Szerző: Dojcsák Dániel

2012. szeptember 4. 15:12

Kipróbáltuk a Samsung újdonságait

A Samsung három fontos terméket hozott idén a berlini IFA-ra, az átmeneti menedzsereszközt, a Galaxy Note II-t, az új 10,1 hüvelykes tabletet a Galaxy Note 10.1-et, illetve a kompakt fényképező-okostelefon félvér Galaxy Camerát. Forradalomról, innovációról ugyan szó sincs, a Samsung ügyesen elvégezte az idei iparosmunkát is.

A berlini IFA-n a HWSW is kipróbálta a három új Galaxy-terméket, amivel a Samsung hamarosan elárasztja a piacokat. Alapjában véve mindháromnak van létjogosultsága, a szokásos gyenge minőségű anyaghasználatot leszámítva pedig nehéz komoly kifogást emelni az eszközök ellen.

Az üzleti életben a 2000-es évek PDA-lázához hasonló rohamot szeretne gerjeszteni a Samsung a Note sorozattal. Az első generációt meglepően jól fogadták a vásárlók világszerte, több millió darab fogyott belőle az első hónapokban. Az újdonság ereje idén viszont már nem hajthatja a Note II-t, így a szokásos specifikáció tupírozás eszközéhez nyúlt a dél-koreai gyártó.

Galaxy Note II: kis lépések tavaly óta

Külső méreteit tekintve kissé vékonyabb és keskenyebb lett az új modell, a magassága viszont fél centit nőtt, de kézbe fogva a 151x80x9,4 milliméteres kiterjedés ugyanazt az érzést adja, mint az előző darab. A 180 grammos tömeg is mindössze 2 gramm különbség és az 5,3 helyett 5,5 hüvelykes képátló közti differenciát is nehéz észlelni, csakúgy, mint az 1280x800 helyett 1280x720 pixelre csökkenő felbontást. További változás, hogy a klasszikus PenTile AMOLED kijelző már a múlté, de mégsem szokványos alpixel elrendezéssel találkozunk. Az egymás alatt lévő piros és zöld alpixelek mellett egy dupla magas kék kapott helyet. A nagy kék led kevésbé fénylik, így elegendően hosszú lesz az élettartama, de ezt a nagyobb mérettel kellett ellensúlyozni. A végeredmény viszont az, hogy immár egy pixel három alpixelből áll.

Valójában annyi történt egy év alatt, hogy a káva tovább keskenyedett és a körülbelül azonos ház előlapjára még nagyobb kijelző fért el. Kézbe fogva az az érzésünk támad, hogy a kijelző már annyira kihúzódott, hogy gyakran véletlenül rá fogunk a szélekre, amikor tartjuk az eszközt. Ez be is igazolódott, a nyomkodás közben könnyen megesett, hogy a görgetés megakadt egy véletlen érintés miatt. Aki kényelmesen tudta tartani az előző modellt, annak ezzel sem lesz gondja, sőt, a vékonyabb és keskenyebb káva a kisebb kezekbe is jobban passzol majd.

Csúszós, fényes műanyag

Nyugalmi helyzetben persze lehet alulról megtámasztva tartani a Note II-t, de utazás közben vagy gyalogosan lavírozva tömegben nem biztos, hogy megéri kockáztatni. A kialakítás egyébként nem változott semmit, a középső Apple-utánzó nagy gomb megmaradt, ahogyan a két oldalsó érintőgomb is, aminek a fénye csak használat közben aktiválódik. Szomorú, de a csúszós, sima és nem túl szép színű Galaxy S III borítás itt is visszaköszön, sőt a nagy Note 10.1-ben is. Míg kisebb méretben talán megszokható a vékony plasztik, de minél nagyobb felületben látjuk, annál borzalmasabbnak látszik.

A Samsung szokásoknak megfelelően a bekapcsológomb a jobb szélen, felül helyezkedik el, az S-Pen ceruza tárolórése pedig az alsó él bal oldalán. Ez a kombináció könnyen megszokható, a ceruza könnyen kivehető és visszatehető, ha egyáltalán valaki veszi a fáradságot arra, hogy használja. Figyelembe véve, hogy a dizájnt a Galaxy S III-tól, a fizikai adottságokat pedig az előző Note-tól örökölte az eszköz, a generációváltás érdemeit ott nem, az S-Pen és az azt támogató szoftverek közt megtalálhatjuk.

