Megjelent a Docker Engine 1.5
Számos, sokak által várt új funkcióval gazdagodott a Docker Engine 1.5-ös verziójának most kiadott végleges változata. Konténerenként lehet szabályozni azok adatmentési képességét, valós időben lehet monitorozni a konténerek erőforráshasználatát, és IPv6 címet lehet hozzájuk rendelni.
A konténeres alkalmazásfuttatási technológia a közeljövő egyik legnagyobb adatközponti durranásának ígérkezik. A Canonical már tavaly beállt a projekt mögé egy lecsupaszított, felhős környezetbe szánt operációs rendszerrel, az Ubuntu Core-ral, a Microsoft pedig az Azure-ön már tavaly óta létező Docker-támogatást fejleszti natív funkcióvá a soron következő, 2016-ban megjenő Windows Serverben. A Docker 1.5 ugyan néhány napot késett az eredetileg február 5-re tervezett kiadási dátumhoz képest, azonban így is csak rövid időt töltött tesztverziós állapotban, az RC1-et január 23-án tették elérhetővé a fejlesztők.
Írásvédelem és könnyebb monitorozás
Az új kiadás a -read-only paraméter használatával lehetővé teszi, hogy egy konténer számára az adminisztrátor csak írásvédett fájlrendszert biztosítson. A fejlesztők szerint így a korábbinál hatékonyabb és nagyobb magabiztossággal lehet majd menedzselni az egyes konténerek futtatása során keletkezett adatmennyiség tárolását vagy éppenséggel annak szükségtelenségét.
Hyperscaler vagy hazai felhő? Lehet, hogy nem kell választani! Egy jól felépített hibrid vagy multicloud modellben a különböző felhők nem versenytársai, hanem kiegészítői egymásnak.
A futtatási adatok monitorozására szolgáló API új hozzáférési ponttal és parancssori utasítással (“docker stats containerID”) bővül, ezekkel valós időben lehet adatot kinyerni a konténerek erőforráshasználatáról, amit akár saját fejlesztésű Docker-dashboardok működtetéséhez is fel lehet használni.
Az 1.5-ös verzióba bekerült a fejlesztőcsapat szerint egyik legtöbbször kért bővítés is: az egyes konténerek létrehozása előtt a “docker build -f” paranccsal több Dockerfile-t is lehet társítani egy projekthez. Az így meghatározott fájlok közül elég csak a konténer tényleges elkészítése előtt kiválasztani az éppen szükségeset, így jelentősen egyszerűsödhet a speciális csomagok összerakása.
Megjelent az IPv6 támogatás is, az “-ipv6” paraméterrel minden konténerhez lehet rendelni IP-címet, melyek feloldása konténeren belül történhet, és azok akár több hoszton keresztül is tudnak egymással kommunikálni. A megfelelő hálózatkezelési képességek hiányában korábban már több, ezt megoldani kívánó kezdeményezés (mint a Pipework vagy a Weave) is elindult.
Közzé tették a Docker Engine konténerek formátumát ismertető, úgynevezett Open Image Spec első kiadását is, azért, hogy a Docker projekt külsős önkéntesei jobban megérthessék a konténertechnológia működését, valamint a csomagformátumot a jövőben több visszajelzés alapján lehessen fejleszteni.
Felkapták, mert eljött az ideje
A felhős kiszolgálók és nagy infrastruktúra-szolgáltatások esetében jó kombináció egy mindenféle “sallangtól” - keretrendszerektől, futtatókörnyezetektől – megszabadított operációs rendszer és az ezt remekül kiegészítő konténeres alkalmazásfuttatási technológia kombinációja. Ezzel a megoldással lényegesen könnyebb lehet egy szerveren vagy virtuális gépen egymástól elszigetelt alkalmazásokat működtetni és azokat igény szerint dinamikusan mozgatni a hosztok között. Mivel a konténerek az alkalmazás mellett tartalmazzák annak összes függőségét is.
A konténerekbe zárt, elosztott alkalmazások népszerűsége piackutatók, iparági döntéshozók és üzemeltetők szerint is meredeken fog nőni 2015-ben, mert a vonatkozó műveletekhez (hordozás, testreszabás, skálázás, függőségek kiküszöbölése) szükséges reakcióidő jelentősen csökkenthető ezzel a technológiával. Bár az alapok már régóta léteznek (például a Linux Containers (LXC) vagy a FreeBSD jail), a környezet, az üzleti és üzemeltetési igények mostanra értek meg igazán arra, hogy a konténertechnológia elterjedése igazán lendületet vegyen.