Lecsupaszított felhős kiadást kap az Ubuntu

Több nagy paradigmaváltást is hoz a Canonical legújabb fejlesztése, az Ubuntu Core. A végletekig lecsupaszított rendszert kifejezetten konténeres alkalmazásfuttatáshoz (például Dockerhez) igazította a vállalat, ennek megfelelően semmilyen futtatókörnyezetet és keretrendszert nem is tartalmaz más szoftverekhez. Ez teljesen szándékos lépés, a Docker és egyéb konténeres megoldások ugyanis az alkalmazást összecsomagolják az összes szükséges komponenssel és futtatókörnyezettel, a rendszer oldalán így ezekre nincs szükség.

Tranzakciós frissítések apt-get helyett

Az Ubuntu Core-ban vadonatúj, "snappy" frissítési alrendszer mutatkozik be, amely alapvetően új megközelítést hoz az eddig használt deb és apt-get csomagkezelőkhöz képest.  Az új Ubuntu Core már nem is tartalmaz más frissítési alrendszert (az apt-get nem fog működni), a Canonical ígérete szerint azonban ez a fejlesztőket érdemben nem fogja hátráltatni, a meglévő deb állományok újrahasznosíthatóak a snappy app frissítések készítésénél. A snappy rendszer az Ubuntu egyes részeit és a telepített alkalmazásokat is külön read-only állományokban tárolja, amelyek egymással nem tudnak összeakadni, egyik frissítése nem írhat bele a másikba.

Szintén az új frissítési alrendszer hozza el a tranzakcionális frissítéseket: ez azt jelenti, hogy egy telepítésnek csak két eredménye lehet: vagy sikeresen végbemegy, vagy megmarad az eredeti (telepítés előtti) állapot, köztes állapot nélkül. Ez rendkívül fontos előrelépésnek ígérkezik, a javítások így minden előkészület nélkül telepíthetőek a rendszerekre, a legrosszabb, ami történhet, hogy a telepítés sikertelen és az előző verzió marad használatban. A rendszer ráadásul támogatja a differenciálfrissítést is, vagyis a két verzió között kizárólag a különbségeket tölti le, nem pedig a teljes csomagot, ezzel tárhelyet is, hálózati adatforgalmat is spórol.

^{Mark Shuttleworth: telefonos technológiák a felhőben is}

A tranzakcionális megközelítés egyik mellékhatása, hogy pontosan ismert az adott verzióval rendelkező rendszer állapota, függetlenül attól, hogy milyen frissítésekkel tarkított útvonalon jutott oda - minden verzió egy teljes, független, állandó, fix lemezkép. Ez azt is jelenti, hogy a verziók közötti ugrás immár nem csak előre, hanem visszafelé is fájdalommentes, ha az új verzió problémákat okoz, ugyanúgy downgrade-elni is lehet a tranzakciós világban. Fontos megjegyezni, hogy a frissíthető elemek közül pedig a rendszer csupán egy réteget jelent, ugyanilyen paradigmával cserélhetőek a keretrendszerek, illetve a saját és külső alkalmazások is - igény szerint.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A tranzakcionális frissítések nem számítanak Ubuntu-találmánynak, az okostelefonos világban ez bevett megoldásnak számít és így működik a Google-féle Chrome OS is. A linuxos világban a (Chrome OS-ből forkolt) CoreOS használja már ezt a megközelítést, a Red Hat pedig az Atomic betában teszteli a Red Hat Enterprise Linux tranzakcionális verzióját. Ugyanilyen paradigmát használ a Docker is, amely a konténeres alkalmazások esetében alkalmaz ilyen frissítéseket.

Mark Shuttleworth Canonical-vezér a blogbejegyzésében kiemeli, hogy a fenti technológiák nagyon szokatlan helyről, a Canonical mobilos fejlesztői részlegéről érkeztek. Ahogy a CoreOS a Chrome OS-ből merít, az Ubuntu Core rengeteg technológiát vett át a Canonical okostelefonos kezdeményezésétől, az Ubuntu Phone-tól. A telefonok esetében ugyanis alapvető elvárás a tranzakcionális frissítés, amely garantálja, hogy a felhasználó akkor se maradjon működőképes telefon nélkül, ha az upgrade valamiért sikertelen. Ugyanígy az alkalmazások (és az alkalmazások által kezelt adatok) hermetikus elválasztása is a mobilos világ szellemi terméke, amelynek azonban helye van az adatközponti rendszerek esetében is.

Minden nagyobb felhőben

A Canonical Ubuntu Core felhős környezetre termett, így nem csoda, hogy a nagyobb szolgáltatások sorban jelentik be, hogy az új rendszerkép is futtatható infrastruktúra-szolgáltatásukon. Elsőként a Microsoft lépett, az Azure-ön már december eleje óta futtatható az Ubuntu Core. a Google Cloud Engine és az Amazon Web Services kicsit lassabban lépett, de múlt hét végére ezek a szolgáltatások is felkínálják az Ubuntu Core rendszerképeket.