Mellékleteink: HUP | Gamekapocs
Keres

Sokat köszönhet a világ a 10 éves iTunes-nak

Dojcsák Dániel, 2013. április 29. 15:00
Ez a cikk több évvel ezelőtt születetett, ezért előfordulhat, hogy a tartalma már elavult.
Frissebb anyagokat találhatsz a keresőnk segítségével:

Tíz éve indult el az iTunes online zenebolt, ami az iPoddal együtt nem csak az Apple újravirágzását hozta el, de megsemmisítette a 90-es években még dübörgő, fizikai hordozóra építő lemezipart is. Mára a világ legnagyobb digitális zeneáruházává vált rendszeren keresztül 25 milliárd számot vásároltak meg az emberek.

Az iTunes eredetileg egy zenelejátszó és CD-író program volt, ami az Apple 2000-ben vásárolt meg, akkor még SoundJam MP néven. A 2001-es MacWorldön debutáló szoftverről kezdetben még biztosan nem féltek a kiadók, sem a zenei bolthálózatok. Az első intő jel 2003 április 28-án jött, amikor is bemutatkozott az iTunes 4.0, amiben egy integrált digitális zenebolt volt. Ezen keresztül a felhasználók számonként tudtak zenéket vásárolni, darabonként 99 centért.

Ez talán még nem lett volna elég a paradigmaváltáshoz, szükséges volt az is, hogy az Apple ekkorra berobbantsa az MP3-játszók piacát az iPoddal, ezzel hatalmas installált bázisa lett olyan készülékeknek, amelyeket az internetről lehetett muzsikával megtölteni. Azok után, hogy 99 centért lehet zenékre használati jogosultságot venni, egyre kevesebb ember gondolta úgy, hogy szükséges egy lemezboltba elmenni, méregdrágán megvenni az egész albumot, otthon "leripelni" a számokat, majd a kedvenc 3-4 dalt feltölteni az MP3-lejátszóra.

Káoszból rendes üzlet

Ekkoriban nem léteztek még legális és kényelmes digitális zeneboltok, a működő megoldások sokszor 3-4 dollárért kínáltak számokat, miközben a kiszolgáló infrastruktúra kezdetleges, a nyújtott szolgáltatás pedig felejthető volt. Az Apple ezt változtatta meg örökre. Eleinte persze az iTunes is DRM-védett fájlokat terjesztett, tehát a meg vásárolt zenéket kizárólag az iTunes program volt képes kezelni és csak korlátozott számú gépre lehetett azokat feltenni, arról nem is beszélve, hogy az iPodok akkoriban csak egy számítógépről voltak képesek anélkül új zenéket fogadni, hogy a régieket ne kellene letörölni.

Az Apple nagyon gyorsan első számú szereplőjévé vált a hordozható médialejátszók piacának, főleg az USA-ban, ami szinte automatikusan jelentette azt is, hogy a lejátszók kezelésére szolgáló szoftverből elérhető zenebolt is utat tört magának. A 2003. április 28-án megnyíló bolt 2008 áprilisára a legnagyobb online zenebolt lett az USA-ban, 2010 februárjára pedig az egész világon. 2009 áprilisa volt az igazi fordulópont, amikortól a iTunes zenék DRM-mentesek lettek világszerte, igaz a könyvek, filmek és sorozatok továbbra sem másolhatóak szabadon. Az asztali alkalmazásként és mobil appként is elérhető  iTunes ma 119 országban elérhető és tavalyi adatok szerint több mint 400 millió felhasználója van. Mára már több mint 25 milliárd zeneszámot vásároltak meg a hallgatók a folyamatosan fejlődő, jelenleg 26 milliós katalógusból.