A használat közben azonnal érzékelhető különbség, hogy itt már a toll 1024 fokozatban érzékeli a nyomás erősségét, négyszer annyira finoman, mint a régi Note. Ezzel már valóban művészi rajzok is készíthetőek, illetve a kézírás is precízebbé válik, de ha csak navigációra, menüben lépkedésre használja valaki a tollat, ott ez nem számít. A Note II viszont már érzékeli, ha a cerkát kivették a helyéről, amivel egyrészt energiát takarít meg, hiszen addig lekapcsolja az ahhoz kapcsolódó modulokat, másrészt kivételkor elindíthatja az általunk előre beállított appokat. Sőt, ha letesszük az S-Pent az asztalra és eltávolodunk tőle, a mobil riaszt minket, hogy ne felejtsük ott. Ezzel a stylusok világának egy ősi problémáját oldotta meg a Samsung.

További csinos képességeket lehet majd előcsalni az úgynevezett AirView funkcióval, ami a ceruza mozgatását képes a felhasználói interfésszel párosítani anélkül is, hogy az S-Pen hegye a kijelzőhöz érne. A Galaxy S III-ban bemutatott helyettünk gondolkodó szoftverek trendje itt is folytatódik, számtalan apró trükkel lehet egyszerűbbé tenni a hétköznapokat. Ha például a gyorsan indítható S-Note appban kukaccal kezdjük a szöveget, akkor az átkerül az e-mail űrlapba és küldhetjük is az üzenetet.

Az IFA-n levő tesztkészülékeken sajnos sem internetkapcsolat nem volt, sem előre telepített tartalmak, ezért a legtöbb érdekességet csak akkor tudjuk kipróbálni, mikor októberben megérkezik a végleges verzió. A felturbózott S-Note alkalmazás mellé addigra a Samsung több új S-Pen alkalmazást is ígér. Mindenesetre a Note II jelenleg ismét a legerősebb hardvernek számít a piacon, még akkor is, ha okostelefonnak már kissé groteszk nevezni.

Galaxy Note 10.1: még mindig szégyen az androidos tablet

A standok közt továbbsétálva, hamar előbukkant a következő Galaxy is, ami szintén a Note-családot képviseli. A Galaxy Tab után a Samsung az idei 10,1 hüvelykes tabletjét Note-nak nevezte el, mindössze azért, mert ebben is helyet kapott egy S-Pen. Dizájnját tekintve is hozza ugyanazt, itt a legfájdalmasabb a borítás minősége, 25 centis méretben az olcsóbbnál is olcsóbbnak tűnik. A tabletet első alkalommal kézbe fogva és tudva, hogy ez az Android tabletek csúcsa jelenleg, teljesen érthetővé válik, miért ennyire magas az iPad piaci részesedése.

A Note 10.1 ugyanazokat a hardvereket kapta mint a kisebb testvére, igaz valamivel alacsonyabbra, 1,4 GHz-es órajelre állított processzorral, illetve a korábbi Android-verzióval, az optimalizálatlan 4.0.3-mal. A Jelly Bean hiánya a tableten még szembetűnőbb, a gyors kipróbálás alatt is tucatnyi kisebb megakadás, döcögés rontotta az élményt. Ráadásul a Galaxy sorozatból egyedül itt nincs NFC, ami érthetetlen, figyelembe véve, hogy ez egy kiegészítő eszköz, kiválóan tudna kooperálni a többivel.

Az 1280x800 pixeles TFT LCD kijelző képe alapjában véve szép, bár túlzottan tükröződő, utcai használatra teljesen alkalmatlan. Érdekes, hogy ebben a méretben az Asus képes volt 1920x1200 felbontást produkálni, sőt, maga a Samsung gyártja az Apple-nek a 2048x1536 pixeles 9,7 hüvelykes kijelzőket, a Galaxy vásárlók szemét pedig kiszúrja a gyártó a 7 hüvelyken is már éppen elfogadható 1280x800-as felbontással. Ezt a csalódást némileg tovább rontja a kétszínű, olcsó műanyag borítás, ami a nevesincs kínai gyártók minőségi mércéjével mérve is ciki.

