Szerző: Dojcsák Dániel

2014. március 5. 09:33

Univerzális okosórák helyett rétegtermékek jöhetnek

Mindenki érzi, hogy a viselhető informatika a következő erős trend a fogyasztói elektronikában, illetve a digitális világban, azonban az eddigiekkel szemben ez a terület a HWSW szerint sokkal inkább szól a nagyon vékony rétegigényekről.

Az elmúlt évben jellemzően az általános célú fitneszkarpántokkal kísérleteztek a cégek, leszámítva néhány extrém próbálkozást, mint amilyen a Google Glass. Azt azonban még mindig nem lehet mondani, hogy ezek az eszközök olyan univerzálisak és mindenkinek szólóak lennének, mint egy érintőképernyős okostelefon.

Nincs Grál

Az átlagos fitneszkarperecek kivétel nélkül egy 3 tengelyű gyorsulásmérőből (lépésszámláló), egy egyszerű feldolgozóegységből és valamilyen hálózati kommunikációs modulból állnak. Attól függetlenül, hogy milyen szoftveres és online körítést kapunk melléjük, gyakorlatilag naplózzák egy átlagos városi irodista mozgását. Alapvetően a lépéseket számolja az eszköz, illetve az idő és lépéshossz segítségével sebességet is tudnak mérni és a mozgásokat képesek lebontani intenzitás szerint.

A FitBit, Jawbone, Withings, Fitbug, Nike, Adidas, Polar és Garmin mind bemutatták saját elképzeléseiket, de az összes gyártó valamilyen különlegességre helyezte a hangsúlyt, mint például a pulzusmérés, a lépcsők számolása, a kerékpáros, autós és tömegközlekedéses mozgások elkülönítése vagy éppen a kényelmes szinkronizálás, motivációs üzenetek, látványos animációk, esetleg az extra hosszú üzemidő. Ettől függetlenül ezek az eszközök szinte egy kaptafára készülnek és csak karcolgatják a viselhető elektronikában rejlő lehetőségeket.

A másik népszerű kategória testrész szintjén továbbra is marad a csuklónál, de már egy komplexebb elektronikával másodlagos kijelzőként, illetve másodlagos, mindig jelen lévő okoseszközként funkcionál. Ebben a kategóriában a Pebble-től a komplex Sony Smartwatch-ig, illetve Samsung Gearig elég széles a paletta. Annak ellenére, hogy a legnagyobb márkák is kísérletet tettek a műfaj meghódítására, nem sikerült érdemben nagyobb eredményeket elérni az eladásokkal. A Samsung már második éve nem tudja megmagyarázni, hogy mi oka lenne bárkinek Galaxy Geart vásárolni, ugyanis jelenleg az a helyzet, hogy a bálványozott új termékkategória csak úgy tud megoldani felhasználói élethelyzetekben előforduló problémákat, hogy közben újabbakat generál, ráadásul igen drágán.

Újra feltalálni mindent

Az NPD Group szerint egyelőre a(z amerikai) fogyasztóknak mindössze 52 százaléka hallott már hordható, viselhető elektronikai eszközökről, mint amilyen az okosszemüveg és okosóra. A piac az NPD szerint jelenleg 330 millió dolláros globálisan, de egyes elemzések ennek többszöröséről, 750 millió dollárról beszélnek, 2018-ig pedig 5-10 milliárd dolláros potenciált látnak. Az eltérések többségében abból fakadnak, hogy egészen mást ért hordható elektronika alatt egyik vagy másik elemző. A homályos határok és a definiálhatóság hiánya is azt mutatja, hogy ez nem egy egzakt kategória, nehéz lenne felállítani egy referenciaterméket, a hordható elektronikai eszközök Samsung Galaxy S-ét vagy iPhone-ját.

A terület szétaprózott már most is, és egyre inkább azzá válik. Ha maradunk a sportnál, akkor ott a professzionális eszközök mellett a hétköznapi fitnesztermékeknél is feldarabolja a kategóriákat. A mai karperecek a sétából indulnak ki, de előfordulhat, hogy a kerékpár-futás-séta kombinációban egy bokára rögzíthető eszköz ésszerűbb, de ha a megjelenítés teljesen az okostelefonos vagy webes felületekre költözik, akkor a szenzor egy övcsatban is lehet akár, vagy akár a ruhába is épíhető. Súlyemelőknek is készül már speciális szenzor, amivel pontosan modellezhetik a gyakorlatokat és kijavíthatják a hibákat, ha látják például a gyorsulást, nyomáserőt és más értékeket.

Toxikus vezetők szivárványa

Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

Toxikus vezetők szivárványa Az IT munkakörülményeket, a munkahelyi kultúrát alapjaiban határozzák meg a vezetők, főleg ha még toxikusak is.

A sport mellett a mozgásszenzorok ezernyi más területen szolgálhatnak. Például egy testre, illetve ruhára rögzíthető érzékelő a helytelen tartásról való leszoktatásban segíthet: amennyiben a szenzorok érzékelik, hogy a viselő görnyedt háttal jár, akkor az eszköz rezegni kezd. Táncosok számára is készülnek szenzoros eszközök, amik 3D-ben rögzítik a mozdulatokat, ebből később akár animáció is készülhet, de vissza lehet ellenőrizni, hogy az előírt koreográfiához képest mekkora eltéréssel sikerült megvalósítani a mozdulatsort.

Ezek a termékek nem a fantázia szülöttei, hanem mind készülő projektek, amik idén piacra kerülnek. Nem fog mindenki rohanni a boltokba értük, viszont egy-egy jól körülírható réteget tökéletesen ki fognak szolgálni. Csakúgy, mint a Garmin vállalati mozgásszenzor-szolgáltatása a Vivokí, vagy az IneTrack személyi követője, amikkel egyrészt a munkavállalók hétköznapijait lehet gamifikálni, másrészt, ha arra van szükség, akkor ellenőrizni is lehet őket. Egy parkőr, járőr, postás munkájában például tökéletes mérőszám lehet a megtett távolság, illetve annak intenzitása, folyamatossága.

Ez még csak a kezdet

A fenti példák pedig még mindig nem mozdultak el egy egyszerű gyorsulásmérőtől, nem használtak fénymérőt, mágneses szenzort, nem kötöttük őket hálózatba és nincs bennük semmilyen bonyolult  technológia. A sokszínűség és a lehetőségek végtelensége miatt nagyon nehéz lenne egységes piacként tekinteni a viselhető informatikára - egy ember akár több ilyen eszközt is birtokolhat majd, és attól függően hordhatja egyiket vagy másikat, hogy éppen mit csinál.

A technológiai fejlődésben az elmúlt néhány évben teljesen új kategóriákat és eszközöket találtak fel, most azonban itt az idő, hogy a meglévő készülékek kapjanak egy lökést a digitális világtól. Ha minden terület csak annyit kapna ebben az évtizedben, mint amit a pálya szélén álló edző kezében lévő stopperhez képest egy mai sportóra jelent, akkor hamarosan egy sokkal hatékonyabb világban élhetünk.

Nagyon széles az a skála, amin az állásinterjú visszajelzések tartalmi minősége mozog: túl rövid, túl hosszú, semmitmondó, értelmetlen vagy semmi. A friss heti kraftie hírlevélben ezt jártuk körül. Ha tetszett a cikk, iratkozz fel, és minden héten elküldjük emailben a legfrissebbet!

a címlapról