Szerző: Koi Tamás

2013. április 19. 10:54

Már nem prémium a HD

A tavalyi év kétségtelenül áttörést hozott a televíziós HD-tartalmak terén Magyarországon, miután a két országos kereskedelmi csatorna is HD-ra váltott. A hogyan továbbról beszélgettek a szakma prominens képviselői a HWSW meghívására az első BigScreen üzleti reggelin.

Noha már régóta fogható lokalizált HD-tartalom Magyarországon, az igazi piaci áttörést a tavalyi év hozta el, amikor először a TV2, majd később az RTL Klub is átváltott HD-ra. Ettől függetlenül még a legbővebb HD-tartalomkínálattal rendelkező csatornán sem minden műsor nagy felbontású, a nézők pedig olykor akkor is HD-logót látnak a csatornalogó mellett, ha valójában SD-ben nézik az adást. A műsorterjesztési, műsorgyártási piac kihívásairól és a hogyan továbbról beszélgettek a tévés műsorszóró lánc szereplői a HWSW által megrendezett első BigScreen üzleti reggelin.

Közös felelősség

A UPC Magyarország, a Magyar Telekom, az Invitel, az MTVA, az MTM-SBS Zrt (TV2) az HBO és a Toshiba részvételével zajló beszélgetésen többek közt elhangzott, hogy a HD bár egy idén már harminc éve létező kváziszabvány, az elterjedése a színes tévékhez képest is lassúnak mondható, nem csak Magyarországon. Záprel Zsolt, a UPC tartalomfejlesztési- és marketingigazgatója a beszélgetés bevezetőjében kifejtette, a tartalomszolgáltatóknak, az elosztói engedélyeseknek és a készülékgyártóknak közös felelősségük, hogy a HD-ben gyártott műsorok valóban jó minőségben jelenjenek meg végül az előfizetők otthonában elhelyezett tévékészülékeken.

A szakemberek egyetértettek abban, hogy ha a lánc akár csak egyetlen eleme sérül, mert például egy eredetileg HD-ban sugárzott tartalmat a tévészolgáltató SD-re konvertálva továbbít, netán az előfizetőnél elhelyezett set-top box és a tévé közt nem HDMI-, hanem Scart-kábelen keresztül történik az összeköttetés, máris jelentősen csorbul a minőség. Tipikus példa erre, hogy a köztévé HD-ben sugárzott műsorai jelentős számú tévénézőhöz (gyakorlatilag mindenkihez, aki ma analóg platformokon keresztül tévézik) SD-ben jutnak el, mégis ott szerepel a HD logó a képernyőn.

Vígh Zoltán, az MTVA digitális átállás koordinátora a beszélgetés során hangsúlyozta, a köztévé számára jelenleg nincs megfelelő logikai megoldás az SD- és HD adások megkülönböztetésére, a simulcast adás túl drága lenne, emellett bizonyos platformokon (például a földfelszíni sugárzású digitális tévéadásoknál) nincs is elegendő sávszélesség arra, hogy a csatornákat HD mellett SD-ben is külön továbbítsák.

A tartalomszolgáltatóknál pattog a labda

Az országos kereskedelmi televíziók részéről Laczkó Endre, a TV2 kereskedelmi és üzletfejlesztési igazgatója hozzátette, a HD esetén a történelem ismétli önmagát - a szakember a DVD-korszak beköszöntéhez hasonlította a HD-s tartalomkínálat felfutását. Amíg nincs elérhető tartalom, addig hiába van kiterjedt eszközellátottság (ma már a háztartások több mint 30 százaléka rendelkezik HD-képes tévékészülékkel), nem történik meg az áttörés. Laczkó szerint éppen ezért leginkább a tartalomgyártók, tartalomszolgáltatók felelőssége, hogy az ügyfelek a HD nyújtotta előnyöket minél szélesebb körben élvezhessék.

A közvetítői láncban kettős szerepet betöltő HBO Magyarország ennek az elvárásnak maximálisan eleget is tesz, a cég elsők közt tűzte zászlajára a nagyfelbontású tartalomkínálat bővítését, ezzel a saját gyártással rendelkező mozicsatorna mára a hazánkban elérhető műsorkínálat csaknem teljes egészét HD-ban adja. Az HBO-n hozzáférhető, saját gyártású tartalmak közel 90 százaléka HD, május végével pedig már a technikai feltételeink is meglesznek ahhoz, hogy ne csak az HBO-t, hanem a többi csatornánkat ( HBO2, HBO Comedy, Cinemax, Cinemax 2) is tudjuk HD-ben továbbítani. - mondta el Benda Gergely, az HBO Hungary country managere.

A beszélgetésen Müller Mihály, az Invitel Távközlési Zrt. tartalombeszerzési menedzsere a HD viszonylagos lassú terjedése mögött több lehetséges okot is megnevezett. A szakember szerint a vásárlói tudatosság lehet az egyik ilyen faktor, azaz egyebek mellett fontos a vásárlókban azt erősíteni, hogy attól, hogy HD-tévét vásároltak, nem feltétlenül lesz az adás minősége is jobb. Emellett a kábeles hálózatok nyújtotta korlátos sávszélesség is problémát jelent, különösen azokon az izolált területeken, ahol régóta nem végeztek az üzemeltetők fejlesztést. Látható tehát, hogy a HD-s tartalomtovábbítás elosztói oldalról is jelentős beruházásigénnyel jár, emellett a műholdas feladás esetén is szűk keresztmetszetet jelenthet a korlátos és drága sávszélesség.

Megéri? Nem éri?

A hazai DVB-S szolgáltatók közül egyedül a Magyar Telekom képviseltette magát a beszélgetésen, a cég részéről Megyeri Tibor termékmenedzsment- és innovációs igazgató szerint a fejlesztések kapcsán kiemelt kérdésként kell kezelni, hogy az ügyfél egyáltalán észleli-e a különbséget a HD és SD adások minősége közt. Megyeri szerint az SD és HD adások éles elkülönítése, megkülönböztetése helyett a szolgáltatóknak arra kell koncentrálniuk, hogy az adott hálózaton keresztül a rendelkezésre álló eszközök és a közvetítő közeg képességeinek megfelelően az elérhető legjobb minőségű képet kapják az előfizetők.

A szolgáltató egyébként már üzemeltet ilyen adaptív streaming megoldást, igaz nem élő televíziós műsorok esetében, hanem a Moziaréna nevű over the top szolgáltatásnál. Az on-demand HD kapcsán egyébként nem csak a felkonvertálás, hanem a lekonvertálás igénye is megjelenhet a piacon, hiszen az előfizetők jelentős része számára a tartalom mindenkori elérhetősége (például mobil eszközökön keresztül) egyre fontosabb, és ezért sokan hajlandók áldozni a minőségből is.

A beszélgetés végén a résztvevő felek egyetértettek abban, hogy a HD-t, mint minőségi szintet ma már nem feltétlenül szerencsés prémium termékként értékesíteni, noha kétségtelen, hogy a nagyfelbontású tartalom gyártása, továbbítása és megjelenítése az SD-hez képest költségtöbblettel jár. Ahhoz, hogy a Magyarországon ma elérhető nagyjából 200 lokalizált tévécsatornából minél több jusson el HD-ban az ügyfelekhez (eddig körülbelül 30 ilyen csatorna van), elsősorban a tartalomszolgáltatói oldalnak kell döntést hoznia, az értéklánc szereplőinek pedig közösen ki kell dolgozniuk azokat az üzleti modelleket és edukációs folyamatokat, melynek révén a tévés tartalmakat végül jobb minőségben élvezhetik a nézők.

a címlapról