A Samsung szoftvereiben viszont van némi érdekesség a gyári Androidhoz képest. A tableten elérhető egy osztott képernyős mód, illetve a Galaxy S III-ból is ismert lebegő app fogalma. Igaz csak a Touchwiz appokat lehet kiemelni, az osztott képernyős mód pedig erősen szaggat, de az ötlet mindenesetre jó. A készülék előnyei közé tartozik még, hogy a 7000 mAh-s akkumulátorral feltételezhetően extrém sokáig üzemel, még a nagy LCD ellenére is. A 600 grammos tablet sokáig kézben tartva nem túl kényelmes, letámasztva, vagy tokba téve viszont kiváló mobil médiaközpont tud lenni, főleg az előlapi hangszóróknak köszönhetően.

Galaxy Camera

A harmadik újdonság, az egyetlen igazi új termék, a Galaxy Camera. Az ötlet már jó ideje adja magát: az emberek jó része nem azért fotóz, hogy a képeket albumokba rendezze és később nézegesse, a közösségi web teljesen felborította a korábbi fotós megszokásokat. A Galaxy Camera egyben testesít meg egy felső kategóriás kompakt fényképezőt és egy ügyes androidos mobileszközt. Bizonyára sokan szerették volna feloldani már az okostelefonnal könnyű megosztás és a fényképezőgéppel elérhető jó képminőség közti betonfalat. Hosszú évek óta fontos kérdés egy új mobilnál, hogy milyen fotókat készít, ez nem véletlen, még a legjobb okostelefonok is gagyi képet adnak egy olcsó fényképezőgéphez képest is. Ennek oka egyszerűen, hogy a pici optika által beengedett kevéske fényből nem lehet jó minőséget előállítani.

Ezzel szemben a Galaxy egy decens fényképezőgépet rakott az Android elé: a 16,3 megapixeles felbontást egy 1 /2,3 hüvelyk méretű BSI-CMOS szenzor biztosítja, a képfeldolgozásért pedig nem egy egyedi áramkör, hanem egy 1,4 GHz-es négymagos Cortex-A9 processzor felel. Az optika fókusztávolsága 23-481 milliméter, ami 20,9-szeres zoomot jelent. Mindehhez a hátoldalon egy 4,8 hüvelyk képátlójú, 308 ppi sűrűségű kijelző társul. A beépített memória 8 gigabájt, ami egy fényképezőgéphez képest sok, androidos mobilhoz képest kevés. Ez persze tovább bővíthető microSD-vel, amire szükség is lesz, ha valaki belemerül a 16 megapixeles képek és a 30 fps sebességű FullHD videók felvételébe. Az androidos kamera természetesen kapott GPS-chipet is, a külvilággal pedig Wi-Fi-n, Bluetoothon vagy HDMI-n keresztül kommunikál.

Fényképezőgép-alakú Android

Az egész szerkezet az optikával és az akkumulátorral együtt mindössze 305 gramm. A lapos ház fogása nem túl stabil, de ez hétköznapi használat során nem tűnik problémásnak. A házat biztosan nem a Samsung mobilos részlege tervezte, a fényképező vonalai letisztultak, szépek, még akkor is, ha a “hátulja” pont annyi, mint egy okostelefon eleje. Az exponálógomb és a hozzá kombinált zoom kiválóan kézre áll, mutatóujjal könnyen vezérelhető a markolatot fogva. Ilyenkor persze elég nehéz a kijelzőn bármit állítani, illetve a véletlenül belenyúlás veszélye itt hatványozott minden más készülékhez képest.

