A rendszer, ami sosem omlik össze

A University College London kutatói olyan számítógépet terveztek, ami a természet működését és annak véletlenszerűségét utánozza, és ezzel a rendszerösszeomlás egyik legfontosabb okát küszöböli ki: félreteszi a szekvenciális utasítás végrehajtást. “A természet nem ilyen” - mondta a New Scientist lapnak Peter Bentley, a UCL informatikusa. “A folyamatai felosztottak, decentralizáltak és probabilisztikusak. Ezzel együtt hibatoleránsak, képesek meggyógyítani magukat. Egy számítógépnek is meg kellene tudni csinálni ezt.”

Minderre remek példa az ember: az, hogy létezésünk alatt gondolkodunk, illetve reagálunk és válaszolunk a külvilág történéseire, nem egy agyból indított, lépésről-lépésre végrehajtott folyamat, az egyes teendőket a szervezet szétosztja a test “biológiai processzorai” között, amik különböző feladatokon dolgoznak párhuzamosan. A kutatók úgynevezett szisztematikus számítógépe hasonló elven működik, és emellett rendelkezik az előbb említett önjavító mechanizmussal, ami elméletben azt is jelenti, hogy sosem omlik össze.

Hyperscaler vagy hazai felhő? Lehet, hogy nem kell választani! Egy jól felépített hibrid vagy multicloud modellben a különböző felhők nem versenytársai, hanem kiegészítői egymásnak.

A számítógépben egy FPGA különböző utasítások másolatait szórja szét a gép egyes részegységei, vagy “rendszerei” között, majd végrehajtás közben véletlenszerűen hív be azok közül egyet-egyet futtatásra. A felállás egyik előnye, hogy egyik rendszernek sem kell megvárnia, míg a másik befejezi a feladatát, több folyamat is futhat egyszerre, miközben az FPGA erőforrás-menedzserként a közöttük lévő akadálytalan információáramlást is biztosítja. A rendszerek függetlenek egymástól, saját memóriával rendelkeznek, így az egyik leállása nem akadályozza a többi működését, sőt a problémát észlelve azok megpróbálhatják újraindítani, esetleg megváltoztatni a meghibásodott egységet, hogy zökkenőmentesen folytathassa a munkát.

Hogy a folyamat maga milyen gyors, azt nem tudni, Bentley szerint viszont “gyorsabb, mint gondolnánk”, ezt egy áprilisi konferencián is bemutatják majd. Ehhez hasonló számítógépre olyan környezetben lehet szükség, ahol a rendszerleállás nem engedhető meg, és maga a hibajavító mechanizmus is hasznos lehet. A bevetés során megsérült pilóta nélküli repülőgépek például sci-fi filmekben látottakhoz hasonlóan megpróbálhatják megjavítani magukat, és az emberi agy pontos számítógépes modellezéséhez is közelebb kerülhetünk egy lépéssel. A kutatók jelenleg a gép tanításával foglalkoznak, hogy az a környezet változásainak megfelelően írhassa újra a rajta futó kódot.