Kipróbáltuk: Samsung Galaxy S4 Mini és HTC One Mini

A korábbi években a csúcskategóriás okostelefonok kijelzője folyamatosan növekedett, és ezzel együtt a készülékek is terebélyesebbek lettek, még akkor is, ha a panel körül a káva egyre keskenyebb lett. Jelenleg ott tartunk, hogy pengevékony tepsik képviselik az okostelefonok krémjét, 1080p felbontású, 4,7-5 hüvelykes méretű kijelzőkkel.

Nem mindenkinek jött be a képernyőméret-boom

Ugyan a nagy kijelző használatát az internet- és közösségiháló-függők, illetve a játékosok könnyedén megszokják, sőt, nagy átéléssel tudnak mesélni az előnyeiről, de rengetegen vannak, akiknek már nem praktikus ez a méret és nem is akarják megszokni. Egészen idáig ők alsóbbrendű vásárlónak számítottak a cégek szemében, hiszen a gyártók filozófiájában a kisebb kijelzős modellekhez sokkal gyengébb hardver, rosszabb minőségű anyagok és kevésbé kívánatos formaterv is járt. Talán a két évvel ezelőtti Sony Ericsson Xperia-sorozat volt ez alól kivétel, ahol a csúcshardver többféle, akár kisebb méretben is feltűnt.

^{S4 és S4 mini - nem sokkal kisebb}

Mostani tesztünkben azt vizsgáljuk meg, hogy a nemrég bemutatott HTC One Mini, illetve a már megvásárolható Samsung Galaxy S4 Mini hogyan viszonyulnak nagytestvéreikhez. Pusztán a specifikáció és a nyers tesztek eredménye alapján könnyen legyinthetnénk, hiszen a valamivel olcsóbb Minik nem kapták meg sem az 1080p felbontást, sem a legbrutálisabb processzorokat. Használat közben azonban ezek egyike sem okozott problémát, sőt, a visszafogottabb processzor üzemidő és melegedés szempontjából is meghálálta magát. A két zászlóshajóról a HWSW-n a megjelenéskor alaposan beszámoltunk, a HTC One bemutató itt, a Samsung Galaxy S4 bemutató pedig itt található. Most kifejezetten arra vagyunk kíváncsiak, elegendő-e a prémium életérzéshez 2013-ban a Minik megvásárlása.

HTC One Mini - a szépségből nem engedtek

Már az előzetes képekből is látszott, hogy a HTC dizájban ezúttal nem tér el a fő modelltől, kevésbé rutinos szem számára messziről nehéz eldönteni, hogy a HTC One-t vagy a One Minit látja-e. Érdekes módon a One Mini magassága alig fél centiméterrel kevesebb, mint a One-é, a kényelmét leginkább az adja, hogy érezhetően keskenyebb és így jobban simul a tenyérbe. A nyurga készülék ráadásul 20 grammal könnyebb, ami már érezhető, ha hosszú ideig tartjuk kézben a mobilt. A borítás ugyan nem a One különleges faragott unibody megoldása, viszont az alul-felül hangszórót és az alumínium hátlapot itt is megkapjuk. A One Mini fogása nagyon kényelmes, a keskeny kialakítás a mindennapokban még jobb is lehet.

Az első fontos különbség a kijelző:  míg a One egy 4,7 hüvelykes 1080p-s SLCD3 panelt kapott, addig a Mini “csak” egy 4,3 hüvelykes 720p-s LCD2 megjelenítővel büszkélkedhet. Ha valaki látott HTC One X-et, akkor nagyjából azt, az egyébként kiváló képminőséget képzelje el, csak valamivel nagyobb pixelsűrűséggel a kisebb képátló okán. Senkinek egy szava sem lehet a Mini kijelzőjére, ne felejtsük el, a One kapcsán éppen azon morfondírozott mindenki, hogy kell-e egyáltalán az 1080p felbontás egy ekkora telefonhoz. A kijelző bevonatában viszont a később piacra kerülő One Mini nyer, arra már a Gorilla Glass 3 került, a nagytestvér még az előző generációval kellett beérje.

