Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Tájkép, frekvenciapályázat után

Koi Tamás, 2014. október 07. 10:49
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Egy hete lett vége a hírközlési hatóság 2014-es frekvenciapályázatának, a szolgáltatók rövidesen felállhatnak a rajtvonalra, hogy az új spektrumokat használatba véve versenyt futhassanak egymással. Cikkünkben összefoglaljuk, ki milyen esélyekkel indulhat.

Egy hete ért véget a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2014-es frekvenciapályázata, melyen összesen valamivel több mint 390 MHz-nyi, elsősorban mobil szélessávú szolgáltatás nyújtására használható spektrumot próbált értékesíteni a hatóság. A 9 felajánlott csomagból végül csak 7 kelt el, így az eredeti 400 MHz-cel szemben 265 MHz-nyi (többségében duplex) spektrumot ítélt oda összesen négy pályázónak a hatóság. Ugyanakkor már ez a spektrumtöbblet is elég ahhoz, hogy a szolgáltatók jelentős mértékben javítsák a mobilnet-hálózatok lefedettségét és kapacitását, és mivel több új sáv esetében sem beszélhetünk szimmetrikus kiosztásról, ezért várható, hogy a szolgáltatók eltérő paraméterekkel üzemeltetik majd hálózataikat - ez pedig jótékonyan hathat a külső szemlélő számára eddig néha kifejezetten lagymatagnak ható versenyre is.

Jöhet a verseny (de nem a DIGI miatt)

Fontos leszögezni, hogy bár a hatóság frekvenciapályázata révén egy új szereplő is meg tud jelenni a magyar mobilpiacon (a román érdekeltségű, nyomott árairól híres DIGI), az új játékos több szempontból is akkora hátrányból indul, hogy legfeljebb a kisebb szereplők (mint például a Tesco Mobile virtuális mobilszolgáltatás, vagy a rövidesen induló UPC MVNO) levesébe tud majd beleköpni. A DIGI szereplésénél sokkal lényegesebb szempont, hogy a három, már piacon lévő szolgáltató, vagyis a Vodafone Magyarország, a Telenor Magyarország és a Magyar Telekom piaci erőviszonyait hogyan tudja majd befolyásolni a pályázat eredménye rövid- és hosszútávon egyaránt.


A frekvenciacsomagok és a nyertes pályázók. Forrás: NMHH

A pályázat eredményének értékelésekor szintén figyelembe kell venni, hogy a szolgáltatók a most elnyert frekvenciablokkokat egészen 2034-ig használhatják, ami egyben azt is jelenti, hogy bizonyos spektrumok gyors használatba vételében nem feltétlenül érdekeltek, azokért vélhetően csak azért fizettek milliárdokat, hogy a következő évekre is elegendő tartalékkal rendelkezzenek. A mobilszolgáltatók hosszú távú spektrumstratégiáját ezen felül még számos, a mostani pályázattól független tényező befolyásolhatja, ezekre cikkünk végén térünk ki.

A nyolcszázát!

Az NMHH idei frekvenciapályázatának egyik legfőbb célja az volt, hogy a mobil szélessávval ellátott területek bővüljenek, ennek megfelelően a legértékesebb frekvenciacsomagok, vagyis az A, a B és a C jelű csomagok egyaránt tartalmaztak egy 2x10 MHz széles duplex frekvenciablokkot, melyen kizárólag LTE-alapú mobilszolgáltatás nyújtható. Ennek a sávnak hasonlóan kedvezőek a hullámterjedési mutatói, mint a GSM-alapsávként kezelt 900 MHz-es frekvenciának, vagyis a már meglévő bázisállomások bővítésével is növelhető általa a mobiladat-hálózat lefedettsége.

Bár a szolgáltatók egyenlő méretű 800 MHz-es blokkokhoz jutottak hozzá az elnyert csomagokkal, a műszaki háttér mégsem teljesen homogén, legalábbis rövid távon. A Vodafone által nyert C csomag esetében ugyanis jövő nyárig még biztosan számolni kell a szerbiai analóg tévéadók zavaró hatásával, ami Csongrád megye egyes településein problémát jelenthet a hálózat kiépítése és üzemeltetése során. A Vodafone ugyanakkor már most is jobban áll az adathálózat országos lefedettségét tekintve versenytársainál, köszönhetően annak a 900 MHz-es UMTS-blokknak, amit tavaly tavasszal kapcsolt be, ez pedig a szerb analóg lekapcsolásáig hátralévő időszakban némi lélegzethez juttatja a céget az érintett régióban.


