoftveresen definiált új generációs (és lényegesen olcsóbb) tárolók felé fordul a piac. Eközben a VMware folyamatosan kétszámjegyű növekedést tud felmutatni éves szinten, megtorpanásnak nyomát sem látni, és a virtualizáció további terjedése miatt (például a hálózati funkciók virtualizációja felé) egyelőre nem is látni, erre mikor kerülhet sor.

A fenti két tényező alapján nem nehéz belátni, hogy a befektetők számára miért lenne értékesebb egy teljesen önálló VMware, mint a mostani, "dinoszaurusz" által visszahúzott cég. Az aktivista befektető és milliárdos Paul Singer által vezetett Elliott Management egy éve ment neki először nyilvánosan az EMC vezetőségének a VMware leválasztásáért. A befektetési alap viszonylag magas, 2 százalékos tulajdonrésze révén a szimpatizáló kisebb befektetők élére állva próbálja kicsikarni a változást, amivel véleménye szerint a részvényesek hosszú távon jobban járnának.

A Re/code információi szerint viszont lehet, hogy mégsem erre kerül sor, hanem egy szokatlan forgatókönyv válhat valóra.

Software eats... EMC

Az EMC-vel kapcsolatban általában jó fülesekkel rendelkező lap úgy tudja, hogy a vállalat igazgatótanácsa most újra megvizsgál egy néhány hete már megfontolt lehetőséget. Ez nem a VMware leválasztása lenne, hanem épp az ellenkezője, az EMC olvadna be a virtualizációs cégbe. A kiszivárgott javaslat szerint ezt a VMware mintegy 50 milliárd dollárnyi új részvény és 10 milliárd dollárnyi kötvénykibocsátással hajtaná végre, a pontos menetrend azonban messze nincs kidolgozva.

Ez a verzió tényleg erősen kompromisszumos megoldás lenne, jut is, marad is alapelven. Az EMC nem veszítené el a VMware-t, viszont jelenleg (bevétel alapján) jóval nagyobb mérete ellenére fokozatosan másodhegedűs szerepkörbe szorulna. A szervezeti redundanciák csökkentése az RBC Capital Markets egyik elemzője szerint akár egymilliárd dolláros megtakarítást is eredményezhetne jövőre, ami akár csak a mostani eredményszint megtartása mellett is jelentősen emelhetné a VMware piaci értékelését.

Az ügy pikantériáját fokozza, hogy a VMware 80,6 százalékos tulajdonosaként az EMC a kisebb cégben a szavazati jogok 97 százalékát is birtokolja, továbbá kilencfős igazgatótanácsának öt tagja egyben az EMC igazgatótanácsában is részt vesz.

Arról, hogy az EMC által kiépített cégszövetség hogyan alakulna át, egyáltalán a rendszer fenntartható lenne-e továbbra is az eddigi formájában, egyelőre semmi információ nincs. Azon viszont meglepődnénk, ha az EMC teljes leválasztás formájában hajlandó lenne elengedni a VMware-t, az ugyanis szinte biztosan a vállalat értékelésének azonnali, drasztikus csökkenését eredményezné, és mindenki számára nyilvánvalóvá tenné a magára hagyott tárológyártó üzletág gyengeségeit.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról