Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

25 éves a World Wide Web

Dojcsák Dániel, 2014. március 12. 08:27
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Éppen 25 évvel ezelőtt egy kissé zavart, már-már őrültnek tűnő tudós, a svájci CERN korábbi számítástechnikával foglalkozó alkalmazottja Tim Berners-Lee látszólag a semmiből előhúzott egy indítványt, amiben a web alapjait rakta le. Valószínűleg nem is sejtette, hogy hová vezet mindez.

A web, illetve, ahogy leánykori nevén ismerjük, a world wide web a laikusok fejében gyakran keveredik össze magával az internettel, érdemes a megemlékezés elején szétválasztani a kettőt. Az internet (Internet) a hetvenes években egy katonai-egyetemi projektből továbbfejlődő számítógépes hálózat, aminek tömören a lényege az, hogy a végpontok dedikált felsőbbrendű irányítóközpont nélkül kapcsolódnak egymáshoz egy egyezményes kommunikációs protokoll segítségével. Az internet maga az infrastruktúra, a fizikai hálózat, amin különböző szolgáltatások futnak.

A web ezzel szemben csak az egyik szolgáltatás az interneten, mégpedig egy tartalomkezelő platform, amit megálmodója Tim Berners-Lee egy adatbázis- és szoftverprojektként írt le, aminek célja egy komplex információmenedzsment-rendszer létrehozása. Ugyan az Instagram, a YouTube és a Facebook korában nehéz elképzelni, de 1989-ben a számítógépes hálózatok világa egy szinte teljesen szöveges univerzum volt, ami a könyvtári, akadémiai adatbázisokból, struktúrákból, műfajokból és gyakorlatokból indult ki. A világ első weboldala például így nézett ki.

A link

A tudományos szakszövegírás alapja a referencia, hivatkozás más tartalmakra, szövegekre, hogy ne kelljen minden műben Ádámtól-Évától megmagyarázni mindent, illetve hogy jelezni tudjuk, milyen más szakértők eredményeit vettük figyelembe. A számítógépes hálózatokkal támogatott digitális tartalomszervezés alapja is ugyanez lett, amit hiperhivatkozásként vagy egyszerűbben ma már csak linkként hívunk. Az egyre inkább finomodó koncepció aztán megszülte azokat a részeket is, amiket ma már természetesnek veszünk, mint a weboldal, a böngésző, a szerver.

Mindennek alapja persze az egyirányú link definiálása, amivel úgy tudunk hivatkozni valaki más tartalmára, hogy neki ehhez nem szükséges tennie semmit. Az interaktív partnerség helyett használatos egyirányú linkelés révén robbanásszerű növekedésnek tudott indulni az online hálózaton keresztül elérhető tartalmak közti kapcsolódás. Ahogyan maga az infrastruktúra sem rendelkezett központi irányítással, úgy a rajta lévő tartalmakat sem egy központi akadémia bírálta el, rangsorolta, katalogizálta.

Ezzel az emberiség történetében egy már több ezer éves hagyomány szakadt meg, borult fel, megváltoztatva az információhoz való hozzáférés és az információ közcélú eltárolásának módszereit.

A legegyszerűbben leírni még mindig Marshall McLuhan, kanadai kommunikációelméleti tudós szavaival lehet a jelenséget. McLuhan 27 évvel Berners-Lee kinyilatkoztatása előtt a Gutenberg galaxis, illetve az Understanding Media című könyveiben a világfalu elméletben magyarázza, hogy mivel a világ minden pontja elektronikusan össze van kötve, ezért olyan kicsivé válik, mint egy falu. Az emberiség egy kollektív tudattá zsugorodik össze, egyfajta törzsi berendezkedéshez hasonlít majd a világ: “Mitologikusan és beintegrálva élünk…Az elektronikus korban, mikor a központi idegrendszerünk technológiailag kiterjeszthető, hogy az egész emberiséget magunkban foglaljuk, szükséges részt vennünk…minden cselekedetünk következményében”.