Forrás: NMHH

Gyorsan kell építkezni

Nem mellékes szempont, hogy a 800 MHz-es sáv frekvenciahasználati díja jelenleg duplája a 900 MHz-es sávénak, így a licenc kiadásától kezdődően mindhárom szolgáltató nagyságrendileg havi 150 millió forintot fog fizetni az államnak a bekapcsolt állomások számától függetlenül. Ezért mindhárom szolgáltató a minél nagyobb lefedettség kiépítésében lehet érdekelt, hiszen több potenciális előfizető könnyebben kitermelheti a szolgáltatás költségeit.

Az operátorok lefedettséggel kapcsolatos vállalásai azonban igen széles spektrumon mozognak, a Telekom például az összes magyarországi település 90,71 százalékát lefedné három éven belül LTE-alapú szolgáltatással, míg a Vodafone-nál 81,64, a Telenornál pedig 67,57 százalékos ez az arány. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az LTE800-as lefedettség terén ténylegesen is ilyen számottevő különbségek lesznek a szolgáltatók közt, azaz ha üzletileg indokolt, vagy éppen a versenyhelyzet úgy hozza, ennél nagyobb lefedettséget is kiépíthetnek a szolgáltatók (kisebbet viszont nem).

A GSM-alapsáv, vagyis a 900 MHz-es sáv bővítése szintén megvalósulhat majd a pályázatnak köszönhetően, itt már azonban nem beszélhetünk szimmetrikus kiosztásról. Míg az A és B frekvenciacsomagok egyaránt két, egyenként 2x1 MHz széles duplex blokkot tartalmaznak, addig a C csomagba csak egy ilyen blokk jutott, vagyis a 900 MHz-es sáv bővítését tekintve látszólag a Vodafone járt a legrosszabbul, mivel a szolgáltató ebben a sávban így összesen 22 MHz-nyi spektrummal rendelkezik, szemben a Telenor 23,6 és a Telekom 24 MHz-ével.


Nem csak új tornyokkal lehet lefedettséget növelni

A helyzetet árnyalja, hogy jelenleg egyedül a Vodafone rendelkezik egybefüggő spektrummal a 900 MHz-es sávban, ami bizonyos szolgáltatások esetében (pl. UMTS900) hatékonyabb sávkihasználást eredményezhet. A összesen 4 MHz-nyi plusz frekvenciát a Telenor és a Telekom minden bizonnyal a beszédcélú hálózat kapacitásának bővítésére fogja használni (a Telekom felsővezetése múlt héten konkrétan kijelentette, hogy nem érdekelt az UMTS900-as hálózat kiépítésében), elsősorban azért, hogy az LTE-alapú adatátvitelre és beszédcélra egyaránt használt 1800 MHz-es hálózatát tehermentesítse (re-farming).

Mindenkinek az 1800 kellett

Az 1800 MHz-es sávban szintén aszimmetrikus frekvenciakiosztás érvényesült, egyben beigazolódott az is, hogy a legnagyobb verseny az 1800 MHz-es D, E és F csomagok egyenként 2x5 MHz-es duplex blokkjaiért zajlik. Itt a Telenor Magyarország a "frekvenciaplafon" miatt eleve nem indulhatott, a Telekom viszont összesen 25 milliárd forintért elvitte a D és E blokkokat, a DIGI pedig 10 milliárdot ajánlott az F blokkért (tehát az eredeti, 7,95 milliárd forintos alapár helyett több mint 35 milliárd forintot fizettek a szolgáltatók összesen az 1800 MHz-es csomagokért). A pályázat ezen részének egyértelmű vesztese a Vodafone lett, mely mindhárom csomagra pályázott, de egyiket sem vihette végül el.