Maga a program önmagában nem érne meg egy emlékezést, ugyanis még a legutóbbi komoly átalakítással együtt is egy elég esetlen, sokszor nehezen használható és bizonyos szempontból korlátozott szoftverről van szó. Az emberiség nem szoftverfejlesztési példaként fogja emlegetni az iTunest, és az sem igaz, hogy a zeneletöltést reformálta meg, hiszen azt megtette előtte a Napster. Az egyetlen elvitathatatlan érdeme az Apple-nek az iTunes-szal, hogy a 90-es évek végén kaotikus digitális zenei területet ellátta végre egy fenntartható, kezelhető, de leginkább legális üzleti modellel. A korabeli internet nem rendelkezett még csak hasonló megoldással sem, az online fizetés is gyerekcipőben járt akkor még, sőt, az internetes kereskedelmi nagyágyú, az Amazon is csak 2007-ben ébredt rá, hogy zenéket is kellene árulnia a könyvek mellett.

Hardver és tartalom

A kétezres évek elején a legtöbb geek boldogan vette tudomásul, hogy a zeneterjesztés sokkal több lehetőséget ad online, mint amit a CD-s világ valaha is kínálhatott volna. Pár év alatt azonban arra is sokan rájöttek, hogy a Napster, Audiogalaxy és egyéb hasonló rendszerek valójában piacpusztító, illegális kalózszolgáltatások, amik nem a Virgin Megastore, hanem a Józsefvárosi piac hamisított termékeket kínáló részlegének XXI. századi megfelelői. Az Apple nagyon jó időben érkezett és nem csak az MP3-lejátszók piacát tette rendbe a Jony Ive által létrehozott, azóta is emblematikus Apple-formavilággal, hanem a zeneletöltést is gatyába rázta.

Minden album 9,99 dollárba, a számok pedig 99 centbe kerültek, ami az átlagos amerikai zenefogyasztó számára nem votl húsbavágó, de ha belegondolunk, akkor Magyarországon is csak a warez “árához” képest lett volna drága, a bolti CD-k számonkénti vagy albumonkénti árához képest viszont még innen nézve is olcsó. Ehhez a radikális fordulathoz szükség volt Steve Jobs arrogáns vízióira, bizonyára nem volt könnyű a nagy kiadók torkán lenyomni a CD-piacot veszélybe sodró árakat.

A hatás azonban kedvező volt éppen a kiadók számára és nem csak a nagyoknak. A legfontosabb újdonság, hogy a zenei termékek termékéletciklusának eleje jelentősen rövidült, a disztribúció nem tartott hónapokig, illetve az eladások elszámolása havi rendszerességgel történt. Emellett a lánc szereplőinek száma is csökkent, az alacsonyabb ár kevesebb költséget is jelentett. A fogyasztó pedig valójában ugyanazt a tartalmat kapta meg, hiszen ekkor a CD sorsa egyébként is az volt, hogy a tartalma a Discmannél sokkal kisebb MP3-lejátszókra költözött.

Az eufória azonban rövid ideig tartott, ugyanis kiderült, hogy az eddig piedesztára állított nagylemezek, albumok már senkit nem érdekelnek, kizárólag azért vették az emberek azokat, mert számonkénti értékesítésről szó sem lehetett, legfeljebb kislemezek formájában. Így viszont a még mindig nagyon drágán elkészített és megkomponált albumokról csak néhány számon múlott a siker és a legnagyobb rajongókon kívül mindenki más csak szemezgetett. Emellett az iTunes, illetve általában a digitális terjesztés megölte az albumborítók művészetét is, 2003 óta egyre kevésbé fontos a zene mellé adott egyéb kreatív munka.

