Ismét a memóriapiacon a Rambus
RB26 néven ad ki nagy kapacitású szerverekhez szánt memóriavezérlőt a Rambus. A bérgyártókkal készíttetett, DDR4-es chipsetekkel a vállalat a sokéves licencárusítás után ismét a hardverpiacra lép.
Nagy kapacitású szervermemóriákhoz szánt chipsetek fejlesztésébe fog a Rambus. A manapság jórészt a memóriákhoz kapcsolódó licencek árusításával foglalkozó cég nem meglepő módon saját gyártókapacitás nélkül, "fabless" gyártóként lesz jelen a piacon, azaz akárcsak a Qualcomm az AMD vagy az Nvidia, a megtervezett chipeket bérgyártókkal készítteti el. A vállalat saját márkás RB26 chipjeit elsősorban szerverekbe, adatközpontokba szánja - az első mintákat már ki is küldte az érdeklődő cégeknek, azok tömeggyártása pedig várhatóan még idén megkezdődik.
Licencárusítás és perek
A lépés meglepetésként jött a Rambus részéről, amely a fejlesztés helyett az utóbbi években leginkább a bíróságokon jeleskedett: a nagy sebességű memóriachipek tervezésével foglalkozó cég termékeit más vállalatok licencelhették, több gyártó is akadt azonban, amely valamilyen okból nem volt hajlandó kifizetni a megjelölt díjakat - a hasonló esetek jobbára évekig húzódó perekben végződtek. A Rambus ilyen módon többek között az Nvidiával is összetűzésbe keveredett az elmúlt évek során, a Micron Technologyt és a Hynix Semiconducort pedig mintegy 4 milliárd dollárra perelte be 2004-ben, noha a pert 2011-ben végül elvesztette.
Az AI és a nagy full-full-stack trend Az AI farvizén számos új informatikai munkakör születik, vagy már ismert munkák kapnak új nevet és vele extra elvárásokat is.
A kilencvenes években a vállalat már tervezett memóriát, RDRAM, azaz Rambus DRAM néven, amelytől sokan várták, hogy a későbbiekben az egyik legelterjedtebb PC-s memóriaszabvány lesz - különösen miután az Intel is rábólintott a vállalat technológiájának licencelésére. A megjelenést követő pár évben azonban az RDRAM hamar veszíteni kezdett népszerűségéből, magas gyártási és licencköltségei miatt, valamint önmagában azért is, mert szabadalmaztatott szabványról van szó. A kétezres évek első felében ennek megfelelően a technológia támogatása gyakorlatilag teljesen eltűnt.
Az RDRAM egyébként teljesítményét tekintve számottevően erősebb volt, mint a korabeli rivális PC-133 SDRAM - a 168 tűs DIMM foglalatot és 64 bites buszt használó memória, a maga 133 megahertzével és másodpercenkénti 1066 megabájtos sávszélességével észrevehetően elmaradt az RDRAM másodpercenként 1600 megabájtos sávszélessége, és 400 megahertzes órajele mögött. Az RDRAM továbbá 16 bites buszt és egy saját, 184 tűs csatlakozószabványt használt, RIMM (Rambus In-Line Memory Module) néven. A teljesítménybeli előny ugyanakkor nem volt akkora, hogy megérje a magas költségeket.
Célkeresztben az adatközpontok
A vállalat tehát megmaradt a licencek árusítása terén, ezzel mára egy mintegy 300 millió dolláros tőzsdei céggé hízott. Úgy látszik azonban a Rambus most egy lépéssel előrébb lépne és ahelyett, hogy a memóriachipek adott részeinek megtervezése majd a technológia értékesítése helyett saját chipseteket gyártat. A várhatóan egy-két hónapon belül a gyártósorokra kerülő RB26 lapkákról egyelőre nem sok részlet ismert, mindössze annyi, hogy az R+ nevű szériába tartozik majd, DDR4-es interfészre épít és nagy memóriakapacitású szerverekhez készül. A hasonló rendszereknél jellemző probléma, hogy csak adott mennyiségű memóriát képesek kezelni, a szűk keresztmetszetet pedig jellemzően a processzor jelenti.
A Rambus ezt a korlátot oldaná fel különálló vezérlőivel, amelyekkel a memóriavezérlő és a processzor címsorai között puffert használó Registered, és a fentieken túl az adatsávokhoz is puffert rendelő, Load Reduced DIMM-ekkel is használhatók - utóbbival egy-egy memóriacsatornán több memóriachip is elhelyezhető, növelve a memóriasűrűséget.
Egyelőre azt sem tudni, hogy a vállalat melyik gyártók memóriamoduljain helyezi majd el chipsetjeit - a kész termékkel ugyanakkor valószínűleg jobb esélyekkel indul majd a piacon, mint a szellemi tulajdonok perekkel tarkított értékesítésével.