Helyzetkép 1800 MHz-en. Forrás: NMHH

A Telekom nem blöffből nyúlt ennyire mélyen a zsebébe, a szolgáltató ugyanis így az általa licencelt összesen 50 MHz-nyi spektrumból 40 MHz-et adatszolgáltatásra allokálva az LTE1800-as hálózat kapacitását tekintve beérheti a Telenort, ezzel mindkét szolgáltató hálózatának elméleti maximális sávszélessége 150 Mbps lesz. Ráadásul a Telekomnak ehhez nem is kell új állomásokat vagy antennákat telepítenie, a cég egy viszonylag egyszerű szoftveres módosítással, a frekvenciahasználati engedély birtokában minden meglévő LTE1800-as állomásának azonnal megduplázhatja a kapacitását.

A pályázat igazi fekete lova a DIGI, mely egy 2x5 MHz-es duplex blokkot szerzett meg ebben a frekvenciasávban. A szolgáltató múlt héten közölte, hogy hang- és adatszolgáltatást egyaránt nyújtana ezen a frekvencián, ezt azonban aligha teheti meg egyedül, az elnyert frekvenciakeret erre ugyanis nem elég. A DIGI ezért vélhetően a romániai modellhez igazodva valamilyen partnerszolgáltatóval, nemzeti roamingban tud teljes, országos lefedettségű szolgáltatást nyújtani, a cég ugyanakkor egyelőre úgy nyilatkozott, nem folynak közte és az inkumbensek közt erről tárgyalások.

Érdekes frekvencia-helyzetkép alakult ki a pályázat eredményhirdetését követően a 2,6 GHz-es sávban, ahol az alapcsomagok részeként, illetve külön, a G és H csomagban is ki lett jelölve szabad frekvenciakeret - végül a H csomagra nem volt jelentkező, így az nem kelt el. Az A, B és C alapcsomagok esetében szintén aszimmetrikus elv érvényesült, az A csomag (melyet a Telekom nyert) 6 darab 2x5 MHz-es, tehát összesen 60 MHz-nyi, a Telenor által nyert B csomag pedig 4 darab 2x5 MHz-es, tehát összesen 40 MHz-nyi duplex blokkot tartalmazott, a Vodafone-nak jutott C csomagban viszont 5 darab 5 MHz-es szimplex (TDD) blokk került. A Vodafone e mellé még megszerezte a G csomag 4 darab 2x5 MHz-es duplex blokkját, így a teljes, 2,6 GHz-es spektrum 40 százaléka jutott a cégnek, míg 36 a Magyar Telekom, 24 pedig a Telenor birtokába került.

Frekvencia, dupla habbal

Bár a Vodafone a 2,6 GHz-es sávban ezzel pusztán a spektrum mennyiségét tekintve előnyben van, a 25 MHz-es TDD blokk felhasználási lehetőségei ma még jelentősen korlátozottak. A szimplex blokkok a mobiltelefóniában évtizedek óta bevált gyakorlatként működő kétirányú kommunikációval szemben csupán egyirányú kapcsolatot támogatnak, ami manapság leginkább olyan szolgáltatások használata (például videostreaming) során jöhet jól, ami jellemzően egyirányú kommunikációt igényel. A TDD blokkok használatát illetően azonban ma még egyik szolgáltatónak sincs gyakorlata Magyarországon.

A 2,6 GHz-es sáv helyzete emellett tipikusan a hosszú távú spektrumstratégia kapcsán jut kiemelt szerephez, vagyis ma még relatív kevés versenyelőnye származhat abból egy szolgáltatónak, ha gyors hálózatépítésbe kezd ezen a frekvencián. Az is látható, hogy a három szolgáltató közül a Telekom és a Telenor elsősorban az 1800 MHz-es LTE-sávot preferálja, a 2,6 GHz-es cellák üzembe állítása ezért csak akkor lesz számukra indokolt, ha kapacitásproblémák jelentkeznek ebben a sávban - ez a veszély pedig pár éven belül még a frekventáltabb területeken sem fenyeget.

