Bukásra áll az Ubuntu szupertelefon

Az Ubuntu Edge egy csúcskategóriás okostelefon lenne, ami Android mellett párhuzamosan Ubuntu mobil operációs rendszert is futtat. Ehhez a Canonical 32 millió dollárt szeretett volna gyűjteni, de 14 nappal a határidő lejárta előtt még mindig csak 8,5 millió dollárnál jár. Az első 24 órában jött össze 3,4 millió, s az azóta eltelt két hétben mindössze további 5 millió. Az indulás még ugyan ígéretes volt, de a lelkesedés hamar kifújt. Persze a meghirdetéskor is lehetett érezni, hogy az egyébként telített okostelefonos piacon nem fog működni egy nem is túl extrém specifikációval rendelkező, nem neves gyártó, de nem is egy új csapat által készítendő mobil, ami ráadásul minden piacon lévő csúcsmodellnél jelentősen drágább.

A tanulság természetesen az, hogy az Indiegogo és a Kickstarter sem varázsszerek, hanem egyszerű hirdetési felületek, ahol a meglepő, jó termékek olcsón jutnak hírnévhez, a rosszak viszont megbuknak. A felhasználói tömeg, a közönség rendelkezik erős kritikai érzékkel, főleg az olyan termékkategóriákban, aminek már kialakult piaca van. Ha valódi innovációval rukkol elő valaki, mint amilyen az okostermosztát vagy a lifelogging eszközök voltak, akkor az emberek magát az ötletet akár felülárazva is díjazzák. Egyrészt azért, mert kíváncsiak, hogy mi sül ki belőle, másrészt nincs összehasonlítási alapjuk, nem tudják eldönteni, hány dollár reális egy adott prototípusért.

Kudarcok a reflektorfényen kívül

Az okostelefon viszont mára egy egyszerű árucikk, aminek a piaca tömött, a választék aprólékos, árverseny és minőségi verseny is van. Szoftvergyártóként ide kidobni egy csúcskategóriában középszerűnek számító eszközt ráadásul 30 százalékkal a legdrágább konkurensek árai felett, marketing öngyilkosság. Mivel az Ubuntu Edge gyűjtés céljai a maradék két hétben szinte kizárt, hogy teljesüljenek, ezért a történet az Ubuntu számára egy kínos negatív reklámmá alakulhat. A kudarc tovább erősíti a képet, miszerint az Ubuntu nem piacképes, nincs rá valódi lakossági igény, szerepe elhanyagolható. A mobilos szcénában az Apple, Google, Microsoft, BlackBerry és Mozilla mellett nincs hely partizánakcióknak.

A termék kudarca viszont egyben az Indiegogo kudarca is, ami annak ellenére, hogy két évvel korábban, már 2007-ben megalakult, jelentősen lemaradt a 2009-es Kickstarterhez képest. Az utóbbi 30 százalékkal több sikeres, lezárult gyűjtési kampányt tudhat maga mögött, illetve a köztudatba is jobban beépült a Kickstarter. Az Indiegogo emlékezetes sikerei között volt a Tesla múzeum gyűjtése, egy sópuska, amivel rovarokra lehet lőni, illetve néhány fitnesz eszköz. A komolyabb durranások viszont kivétel nélkül Kickstarteren történtek: Pebble okosóra, Ouya konzol vagy akár a Veronica Mars mozifilm.

Indiegogo-n a 142 ezer befejezett projektnek mindössze 9,3 százalékának sikerült teljesíteni céljait, a Kickstarteren ugyanez az arány 44 százalék. Sőt, Indiegogo-n a projektek 80 százaléka a várt összeg negyedét sem tudja összeharácsolni. Igaz az Indiegogo-n van rugalmas gyűjtés, ahol nincs mindent vagy semmit elv, azaz a gyűjtők bátrabban kérhetnek nagyot, akkor is megkapják a pénzt, ha nem jön össze a szükséges összeg. Az Ubuntu Edge viszont egy fix gyűjtésnek indult, így ők 14 nap múlva semmit nem kapnak, az eddigi támogatók pedig visszakapják a pénzüket.

Égbe révedő informatikusok: az Időkép-sztori Mi fán terem az előrejelzés, hogy milyen infrastruktúra dolgozik az Időkép alatt, mi várható a deep learning modellek térnyerésével?

A sikeres projektek után a projektgazdáknak 4 százalékos jutalékot kell fizetni, ha viszont nem éri el a limitet a gyűjtés, akkor ez 9 százalékra változik, csak, hogy nyomás alatt legyenek a finanszírozást keresők. Innen nézve a közösségi finanszírozást nyújtó helyek nem járnak feltétlenül rosszul akkor sem, ha a projektek dugába dőlnek. A Kickstarter és az Indiegogo hasonló illúzióra épít, mint a kuponoldalak, ahol a hirdetést az online kedvezményes vásárlás köpenyébe bújtatták. Itt is valójában arról van szó, hogy a relatíve kevés számú vásárló, támogató mellett az adott ügy, termék, fejlesztés vagy szolgáltatás rengeteg felületet, sajtóvisszhangot, fogyasztói figyelmet kap. Ahogyan a kuponoldalak esetében, a megrendelő végül itt is bevételhez jut, részben ebből fedezi a kampány költségeit, illetve a fejlesztéseit, működését is. Persze néhány esettől eltekintve kizárt, hogy csak erre alapozva sikeres vállalkozást lehet indítani vagy üzemeltetni.

Adományvonal

A közösségi finanszírozási projekteknek viszont csak a krémje részesül a valódi előnyökből, a hírnévből és a médiafigyelemből. A legtöbb projekt ezekkel szemben rosszul megtervezett, nem átgondolt, félreárazott. Az Indiegogo-n ráadásul működnek azok a projektek is, amikor valaki beteg gyerekeknek gyűjt vagy egyetemi tandíjra, ami tovább hígítja a közösségi finanszírozás ázsióját. Ezek viszont általában sikeresebbek, a társadalmi felelősség úgy tűnik erősebb motiváció, mint a geek szemléletmód. Ha csak a technológiai projekteket nézzük, akkor az Indiegogo-n mindössze 3,6, Kickstarteren pedig 34 százalék a sikeres.

Az Indiegogo számára a globális elérés és a könnyebb feltételek sem hoztak átütő sikert, sőt, az egyre szigorúbb szabályok és részvételi feltételek nem rontották, hanem éppen javították a Kickstarter minőségét. A világszerte gomba mód szaporodó klónok is jellemzőek a közösségi finanszírozási területre, viszont ezeknél kivétel nélkül hiányzik a legfontosabb adalék, ami ehhez az üzlethez kell: a figyelem. Hiába tölt fel valaki egy jópofa, érdekes ügyet bármelyik oldalra, ha az nem jut el senkihez, akkor soha nem lesz belőle sem márkaérték növelés, sem befektetési pénz. A közösségi finanszírozás túlmisztifikálása is csak egy hiba, valójában ez sem más, mint egy modern hirdetési módszertan, ami a globálissá váló online világ hullámain szörfözget.