Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

AMD: magasabb teljesítmény, alacsonyabb fogyasztás

Gálffy Csaba, 2014. április 30. 12:01
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Apró hardveres módosításokkal, de az energiagazdálkodás alapos átszabásával tette igazán versenyképessé alacsony fogyasztású mobil processzorait az AMD. A lapkák igen versenyképesek, az Atomok és a Core processzorok közötti űrbe illeszkednek, az Androidot azonban egyelőre nem támogatják.

Bemutatkozott az AMD új, alacsony fogyasztású processzorgenerációja, a Beema/Mullins páros - előbbi belépő szintű notebookokat, utóbbi a passzív hűtésű tableteket célozza. Az új processzorcsalád az előd Kabini/Temash sorozathoz hasonlóan 28 nanométeren készül és nagyon hasonló mikroarchitektúrát is használ, az energiagazdálkodási profilok finomhangolásával és néhány apró változással azonban a fogyasztásukat sikerült jelentősen leszorítani, miközben a felhasználó számára elérhető teljesítmény nagyot ugrott.

Nagyobb dinamikatartomány

A mobilprocesszorok nagyon fontos jellemzője a legalacsonyabb fogyasztású állapot és a maximális teljesítmény (és maximális fogyasztás) közötti dinamikatartomány: terhelés alatt a lapka nyújtson nagyon magas teljesítményt, üresjáratban pedig ne fogyasszon (szinte) semmit. A nagy számítási kapacitás ugyanis egyrészt jobb felhasználói élményt jelent, de lehetővé teszi azt is, hogy a processzor a feladat végeztével hamarabb üresjáratra álljon vissza, így ha rövid időre is, érdemes a teljesítményt a lehető legmagasabbra kitolni.

Az AMD az előző generációs, Jaguar magos processzorok esetében nem feszegette nagyon a maximális teljesítmény határát, a turbó frekvenciákat viszonylag alacsonyra lőtte be, a pletykák szerint azért, mert a vadonatúj magokat előbb a konzolos felhasználásra optimalizálták, a notebookos-tabletes csiszolásra pedig egyszerűen nem maradt idő. Az idén bemutatkozó családnál már erre is jutott energia a Mullins/Temash illetve a Beema/Kabini összehasonlításban a maximális órajel 40-60 illetve 20-35 százalékkal nőtt, vagyis ennyivel nagyobb a fent említett dinamikatartomány. Nem fejlődött persze ennyit a mikroarchitektúra vagy a gyártásban használt eljárás, csupán a processzorok immár maximálisan kihasználják a rendelkezésre álló hőkeretet és rövid, néhány másodperces vagy tizedmásodperces periódusokra ilyen gyorsan is tudnak dolgozni. Mivel a megcélzott szegmensben jellemzően ilyen rövid terhelésre lehet számítani (egy görgetés, egy gesztus, egy weboldal renderelése, stb.), ez nagy előrelépést jelent majd a felhasználói élményben.

Érdemes a pontos mechanizmust részletesebben is megvizsgálni. Az AMD az előző generációnál a processzor hőmérséklete alapján szabályozta a fogyasztást-órajelet, ha a lapka elérte a 60 fokot, leszabályozott, hogy a rendszer ne váljon kellemetlenül meleggé a felhasználó kezében. Az új processzorok azonban már a ház külső hőmérsékletéhez igazítják a fogyasztást, így amíg a külső burkolat nem melegedik át, addig a processzor (rövid időre) akár 100 fokra is felforrósodhat, leszabályozásra pedig csak akkor kerül sor, ha a burkolat eléri a 40 fokos, még épp nem kellemetlen hőmérsékletet. A gyártó szerint ezzel néhány percre jóval magasabb teljesítmény érhető el még passzív hűtés mellett is, ami a felhasználó szempontjából érezhető sebességkülönbséget jelent. A megoldás érdekessége, hogy a ház hőmérsékletét nem szenzorokból olvassa ki, hanem a tablet gyártója adja meg a melegedési függvény készülékspecifikus paramétereit, a processzor energiagazdálkodása pedig ezekből a konstansokból becsli a borítás hőmérsékletét.