A világfalu

Több ezer kilométerre lévő eseményekről értesülhetünk percek alatt. A közismertebb világfalu definíció mellett McLuhan megjósolta a web mellett a közösségi médiát is, amit világszínház néven említett és arról beszélt, hogy a fogyasztókból  termelők lesznek, a megszerzésből részvétel lesz. Sőt, már az is látható volt a 60-as évek gondolkodója számára, hogy a globalizmus átjárható, de minden korábbinál diverzifikáltabb társadalmat szül. Ha belegondolunk a mobilalkalmazás-platformok és a végtelen webes horizont valóban nem abba az irányba mutat, hogy az emberek egységessé váltak. Ugyan azonos eszközöket használunk, de azok mindenki számára egyedi tartalomegyveleget közvetítenek, amivel a média elképzelhetetlen mértékben atomizálódott.

A web, legyen szó asztali, mobilos vagy bármilyen manifesztációjáról, történetének első 25 évében több visszafordíthatatlan változást hozott a civilizációba. Az egyik legfontosabb a tudásmegosztás és a tudás elérhetővé tétele. Bármely korábbi korszak jellemzője volt, hogy a tudás kisajátítható, központosítható, a tudományok elzárhatóak, manipulálhatóak. A világtörténelemben rengeteg példát lehetne sorolni arra vonatkozóan, hogyan élt vagy élt vissza egy-egy hatalom azzal, hogy irányítása alá vehette a tudást.

A széles körben elterjedő web előfeltétele az volt, hogy az emberek világszerte megtanuljanak olvasni, ehhez Gutenbergtől kezdve Mária Teréziáig nagyon sok ember hozzájárult a XX. századot megelőzően. A web az írás és olvasás képességének tömeges elterjedésére építve demokratizálta a tudást, s mostanra lehetővé vált, hogy egy kocsmai beszélgetésben pontosan felidézzük, hogy melyik nap volt a világosi fegyverletétel vagy azt, hogy mi a neve a periódusos rendszer 74. elemének, anélkül, hogy az asztalnál ülne bárki, aki ezzel a lexikális tudással rendelkezik.

Az adatbázis

A web legelső vívmányai rögtön ebbe az irányba mutattak, hiszen könyvtárak, dokumentumok, tanulmányok, cikkek és adatbázisok váltak egyszerűen IP-cím vagy egy URL alapján elérhetővé. 1993-ban már volt körülbelül 500 ismert webszerver, ma viszont már milliárd közelében van a weboldalak száma, kicsit óvatlanul fogalmazva elmondhatjuk, hogy a weben minden fent van. Sőt, ma már vállalatok számára üzleti lehetőség szolgáltatásként kínálni azt, hogy bizonyos adatok ne szivároghassanak át a publikus webre.

A társadalom számára a második nagy előny, amit az online világ adott, a földrajzi távolságok eliminálása. Az online kommunikációs protokollok segítségével nem szükséges egy adatért utazni, amivel jelentősen hatékonyabbá váltunk, minden sokkal kevesebb időbe kerül, így az internetező ember sokkal több dolgot képes elvégezni. Ugyan ez alapvetően a telekommunikáció vívmánya és jellemzően egy technológiai kérdés, hogy a hálózat végpontjai között ezredmásodperces késleltetéssel lehet adatot cserélni, de Berners-Lee és társai, illetve az azóta is folyamatosan működő és gondolkodó W3C vagyis a World Wide web Consortium kellett ahhoz, hogy a nyers technológiára a ma már készségszinten használt logikai rendszereket ráhúzzák.