Halványan a One X felett

A kijelző mellett a másik sarkallatos pont a teljesítmény, a "minik" egyik legnagyobb hibája az elmúl években az volt, hogy gyenge processzorral szúrták ki a középkategóriás modellek vásárlóinak szemét. Itt szerencsére nem ez történt, ugyanis a Qualcomm Snapdragon 400 rendszerchip bőven elegendő bármilyen mai mobilos feladat teljesítményigényéhez. Tesztjeinkben a weboldalak betöltési idejében elhanyagolható különbségek adódtak, illetve a játékoknál is csak 1-2 másodperccel többet kell várni az indulásra, mint a vaskos Snapdragon 600 alatt. A felhasználók többsége valószínűleg soha nem fog panaszkodni a teljesítmény miatt. Az androidos ökoszisztéma sajátossága, hogy a csúcsmodellek mellett ma már erős a középkategória is, ezért a játékgyártók soha nem fognak elrugaszkodni nagyon, a tavalyi modelleken is kiválóan fut bármelyik csúcsjáték most is.

A teszteredmények közül kettőt érdemes említeni, az AnTuTu 11500, a Quadrant pedig 6300 körüli eredményeket produkál a One Minin, ami nagyságrendileg a Tegra 3-ra épülő HTC One X eredményeinek felel meg. Ugyanez a párhuzam más helyeken is megállja a helyét, a nyers erő alapján valóban a One X vetélytársa a One Mini, azonban a fejlettebb rendszerchip miatt a melegedéssel és a gyors merüléssel nem lesz annyi gond, mint a One X-nél. Az 1 gigabájt memória elegendő ahhoz, hogy az Android 4.2.2 és a Sense 5.1 megfelelően fusson és ne kelljen mindent folyamatosan újratölteni. A menük, a böngésző és a nem teljes képernyős alkalmazások között ugrálva a váltások és az animációk simák, feszesek. A flat dizájn elveit követő új Sense-ből, ahogyan a One tesztjében is említettük, eltűntek a felesleges sallangok, többek közt emiatt is garantált a sebes működés. Persze widgetekkel teletömve itt is le lehet lassítani a rendszert, de ez igaz bármelyik eszközre.

A fontos dolgok megmaradtak

A szoftverezettség szinte teljesen ugyanaz maradt mint  One esetében, szerencsére itt sincs teletömve kötelező, de felesleges előtelepített programokkal a mobil, de például előre telepített Dropbox és a hozzá járó 25 gigabájtos tárhely van itt is. Kamerából is ugyanaz került a Minibe mint a One-ba, bár a sokat kritizált Ultrapixel megoldást nehéz lett volna tovább gyengíteni.

Az alacsonyabb árat és alacsonyabb presztízst azonban meg kell spórolni valahol. Mi hiányzik? Az egyik legnagyobb érvágás, hogy a nem bővíthető belső háttértár mérete 16 gigabájt, amit zenével, játékokkal és fotókkal könnyű telepakolni. Szintén fájdalom, de valamiért itt megint kimaradt az NFC, sőt a One-ba épített infraport sem került be a kisebb modellbe. Emellett az akkumulátor is kisebb kapacitású, 1800 mAh-s, de a tapasztalataink szerint a készülék ezzel igen takarékosan bánik, egy-két napot is kibírhat azoknál, akik le tudnak mondani a közösségi oldalak folyamatos bújásáról.

Samsung Galaxy S4 Mini - gyúrós család

A Samsung nem érezte szükségét annak, hogy ennyire közel vigye az S4-et és az S4 Minit egymáshoz. Az alapvető dizájnnyelv ugyan egyezik és ugyanaz az olcsó műanyag borítás jár mindkét modellhez, de a Mini itt tényleg kicsi. Magasságra és szélességre is 1-1 centivel kevesebb, így viszont vastagabb lett. Az S4 Mini emiatt kissé tömzsi, tényleg egy középkategóriás mobil érzetét kelti és nem az sugárzik róla, hogy ez egy csúcsmodell, csak kisebb méretben.