Az energiagazdálkodási egység másik érdekes eleme az órajel és alkalmazásszintű teljesítmény viszonyát elemzi futásidőben, és igyekszik azonosítani azokat a számítási feladatokat, amelyek esetében a magasabb órajel valóban magasabb teljesítményt is hoz. Ezzel a lapka kiszűri azokat az appokat, amelyek nem érzékenyek a frekvenciára, és ezek esetében nem is emeli meg az órajelet, ami hosszabb akkus üzemidőt jelent. Ez tipikusan olyan számítási feladatok esetében jelentkezhet, amelyek a rendszer más pontjain kapnak szűk keresztmetszetet (például a GPU vagy a memória sávszélessége korlátozza őket).

Az AMD szerint azért a mikroarchitektúra és a gyártás is kapott hangolást, a TSMC-től a GlobalFoundrieshoz átvitt gyártás ugyan maradt 28 nanométeren, a Puma+ magok és a GPU is kapott az energiahatékonyságot javító módosításokat. Ezeknek köszönhetően a szivárgási áram a CPU esetében 19 százalékkal, a GPU esetében 38 százalékkal csökkent. Átalakult a memóriavezérlő is, amely két állásban is működhet: magasabb fogyasztás árán többféle memóriamodullal párosítható, de ha a gyártó az AMD szűkebb specifikációinak megfelelő modulokat választ, akkor akár fél wattal is csökkenthető a processzor fogyasztása. Mivel a rendszerlapkához a memóriát amúgy is az OEM (és nem a felhasználó) párosítja, a szigorúbb specifikációs követelmények nem okoznak problémát, az akkus üzemidő viszont hosszabb lehet.

Biztonságos platform

Az AMD és az ARM együttműködésének első gyümölcse a brit cég TrustZone hardveres biztonsági platformjának adoptációja volt. A gyártópartnerek által már sokszor megkövetelt funkció az AMD Platform Security Processor nevet kapta, futásához azonban szükség volt egy ARM Cortex-A5 magocska mellékelésére is. Mint kiderült, ez a hardver már az előző, Kabini/Temash lapkákon is megtalálható, a már említett sietség miatt azonban inaktív. A Beema/Mullins család azonban már aktiválja és használni tudja ezt a képességet, amely elsősorban az UEFI (firmware) és az operációs rendszer közötti vezérlésátadásnál kap szerepet.

Érdemes megjegyezni, hogy az új processzorok egyelőre nem kapnak Android-támogatást, a Beema/Mullins processzorok jelenleg csak Windows futtatására alkalmasak. Ez idővel változhat, egyelőre azonban mind a tabletek, mind a belépő szintű noteszgépek esetében Windowsra korlátozódik a gyártók mozgástere, ami a piaci dinamikát (és az Android iránti keresletet) ismerve nem ideális.

Gyors-e?

Az AnandTech előzetes mérései szerint a csúcs-Mullins igen versenyképes a konkurens tablet-processzorokhoz képest, mind az Apple A7, mind az Intel Bay Trail (Z3740) számottevően lassabb nála. Az asztali processzorokhoz viszonyítva sincs szégyenkeznivalója a Puma+ magoknak, egyszálú végrehajtás esetén hozzák a Piledriver magok teljesítményének mintegy 80 százalékát, a közvetlen versenytárs Bay Trailnél pedig harmadával gyorsabbak. A GPU oldalán már nem ilyen egyértelmű az összevetés, a Trinity architektúra (igaz jóval magasabb fogyasztás mellett) szinte háromszor gyorsabb a Mullinsnál, a Kabinihez viszonyítva azonban nincs visszalépés, harmadakkora hőkeretből elérhető az előző generáció grafikus teljesítménye (Bay Trail összehasonlítás nem volt).

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.