Főként a webnek, másik részben általában az egységes fogyasztói számítástechnikának köszönhető, hogy a most élő generáció reggel ugyanazt a kezdőképernyőt látja, ugyanazokat a kommunikációs eszközöket használja az USA-ban, Németországban, Malajziában és Chilében is. A helyi környezet befolyásoló ereje jelentősen csökkent, az emberek azonos problémákkal, azonos motivációkkal indulnak neki az életnek, létrejöttek olyan piacok és célcsoportok, amik nem írhatóak le földrajzi határokkal. Ez a startup kultúra táptalaja, a web nélkül ezek sem lennének. A fogyasztó és a szolgáltató közötti út lerövidült, nem szükséges organikusan helyiből regionálissá, majd országossá és így tovább növeszteni egy vállalatot, hiszen van eszköz arra, hogy egy jól meghatározott célcsoport tagjait egyszerre érjünk el világszerte.

A közelség

Teljesen normális ma már, hogy egy névleg párizsi szoftverfejlesztő Korzika hegyvidéki részén dolgozik nagyvállalati megrendeléseken, miközben reggelit ad a nála szobát bérlő turistáknak is. Az sem sci-fi, hogy egy budapesti fiatalokból álló kis cég San Franciscóban üzletel, de a fejlesztők a Kazinczy utcában ebédelnek minden nap. Az ebben a cikkben található gondolatokért sem kellett elutazni sem egyetemi könyvtárakba, a szerzőnek sem kellett bemennie egy szerkesztőségbe és az olvasónak sem kell feltétlenül felállnia érte a kanapéból.

A web távolságeltüntető hatása nem csak a nyers technológiát és a felhasználói szokásokat változtatta meg, de teljes társadalomkoncepciókat. Az ipari forradalmat követő urbanizáció részben visszafordulhat, hiszen egyre kevésbé indokolt, hogy sűrű fizikai csomópontok környékén lakjunk. Sem az üzlet, sem a kereskedelem, sem a szabadidő eltöltése nem szükségszerűen egy helyen végezhető tevékenység, a weben virtualizált folyamatok ilyen szempontból élhetőbbé tehetik a világot. Legalábbis azok számára, akik kellően szerencsések, termelékenyek, hatékonyak és rugalmasak ahhoz, hogy kihasználják az online társadalom előnyeit.

Gyakran éri a vád a technológiát, internetet, webet és a közösségi hálózatokat, hogy elidegenítenek. Ezzel kapcsolatban rengeteg cikk, tanulmány, kutatás és vélemény található pro és kontra. A vita érdemben nehezen eldönthető, mindenesetre az igaznak látszik, hogy az eddigi közelségre épülő, kényszeres kapcsolatok valóban gyengültek. Nem kell ugyanis megkérdeznünk az utcán, hogy merre van a József Attila utca, tudunk órákat beszélgetni a Londonba költözött barátainkkal, nem szükséges az új szomszédokkal barátkozni. Képesek vagyunk megtalálni azokat, akiknek a sziklamászás ugyanolyan fontos, mint nekünk, de közben nem vetik meg a történelemtudományt sem.

A társalgás

A web és a weben keresztüli személyközi és társadalmi kommunikáció a kapcsolatok számát és intenzitását is megsokszorozta, így az biztosan nem igaz, hogy ma kevesebbet beszélgetünk. Sőt, amint az  látszik, a globális kommunikáció ma az egyik legmagasabbra értékelt üzlet. A XX. század végén a legnagyobb vállalat egy olajtársaság volt, most pedig a mobilitást és online világot konzumelektronika nyelvére lefordító gyártó, a második pedig a globális információk rendszerezésére felesküdött szolgáltató, az évtized több nagy technológiai felvásárlása és tőzsdei részvénykibocsátása pedig szintén a kommunikációról szólt (pl. Facebook, Twitter, WhatsUpp, Viber, Instagram).