A kijelzőnél szintén óriási a különbség, az S4 5 hüvelykes 1080p panelje helyett a Mini csak 960x540-es felbontást tud felmutatni a 4,3 hüvelyken. és sajnos nem csak a felbontás, de a kijelző reszponzivitása is elmarad a nagytestvértől, valószínűleg ez egy raktársöprési akcióval egybekötött modellfejlesztés volt. Cserébe viszont ez a telefon is  egy Snapdragon 400 rendszerchipre épül, amiben a CPU egy kétmagos 1,7 GHz-es Krait, a GPU pedig egy Adreno 305.

Nagy pénz, nagy szívás: útravaló csúcstámadó IT-soknak Az informatikai vezetősködés sokak álma, de az árnyoldalaival kevesen vannak tisztában.

A HTC One Minihez hasonlóan itt is azt tapasztaltuk, hogy mind az operációs rendszer moduljai, mint a böngésző, mind az alkalmazások simán futnak, nincs akadás, nincs extrém sok töltés. Az ott leírtak itt is érvényesek, természetesen a benchmark eredmények itt valamivel magasabbak, ami a processzor magasabb órajeléből következik. Ahogy a Samsungra mindig is jellemző volt, a nyers erőben hisz, ez itt sincs másképp, a mobil ha nem is túl szép, de pörög.

NFC van, hőmérő nincs

Az sem kritikus hiba, hogy a belső tárhely mindössze 8 gigabájt, hiszen itt van microSD bővítési lehetőség, egy nagyobb kapacitású kártya árát viszont így hozzá kell még számolni a vételárhoz. Az akkumulátor 1900 mAh-s és a Snapdragon itt sem éhes, a Galaxy S4 Mini a rövid nálunk töltött idő alatt során még jobb üzemidőt produkált, mint a One Mini, ráadásul az akkumulátora cserélhető. Az apróságokra azonban látszólag nem szeret odafigyelni a koreai gyártó, így mindkét kamera gyengébb, mint a nagytestvéré, hiányoznak az S4 szuperszenzorai is, mint amilyen a hőmérő vagy a barométer. Ugyanakkor az S4 Miniben megmaradt az infraport és az NFC is, ami dicséretes.

Szoftver tekintetében a Samsung sem változtatott sokat, a TouchWiz UI teljes pompájában díszeleg a kijelzőn, de értelemszerűen azok a lehetőségek kimaradtak, amik valamelyik hiányzó szenzorhoz kötődnek. Egyébként azonban a Samsung Appstól kezdve a saját jegyzetfüzeten át az életmódappokig szinte mindent megtalálunk itt is. Többek közt ennek köszönhető, hogy a 8 gigabájt belső memóriából csak 5 gigabájt szabad a felhasználónak.

Nem kell lemondani az élményről

Összességében mindkét készülék megfelelő választás, bárki, aki nem keresi az extrém teljesítményt és a különlegesen egyedi minőséget, elégedett lesz velük. Habár elsőre úgy tűnik, hogy a HTC a Minivel egy prémium kategóriás készüléket alkotott, a Samsung pedig inkább egy alsóbb kategóriát pipált ki, valójában nagyon hasonló dolog történt. Mindkét esetben az adott gyártó számára fontos szempontok domináltak a tervezésnél és a háttérben lévő, az átlagos felhasználó által nem érzékelhető dolgokban kompromisszumok születtek.

Mindkét mobil LTE-képes, gyors és friss szoftverek (Android 4.2.2, ugyanaz, ami a csúcsmodelleken) vannak rajtuk. Talán az lehet furcsa majd a vásárláskor, hogy ez a felfelé húzás az árakban is érzékelhető. Ugyan a One Mini hazai árai még nincsenek meg, de valószínűleg az S4 Mini 120 ezres ára fölé érkezik. Bármilyen okból is választana valaki egy 4,3 hüvelykes kijelzőjű mobilt, nem kell leadnia az életszerű felhasználói elvárásaiból. Amiért a vevők a Samsungot vagy a HTC-t szeretik, azt maximálisan visszaadja mindkét Mini. Fontos, hogy a gyártók meghallották a felhasználók segélykiáltásait, attól azonban még mindig messze vagyunk, hogy az autós világ Minijének prémium ékszerdoboz érzését kapjuk a kisebb kijelzőkön.