A fotó beállításához használhatunk teljesen automata, casual, smart pro és teljesen manuális beállításokat. A manuálisban valóban minden értéket állíthatunk, az automata pedig értelemszerűen nem kérdez semmit, csak teszi amit a legjobbnak lát. A kettő közti két variációban pedig az előre beállított témák, effektek közül válogatva indíthatjuk a fotózást - kiválasztva egy effektet még arról is dönthetünk, hogy azt milyen erősséggel vesse be a gép, hogy a torzítás vagy színezés ne essen túlzásba.

Ugyan a pultokhoz drótozott gépekkel csak a pavilon fehér fényárjában lehetett a gépet kipróbálni, de az néhány tesztfotó során is kiderült, hogy az egyébként is elérhető Samsung fényképezőgépek képminősége köszön itt vissza, az ultrazoom is egészen megdöbbentően jó egy kompakthoz képest. A fényerő még tele állásban is kielégítő, de ha kell, a 3200-ig emelhető ISO-val mehetünk kisebb záridő vagy nagyobb fény irányába. Az automata beállítások jól kezelik a bemozdulást, a fehéregyensúly is könnyen helyére került. Az egyetlen gyengeség a fókuszállításnál, illetve az expozíció sebességénél van. A gép inkább a művészkedő instagramozók barátja lesz, mint a pillanatot azonnal megörökíteni kívánóké. A lassú képkészítés problémáját a sorozatkép felvétellel, bestphoto funkcióval lehet mérsékelni.

Instagramisták, gyülekező!

Az okostelefon oldalon viszont egy nagyon is jó kombinációval találkozunk, az erős processzor, a nagy kijelző egy felső kategóriás okostelefon érzetét adja. Akár médialejátszóként vagy kézi játékkonzolként is lehetne gondolni a Galaxy Camerára, technikailag ennek semmi akadálya, de a kitüremkedő optikát senki nem akarja majd nyomorgatni. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez egy elsődleges eszköz, felejtse el. Az első kézbefogás után rá fog jönni, hogy ez fényképező, akkor is ha a szoftvere Android. Arra viszont kiváló, hogy a napi Instagram-művészetet, Facebookos vizuális tájékoztatást vagy a családi eseményekre fenntartott Dropbox-mappát innen töltsük fel. A saját készülékről Wi-Fi-t szolgáltatva az eszköznek menet közben is táplálhatjuk fotóinkkal a közösségi hálózatokat.

A három ismertetett eszköz elsőre közül ez tűnik a leggyengébb láncszemnek, a legerőltetettebb, valójában viszont telitalálat, ami egy valódi igényt elégít ki. Nem kötelező azonnal feltölteni a fotókat, de sokkal kényelmesebb és praktikusabb, ha a fényképező memóriakártyája csak egy átmeneti tárként működik és a fényképek azonnal a helyükre kerülnek, például a Dropbox révén. Az egyetlen félelem, hogy a Samsung túlárazza a terméket és csak a gazdagok játékszere lesz. A kategória más gyártóknál is megjelenik, várhatóan 1-2 éven belül a kompakt fényképezők piacát letarolja az Android.

Egyelőre sajnos a kijelzőn egy teljesen sima Androidot látunk, a Samsung nem élt azzal a lehetőséggel, hogy egy célszerszámot faragjon a Jelly Beanből. Az 1650 mAh-es akkumulátor így bizonyára könnyen lemeríthető, elveszítve a kompakt gépek egyik fontos jó tulajdonságát. Kategóriateremtésnek mindenesetre kiváló, de ha valaki a probléma- és kompromisszummentes konzumer elektronika híve, akkor inkább várjon néhány évet az okosfényképezővel.

A három új Galaxy közül igényesnek csupán a Galaxy Camera tűnik, a hasznosnak pedig a megfelelő felhasználó kezében a Note II, s vélhetően ez a két termék lesz a nyerő. A Galaxy Tab mellé érkező Note 10.1 nehezen értelmezhető, szoftveresen és fizikai adottságait tekintve is kompromisszumokkal terhelt. Figyelembe véve azonban a Samsung marketinggyakorlatát, mindhárom sikerre van ítélve. A Note 10.1 már ebben a hónapban, a másik két eszköz pedig októberben érkezik a boltokba.

a címlapról