Szerző: Voith Hunor

2015. május 12. 17:00

Orosz gépbe orosz processzort?

Az egyedi architektúrájú, bár a gyártástechnológia és a nyers teljesítmény tekintetében meglehetősen elmaradott Elbrus-4C-re asztali számítógép és négyutas szerver is épül.

Április végén került piacra az orosz MCST (Moscow Center for SPARC Technologies) legújabb processzora, a teljesen saját fejlesztésű Elbrus-4C – fedezte fel nemrég az Ars Technica. A dolog nem csak azért érdekes, mert a lapka orosz, hanem azért is, mert VLIW (Very Long Instruction Word) architektúrát használ, amit a bevezetése óta eltelt több mint 25 év alatt egy gyártónak sem sikerült sikerre vinnie – az Intel Itanium kálváriájáról részletesen ebben a cikkünkben írtunk.

Az Elbrus-4C hardveresen nem kompatibilis az x86-os utasításkészlettel, a funkciót az MCST mérnökei emulációval fedték le: egy szoftveres absztrakciós réteg az x86-os utasításokat a végrehajtás közben VLIW utasításokra fordítja le (Elbrus ISA), a gyártó szerint kielégítő teljesítménnyel. A négymagos, 800 MHz-es órajelen ketyegő chip magjai egy órajel alatt legfeljebb 23 utasítás végrehajtására képesek, a névleges teljesítmény viszont meglehetősen visszafogott – dupla pontosság mellett mindössze 25 Gflops.

A lapka fejlesztési folyamata tavaly nyáron zárult le, a tömegtermelés ősszel indult el – a TSMC ősréginek számító, 65 nanométeres gyártástechnológiáját használva. Hogy ezt perspektívába helyezzük: az Intel oldalán egészen 2006-ig (!) kell visszamenni, hogy ilyen csíkszélességgel készült processzorokat találjunk. Az Elbrus-4C 380 négyzetmilliméteren 986 millió tranzisztort tartalmaz, fogyasztása 45 watt.

Az Intel vagy AMD processzoraival való direkt összehasonlítás azonban nehézkes, mert az Elbrus architektúráját az információk szerint elsősorban nem polgári használatra, hanem katonai, orvosi, kormányzati célokra fejlesztették ki, kiemelt tekintettel az ezeken a területeken szükséges magas szintű információbiztonságra – erről azonban az architektúra zárt volta miatt nincsenek részletek. Az MCST saját Linux-disztribúciót is fejlesztett, ami szintén az Elbrus nevet viseli, a lapka természetesen ezzel és az ezen futó célszoftverekkel működik a leghatékonyabban, az x86-kompatibilitást inkább a kényszer, mint valódi igény szülte.

Az MCST két gépet is piacra dobott az Elbrus-4C-vel szerelve, az ARM-401 (nem keverendő az utasításkészlettel, hanem az automatizált munkaállomás rövidítése) asztali számítógépet és egy négyutas, az orosz ipari és kereskedelmi minisztérium támogatásával fejlesztett rack szervert, az Elbrus Server 4.4-et. A munkaállomást jelenleg csak cégek és állami intézmények rendelhetik, ára a látszólag elmaradott műszaki színvonalhoz mérten egészen mellbevágó, mintegy 200 ezer rubel (egymillió forint) – bár a gyártó jelentős árcsökkentést tervez végrehajtani az év második felében, a tömeggyártás felfuttatásával párhuzamosan.

Az MCST a következő generációra komoly teljesítménynövekedést jósol, a várhatóan még idén megjelenő nyolcmagos Elbrus-8S szintén a TSMC-nél fog készülni, de már 28 nanométeres eljárással, és dupla pontosság mellett 125 gigaflops teljesítményt ígér, 1,3 gigahertz körüli órajelen.

a címlapról