A Vodafone-nak azonban jelenleg nincs más lehetősége az LTE-hálózat kiépítésére, csak az újonnan szerzett 2,6 GHz-es blokkok felhasználása, ez pedig sokkal sűrűbben elhelyezett cellákat igényel, a piros szolgáltató 4G-s hálózata ezért alapvetően más lefedettségi paraméterekkel rendelkezhet majd a versenytársakhoz viszonyítva. Ez egyben azt is feltételezi, hogy a Vodafone új hálózatának a kiépítése a versenytársakhoz képest jelentős költségráfordítással valósítható csak meg (jóllehet ezt kompenzálja, hogy a 2,6 GHz-es sávban kell a legkevesebb frekvenciahasználati díjat fizetniük a szolgáltatóknak).


Teljes frekvenciakeret szolgáltatónként. Forrás: NMHH

A most lezárult frekvenciapályázat után a teljes frekvenciakészlet 34 százaléka jut majd a Magyar Telekomnak, 33 százalék a Telenornak és 31 százalék a Vodafone-nak, 2 százalék pedig a DIGI-nek, látható ugyanakkor, hogy a három nagy szolgáltató közel sem egyenlő feltételekkel indulhat harcba az előfizetőkért a következő években, évtizedekben. Az új hatósági szerződések megkötését követően a legértékesebb, legjobban felépített csomagja egyértelműen a piacot jelenleg is vezető Magyar Telekomnak lesz, mely a legtöbbet (összesen csaknem 60 milliárd forintot) is fizette a pályázaton, míg a Telenor és a Vodafone esetében előbbi oldalára billentheti a mérleget a jelentős frekvenciakészlet az LTE1800-as sávban, melynek használatában a Telenornak már majdnem egyéves gyakorlati előnye van.

A frekvenciapályázat után a Telekom immár a 4G-s hálózat sávszélességét tekintve is felzárkózhat a Telenorhoz, míg a Vodafone jelenlegi, 3G-s lefedettségéből eredő versenyelőnye a versenytársak LTE800-as hálózatának gyors bekapcsolását követően válik belátható időn belül semmivé (ahhoz kevés kétség fér, hogy a Telenor és a Telekom a lehető leghamarabb, várhatóan már novemberben hozzálát a kistérségek lefedéséhez). Úgy tűnhet tehát, hogy a 2014-es frekvenciapályázat igazi vesztese az optimista nyilatkozatok dacára a Vodafone Magyarország lehet, mely ezzel - hacsak nem változtat drámai mértékben üzleti stratégiáján - gyakorlatilag elvesztette az esélyét annak, hogy legalább a mobilnet-piacon felküzdje, illetve visszaküzdje magát a Telenor elé.

Van még ott, ahonnan ez jött!

A mobilcégeknek, illetve egy esetleges új piaci szereplőnek azonban nem a mostani pályázat volt az egyetlen esélyük, hogy két évtizedre előre betárazzák maguknak a frekvenciát. Öt év múlva, 2019-ben várhatóan újra lehet majd pályázni az UMTS2100-as sávokra, ahol ráadásul még mindig akad egy 15 MHz-es szabad sávrész, amit a hatóság a mostani pályázaton nem értékesített (a 2011-12-es kudarcba fulladt aukción viszont szerepelt ez a blokk). Szintén az évtized fordulóján válhat aktuálissá a jelenleg még műsorszórásra használt digital dividend 2-es sáv újraértékesítése, az viszont egyelőre még a műsorszóró cégek és a mobilcégek lobbierejétől függ, hogy a licenc lejártát követően mire lehet majd használni ezt a frekvenciaszeletet.

Az viszont szinte biztos, hogy a 2014-es pályázat a jelenleginél élesebb versenyhelyzetet teremthet a mobilpiacon, a lefedettség növelésének üteme, annak mértéke, valamint az eltérő (frekvencia)háttérrel biztosított szolgáltatások eleve alkalmasak lehetnek majd a megkülönböztetésre. A drasztikus árverseny kialakulása ugyanakkor nagy mértékben függhet a hálózatbővítésre fordítandó beruházási költségektől, a DIGI mobilszolgáltatás magyarországi megjelenése ugyanis ezzel a frekvenciamennyiséggel és ezzel a pénzügyi, tulajdonosi háttérrel nem jelent komoly veszélyt a több milliós ügyfélbázissal rendelkező inkumbens mobilszolgáltatókra.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.