Egyesek szerint a “válogatáskazi” romantikájának is az iTunes vetett véget, bár éppen a fentiek miatt ma már a lejátszási lista az alapegység és a zenészek mellett komoly értéke van azoknak a szerkesztőknek, kurátoroknak, akik jó érzékkel válogatnak össze tematikus listákat. Az MP3-korszak kritikái között elhangzik még általában, hogy az online zeneboltok rombolják a hangminőséget is, ami eleinte ugyan igaz volt, de valójában az extra hatékonyságra törekvő fájlcserélők sokkal többet ártottak a közízlésnek a 128, majd 160 kbps bitrátájú MP3-mal, amit ráadásul gyakran hozzá nem értők konvertáltak változó minőségű forrásokból. Ma már az Apple AAC formátuma mellett az iTunes is ismeri az MP3-at, maximum 320 kbps (változó) bitrátával, de veszteségmentes tömörítéssel is vásárolhatunk dalokat.

Az elmúlt 10 év az online zene forradalmát hozta, ahol a zászlót végig az iTunes vitte. Azóta persze egyre jelentősebbek a streaming-szolgáltatók, amik egy következő generációs, egyelőre még nem bizonyított üzleti modellt hoztak el. A klasszikus kiválasztásos vásárlás helyett a sreaming-szolgáltatók időalapon számláznak az elérésért, a felhasználóknak nem kell egy szűk portfoliót felépíteni a számokból, hanem havi 10 szám árából korlátlan hozzáférést vehetnek a 18-25 milliós katalógusokhoz. A zenéket itt az ügyfelek nem is birtokolják, csak hozzáférést szereznek, amennyiben a fiókját felfüggesztik, akkor üres kézzel távoznak. A két üzleti modell egyelőre megfér egymás mellett, sőt, adott esetben kiegészítik egymást a szolgáltatók.

Online piactér-elmélet

Az iTunes Store egyébként nem csak a zenehallgatást reformálta meg, hanem az azóta természetessé vált digitális piactér fogalmát is neki köszönhetjük. Az iTunes előtt a különböző platformokra szánt tartalmak, alkalmazások egymástól független terjesztési csatornákon jutottak el a fogyasztóhoz. Ma már akár iOS-t, akár Androidot futtató okostelefonunk van, akár Windows Phone-unk van, elképzelhetetlennek tartanánk, hogy felkerekedjünk és egy belvárosi pláza emeleti üzletében kirakott ládában turkáljunk a dobozok közt, hogy végül unottan kiemeljük az Angry Birds legújabb részét csomagolva.

A piactér modellje kiválóan kezdett működni a zeneértékesítésben, s főleg az adott neki extra értéket, hogy a 4-5 óriáskiadó mellett a kisebb, független kiadók számára is elérhető, viszonylag olcsó belépést téve lehetővé. Így nagyobb, sokszínűbb kínálat jött létre, ami szinte minden felhasználó számára megfelelő. A zenei piachoz ilyen szempontból hasonlít a szoftverek és a videotartalmak világa is, hiszen rengeteg forrás van, amiknek a sokféle fogyasztói típus miatt nagyon nehéz és drága az elérés maximalizálása. A piacterek azonban egylépcsős kapcsolatot nyújtanak, eltűnnek a logisztikai nehézségek.

A sok előny ellenére még mindig sokan állítják, hogy az iTunes megölte a zenét, pedig ez biztosan nincs így, egyszerűen csak lerombolta néhány csoport üzleti érdekeit és egészen újakat épített fel. A 10 év alatt azonban az iTunes kezdeti előnye olvadni kezdett, a Genius nevű ajánlórendszer sem egyedülálló, a 26 milliós katalógus is sztenderd, sőt, a szoftver kényelmetlensége miatt az iTunes ma már inkább középszerűnek számít, mint kiemelkedőnek. Az ellenfelek ma az Amazon, a Google, a Spotify, a Deezer, de egy újabb hullám további kihívókat szül majd biztosan. Az iTunes ettől függetlenül forradalmat csinált, amit senki nem vitathat el.

Facebook

Mit gondolsz? Mondd el!

Adatvédelmi okokból az adott hír megosztása előtt mindig aktiválnod kell a gombot! Ezzel a megoldással harmadik fél nem tudja nyomon követni a tevékenységedet a HWSW-n, ez pedig közös érdekünk.