McLuhan világfalu elképzelésének megfelelően a mai web ugyan iszonyatosan hatékony, gyors és mindenki számára közel lévő, azonban ennek eléréséhez a háttérben felfoghatatlanul bonyolult struktúrák szükségesek. Ennek egy nem elhanyagolható mellékhatása, hogy míg a vezetékes víz vagy egy elektromos porszívó működési elvét bárki nagyon kevés tanulással képes felfogni, sőt, még a klasszikus könyvtári katalógusrendszerek, lexikonok és enciklopédiák is átláthatóak, addig a webes tudástár, a webre épülő információs rendszerek sematikus szinten is értelmezhetetlenek a társadalom nagy részének. Ez érdekes módon magában hordozza annak veszélyét, hogy a szűk kisebbség képessé válik manipulálni és kontrollálni a tudást, amivel ismét az ókorban is meglévő problémához jutunk vissza, csak éppen nem területi alapon koncentrálódhat a hatalom, hanem például vállalatok mentén.

Az emberiség szintet lép, viszont ezzel együtt több meghatározó tulajdonság is kiveszhet a hétköznapokból. A mindent lefedő tudáshálózat miatt a mai ember ritkán bizonytalan, a döntései azonnaliak, de közben bármi felülírható. A diverzifikált társadalom miatt nehéz identitást találni, a túl sok választási lehetőség értékválságot szülhet. Eközben a viszonyítási alapok szélsőségessé váltak és még a televízióra építő tömegmédiához képest is nagyon fals illúziókat keltenek mások valóságáról.

A jelen idő

Az online médiumok, tartalmak és kommunikáció gyorsasága felszínességet szül, a mémek és hype-ok terjedése természetes, de közben minden ingerküszöböt folyamatosan feljebb tornászik. Ugyan a web lehetőséget adott arra, hogy az emberiség egy nagy közös platformban egyesítse tudását, tapasztalatait és élményeit, de nagyon gyorsan eljutottunk oda, hogy a 80-as évek végén megálmodott információs struktúrákat kinőttük és egy kereshető, de mégis rendezetlen adatbázist kaptunk. A mai web nagyon rövid időszeletekben létezik, a jelen idő mögé szinte lehetetlen visszanézni. A posztok, weboldalak, linkek eltűnnek, a webtörténész már most egy vonzó hivatásnak tűnik.

Találhatunk még egy foltot a világfalu elméleten, mégpedig azt, hogy a jogrend, a nyelv, a politikai hatalom, illetve a szegénység/gazdagság törésvonalakat helyez el a koncepció szerint egyenlőségre építő weben. Technológiai akadálya nincs annak, hogy egy tartalomszolgáltató határok nélkül működjön, de az egyik országban tilos mellbimbót mutatni, a másikban nem euróval fizetnek, a harmadikban a politika kirekeszti az ideológiáját veszélyeztető eszméket, a negyedikben nincs fizetőképes kereslet, az ötödikben pedig más birtokolja a licenceket.

A web nem egy csodaszer, nem váltotta le a világrendet, sőt, mostanra a legtöbb meghatározó szereplője a társadalomnak sikeresen örökítette át módszereit a webre, sok esetben korlátozva az eredendő szabadságot és egyenlőséget. Közben ráadásul gyakori, hogy az üzleti érdekek nem az egységesítés, hanem a töredezettség és átjárhatatlanság felé tolják a fejlődést, így végeredményben hiába lett összekötve a világ minden pontja, sikerült a csatornákra kapukat, gátakat és zárakat is szerelni.

A web persze ettől nem más, mint egy egyszerű koncepció, amiben van egy leírónyelv, egy böngésző és egy továbbító hálózat. Tim Berners-Lee víziója egyszerre társadalmi és technológiai találmány, ami olyan gyenge lábakon állt 1989 márciusában, hogy nem sokon múlott, hogy nem ment a kukába. 1995-ben már látszott, hogy egy fontos lakossági technológia született, 2005-ben megmutatta igazi erejét, ahol a befogadó maga is közzétevővé vált, 2014-re pedig már ott járunk, hogy a web nem egy párhuzamos dimenzió, hanem a valóságot átszövő közeg mindenki örömére.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.